N�lk�led (11. fejezet)

Rem�ny

Hogy milyen volt az �let vele?

Technikai szempontb�l t�k�letes. Ez nem is lehetett m�sk�pp Leon oldal�n; � a mag�n�letben is olyan volt, ak�r a hivat�s�ban: k�m�letlen szigorral, fegyelemmel a t�k�letess�gre t�rekedett.

Teh�t sosem fordult el�, hogy dolgaink ne lettek volna prec�zen megszervezve, l�zerpontosan s�nre t�ve. Sosem akadt befizetetlen sz�mla, kifizetetlen alkalmazott, rendezetlen program, �tk�z� id�pont, kihagyott �tkez�s, elmaradt telefon; ahogy nem lehetett linkel� bej�r�n�, kimosatlan ruha, kitakar�tatlan lak�s sem.

N�mi sz�tsz�rt hanyags�got kiz�r�lag t�lem t�rt el; v�lem�nyem szerint az�rt, hogy el�g t�g k�pet kaphasson r�lam a szok�saimon kereszt�l, �s ezzel is k�zelebb juthasson a v�gs�, nagy mi�rt titk�hoz.

�gy teh�t sz� n�lk�l felakasztotta a fogasra a f�lredobott f�rd�k�nt�st, a hely�re tette a k�d sz�l�n felejtett parf�m�s �veget, a polcra sorakoztatta a doh�nyz�asztalra p�pozott k�nyveket, a t�lal�szekr�nybe pakolta a sz�r�t�n hagyott te�scs�sz�ket. M�g edz�s k�zben is hagyta, hogy �r�kig besz�ljek telefonon a bar�taimmal, felt�ve, ha azt angolsp�rg�ban, fejen �llva, avagy valamin� kegyetlen l�bizom-er�s�t� gyakorlat k�zben tettem. Eln�zte, ahogy elk�sz�tettem egy bonyolult recept�, egzotikus �telf�l�t, �s meg is k�stolta a kedvem�rt. Nem zavartatta mag�t, ha s�ta k�zben trap�znak, gumiasztalnak, r�dnak haszn�ltam a f�kat, a padokat; egyszer�en nem �rdekelte, h�nyan n�znek h�ly�nek, avagy h�nyan ismernek fel minket. � m�r r�g egy m�sik, egy j�val magasabb szinten volt; ezek a kis apr�s�gok val�sz�n�leg nem osztottak, nem szoroztak sz�m�ra; el nem vettek, hozz� nem adtak az �let�hez semmi meghat�roz�t. Legal�bbis �n �gy gondoltam, miut�n � sosem adta jel�t, hogy b�rmit is jelenten�nek sz�m�ra.

A nyilv�noss�g el�tti �let�nk is z�kken�mentesen zajlott. Az Angyalok T�nc�nak elk�peszt� sikere ut�n a szakmabelieknek �s a m�di�knak k�sz�nhet�en mindigis p�rk�nt tartottak sz�mon minket, �gy azt�n nem okozott meglepet�st, hogy negyed�v m�lt�n �jra megjelentem Leon mellett. A bulv�rsajt� persze felkapta �s j�l kibogozta a r�szleteket, tov�bb� �rdekes felt�telez�sekbe bocs�tkozott; de h�t hol �rdekelt ez engem?

Gyakran gondoltam arra, hogy b�rcsak igaz lenne, amit felt�teleznek. B�rcsak val�ban egy p�r lenn�nk, igaz�n �s minden szempontb�l!

Mert ez persze nem �gy volt.

Egy�tt �lt�nk, mint munka-�s lak�t�rsak, �s n�ha lefek�dt�nk egym�ssal, igen. De ez volt minden.

Ki�br�ndultan hangzik? Nan�. De h�t most �ltem a gyakorlatban is azt, amit elm�letben m�r r�g elv�llaltam: mag�n�letet egy olyan f�rfi mellett, aki k�ptelen szeretni. �s nem volt egy f�kly�smenet, nem bizony. Mert m�g a legszebb, legmeghittebb pillanatainkb�l is mindig hi�nyzott valami; mert amikor a legk�zelebb voltam hozz�, akkor voltam a legt�volabb t�le; vele �ltem, ugyanakkor n�lk�le.

Nem mintha nem lettek volna kedves, szeretetteljes, bens�s�ges perceink. Igenis voltak.

P�ld�ul amikor egyszer t�r�zni indultunk, �s Leon t�tov�n, zavartan vagy t�z percig �llt a gardr�b cip�tart�-rekesze el�tt.

