Vívódás

16. rész

Hűvös fuvallat suhant át a spanyol városkán. Egy lány ült a vasútállomáson és felhúzta a zipzárt kabátján.

Mit keresett ott az éjszaka kellős közepén? Mi volt a valódi úti célja?

Kérdések melyekre ő maga sem tudott válaszolni. Az érzések szerteágazó, kusza hálójában akadt fent a szíve. Egy nagy feladat, egy álom, egy vágy. Érzések, melyek külön- külön is nagy terhet jelentenek hordozóik számára. Összekapcsolódva pedig ... egy erős magabiztos lányt kétségbeesett menekülésre kényszerítenek.

Sora elmezavaréból eszmélve egy állomáson találta magát. Hideg, kopott padon ült, mellette az út porától bepiszkolódott bőröndök sorakoztak. A 222-es lakástól jelenlegi helyéig vezető út teljesen kiesett emlékeiből. Utolsó emléke az volt, ahogy szája egy férfi ajkaihoz tapad.

Könnyei is elhagyták már, nem volt ereje sírni, tekintete a távolba meredt. Érzékei, emlékei, érzései eltompultak. Már nem tudta mit tett jól, és mit nem, abban biztos volt, hogy már nincs visszaút…

Egy férfi haladt végig az Emanuel utcában.  Az ő úti célja is kétséges, bár lépései határozottak voltak. Kívülről nem látszott, de gondolatai vadul cikáztak fejében. Rengeteg kérdés… miért ment el amikor pont ezt akarta… lehetőséget. Lehetőséget arra, hogy valóra válthassa álmát.? Hová ment? Ő még akkor sem gondolkozik logikusan, ha jól érzi magát…  És miért keresem egyáltalán? Ha el akar menekülni, hát menjen! Adjon csak fel mindent, amit eddig elért ha ilyen ostoba! – de Leon gondolatai ellenére nem állt meg, nem fordult vissza.

A második kérdés megválaszolására, ösztönére és tapasztalataira, megérzéseire kellett hagyatkoznia. Először a cirkuszhoz ment, mert az az egy hely amelyet a japán lány is ismer, bár nem tartotta valószínűnek ott létét. Ha menekül a kihívások elől, akkor most a cirkusztól is menekül. Az ajtók is zárva voltak, így Leon nem is időzött ott, inkább más irányba indult.  Arra gondolt, ha valaki menekülni akar, akkor olyan helyre megy, ahol tömegközlekedés van. Így tehát körülnézett a reptéren, de az egy-két hajléktalantól eltekintve üresnek bizonyult. Most a vasútállomás felé indult, mivel buszmegállóból rengeteg van, ezért úgy gondolta az maradjon a végére.

Az úti cél immár megvolt… de a többi, megválaszolatlan kérdés tovább emésztette a francia lelkét.