II. rész � A feltámadott Kaleido

Lizzy irodájának ajtaján kopogtak, s Mia lépett be kezében egy köteg papírral. Lizzy felnézett és hellyel kínálta a megilletődött lányt.
- Hallgatlak Mia!
- Engem Kalos küldött, hogy neked adjam át az új műsor tervezetet.
- Hozzám küldött? � kérdezte meglepetten Lizzy � De hisz ő az igazgató, neki kelle-ne ezt eldöntenie!
- Akkor most menjek vissza hozzá? � kérdezte lehangoltan a lány.
- Jaj, dehogy! � nevetett Lizzy � Add ide, elolvasom!
Mia átnyújtotta a papírokat, Lizzy pedig olvasni kezdte. Mia tűkön ült, Lizzy ezt látva halkan megszólalt.
- Tölts magadnak egy üdítőt, Mia!
- Ó, nem köszönöm! � tiltakozott Mia.
- Tölts magadnak egy üdítőt! � villant élesen Lizzy szeme.
Mia nem tiltakozott, hanem teljesítette a kérésnek álcázott parancsot.
Fél óra telhetett el, s Lizzy az asztalra dobta a papírokat.
- Mond el, hogy képzelted mindezt?
- Ö, nem tetszik!
- Ne érts félre, szeretném tudni mik az elképzeléseid a darab előadásával kapcso-latban!
- De hiszen olvastad! � nézett nagyot Mia.
- Igen, de szeretném hallani, hogy hogyan gondoltad el!
- Hát jó! � bólintott Mia � Mint az észre vehető, ennek a darabnak nincs konkrét tör-ténete. A lényeg az, hogy minden artista a saját kedvenc mutatványát adja elő, s ahogy folyamatosan váltják egymást a színpadon abból alakul ki a történtet. Olyan lesz, mint a színpad élete. Felidéződnének a régi nagy előadások legszebb pillanatai. Újra elkészítenénk a régi eszközöket. Az est fénypontja pedig a főnix lenne! Amit úgy gondoltam, hogy méltó újrakezdésként adhatnánk elő. Az lenne a legjobb, ha most a két legjobb artista adná elő, és így nagyobb lenne a hatás!
- A két legjobb artista. Hmm� Tehát Sora és Leon! � dőlt hátra a fotelban Lizzy.
- Nem, Sora és te! � suttogta halkan Mia.
Lizzy felnézett és összeráncolta a szemöldökét. Titkon szeretett volna már ismét fel-lépni a színpadon, de a bemutatóját nem mostanra tervezte. Kínos csend ereszke-dett a szobára. Mia azt hitte, hogy rosszat mondott, és Lizzy haragszik rá. Elisabeth pedig maga ellen viaskodott. Egyik fele hajtotta, hogy térjen vissza a fénybe és mu-tassa meg újra önmagát, a másik pedig még tartózkodott, érezte, hogy nem ez a leg-jobb pillanat. De dönteni kell, s ő meghozta a döntést�
- Mi lenne, ha mindenki adná elő a főnixet? � kérdezte aztán.
- Hogy mindenki? � lepődött meg Mia � De az irtózatos lenne, játszunk megint az ördöggel, hívjuk ki magunk ellen a sorsot? Mi lesz, ha megint elszabadul?
- Én viszont másképp nem szállok be! � szögezte le Lizzy.
- De hogyan csináljuk, annyi főnix egyszerre? Az óriási tűz!
- Nem kell nagyobb, minthogyha egy ember adja elő!
- De az látványtechnikailag képtelenség! � tiltakozott Mia � Eleve többen vannak a színpadon, nem fog mutatni semmit!
- De igen is fog! Csak szükségünk lesz egy kis trükkre! � mosolygott cinkosan Lizzy � Figyelj! A hátsó főfalat, ami alatt a művészbejáró van, beborítjuk tükrökkel. Hogy a közönség semmit se vegyen észre, az egész műsör idejére fekete vászonnal borítjuk be a tükröket, nehogy visszaverje a fényeket. A főnixek előtt eloltjuk s mikor megje-lennek a szereplők mindenit fekete muszlinlepellel borítunk be a hamut szimbolizál-va. Aztán egyenként ledobják magukról a leplet és a magasba emelkednek, s mielőtt a bemutatnák a manővert észrevétlenül levesszük a vásznakat. Ezzel megnő a tér, s ha beindulnak a tűzcsóvák az egész visszatükröződik. Olyan lesz, mintha megannyi főnix éledt volna újjá. Az est fénypontjaként szétnyitjuk a tetőt, s fentről világítjuk meg az artistákat, az alsó lámpákat pedig leoltjuk. S mikor mindenki leérkezik a földre megjelenik Kalos, aki mindent elindított. � élte bele magát Lizzy a mesébe � Ezzel jelképezzük, hogy a színpad feltámad és, hogy nem fél újra csillogni! Mit szólsz?