Volt ott pedig ezer k�nny� akrobata-l�bbeli, edz�cip�, sportcip�, speci�lis �lmozott bakancs nehez�tett edz�shez – de egy norm�lis t�rabakancs, az nem volt; �s akkor Leon r�m n�zett, olyan esetlen�l, tehetetlen�l, mint egy k�ly�kkutya. �Most mit�v� legyek?�- k�rdezte a tekintete, bel�lem pedig kit�rt a nevet�s, �s nem is tudtam abbahagyni, am�g olyan zavart k�pet v�gott.

- Most mi olyan vicces? – dohogott. – Szerintem ennyi l�bbeli m�g �gy is t�bb, mint el�g, mert l�bam tov�bbra is csak kett� van… Sora, ne nevess m�r!

�sszeg�rnyedtem a nevet�st�l, de ha m�r �gyis ott voltam, felt�rtam a cip�tart�t, �pk�zl�b, k�nny� t�r�ra alkalmas cip�t keresv�n; az alkalmatlanokat egyszer�en kisz�rtam az el�t�r k�zep�re. V�gre tal�ltam egy sz�ba j�het�t. Leon le�lt mell�m a padl�ra, hogy felh�zza, �n meg m�g mindig nevettem; v�g�l ott �lt�nk egy rak�s nyelv�lt� l�bbeli t�rsas�g�ban, mint k�t f�lh�lye ded�s, �s nevett�nk, �s Leon tekintete egyszer csak megv�ltozott, felengedett, �s a k�vetkez� pillanatban a karjai k�zt tal�ltam magam, �s azt�n m�r mindent tudtunk, csak nevetni nem, �s a kir�ndul�s k�t �r�val k�s�bbre maradt.

De olyan is volt, hogy fiatal kolleg�ink megh�vtak eb�delni, �s am�g ezt komoly elfoglalts�g ok�n udvariasan visszautas�tottam, egyik�k k�nnyed�n, bar�ts�gosan �tkarolta a v�llamat.

Leon szem�ben sz�razvill�m lobbant. Az addig sz�tlanul mellettem �lldog�l� f�rfi k�vethetetlen�l gyors, de nagyon finom mozdulattal elfogta azt a kezet, �s elt�vol�totta a v�llamr�l.

Mindenki igen gyorsan k�t l�p�st h�tr�lt; a karol�s kedv� fi� eln�z�st k�rt, azt�n v�rt�k – v�rtuk – hogy Leon d�h�sen, megvet�en h�tat ford�tva t�vozzon…

De nem t�rt�nt semmi ilyesmi. Leon nemcsak hogy nem ment el, de m�g egy alig �szrevehet� l�p�ssel k�zelebb h�z�dott hozz�m. A cs�p�je a derekamhoz �rt, �n pedig meglepetten, h�l�san feln�ztem r�, �s �ntudatlanul a h�t�ra sim�tottam a kezemet. Nem sz�lt egy sz�t sem, de arca nem sug�rzott fenyeget�st, �s akkor m�g egy k�l�n�s dolog t�rt�nt: a t�bbiek k�zelebb j�ttek.

- Uram…- kezdte a legb�trabb – m�g egyszer eln�z�st k�rek… De azt hitt�k, a lapok elt�lozt�k az �n�k… kapcsolat�t.

Leon len�zett r�m; a szem�ben k�rd�s volt. Elt�lozt�k? Val�ban?

Nem v�laszolhattam egy ki nem mondott k�rd�sre.

Most egy m�sik torn�sz sz�lalt meg, egy fiatal l�ny. – A megh�v�sunkat term�szetesen fenntartjuk, b�rmikor is fogadj�k el!

- Ugyanis �n�k a p�ldak�peink! – t�d�totta a harmadik.

Leon h�v�sen biccentett. – K�sz�nj�k – mondta. – Sora, menn�nk kell.

Sz�val m�gis v�ltozni kezd… M�r senkit nem hagy ott egy sz� n�lk�l! M�r senkit sem al�z meg egyetlen tekintet�vel… Lehet, hogy m�gis van rem�ny?

El�fordult olyan is, hogy este, f�rd�s ut�n egyszer�en elfek�dt el�ttem az �gyon, �s csak n�zett. Simogatni indul� kezemet lefogta, k�rd�seimre nem v�laszolt, csak n�zett szel�den, f�radtan, �s valahogy megad�an… mint akinek m�r minden mindegy, m�r mindent felad, csak itt lehessen. V�g�l el�rte, hogy nyugodtan eld�ljek vele szemben �n is, �s csak n�zt�k egym�st… A legnehezebb este volt, amit vele t�lt�ttem! Nem tudom, hogyan tudtam meg�llni annak a gyeng�d tekintetnek a sugar�ban, hogy be ne valljam minden �rz�semet.

A k�vetkez� percben azonban lehunyta a szem�t, s�hajtva mag�hoz h�zott, arc�t a hajamba temette, �s elaludt.

