Vívódás 8.

Sora két óra múlva feküdt le. Maga sem tudta, hogy miért, de feltüzelte az a tény, hogy a híres Halálisten csak pár méterre alszik tőle. Lassan felkelt az ágyból és odasettenkedett az ajtóhoz. Csend volt, egy árva pisszenést sem lehetett hallani. Óvatosan résnyire húzta szét az ajtót és bekukucskált. Leon az ágyban aludt, szétterült, ezüstös haján megcsillant a Hold beáramló fénye. Szinte simogatta a férfi fehéres világos bőrét. A hűvös, kimért francia fiú, aki oly sokszor gyötörte őt, kegyetlen próbatételeivel, szavaival, most olyan nyugodtnak és ártatlannak tűnt, mint a lassú áramlású folyó. De a folyó valójában sohasem nyugodt. Ott vannak a ragadozók, amik megölik a védtelen halakat, ugyanakkor ott vannak a szebbnél- szebb élőlények, vízinövények. Vajon te melyik vagy Leon? A ragadozó Halálisten, vagy a szíved mélyén te is egy szeretetre és törődésre vágyó ember vagy, aki, aki csak arra vár, hogy valaki kiszabadítsa a mélység poklából.

Sora ezekkel a gondolatokkal minden bátorságát összeszedte és közelebb lépett az ágyhoz. Egészen közel, már a férfi feje mellett állt. Ekkor pillanatnyi érzelmei felülkerekedtek józaneszén. Lassan lehajolt és egy ártatlannak tűnő puszit adott Leon arcára. Érezte a férfi illatát, olyan volt, mint a tenger és a nyári éjszakák csábító illata. Egy ártatlan szemlélődő azt hinni, hogy nem tesz semmi rosszat, de ő tudta, hogy ezzel a tettével messzire ment. A férfi védtelenségét kihasználva átlépett egy sok éve meghúzott határt,  melyen eddig még senki sem merészkedett beljebb. Gyorsan, hangtalanul távozott a szobából, behúzta maga után az ajtót, majd lefeküdt aludni. Még mindig magán érezte az angyali démon illatát, az illatot mely hatására egy kis bűntudattal, de boldogan, reményekkel telve nyomta el az álom.

A szomszéd szobában azonban egy férfi forgolódott álmatlanul….