- Ez tökéletes! � kiáltott Mia � Azonnal elkezdem a tervezést! Két hét múlva akár jöhet a premier!
- Három hét! De akkor mindennek tökéletesnek kell lennie, mert a világon mindenhol közvetíteni fogják! � állt fel Lizzy.
- Rendben! Kész leszünk! � áll fel Mia is, majd boldogan kirohant az irodából és a díszletmunkásokhoz rohant, hogy elmondja az új műsortervezetet.

Ezalatt Sora a szobájában üldögélt és azon gondolkodott, hogy hogyan is deríthetne fényt Elisabeth történetére. Végül arra gondolt, hogy olyat kérdez meg, aki valóban tud mindent. Csak hát elég macerásnak indult a dolog! Erőt vett magán és elindult a színházba. Ahogy belépett az előcsarnokba társai rohamozták meg.
- Hallottad Sora! Mia kész az új darabbal! Három hét múlva előadás!
Sora fejéből kiszaladt az előbbi gondolat.
- Komolyan! Mit tudtok róla?
- Semmit, de nézd csak ott a plakát! Felhívás minden társulati artistának!
Sora a plakáthoz lépett, amin a következő állt:

Felhívás minden társulati artistának!
Holnap pontban 9.00-kor a fotócsarnokban várunk mindenkit az új műsor pla-kátjának fotózására. A jelmezek még a mai nap folyamán kiosztásra kerülnek, kérjünk mindenkit, aki úgy érzi, hogy szebbé tehetné a plakátot, jelenjen meg a fent nevezett időpontban.

Sora elszalad, hogy megkeresse Miát. A lányra a díszletraktárban talált rá Jim és még néhány munkás társaságában.
- Mia! � kiáltott a lány.
A szólított odanézett és mosolyogva integetett Sorának, hogy közelebb mehet.
- Kész az új műsortervezet?
- Igen és Lizzy már el is fogadta! � bólintott Mia � Gyere! Jim akkor folytassátok nél-külem, még délután visszajövök és akkor leegyeztetünk mindent! � fordult a vörös hajú férfihoz, aki mosolyogva bólintott.
A két lány Mia öltözője felé vette az irányt. Mikor a színház felépült a művészöltöző részleget kibővítették. Nagyobb lett a közös öltöző és több személyi öltöző is készült. Sora leült a kanapéra és maga mellé húzta Miát is.
- Na mesélj!
- Tessék itt van az a tervezet, amit már Lizzy is jóváhagyott!
Sora mohón kapott a mappa után és szinte falta a betűket. Képzeletében megjelen-tek a mozdulatok, a díszlet, a közönség� Egyre nagyobb hév fogta el. Beszívta a levegőt s gondolatban már a színpad felett repült. Már most átélte a pillanatot, pedig még három hét volt a premierig. Mikor végzett átszellemült arccal nézett barátnőjére.
- Ez csodálatos! � suttogta.
- Akkor máris kezdj hozzá gyakorolni, és szeretném, ha te is rajta lennél a plakáton. Lizzyt már rávettem, ha minden jól sikerül ti lesztek a két központi figura. Csodálatos lesz! Elisabeth Montrose és Sora Naegino egy közös darabban! S a Kaleido Színház feltámad! Már előre megborzongok tőle! � áradozott Mia.
- Nagyon várod már, igaz?
- Hát persze! Ezzel, ha minden jól meg végre meg tudjuk mutatni, hogy még a po-kolból is képesek vagyunk feltámadni!
- Azt hiszem, hogy ezt a műsort jobban a szíveden viseled, mint az eddigieket! - ne-vetett Sora.
- Igen! Ez engem is osztályoz! Azt akarom, hogy minden tökéletes legyen!
- Akkor már megyek is gyakorolni!
