Sora ennek hallatán nagyon megijedt, nem gondolta volna, hogy ez így fog menni. Arra készült, hogy visszatér, kezébe nyomják a szerződést és már kezdheti is a gya-korlást, mivel akárhogy is van, de ő volt a Kaleido Színház legutóbbi csillaga. A he-lyét biztosnak gondolta, de most a keserű valóság felébresztette az álmából.
- Layla Hamilton azon szándékát jelezte, hogy szeretne a társulat szponzora lenni, mivel nem kíván visszatérni a színpadra. Természetesen elfogadjuk a felajánlását.
Nos lehet hogy rövid voltam, de minden általános tudnivalót elmondtam. Találkozunk hétfőn. Szeretném kérni, hogy senki se késsen el, mert azoknak bemutatkozását nincs módunkban megnézni és nem kívánunk újra szerződést kötni velük. Hamaro-san mindannyian meg fogják tudni, hogy én nem tűröm a pontatlanságot és a késést. Remélem világosan fejeztem ki magam. Köszönöm megjelenésüket.
Azzal elhagyta a termet, s követte őt Kenneth úr és Kalos is. Sora megütközve nézett utána. Azt hitte, hogy a Bíbor Sólyom egy kedves ember, de csalódnia kellett. Már előre félt, hogy vele kell dolgoznia. Barátnőire nézett, akik arcáról sütött, hogy hason-lóan gondolkodnak. Végül Mia szólalt meg.
- Nem gondoltam, hogy Elisabeth Montrose, a nagy artista ilyen jégszívű.
Leon lépett oda hozzájuk.
- Ne vegyétek fel a stílusát. Tudjátok precíz ember, és nagyon szigorú. De ha meg-ismeritek, már nem lesz olyan nehéz elviselni mindezt, mert a színpadon, nagyon sokat segít!
- Te honnan tudod mindezt Leon? � kérdezte érdeklődve Sora.
- Onnan, hogy partnerek voltunk jó ideig. Akár hiszitek akár nem, ő volt az egyetlen, akit nem én választottam partneremnek. Ő választott engem és épphogy csak át-mentem a vizsgáján. Talán ő volt az egyetlen, akit elismertem Sophie halála után, mert ördögi tehetsége volt, s ez még az enyémet is túlszárnyalta és szárnyalja mai napig. De legyen elég ennyi! � zárta le a témát Leon � Akkor hétfőn találkozunk lá-nyok, és tényleg ajánlom, hogy ne késsetek! Mert Lizzy komolyan gondolja, amit mond.
Azzal Leon köszönt és elment.
- Furcsa ez a Leon nem gondoljátok? � kérdezte Anna.
- Való igaz! � bólintott Sora � Na, de mi a véleményetek Montrose kisasszonyról?
- Szigorú� - mondta Mia � Máshogy képzeltem el. Tudjátok, mikor megkaptam a levelét, azt hitték, hogy megbolondultam, mert annyira örültem, hogy egy ilyen híres artistát megismerhetek. De most valahogy lelombozódtam.
- Egy kicsit ijesztő. � helyeselt Anna � Mindegy, valahogy majdcsak lesz!
Ekkor Rosetta Marion és May léptek oda hozzájuk. Az utóbbi arcán fintorral kevere-dett félelem.
- Na ez aztán szép, újra válogatást tartanak! Most mondjatok erre valamit!
- Ez van, nem tudunk mit tenni! � mondta nyugodtan Sora � Tényleg hol van Ken?
- Elment Montrose kisasszonnyal és a főnökkel, szeretnék megbeszélni a továbbia-kat.
- A papa is odament. � kotyogott közbe Marion � És képzeljétek, Lizzy megengedte, hogy én is eljöjjek a válogatásra.
- Hogy mi?? � kiáltották kórusban a lányok � De hát, hogyan.
- 14 éves vagyok! Tegnap beszéltem vele.
- Hát te személyesen is ismered? � kérdezte meglepetten Rosetta.
- Igen, tudjátok mikor még a mama élt, akkor ismerkedtem vele össze, nagyon ked-ves lány!
- Nekem nem úgy tűnt� - motyogta Mia.
- Sok mindenen ment keresztül, akkor változott meg, amikor megnyerte a Cirkusz Fesztivált!
