N�lk�led (6.fejezet)

Betegen

�lmomban a Nagycirkuszban j�rtam.

S�t�t �s csendes, valahogy fur�n f�lelmetes volt a n�z�t�r. A porond felett egyetlen reflektor hom�lyos f�ny�ben porszemcs�k sz�lltak. Az a s�rg�s, k�d�s f�ny pedig egyetlen, vasoszlophoz k�t�z�tt alakot vil�g�tott meg a porond k�zep�n.

Magas gall�ros, fekete ruh�ja gy�r�tten, t�petten l�gott rajta; hossz�, feh�r haja f�nytelen�l, filces cs�kokba tapadva az arc�ba l�gott.

K�zell�temet �rz�kelve felkapta �s h�travetette a fej�t, hogy kil�sson a s�r�nye al�l. Amikor megl�tott, felmordult; fels� ajk�t felr�ntotta, mint a vad�llatok, el�villant majdnem t�k�letes, kiss� hegyes szemfog� ragadoz�fogsora.

Elrohantam volna, de valami ellen�llhatatlan er�vel vonzott fel�. K�zelebb mentem.

�gy t�nt, nem ismer meg; �gy t�nt, olyan r�gen �l l�ncai fogs�g�ban, hogy nem is ember m�r. Szem�ben a nagymacsk�k m�lt�s�gteljes vads�ga mellett azonban csillogott m�g n�mi emberi: a szomor�s�g.

Ahogy m�g n�h�ny l�p�ssel k�zelebb mentem, el�relend�lt, fel�m l�pett volna – �s a l�ncok visszar�ntott�k. Gonoszul, hidegen martak fesz�l� izmaiba.

Feld�h�d�tt, �jra pr�b�lkozott, most m�r lend�letb�l. �vbe fesz�lt az a k�pr�zatos, ny�l�nk teste – �s a l�ncok is megfesz�ltek megint, f�nyesen, kem�nyen. Csikorgott a vas az oszlopon, puh�n belev�jt az �l� h�sba. V�r fr�ccsent az arcomba, �reztem a szag�t, f�mes, s�s �z�t…

�s sikoltva felriadtam.

Azt�n csak fek�dtem betegen, zsibbadtan, alig �lve – m�r harmadik napja.

Fek�dtem megal�zott, megt�rt testtel, ki�gett, elsz�rk�lt l�lekkel, a Hal�listen karmai k�z�tt, n�lk�led, n�lk�led, n�lk�led.

M�r az a kegyetlen f�jdalom is elhagyott, m�r minden mindegy volt. M�r �rtettem, mit nevezett Leon �res csigah�znak. F�lemben csengett karcos, h�s hangja: a f�ld a tenyeremen csak piszok volt, a s�rk� el�ttem csak egy darab sim�ra csiszolt m�rv�ny.

Leon.

Sud�r, fiatal ny�rfa. Hajl�kony, rugalmas mozdulatai, mint a sz�lben b�kol� �gak; hangja, mint a sz�l suttog�sa az �gak k�z�tt.

Leon. Annyira szerettelek!

Most �rtelek meg, amikor m�r k�s�. Most l�tom, mit jelentettek kem�ny szavaid, lehetetlen elv�r�said; hogy mekkora dolog volt veled dolgozni, veled rep�lni, m�g akkor is, ha n�ha f�jdalmat okozt�l.

M�g ezt a v�gs�, borzalmas traum�t is magamnak k�sz�nhetem, nem neked. Te meg akart�l �llni, �n voltam az, aki nem engedte.

A legsz�rny�bb az eg�szben az volt, hogy tudtam: ha betartottam volna a szab�lyait, elfogadott volna – nos igen, id�vel bizony�ra. Hiszen a maga m�dj�n meg�r�lt nekem, amikor felkerestem. Sosem fogom elfelejteni, ahogy t�rt karokkal let�rdelt… Nem voltam hajland� v�rni r�. Mindent akartam, azonnal.

H�t megkaptam.

Most azt�n �llj fel a padl�r�l, ahogy tudsz, kisl�ny!

Szerencse a szerencs�tlens�gben, hogy legal�bb a bar�taim nem kerestek a tengerent�lr�l, mivel indul�som el�tt kifejezetten megk�rtem �ket erre.

Viszont Fantom sem j�tt, napok �ta m�r.

Egyed�l kell talpra �llnom.

De hogyan?!

M�snap reggel lementem a sz�lloda edz�term�be.

Itt ugyan nem volt trap�z, de voltak mindenf�le �rdekes edz�g�pek.

Mindet kipr�b�ltam.

Egy �ra m�lva be kellett l�tnom, hogy eg�szen le vagyok gyeng�lve. Helytelen!

Az uszoda k�vetkezett. A v�zben is elt�lt�ttem n�h�ny �r�t; azt�n csak remeg� l�bbal, teljesen kimer�lten �lltam a medence sz�l�n, �s egyszer�en nem hittem el, amit �rzek. Hogyan lehetek ilyen �hes?!

May most kiab�lna velem, �s igaza lenne, hiszen h�rom napja egy falat sem volt a sz�mban.

Nosza, �gyis eb�did� van m�r! Felkerestem a sz�ll� �tterm�t.

Nem tudtam sokat enni, de att�l a kis meleg levest�l is �j er�re kaptam; meg is �g�rtem magamnak, hogy vacsor�zni is fogok.

Eb�d ut�n pedig kimentem a V�rosba, amelynek kiz�r�lag az�rt j�rt ki a nagybet�s titulus, mert ott tal�lkoztam �jra vele… b�rmilyen is volt az a tal�lkoz�s.