Sora azzal felállt és elhagyta a szobát, Mia pedig boldog arccal meredt a mappára. �Ma délután� � gondolta � �Ma délután, mozgásba lendül minden!�

Sora az edzőterem felé indult. Kilépett a hatalmas üvegajtókon a vakító napsütésbe. Lassan lépkedett a terasz sétányán, s de valami nagy erő megtorpanásra kényszerítette. Megfordult és felnézett a Színház kupolájára, mely úgy tört az ég felé, mint egy szárnyalni akaró boldog érzés. Ahogy Sora némán nézte a hófehér csodát, melybe már akkor beleszeretett mikor még csak aprócska gyermek volt, egy furcsa érzés kerítette hatalmába. Hihetetlen volt még most is, hogy itt van. Hihetetlen volt, hogy három hét múlva újra ricsajjal lesz tele az előcsarnok és a nézőtér. Már előre félt az egésztől, már előre bizseregtek a tagjai, mikor belegondolt, hogy hamarosan újra a trapéz-rudat fogja szorongatni az első ellendülés előtt! Elmosolyodott a gondo-latra, megfordult s elindult. De alig tett meg néhány lépést, amikor meglátott valakit a korlátnak dőlve a messzeséget figyelni.
Kalos volt az, s Sora mellé könyökölt. A férfi nem szólt semmit, még oldalra sem né-zet. Néhány méla pillanatig mindketten a távolt figyelték, ahol az óceán, a part, és az ég összemosódott. Egyszer csak Kalos megszólalt.
- Mond csak Sora, szerinted valóban teljesülhet?
- Mire gondolsz? � kérdezte a lány.
Kalos és közte nagyon jó viszony alakult ki a Hattyúk Tava óta. Sora kezdetben nem értette a változás okát, de egy délután Sarah megmagyarázta neki: �Ugyanolyan ál-modozó vagy, mint az én mamlasz Kalosom. Tudod, minden nap áldja az eget, hogy rádbukkant és bizalmat adott neked, akkor régen. Ő annyira furcsa egy személyiség, sokszor én sem értem meg. De egy biztos, régóta gondolkodom azon, hogy Kalos miért olyan szigorú veled, és eközben miért épít rád annyira. Végül arra a következ-tetésre jutottam, hogy az ő meg nem valósított álmait te teljesíteni tudod! És ez az igazság, Kalos akkora álmodozó, mint egy négyéves gyerek! Hát ezért, ugye most már megérted?�
És kiderült, hogy Sarahnak igaza volt�
- Az, hogy ez a hely feltámadjon! � szólalt meg újra Kalos.
- Ha minden erőnket belevetjük, és szabadjára engedjük a vágyainkat, igen. Tudod � mondta Sora és felnézett a felhőtlen kék égre �, úgy jöttem ide, hogy mindenre el-szántam magam. Mikor először beléptem az előadóterembe furcsa érzés kerített a hatalmába. Megéreztem annyi artista és tornász álmát a kupola alatt lebegni. Ezek-hez hozzáadtam a sajátomat, s már nyugodt lélekkel ugortam el a trapézról, mert ott voltak az álmok, amik majd irányítanak!
- Hihetetlen, hogy pont ide akartál jönni! El sem merem képzelni, mi lett volna, ha te nem jelentkezel akkor a válogatásra. � mosolyodott el Kalos � Akár hiszed akár nem, de nagyon emlékeztetsz valakire.
- Igazán? És kire? � nézett a férfira Sora.
- Lizzyre és rajta keresztül magamra!
- Ezt hogy érted?
- Mikor Lizzy idejött nem akartam, hogy artista legyen, mivel Philippe akarata ellen való volt. De ő nem engedett. Felmászott az ugróasztalra és �csak-azért-is� alapon gyakorolni kezdett. Ezzel pedig olyan erős szövetségest szerzett magának, akit még én sem tudtam legyőzni!
- Ki volt az? � kérdezte ártatlan hangon Sora, de titkon próbálta beszéltetni Kalost, mert talán végre megtudhatja a lány történetét.
- Arlon Bras.
- Yuri apja? � kiáltott Sora.
- Pontosan! � bólogatott Kalos � Képzeld az a kis ördög fogta magát és elment az edzőterembe, ott pedig felmászott az ugróasztalra és gyakorolni kezdett. Ekkor nyi-tott rá Arlon. Nem ismerted őt sajnos, de tudni kell róla, hogy istenadta képessége volt meglátni a tehetséget.
- Akkor olyan volt, mint te! � mosolygott Sora.
- Á, azt nem hiszem. � nevetett fel Kalos, s elindult egy pad felé, Sora követte � Én nem vagyok olyan. � mondta és leült.
- Igazán? � ült le Sora is � Engem ki fedezett fel?
- Téged nem kellett felfedezni, ha időben érsz ide, akkor elsőként kerülsz be!