- Hogy mi? � kiáltott Sora.
- Igen, hát te nem is tudtad Sora? � nézett rá Mia � Ő volt minden idők legfiatalabb bajnoka!
- Én sem tudtam, meséld el Mia, te úgy látom minden részletet ismersz. � szólt An-na.
- Nos, Elisabeth akkor még csak 13 éves volt. Ez azelőtt a fesztivál előtt volt, amin Layla és Yuri nyertek. Nagyon fiatal volt, és mindenki lenézte. A partnere Arlon Bras volt. Amiatt, hogy csak 13 éves volt az akkori artisták kinevették őt is és Arlont is. Azt mondják akkor változott meg, de gyökeresen. A kedves kislányból, aki meg akarta változtatni a színpadot, akkor valaki más lett. A fesztivált a Bíbor Sólyom manőverrel nyerte meg�
- 13 évesen olyan manővert adott elő?? � kiáltott Sora.
- Igen, azon a napon mindenki elismerte őt, de mikor visszatért ide a színházhoz már nem a melegszívű, mindenkit szerető teremtés volt, hanem egy jégszívű démon. Csak azok kaptak tőle kedves szót, akiket nagyon szeretett. De a külvilág számára a kedves Elisabeth meghalt és helyébe lépett a démoni artista, a tökéletes tehetség�
- Hihetetlen. Vajon min mehetett keresztül, ami ilyenné tette. Meg akarom tudni. � mondta komolyan Sora.
- Sora ne húzd ki a gyufát. � aggodalmaskodott Mia.
- Akkor is meg fogom tudni! � döntötte el Sora�

Eljött a hétfő, arról, hogy ne késsenek el Kalos gondoskodott, mivel autóval elvitte őket az edzőterembe. Az öltözőben Sora készült el legelőször, s mivel még volt fél órája, arra gondolt edz egy kicsit a trapézokon. Mikor azonban belépet az edzőcsar-nokba, nagyon meglepődött. A magasban nem más, mint Elisabeth Montrose lengett a trapézokon. Sora meg sem mert mukkanni a látvány úgy letaglózta.
Lizzy védőháló nélkül, furcsa, Sora számára ismeretlen és képtelenségnek tartott mozdulatokkal ugrált az egyik hintáról a másikra. Aztán eljött e pillanat, amikor a lány csodálatos manővert hajtott végre. A Layla speciális trapézát használta. A terem egyik végéből a másikba repült majd szédítő sebességgel pörögni kezdett. Sora szá-ja tátva maradt a csodálkozástól, mivel a lány sokkal gyorsabban pörgött, mint Layla a Főnixre készülve. Aztán Lizzy hirtelen elengedte a trapéz rúdját és még mindig to-vább pörögve, mint egy dugóhúzó a magasba emelkedett. A forgása lelassult. A ke-zeit egyre jobban kitárta, majd felhúzta oldalt behajlítva a lábát is. A kezeivel aztán a feje felé húzta fel hátulról, s homorítva a hátát a fejéhez érintve a talpát. Ekkor a for-gása teljesen megállt, s mintha csak súlytalan lenne emelkedett a plafon felé.
Sorához ekkor hozzáért valaki, Leon állt mellette.
- Na mit szólsz? � kérdezte halkan.
- Ez hihetetlen! � válaszolta Sora megilletődötten és visszafordult az edző lány felé.
- Ez a mozdulatsor volt az Ördögcsavar. Lizzy másik nagy ugrása.
Sora bólintott, s közben Lizzy leereszkedett az egyik trapézra, s meglátta őket. Át-szellemült arca hirtelen komollyá vált és leugrott a földre.
- Nagyszerű, szóval ti vagytok az elsők, nem csalódtam!
- Ö, úgy gondoltam, hogy mivel az első válogatást lekéstem, a másodikra időben érkezem� - mosolygott Sora.
- Igen, erről hallottam eleget� - mondta komolyan Lizzy � De te Leon látom, hozod a formád, és komolyan veszed a dolgokat.
Sora elszégyellte magát a lány komoly arca láttán. Lizzy látta ezt és az arca meg-enyhült kicsit.
