|
1.RÉSZ
ANGYALKA 2008.08.14. 20:46
Vívódás
A csend. A csend, amely észrevétlenül átszőtte az egész várost. Mary-. Cape-ben a csend uralkodik, egészen addig a percig ameddig egy szerény kis templom órája unalmas dallammal jelzi, hogy mutatói a 12-es számon randevúznak egymással. Éjfél. A nappal nyüzsgő, zajos, eleven városban, mintha megállt volna az idő. Az utcák kihaltnak tűnnek, a házak sötétbe burkolóztak. Az épületek is mintha aludnának, redőnyeik leengedve, óvó szemhéjként takarva a máskor fényesen csillogó ablakokat. A Hold fénye rávetül egy színes, hatalmas, csalogató épületre. Ez az épület az óceán álomba ringató hullámain terül el, rengeteg ügyes és tehetséges artista álmát őrizve.
Csak egy fiatal japán tehetség, és kínzója, egy francia fiú vannak talpon az éjszaka kellős közepén. A gyakorlóteremben eddzenek már tíz teljes órája. Helyesebben fogalmazva, csak a Sora névre hallgató, 18 év körüli lány gyakorol. A férfi, akit Leonnak hívnak csak áll, és nézi a lány tréningjét. A feladatot leírni egyszerű, de végrehajtani pokolian nehéz. A föld színétől egy körülbelül tíz méter magasságba felhúzott rúdon állni, mozdulatlanul, egy lábon, hosszú órákon keresztül.
Sora minden izma pattanásig feszül. Minden egyes porcikája üvölt a fájdalomtól. Kíntól meggyötört arcán apró verejtékcseppek gyöngyöznek. A szenvedő lány gondolataiba mélyedt, de közben egy percre sem hagyhatja abba a koncentrálást, mert tudta, hogy akkor lábai felmondják a szolgálatot. Gondolatai, egy a közelmúltban elhangzott mondaton járnak: „Csak egy démon csalogathatja elő az angyalt”.
- Ha igazi Kaleido Star akarok lenni egy csaták nélküli színpadon akkor igazi angyallá kell válnom! -ezekkel a gondolatokkal saját magát feltüzelve, összeszedte minden maradék erejét a feladat folytatásához
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