- Ez nem igaz! De ne térjünk el a tárgytól! � vezette vissza a régi mederbe a beszél-getést Sora.
- Igen. Hol is tartottam. Á, tehát Arlon meglátta és mikor Lizzy elém állt, hogy el akar-ja kezdeni a tanulást, akkor Arlon kiállt mellette. Egy évet kapott, hogy teljesen meg-tanuljon mozogni a tornász-szereken. Hihetetlen volt mennyit gyakorolt. Aztán Arlon azt akarta, hogy főszerepet kapjon egy darabban. Megengedtem. � dőlt hátra Kalos � Lizzy komolyan vette a dolgot, éjt nappallá téve gyakorolt, folyton figyelte az artis-tákat és megalkotta az első nagy mutatványát, a Kolibri manővert.
- Még nem is hallottam róla! � szólt közbe meglepetten Sora.
- Megvan videón, majd odaadom.
- Mi volt az előadás?
- Az Idácska virágai. Teljesen gyermeteg, nincs benne semmi romantika, de egy kezdő gyerek-artistának tökéletes bemutatkozás. A műsor fénypontja pedig Lizzy első nagy mutatványa volt. Természetesen tökéletes sikerült. � mondta elrévedezve Kalos � Telt az idő és Lizzy egyre ügyesebb lett. Partnere Arlon lett, aki nagyon sok mindenre megtanította. Ebben az időben jött el az akkori Cirkusz Fesztivál időpontja. Arlon meghívót kapott rá, és partnerének Lizzyt vitte. Terve az volt, hogy bemutassa őt a világnak és természetesen, hogy megnyerjék a Kaleidonak az első rangos ver-senyt. Egy hónappal a fesztivál előtt elkezdték a gyakorlást. Lizzy találta ki a manő-vert és teljesíteni is akarta. Hihetetlen volt mennyire nem kímélte magát. Egyre töké-letesebb lett az ugrás, kirajzolódtak a mozdulatok. Még maga Arlon is meglepődött mennyire nagy Lizzy elszántsága. Egy héttel a Fesztivál előtt már védőháló nélkül gyakoroltak. Aztán Párizsba utaztak és megnyerték a versenyt.
Kalos elhallgatott. Szemét az égre szegezte, arca elkomorult. Sora ránézett, de az arcáról semmit sem tudott leolvasni. Nem mert megszólalni, a pillanat varázsa elbű-völte. Soha még nem látta a férfit ilyennek. Olyan kifejezés ült az arcán, amit nem ismert és még soha nem látott. Kellemes meleg szél futott át a teraszon és felborzol-ta Sora haját. Nem hallatszott más csak a tenger megnyugtató moraja és fenn a sirá-lyok vijjogása. A végtelennek tűnő hallgatás után Kalos megszólalt.
- Megváltozott utána. Mikor onnan visszajött már nem az a kedves, álmodozó kis-lány volt. Attól a naptól kezdve sosem futott a karomba oltalmat keresni, sosem né-zett rám olyan kedveskedve. Sokáig azon gondolkodtam, hogy mi a változás oka, de sosem jöttem rá. Nem akarta elmondani nekem, és aki tudná az már nincs az élők sorában. Ma pedig már nem kötelezhetem arra, hogy mondja el.
- És Arlon sem mondott semmit? � kérdezte halkan Sora.
- Nem! Sajnos nem volt rá ideje� A fesztivál után alig két hónappal meghalt�
- A Legendás Manőver� - suttogta Sora.
Kalos bólintott, s hallgatásba burkolózott. Sora maga elé meredt, s elgondolkozott a hallottakon. Lizzy valamikor aranyos kislány volt, de mi lehetett az oka, amiért ilyenné vált� Kérdések százai kavarogtak a fejében, de sajnos még nem sikerült rá választ találnia.
Rosetta és May jelentek meg. Sora rájuk mosolygott, a lányok pedig hozzájuk léptek.
- Sora, te nem jössz gyakorolni, tudtommal három hetünk van a premierig! � mondta rosszallóan May.
- De máris! � bólintott Sora � Kalos, ugye nem bánod�
- Nem, dehogy menjetek csak, úgyis dolgom van! � azzal felállt � Futás lányok, ez lesz minden idők legnagyobb előadása. Tökéletes produkciót szeretnék látni!
A három lány bólintott, s az edzőterem felé rohantak.
