A fiatal pr, hm tagja elbb bredt, de szemeit mg nem nyitotta ki. Lgzse lass volt s szablyos, mly levegvtellel szvta magba a hajnal des, hvs illatt. A felkel nap els sugarai tncot jrtak meztelen felstestn, feltltve azt energival. A frfiben minden apr porcikjban ltek mg az jszaka des emlkei. Egsz lnye melyt mmorban frdtt.
Most lassan kinyitotta az alvstl kisimult, de s csillog szemeit. Pillantsa azonnal egy gynyr lnyra vetdtt. Egy lnyra, aki mg az igazak lmt aludta, fejt a frfi izmos mellkasn nyugtatva. A trkeny teremts halkan szuszogott, ezzel enyhe rezgsre ksztetve az arca el oml hajtincseket, hatatlanul mosolyt csalva a fi arcra. Leont hrtelen tbb rzs kertette hatalmba. Csodlatos, tiszta rzsek voltak ezek, melyeket nehz lenne szavakba nteni. A testt melegsg jrta t, agya zsibbasztan csak egy emberi lnyre koncentrlt, s a szerelem, az rm s a boldogsg rzse egyszerre ntttk el testt s szellemt. Csodlattal nzett erre a fensges, trkeny, varzslatos lnyra, aki mindezt kivltotta belle. Lassan szerelme nyugv fejre cssztatta a kezt, s lgyan simogatni kezdte hamvas, puha arct. Sora mg erre a kis mozgsra is megbredt, de mg nagyon lmos volt ahhoz, hogy brmire gondoljon. Fllomban volt mg, ezrt kbultan, sztnsen cselekedett, nem az esze hanem a szve vezette. Feljebb csszott a frfin,feje mr majdnem egy magassgba kerlt az vvel. Szemeit ugyan nem nyitotta ki, de mgis megtallta amit keresett. des cskot nyomott a fi zamatos, puha szjra, majd lassan lejjebb csszott, s befszkelte lomtl elnehezedett fejt, a frfi nyaka s vlla kz. Nagyokat llegzett, magba szvva ezzel kedvese deskeser frfias illatt. Leon egyik kezvel tkarolta a lny derekt majd ezutn lgyan megcirgatta a selymes kezeket.
Sora mg lmban is rzkelte szerelme tapintst, s megszortotta a derekn lv frfikezeket. gy aludtak tovbb, kz-a kzben, s lmaikba jra tltk az jszakai csodt, az rjt,mindent that, forr szerelmet.
AJÁNLOM AZ OLDALT