- Bocsáss meg Sora� Nem akartam utálatos lenni, de sajnos ilyen vagyok. Sokat gáncsoskodom, de nem azért mert utálok valakit. Hanem egyszerűen maximalista vagyok. Majd megismersz, de ha nem teszik neked, akkor sem neheztelhetek rád. Mindenkinek saját véleménye van. Nem fogok azért valakit kirúgni, mert nincs egyet-értés köztünk. � mondta és közben az ajtó felé indult � Megyek, gyakoroljatok még kicsit, van még 20 percetek, használjátok ki. Titeket nehéz próba elé állítalak!
Lizzy azzal kisétált a teremből. Sora meglepetten nézett utána. Hihetetlen volt ez a lány. Lenyűgözte a tehetsége és a kecsessége, feldühítette a flegma hangja és meg-lepte a kedvessége. Nem tudta mit is gondoljon róla. Az azonban biztos volt, hogy meg akarja ismerni a történetét. De kevesen tudtak róla mindent, s tudta, hogy nehéz lesz.
- Gyere! � hallotta meg Leon parancsoló hangját.
Gyakorolni kezdtek és Sora ismét ledöbbent, mivel még mindig érezte a férfi ütemét. Újra teljes nyugalommal engedte el a trapéz-rudat és ugrott át. Leon keze mindig megfogta és olyan gyengéden kapta el, nehogy baja legyen. Sora visszaugrott a tra-pézra, majd átugrott az állványra, s lemászott a földre. Leon követte a példáját, majd a töröközőikhez nyúltak. Sora leült egy székre, Leon pedig mellé telepedett a földre és lecsukta a szemét. Sora egy ideig csak szuszogott, de aztán bátorságot erőltetett magára és Lizzyről kérdezte Leont. Ő először csak hallgatott, s csak hosszas vára-kozás után szólalt meg.
- Miért akarod tudni a történetet?
- Csak úgy. Azt hallottam róla, hogy nem mindig volt ilyen.
- Valóban nem. De én nem ismertem még akkor. Én csak ezt a kis ördögöt kaptam meg. � mosolyodott el Leon.
- Kérlek mesélj!
- Most nem, először derítsd ki az elejét, aztán én elmondom a végét.
- Na de� - kiáltott Sora, de félbeszakította az épp belépő Mia.
A lány arcán nagy boldogság ült és szinte ugrált örömében. Mint egy óvodás lépett a két beszélgető mellé.
- Mi bajod Mia? � kérdezte érdeklődve Sora.
- Ugyan hagyd � legyintett Leon -, ő Franciaországban is ilyen volt.
- Jaj, ne lődd le a poént. � bökte meg Sora � Mond Mia!
- Montrose kisasszony azt mondta, ha nem is felelek meg a vizsgán, megköti velem a szerződést, mivel elolvasta az eddigi darabjaimat és nagyon tetszett neki. Hú, na-gyon örülök neki!
- Gratulálok Mia! � mosolygott Sora.
Egy kicsit meglepte, hogy Mia ilyen könnyen megkapta az új lehetőséget. Szinte nem is kellett megküzdenie érte, de jól tudta, hogy neki bizony nehéz dolga lesz.
Ekkor belépett Lizzy és nyomában a többi artistával. May olyannyira meg volt illetőd-ve, hogy nem mert Sorához szólni. De mindenki ideges volt, senki arcán sem volt nyugodtság. Lizzy leült egy székre szemben a trapézokkal, majd intett az egyik kar-bantartónak, aki egy gombot nyomott meg a falon. Mindenki meglepetésére a padló szétnyílt és felemelkedett egy dupla ugróasztal. Lizzy megszólalt.
- Mindenek előtt szeretném elmondani, hogy Sarah neked nem fontos a válogatáson részt venned. A színház dívájára természetesen eztán is szükségünk van. � fordult Sarah-hoz, aki erre elnevette magát.
- Ugyan Lizzy, én nem akarok minden erőfeszítés nélkül bejutni. Szeretném megmu-tatni mit is tudok!
- Hát jó! � bólintott Lizzy.