Mindig a legkedvesebb eml�keim k�z� fog tartozni az a m�sik este is, amikor megengedte, hogy kif�s�ljem a haj�t. Rendes szok�sa szerint egy k�nyvet tartott a kez�ben, �s nem foglalkozott vele, mit csin�lok �ppen; arckifejez�se, tekintet�nek ir�nya, testtart�sa jott�nyit sem v�ltozott, mik�zben nekiestem egy kef�vel m�teres, feh�r s�r�ny�nek.

H�t, eltartott egy darabig. Sosem k�t�tte �ssze a haj�t, �gy h�t el�g is volt, ha csak megborzolta a sz�l: m�ris f�l�r�s munka volt rendbe tenni. Legal�bbis sz�momra.

T�rsam nyugodtan �lt �s olvasott, nem l�tszott �szrevenni, mit m�velek vele; de amikor az a pazar, j�gf�ny� hajzat m�r kif�s�lve simult a h�t�ra, h�trany�lt, megfogta a kezemet, mag�hoz h�zta, �s a tenyerembe cs�kolt. Mintha �ram csiklandozott volna meg, �s azon kaptam magam, hogy a kanap� t�ml�j�n �t az �l�be lend�l�k; azt�n esz�nket vesztve cs�koltuk egym�st, a k�nyv elfeledetten koppant a padl�n, Leon haja pedig �jra �sszek�col�dott.

Ezer �s egy ilyen kedves, meghittes jelenetre eml�kszem, de az igazs�g az, hogy egyik sem �t�tt annyira sz�ven, egyiknek a f�nye sem �rte el azt a megr�z�, vak�t� ragyog�st, mint ami az elej�n volt, amikor Leon �szrevett a cirkuszban, �s t�rt karokkal, t�rdre ereszkedve k�rlelt-h�vott mag�hoz. Egyed�l ez �rt fel az Angyalok T�nc�hoz, mert ebben sz�v volt: �r�m, szerelem, v�gy, rem�ny. Minden, egy�tt.

Ahogyan most �l�nk, abban is jelen van bizonyos fok� szeretet… b�ke… igen, �r�m �s v�gy… de csak ritk�n egy�tt. Sohasem eg�szen teljes a k�p.

Szeretet van abban, ahogyan Leon mag�hoz emel �s k�r�ltekint�en gondoskodik r�lam – de �r�m nincs.

Megrend�t� szenved�ly �s v�gy van minden l�zas, remeg� �lel�s�nkben – de b�ke nincs.

�lvezet, �r�m van a munk�nkban, de hi�nyzik bel�le a rem�ny, mert aki m�r mindent el�rt, mit rem�ljen m�g? Profik vagyunk; ez ezzel j�r.

Vid�ms�g, humor van abban, amikor boh�ckodunk egym�snak, megnevettetj�k egym�st, de ez is csak olyasmi, mintha a f�szert enn�nk csak az �tel n�lk�l, amihez tartozna: nincs m�g�tte semmi igazi, semmi k�zzel foghat�.

Nem is t�l r�g m�g azt hittem, be�rem majd annyival, hogy vele �lhetek; hogy el�g t�gas lesz angyal-sz�vemnek egy isten �rny�ka.

H�t nem az. Nem el�g. Gyal�zatosan kev�s; m�ltatlan mindkett�nkh�z.

Nekem kell az eg�sz Mindens�g.

�gy t�nik, �jra kell valami, ami felkavarja a dolgokat, �s a hely�re billentse ezt a furcsa, se veled-se n�lk�led- jelleg� kapcsolatot, k�l�nben �r�kre ilyen marad, vagy teljesen elkorcsosul. Nem �rdeml�nk jobbat, ha nek�nk �gy is j�: sz�tsz�rtan, sz�v n�lk�l, felh�g�tva. Ilyen lett volna az Angyalt�nc egyszer�s�tett m�solata, amikor Leon azt hitte, t�bbre nem vagyok k�pes; �s ilyen most ez a kapcsolat: a k�v�l�ll�k szem�ben egy�ttl�t, val�j�ban pedig p�ros mag�ny.

M�g egy angyali sz�v sem k�pes kett� helyett szeretni; a gyakorlatban nem. Vajon megint egy d�monra van sz�ks�g?

Ha igen, ki lesz az, mi lesz az?

�s a fen�be is, mi�rt b�zom a sz�v dolgait a j�zan, vaskalapos �rtelemre?!

Gyeng�l�k, Leon… De tov�bbra is hiszem, hogy a megel�gedetts�g nem azonos a boldogs�ggal.

Meg akarom neked mutatni, mi az.

Leon teljes�tette, amire k�rtem: elkapott, amikor zuhantam.

Most egy m�sik man�verre van sz�ks�g: az elrugaszkod�sra. Mert el kell rugaszkodni ahhoz, hogy akkor�t rep�lhessek, ami messze t�ltesz minden Angyalt�ncon.