Vívódás 20.

Sora levetette „jelmezét”. Nem tudta mi ütött belé, egyszerűen úgy érezte nem volt önmaga. Ez nagyon furcsa és rossz érzéssel töltötte el. Vajon ő is egy olyan lány lenne, aki megjátssza magát egy férfi előtt, aki álarcban akar élni, hogy mindenki elvárásának megfeleljen?       Már a gondolattól is undorodott.

-         Nem, én nem vagyok és nem is leszek ilyen. A barátaim, a főnököm, Jerry és Kate…

-         Előttük nem játszottam meg magam soha. Mégis szeretnek, szeretnek, ahogy én is őket. Ha álarc mögött élsz, és vannak barátaid ők nem téged szeretnek, hanem az álarcot amely mögé rejtőztél.

Egy álarc… Nem, Leon Oswald.. még érted sem…

A gondolatmenet után hatalmas szomorúság és csalódottság lett úrrá szívén. Csalódottság, mert olyan férfibe szeretett bele, aki sohasem fogja viszonozni szerelmét, sőt semmilyen érzést.

Lemondás… Úgy érezte mivel lemondott az álarcról, lemondott az utolsó esélyéről is. Legszívesebben ott helyben sírva fakadt volna, nem tehette, mert a szomszéd helységben ült a férfi., gyötrelmei okozója. Ugyanakkor ez az a férfi, akivel valóra válthatja álmát, az Angyalok táncát.