Sarah előre lépett néhány lépést és halkan énekelni kezdett. Sora ráismert a régi hangra, s ez újra bátorságot öntött belé. Sarah hangja egyre erőteljesebbé vált, de a csengése semmit sem változott. Olyan volt mintha egy angyal énekelne. Mikor abba-hagyta tapsvihar tört ki a teremben, Sarah pedig megilletődötten lépett vissza a he-lyére. Lizzy rámosolygott, majd bólintott. A taps elhalt a teremben, Lizzy arca ismét szenvtelenné vált.
- Nos azt hiszem nem lesz szükség a védőhálóra. Véleményem szerint mindenki van olyan tehetséges, hogy a tapasztalatokkal a háta mögött, hogy így is meg merje mu-tatni a tudását. De ne is húzzuk az időt � azzal elővett egy mappát -, az első legyen Anna Heart kisasszony.
Anna nagy levegőt vett és előlépett. Felmászott az állványzatra, megfogta a trapézt és lengeni kezdett. Miután elég nagynak érezte a lendületét elrugaszkodott�
Mindenki álmélkodva nézte. Sora boldog volt, mert érezte, hogy Annának már biztos helye van. A lány végül leugrott a földre, s levegőt kapkodva nézett Lizzyre. Ő egy apró jellel sem mutatta ki véleményét, csak a következőt kérte.
Rosetta lépett elő, és fellépcsőzött az ugróasztalra. Nem nagyon mert még egyedül a trapézon mutatványozni, ezért négy diaboló segítségével egy ugróasztalos számot mutatott be. A végén Lizzy megint nem mutatott ki semmi érzelmet.
Rosetta után Mia trapézmutatványa, Mia után Marion következett, aki anyja mutatvá-nyát adta elő. Eztán Yuri adott elő egy trapéz és ugróasztal számot vegyítve. Lassan fogyott a sor s Lizzy Mayt szólította. A lány nyugalmat erőltetett magára s rögtön fel-ugrott az asztalra. Hasonlóan, mint Yuri felváltva használta a trapézokat és a gumi-asztalt. Ugrásai közben hangosan kiabálta a manőverek nevét. Az előadás végezté-vel leugrott és Lizzyre nézett, aki azonban nem viszonozta a pillantást.
A végére már csak Sora és Leon maradtak ki. Lizzy csak ekkor szólalt meg.
- Ti ketten, együtt mutassátok meg, hogy mit is tudtok!
Soráék egymásra néztek, de teljesítették a kérést. A trapézon egyre nagyobb lendü-letet vettek, majd Sora egy szaltóval leugrott az ugróasztalra. Hajlította a térdét és a gumifelület visszadobta. Mikor Leon mellé emelkedett, ő megfogta a kezét, hogy a magasba emelje, de Sora a másik kezével is belekapaszkodott a férfi csuklójába, aki meglepetten nézett rá.
- Ne az angyaltáncot! � suttogta � Improvizáljunk!
Leon bólintott és átemelte maga felett Sorát, majd a magasba lökte. Sora értette a mozdulatot, s egyenes testtel forogva emelkedett felfelé. Mikor zuhanni kezdett Leon már ott is volt és keresztezett kézzel megfogta a lány kinyújtott kezeit, de szinte ugyanabban a pillanatban el is dobta, a kezeit ismét szétrántva. Ennek hatására So-ra pörögni kezdett, s közben észre vette, hogy a főnixtrapéz karnyújtásnyira van tőle. Úgy gondolta a következő mutatvánnyal letörli a vigyort Lizzy arcáról. Elkapta a ru-dat, majd felemelte a lábát és beleakasztotta a lábfejét. Fejjel lefelé forgott, s közben intett Leonnak, hogy nyújtsa a kezét, aki bólintott és a kérésnek megfelelően csele-kedett. A férfi eztán átvette az ő forgását aztán Sora kecsesen kilépett a trapézból. A levegőben mindketten szédítően pörögtek, mikor Leon maga felé húzta Sorát, s fel-lökte a magasba. Sora felütötte a fejét és homorított testtartásban felfelé emelkedett. Eközben a férfi egy trapézra érkezett, s Sorát esés közben elkapta.
Ezzel befejezték a bemutatót, s leugrottak a földre. Mindenki tátott szájjal nézett rá-juk, de Lizzy arca még mindig érzelemmentes volt. Mikor felállt és az ajtó felé indult is csak félvállról odavetette.