Mikor beléptek már szinte mindenki ott volt, hiszen a társulat minden tagjának elő kellett varázsolnia magából a főnixet. Hihetetlen volt a látvány. Sora szívében a bol-dogság nőttön-nőtt, mert képzeletében máris megjelent a megannyi főnix egyszerre való újjászületése. Csak később vette észre, hogy már egyetlen szabad trapéz sincs, ezért úgy döntött, hogy visszamegy a színházba és a nagy színpad felett gyakorol.

Mikor belépett ismét csak meglepődött, mint az utóbbi napokban már annyiszor. Lizzy gyakorolt a magasban, a mutatványa pedig csodálatos volt. Sora úgy érezte, hogy neki is új főnixet kell bemutatnia, és most ez a tűz és lendület, ami Lizzyből áradt ráragadt. A fejében egy mutatvány jelent meg, s már alig várta, hogy bemutat-hassa�
Szeme a nézőtérre tévedt és meglátta Leon egy sötét zugban. Nem tudta mire vélni a dolgot, s úgy gondolta kideríti, mit is keres itt a férfi. De ekkor Lizzy lemászott a trapézokról és valószínűleg ő is meglátta Leont.
- Leon, nem is vettelek észre! Mióta vagy itt?
- Egy ideje! � jött a válasz, s Leon felállt.
Sora megtorpant, tudta jól, hogy a másik kettő nem vette észre. Az illendőség azt diktálta, hogy csendben és észrevétlenül hagyja el a teremet, de túl kíváncsi volt. Az előadócsarnokban csak néhány lámpa égett, s ennek köszönhetően teljesen eltűnhe-tett a sötétben. Leon eközben lesétált Lizzy mellé a színpadra. A reflektorok fénye rájuk vetült, s ők néhány pillanatig csak álltak egymás szemébe nézve. Végül Leon szólalt meg, de olyan halkan, hogy Sorának még a légzését is vissza kellett szoríta-nia, hogy minden szót hallhasson.
- Sok idő telt el�
- Valóban� - suttogta Lizzy.
- Annyi minden történt� Miért kellett elmúlnia?
- Ezt, hogy érted?
- Miért hagytad ott a La Royalt? � kérdezte keserű hangon Leon.
Sora meglepődött, Leon még sosem volt ilyen.
- Nem bírtam tovább, kérlek, ne hánytorgasd a múltat!
- Az istenért Liz! Egy levelet hagytál semmi többet! Miért nem volt bátorságod leg-alább a szemembe nézni és elmondani, hogy már nem szeretsz!
- Képtelen voltam rá! Túlságosan is... � de Lizzy nem folytatta, hangja elakadt, csak mélyen a férfi szemébe nézett.
Leon óvatosan megérintette a lány pirosló arcát, s végigsimított rajta. Sora mozdulat-lanul, ledöbbenve állt a sötétben. Nem akarta elhinni, amit lát.
- Túlságosan is� mi? � kérdezte Leon.
- Szerettelek� - suttogta a lány � és még min�
De nem tudta befejezni, mert Leon magához húzta és megcsókolta. A lány azonban kitépte magát az ölelésből.
- Kérlek ne� - suttogta és elszaladt!
- Liz! � kiáltott Leon fájdalmas hangon s kezét az elszaladó lány után nyújtotta, de az nem fordult vissza.
Néhány pillanatig a révedező tekintettel állt a színpadon a lány után nézve, de aztán elment olyan halkan, hogy a gondolataiba merült Sora alig vette észre. Nem tudta mire vélni a dolgot. A jelenetből az derült ki, hogy Leon és Lizzy között több volt, mint barátság, de valami miatt végeszakadt. ��Tehát ezért nem akart beszélni róla Leon�� � gondolta. Felnézett a még mindig lengő trapézokra, de mivel egyelőre nem tehetett semmit, úgy döntött, hogy gyakorolni fog. Elindult a színpad felé, de hirtelen felkapcsolódtak a villanyok és Sorát fényár öntötte el. Ken lépett be az erkélyre és ránézett.
- Sora, nem is tudtam, hogy itt vagy! Gyakorolni szeretnél?
Sora bólintott.
- Akkor várj, kifeszítem a védőhálókat.
Kattogás hallatszódott oldalról és a színpad alól egy oszlop emelkedett fel. Össze-kapcsolódott a kötélállványzattal, majd a védőháló széthúzódott a színpad felett. So-ra felmászott az erkélyre, kezébe fogott egy kikötött trapézt s már el is lendült. Fejé-ben már élt a manőver, s most próbálgatni kezdte. Gyorsított a lengésén, haja lobo-gott a saját teste által gerjesztett szélben, aztán elugrott. Egy magasabban levő tra-pézt kapott el s újra lengeni kezdett.