Vívódás 21.

Egy hamis mosoly… Egy hamis mosoly amely mögé elakarjuk rejteni valódi érzéseinket, gondolatainkat. Vannak jó színészek, akik nagyon ügyesen megállják a helyüket az élet színpadán. Színészek, akik annyira tökéletes, hamis mosolyt fejlesztenek ki, hogy szinte senki sem ismeri valódi személyiségüket.

És vannak olyanok, aki olyanok, mint Sora Naegino.

A szem a lélek tükre… A régi mondások kortalanok, mindig megállják helyüket bármennyire is modernizálódjon világunk.

A szem… Azu ő szeme mindent elárult. A konyhába lépve a mosoly teljesen feleslegesnek bizonyult, mert a holdfény hajú férfit nem lehet megtéveszteni.

Csak egy pillantás… Egy pillantás és rögtön tudta, hogy valami újra megváltozott. Érezte azt is, hogy nem kell újabb szökéstől tartania, mert Sora Naegino döntött. Marad. Bármennyit kell majd szenvednie fizikailag és lelkileg, ő nem menekül el újra. Egy döntés, melynek hatására szemében a remény fénye s a vágy, az elhatározás, a kihívás tüze égett. Leont nem is a tűz aggasztotta, hanem a mellette tátongó sötétség amely vetekszik a tűz erejével.

Leon Oswald fejében cikáztak a gondolatok. Tapasztalatai, emberismerete, saját fájdalma megeddzették ösztöneit, rájött, hogy a fekete fájdalom okozója ő maga.

Ez a felismerés óriási gyötrelmet jelentett a múlt eseményei hatására megszakadt szívének. Még a Halálisten is szenvedett, pedig ő maga is mások szenvedéséből, fájdalmából táplálkozott.