- Egy órát múlva megmondom, ki kap szerződést.
Az ajtó becsukódott mögötte, s a teremre síri csönd ereszkedett. Leon komoly tekin-tettel nézte még mindig az ajtót. Gondolatok száguldoztak a fejében. Nem értette, hogy mi van Lizzyvel. Hiszen mióta itt van alig beszéltek, és ez igen érdekes azok után, ami köztük történt. Nem akarta elhinni, hogy így megváltozott. Igaz, ugyan, hogy ő jött el Párizsból, de azt nem akarta, hogy a kapcsolatuk megszakadjon, mert Lizzyben megtalálta a tökéletes partnert. Persze Sora is maga volt a született tehet-ség, de Lizzy valahogy más volt. Sorával jó volt együtt dolgozni. A vele töltött percek kellemesek voltak, a lány kitartó volt, de nem szerette a harcot. Eleinte akaratos volt és önfejű, de idővel megnyugodott és kiegyensúlyozott lett. Egyszerűen felnőtt. Sora ma már a nyugodtság szigete volt számára. Az angyalok táncára készülve egy új érzés foglalkoztatta, hogy talán beleszeretett Sorába. Úgy döntött akkoriban, hogy ezt a dolgot dűlőre juttatja. De mikor megcsókolta a lányt nem érzett semmit. Sora sem mutatott ki semmit, s erre elnevették magukat. A dolgok tisztázódtak, nem úgy szerették egymást, mint férfi és nő, hanem, mint két testvér. Attól a naptól kezdve mindent megbeszéltek egymással.
Lizzy mindig is más volt. Sophie után ő volt az, aki felébresztette. Megszégyenítette az egész La Royal társulat előtt, mikor vizsga elé állította. Miután partnerek lettek, egyszerűen kizökkentette a normális, flegma életéből. Szenvedélyt és tüzet vitt a kö-zös manővereikbe. Sosem tudta kiismerni. Ördögi lánggal égett a színpadon, sugár-zott belőle a vágy, hogy még jobb legyen. Mindent elsöpört, mint egy tornádó. De voltak olyan pillanatok, mikor kettesben voltak, hogy teljesen megváltozott. Álmodo-zó, tündéri lány lett, aki valami nagy dolgot akar véghezvinni. Lassan megismerték egymást, s alig pár hónap után Leon kezdte érezni, hogy beleszeretett. Mikor meg-vallotta a lánynak, az érzéseit, ő nem mondott semmit. Aztán ment minden a maga útján. Már nem csak munkapartnerek lettek, hanem életbeli partnerek is. Fellépéseik tele voltak azzal a tűzzel, amit csak két olyan hatalmas tehetség tud feléleszteni, mint amilyenek ők!
Sora Leonra nézett és látta a férfi révültségét, ami arra kényszerítette, hogy ő is el-gondolkodjon a történteken. Hiszen reggel Lizzy arca milyen más volt mikor meglátta őt a trapézon. Átszellemült volt és boldog. Azt hitte, hogy egy kedves kislányt lát ma-ga előtt. De mikor kinyitotta a szemét és meglátta őket, teljesen megváltozott. Arca ismét felvette a komolyságot, szeme a démonian villant. Kezdett rájönni a lényegre. Lizzy valójában még mindig nem veszítette el az igazi énjét, csak a fájdalom és a sok gáncs miatt, amivel illették fiatal korában teljesen megváltoztatta. Felépített maga köré egy falat, ami mögé nem enged be senkit, aki nem érdemes a bizalmára. Tudta jól, csak akkor ismerheti meg az igazi Elisabeth Montrose-t, ha igazán a dolgok mé-lyére ás, hogy megtudja mi is történt. Sora már látta maga előtt a célját: újra feléleszti a Bíbor Sólyom valódi énjét, mint ahogy ő is felélesztette a Kaleido Színpadot. Hitt abban, hogy ő és Lizzy valahol mélyen hasonlítanak egymásra. De mindennek előtte szerződéshez kell jutnia, és meg kell ismernie a lány egész történetét�

Az idő szinte csak vánszorgott, mindenki izgatottan várta az eredményt. Végül az ajtóban megjelent Kalos és Lizzy. A teremben levők elhallgattak és idegesen topo-rogtak. Lizzy felnézett:
- Meghoztuk a döntést, a kezemben tartom az új szerződéseket. Kérem, aki a nevét hallja az jöjjön ide és írja alá a papírokat. � azzal leült egy asztalhoz � Sarah Dupont.
