Vívódás 5.

Leon érezte, hogy egész testét melegség járja át. Szívverése felgyorsult, a levegőt is szaporábban vette. Érezte magán a lány kutató, fürkésző tekintetét. Tudta, hogy eddig partnere félt tőle, de az kevésbé zavarta, mint ez az új, minden porcikáját átható érzés. Nem tudta mi ez, de zavarban volt, ki akart törni, ebből a varázslatos béklyóból ami most fogva tartotta. Nem fordult meg, hideg közönnyel, választ nem várva szólalt meg.

-         Mit akarsz Sora?

Sora meglepődött , el is pirult. Válasz helyett inkább elfordult, tudtán kívül végre hajtva ezzel, a férfi akaratát. Leon vette egy nagy levegőt, ezzel a levegővel az új különös érzés távozott szívéből, lelkéből, egész testéből, átadva  helyét a régi jeges ürességnek. Vége volt, a kínzó varázslat megszakadt.

Sorát azonban nem lehetett ilyen könnyen lerázni. Makacssága, legyőzte félelmét. Szinte megbabonázta az új kihívás. A most kitűzött cél sokkal hatalmasabb és izgalmasabb volt minden eddigi kihívásnál, csatánál, manővernél.

További két óra telt el szavak nélkül, amikor megjelent egy stewardess és felszolgálta az ebédet. Még mindig nem néztek egymásra, így csendben kezdték el fogyasztani az ételt. Volt egy pillanat, amikor  Leon a poharát emelte fel, Sora pedig a kanálért nyúlt és keze találkozott a fiúéval. Az érzés, ahogy egy erős férfi, és egy lágy női kéz egymáshoz simul… mint a jing és jang.

A zavarba ejtő pillanat után befejezték az evést. Leon kiment a mosdóba, hogy felfrissítse magát, és egyúttal megmozgassa elgémberedett tagjait. Sora kihasználva útitársa  távol létét gyorsan elfoglalta az ablak melletti helyet. Csodálatos látvány tárult szeme elé. A repülő sebesen szelte át a habos felhőket. A Kaleido színpadnál az előadások szüneteiben árult vattacukor  jutott eszébe, és máris honvágya támadt. Megint érezte a reggeli, gyötrő álmosságot…

Mire Leon visszatért már az igazak álmát aludta. A fiú először döbbenten látta, hogy kitúrták a helyéről, de a lány álmát nem akarta megzavarni, ezért beletörődött a helycserébe. Leült a lány ülésébe majd kezébe vett egy újságot és olvasni kezdte. Ezt a tevékenységet azonban hamar megunta, és tekintete most teljesen másfele kalandozott. Azt nézte, hogyan babrál a fény a lány kezén. Szeméből a ridegség eltűnt, szája halvány mosolyra húzódott, melynek különlegességét talán még ő maga sem fogta fel.