Vívódás 17. rész

-Sora Naegino! – az említett lány a neve hallatára összerezzent. Egy kormos vasútállomás hideg padján ült lelke kongott az ürességtől. Már nem tudta mit tett jól, és mit rosszul. Nem tudta hogyan tovább. Keserű bűntudat kínozta már amúgy is sebzett szívét. A tudat, hogy feladta, feladta az álmát. Mindkét álmát.

Sora lassan a hang irányába fordult. Nem lepődött meg a látványon, ismerte a az olajzöld hajú szellemet amely megszólította.

-Fantom… én… sajnálom.

-Szóval még látsz engem. Már ez is meglepő. Hát még az amit csináltál. De tulajdonképpen mit sajnálsz. Azt sajnálod, hogy gyáva módon elszöktél, csalódást okozva ezzel a több tucat embernek aki, számít rád, a barátaidnak… vagy azt sajnálod, hogy itt ücsörögsz tétlenül, holott ,már beláttad, hogy hülyeséget csináltál.

A kegyetlen igazságot hallva Sorából ismét előtörtek könnyei, ezek nem a kétségbeesés és tébolyultság, hanem a megbánás könnyei voltak.

- Igazad van Fantom… szánalmas vagyok. De mondd nincs még késő a megbánáshoz?

- Sora gondolkodj. Ehhez még jósolnom sem kell. A nyilas fényét a kétségek sötét leple takarja. Ha a kétségek megszűnnek a fény elnyomja a sötétséget. És ami azt illeti, éjjel szöktél meg, és még most is éjszaka van…

-Igazad van Fantom. Köszönöm neked. Köszönöm, hogy vagy nekem.

Negyed órával később egy férfi jelent meg az állomáson, és egy pad felé vette az irányt. A padhoz érve felemelt egy ruhaanyagot. Egy könnyáztatta ruhazsebkendőt mely magában hordozta tulajdonosa kellemes illatát. Az illatot, melyet Leon rögtön felismert.

Tehát ide menekült. De a tény, hogy megérzése nem csalt, cseppet sem nyugtatta meg. Az üres állomáson végignézve szívét mardosta a keserűség. Úgy gondolta, a keresett személy már elment egy éjszakai vonattal. Tehetetlen volt. Hol a büszkesége, hol pedig keserű csalódottság amiért szó nélkül megszökött tőle tartotta vissza a további cselekvéstől. Vissza indult… vissza az üres szállásra. Időközben kérdésére, hogy mi a fenének indul keresésére egy olyan személynek aki cselekedetével cserben hagyta őt, ráadásul a híres Halálisten nem keresgél éjszaka gyáván menekülő partnereket… megtalálta a megfelelő választ. A Sophienak tett ígérete miatt.

Igen. Ez a válasz megnyugtatta tudatát… de háborgó lelkét és szívét cseppet sem. Szívét… melyen a páncél erősebb lett, mint valaha.