Sarah odalépett, majd a papírral a kezében visszament a helyére, arcán mérhetetlen boldogság tükröződött. Lizzy folytatta.
- Mia Guillem.
Mia mosolyogva lépett oda az asztalhoz és a megfelelő helyen aláírta a szerződést.
- Gratulálok Mia!
- Köszönöm kisasszony!
- Mostantól Lizzy! � nyújtott kezet a lány, amit Mia örömmel fogadott.
- A következő Anna Heart!
Anna szintén az asztalhoz lépett és szintén kezet fogott a lánnyal. Eztán Rosetta, és Yuri következett.
- Kicsi Marion! � mosolyodott el Lizzy, amit Sora meglepődött.
Marion nevetve szaladt a lányhoz, aki felállt és magához ölelte őt. Ez a jelentet min-denki számára nagyon furcsa volt, de senki sem szólalt meg. Aztán Lizzy folytatta.
- May Wong!
May izgatottan szaladt ki.
- Ó, kisasszony, annyira örülök!
- Tegyen meg egy szívességet, és ezentúl csendben teljesítse a manővereit. A kia-bálásba vetett erőt inkább arra fordítsa, hogy a tartásán javítson!
May megilletődötten pillantott a lányra, aki komoly arccal nézett rá. May hirtelen azt sem tudta mit mondjon, de Lizzy folytatta.
- De örömmel köszöntöm a társulatban May, és kérlek tegeződjünk!
May nagy levegőt vett és mosolyogva bólintott.
A sor lassan fogyott és Sora izgatottan várta a nevét. Aztán Leon is megkapta a szerződést és a papírok elfogytak az asztalról. Sora ezt nem tudta mire vélni. Végül Lizzy felállt.
- Köszönöm, hogy megjelent mindenki a válogatáson. Holnap tudatom az első mű-sor címét. Pontban 8-kor itt találkozunk.
Sora nem akart hinni a fülének, nem kapott szerződést. De Lizzy még nem fejezte be a mondandóját.
- Úgy látom mindenki fura arccal néz rám! Mi a baj?
- Sora nem kapott szerződést. � mondta Leon.
- Valóban nem, de én úgy fogalmaznék, hogy még nem! Nem akartam így mindenki előtt közölni, de ha Naegino kisasszony megengedi, akkor átadom a szerződését, ami egy kicsit másabb, mint a többieké.
Sora nagyot nézett és bólintott.
- Tehát akkor, az elnökség teljes létszámú igen szavazata után, Naegino kisasszony nemcsak egyszerű artista lesz a színpadnál, hanem ettől a naptól fogva elnökségi tag is! � mondta nyugodtan Lizzy � Kérlek, Sora, gyere ide!
Sora azt sem tudta mit mondjon. Nem tudta, hogy a lábai hogyan vitték ki az asztal-hoz, fogalma sem volt, hogy hogyan vette át a papírokat és írta alá. Csak az járt a fejében, amit hallott� Elnökségi tag�
- Gratulálok Sora! � fogott vele kezet Lizzy majd Kalos is � Kérlek, gyere fel még ma az irodába!
Sora bólintott, de még mindig nem tért magához. Nem értette miért kapta meg a ki-nevezést. Lizzy és Kalos elhagyta a termet, erre mindenki megrohamozta Sorát, aki azonban csak kábultan tudott válaszolni. Leon látta a zavarát, kimentette a lányt és kirángatta a folyosóra. Kézen fogta és elvonszolta onnan. Egymás mellett sétálva átmentek a Színházba. A főbejárat előtt azonban Sora megtorpant. Leon ránézett.
- Nem értek semmit! Miért pont engem? Ott van Mia, vagy te! Én csak egy egyszerű artista vagyok, még az első válogatásról is elkéstem. Mázli, hogy egyáltalán itt ma-radhattam. Minden csak a szerencsén múlott�
- Épp emiatt! � lépett hozzá Leon és a vállára tett a kezét � Szerencsés lány vagy! Sora, nem a múlt fontos. Hidd el, te alkalmas vagy erre! Emlékszel mikor, elmesél-ted, hogy mit mondtál Laylának a Legendás Manőver előtt? Azt, hogy soha sem ino-gott meg a hited. Ez volt az Angyalok Tánca előtt is! Hittél! Hát higgy most is! Képes vagy rá!