A hotelt�l nem messze volt egy nagy park, ott azt�n ki�lhettem magam. K�rbefutottam a tavat, k�zben pedig trap�znak haszn�ltam az �s�reg, hatalmas f�kat. �tugr�ltam a padokon, szalt�t vetettem felett�k; el�rhetetlennek l�tsz� �gakra ugrottam fel, lend�ltem �s megint ugrottam, egyre �tletesebben.

Az emberek megb�multak, de h�t az emberek m�r csak ilyenek; nem t�r�dtem vel�k.

Minden nap elj�tszottam ugyanezt, �s minden nap jobban lettem egy kicsivel.

A h�t v�ge fel� m�r gondolkodni is tudtam; volt is min.

P�ld�ul, hogy mi�rt nem t�n�k el P�rizsb�l �r�kre?

Vesz�lyes itt lennem. Ha csak egyetlen rajong� felismer, ha csak egy k�v�ncsi �js�g�r� felfedez, k�sz a baj. Leonnak m�s sem hi�nyzik, mint hogy a m�dia feszegetni kezdje a kapcsolatunkat; hogy k�v�ncsi paparazz�k j�rk�ljanak ut�na, �s hogy szemf�les riporterek az firtass�k: ha egyszer itt van a p�rja is, mi�rt nem szerepelnek egy�tt?!

�s erre bizony komoly es�ly van. T�l sokan l�tnak.

M�gsem mehettem el – ugyan hov� mehettem volna?

K�ptelen lenn�k a csal�dom, a bar�taim szem�be n�zni, am�g �ssze nem kapom magam, am�g meg nem er�s�d�m valamennyire.

Meger�s�dni pedig csak �gy tudok, ha rendszeresen edzem.

Patthelyzet!

Mit tehetn�k?

Gondolkodj, Sora!

A szombat d�lut�n m�r az el�tt az �rd�gien ismer�s toronyh�z el�tt tal�lt.

A sz�vem a torkomban dobogott, �s persze halv�ny fogalmam sem volt, mit keresek itt?!

Nem volt m�g el�g a f�jdalomb�l?

Mi�rt csin�lom ezt?

Mit akarok m�g t�le?!

Nem tudom, nem tudom! Csak azt tudom, hogy ide kellett j�nn�m. Ha �jra megk�noz, ha sz�tt�p, ha meg�l, akkor is.

Hat�rozottan, de bel�l remegve l�ptem be a f�bej�raton.

A hallban a port�s t�rt angols�ggal, de nagyon el�z�kenyen a tudtomra adta, hogy Monsieur Oswald a szok�sos edz�s�t v�gzi, m�gpedig �jdonat hobbival �lve nem m�sutt, mint a v�rosban; amivel � szem�ly szerint nem �rt egyet, mivel igen meleg, szokatlanul f�lledt ny�rel�nk van, ami tudvalev�leg sokkal jobban ig�nybe veszi az emberi szervezetet, mint a l�gkondicion�lt tornaterem. M�rpedig Monsieur Oswald mostan�ban en�lk�l is pont el�gg� megviseltnek t�nik…

Ezen a ponton nagyon gyorsan, roppant udvariasan elb�cs�ztam a besz�des alkalmazott�l, �s mert �ld�s�t adta v�rakoz�si sz�nd�komra, megk�rtem �t: maradjon n�ma ittl�tem fel�l; azt�n a l�pcs� fel� vettem az ir�nyt.

Azt�n v�rtam.

�ltem a lak�sa el�tt a legfels� l�pcs�fokon, hallgattam a v�ros moraj�t, �s megpr�b�ltam nem gondolni arra az �r�lt �jszak�ra.

A l�pcs�h�z ablakai �vegt�gl�b�l l�v�n �tl�thatatlanok voltak, de azt �szre lehetett venni, hogy viharfelh�k gy�lekeznek. Hom�ly borult a v�rosra. Rossz �men!

Alig n�h�ny perc m�lva m�r vill�mlott, mennyd�rg�tt, �s szakadt az es�.

Pr�ma! A milli� bajom mellett, amiknek a nev�t sem tudom, most m�g Leon miatt is agg�dhatok megint, mert kint van valahol a viharban, felhev�lt testtel, zuhog� es�ben.

F�l�ra telt el, mire v�gre felfel� siet� l�ptek zaj�t hallottam.

Ez csak � lehet! Senki m�s nem olyan bolond rajtunk k�v�l, hogy gyalog rohanjon fel a huszadikra.

A l�pcs�fordul�ban olyan hirtelen �llt meg, hogy kis h�j�n elesett; azt�n csak n�zett d�bbenten, olyan �szinte hitetlens�ggel, hogy tudtam: val�ban azt hiszi, csak a f�radts�gt�l hallucin�l.

�s Istenem, hogyan n�zett ki!

Pontosan �gy, mint �lmomban.

Fekete edz�ruh�ja csuromvizesen tapadt a test�re, kirajzolva sz�jas izmait, m�rf�ldhossz� l�bait; haja cs�kokban �sszetapadt, arc�ba hullott. Csakhogy itt nem voltak l�ncok, de nem �m! �gy �reztem, feld�h�d�tt tigrissel �llok szemben.

�jabb vill�mf�ny lobbant; a term�szetellenes, negat�v f�nyben Leon szeme felizzott: hideg, k�kac�l fegyvercs�.

Mennyd�rg�s robajlott, kint a v�rosban �s bent a sz�vemben is, amint arra gondoltam: mi lesz most?

R�m�lom, vagy val�s�g?

Vagy fel�bred�nk?