Sora elmosolyodott és bólintott. Megölelte Leont, aki a viszonozta azt.
- Köszönöm, nem is tudom mi lenne velem nélküled! � suttogta Sora � Itt te vagy a támaszom, te vagy a bátyám, aki vigyáz rám!
- Na, akkor most bátorság hugi! � nevetett Leon � És sipirc!
Mindketten beléptek és Kalos irodája felé vették az irányt. Leon az ajtóban előre en-gedte a lányt, majd ő is belépett, s becsukta az ajtót maga mögött. Az irodában ott ült Layla, Kalos, Kenneth úr, Ken és Lizzy.
Sora szétnézett, az iroda nagyon megváltozott. A színek vidámabbak lettek. A fala-kon a régi műsorok plakátjai virítottak: a Rómeó és Júlia, a Kishableány, a Hamupi-pőke, az Ezeregyéjszaka Meséi, a Szabadság, a Legendás Manőver, a Hattyúk Ta-va, a Főnix és még megannyi. Sora hirtelen újra a múltban érezte magát. Gondolat-ban átélte a Tripla illúziót, a bandita és Seherezádé harcát az égő hajón, a csodás pillanatot, ahogy a színpad felett lebegett Layla kezét fogva, és a főnix születését. Minden kedves emlék a szeme elé tolult, s a révedezésből Kalos érdes hangja riasz-totta fel.
- Sora, minden rendben?
- Ö, bocsáss meg Kalos, csak elgondolkoztam!
- Semmi baj, kérlek foglalj helyet!
Sora bólintott és leült az egyetlen szabad székre.
- Leon és Ken, megkérhetlek titeket, hogy fáradjatok ki, megkezdenénk az elnökségi ülést.
A két férfi bólintott és elhagyta az irodát.
- Nos ma van az első ülés! � kezdte el mondandóját Kalos � A mai nap gondoltam megvitatni azt a kérdést, hogy mikor tartsuk az idei év válogatását?
- Véleményem szerint az első előadás után. � mondta komolyan Lizzy.
- Egyetértek Lizzyvel! � helyeselt Layla � Azt hiszem, ha már túl vagyunk az első sikeres előadáson, könnyebb lesz új jelentkezőket találni.
- Ez igaz! � mondta Kenneth úr � Senki sem fog megbízni a színházban, míg meg nem mutatja, hogy képes a régi fényében ragyogni! Csak az a kérdést, hogy mindezt hogyan tudassuk a világgal. Hisz a Kaleido Színpad egykori trónját ma már elfoglalta a floridai Horizont. Nehéz dolog lesz túlszárnyalni a floridaiak tavalyi eredményeit.
- Ha sokat dolgozunk menni fog! � vetette közbe Layla � De úgy gondolom, hogy a színpad csak akkor kaphatja vissza a trónját, ha az idei évben, decemberben meg-nyerjük a Cirkusz Fesztivált!
Sora erre felpillantott, s halkan megszólalt.
- De előbb meghívót kell kapnunk!
- Az gyerek játék, Leon megkapja a Főnix jegyeket és ezzel el van intézve a Kaleido nevezése. � legyintett Lizzy � De Laylának igaza van! Nem lesz elég bejutni, nyerni kell!
- De mivel lehetne nyerni? � kérdezte Sora.
- Ez még a jövő, még van több mint egy fél évünk! � mondta Lizzy � Egyenlőre ki kéne találni egy műsort és sikere kell, hogy legyen!
- Talán adjunk elő valamit a régi örökzöldek közül? � kérdezte Sora.
- Azt már nem! Új előadás kell, ami megrengeti Cape Maryt! Újra el kell indítanunk a Kaleido websiteját, és az előadást közvetíteni kell a világ tv csatornáiban!
- Igen, de ehhez irtózatos pénz kell! � vetette közbe Kalos.
- Megoldjuk! � mosolygott Lizzy.