May lépett az erkélyre és hátulról megölelte Kent. A fiú megfogta a lány kezét, szájá-hoz emelte és megcsókolta.
- Szia! � suttogta.
- Engedd le az összes trapézt!
- Miért? � kérdezte Ken.
- Adj neki teret! Hagy tárhassa ki a szárnyait!
Ken bólintott és a kezelő panelen megnyomott egy gombot, mire az összes trapéz leereszkedett a magasból. Sora elkiáltotta magát.
- Köszönöm! � azzal elengedte a trapéz-rudat és egyenes testtel fordult meg a leve-gőben.
Lábbal érkezett a következőre s felugrott a magasba. Aztán homorítva hátravetette magát elkapva egy lejjebbi trapézt. Egyszer megpördült a rúd körül és elengedte. Kezeit a lábához hajlította és úgy emelkedett a magasba forogva. Majd egy pillanat-ban homorított tartást vett fel.
Ken és May szótlanul nézték, majd a lány a srác fülébe suttogott.
- A főnix feléledt.
Ken bólintott és mosolyogva nézte egykori álmát, de közben megszorította May ke-zét. A lány előrébb hajolt és arcon csókolta szerelmét.
- Megyek gyakorolni.
- Maradj, kérlek.
May bólintott, de aztán az arca ijedté vált. Sora elvesztette az egyensúlyát és bele-zuhant a hálóba. Szaporán szedte a levegőt, de legbelül boldog volt, új főnixe már majdnem feléledt. Csak az időzítésen kell javítania és szükség lesz egy kis egyen-súly-fejlesztésre is, de akkor tökéletes lesz�

Másnap 9-kor Sora megjelent a fotózáson. Még másik hat artista volt jelen, May, An-na, Rosi, Marion, Leon és Yuri. Hamarosan megérkezett Lizzy is. Már mindannyian a fellépő ruhákban voltak, Sora elcsodálkozott rajta, Lizzy milyen méltósággal viseli a sajátját.
A lány haja tincsenként volt feltűzve és sok sárga és bordó muszlinszalag lógott. Ru-hája felső része egy rövid, mellét takaró topból állt. Nyakából erre egy sárga muszlin-réteg ereszkedett, majd hátrahúzódott és a derekán masniban kötődött meg. Szok-nyája térd felé ért és darabokra volt szabdalva, rá bordó szalagok voltak varrva. Bo-káján két aranyozott pánt volt.
Mindenki ránézett, s Lizzy rosszallóan szólalt meg.
- Nem vagyok múzeumi kirakatbábu, ne nézzetek így rám. És különben is, Sora det-tó ilyen ruhát visel!
Valóban így volt, Sora ruhája teljesen egyforma volt Lizzyjével, csak neki a színek pont fordítva voltak összeállítva.
Néhány perc múlva megérkezett a fotós és átvette az irányítást.
- Nos, hölgyeim és uraim a következő az elképzelésem. Háttérként sárga és arany rózsák közt szárnyaló főnixmadarakat képzeltem el. A fő plakáton csakis négy sze-replő kap helyet. Természetesen a legdekoratívabbak.
- Én szeretnék visszalépni! � hallatszódott May hangja.
Minden szem rá szegeződött.
- De miért? � kérdezte Sora.
- Mert nem érzem magam jónak az új plakáthoz! � mosolygott a lány és közben je-lentőségteljesen Annára, Marionra és Rosira nézett.
A három lány megértette May célzását.
- Mi is lemondunk! � mondták egyszerre.
Azzal fogták magukat és magyarázat nélkül elmentek.
- Nos, akkor nem lesz gond a választással. � mosolyodott el a fotós � Kérem � intett a segédeinek �, hozzák be a hátteret.
A dobogó hátsó falához felállították a képet. Sora ámulva nézte, pedig csak egy festmény volt. Mégis a rajta szárnyaló főnixek valami más jelentést is hordoztak mind az újjászületést. A lány megérezte magában az éledező álmot, azt melyet úgy gon-dolt elveszített a tűzben Fantommal együtt. Fantom emlékére fájdalom nyilallt a szí-vébe. Igaz, hogy a kis bábu mindig az őrületbe kergette, de sokszor jó tanácsokat adott� valahogy hiányoztak a perverz megmozdulásai és az útmutató jóslatai� Ré-vedezéséből a fotós hangja riasztotta fel.
- Naegino kisasszony, kérem álljon Montrose kisasszony mellé!
Sora bólintott, és a pódiumra lépett.
- Nos forduljanak egymás felé kérem és hajoljanak enyhén hátra.
A két lány tejesítette a kérést.
- Rendben, most a kezeiket tartsák az ég felé, kecsesen�
Lizzy és Sora légiesen a plafon felé nyújtotta a kezét, de a fotós nem volt elégedett. A pózokat lefényképezte, de egyik sem tetszett neki igazán. Ez így ment órákon át, s Lizzy megelégelte.
- Kérem, Mr. Edron! Az Isten szerelmére! Adjon néhány perc pihenőt, rögtön kettétö-rik a derekam. Ha még sokáig folytatja ezt nem tudunk fellépni!
- Jaj bocsásson meg nekem madame Montrose, de a képnek élethűnek kell lennie. Megrendítőnek és megdöbbentőnek!
- Valóban, tehát szenzációt akar?
- Hisz ön kérte, madame!
- Jó, kérünk fél órát! Aztán hozza át a cuccát az előadócsarnokba! Veletek is ott ta-lálkozom, ne késsetek! � vetette oda a két férfinak és Sorának, majd elviharzott.
A megbeszélt időpontban mindenki megjelent a színpadnál. Sora nem értette az egészet és Leonhoz fordult.
- Most meg mire készül?
- Fogalmam sincs! � rázta a fejét a férfi.
- Azt mondta, hogy megadja a szenzációt! � vetette közbe Yuri.
- Hát haver, én nem értem ezt a lányt� - mondta Leon Yurinak.
- Mikor lettetek ti ilyen jóba? � kérdezte meglepetten Sora.
- Nem tudom� - jött a válasz Leontól.
- Megbeszéltünk mindent és� fátylat borítottunk a múltra. Az az idő elmúlt � neve-tett Yuri �, továbbléptünk rajta. Igaz öregem?
- Valahogy úgy! � bólintott Leon.
Lizzy lépett be a csarnokba és a fotóshoz ment.
- Nos itt a plakát terv: mivel maga a legjobb fotós Los Angelesben ezért úgy gondol-tam, azt is képes lefényképezni mikor épp a levegőben mozgunk, ugye nem tévedek!
- Ne sértsen meg madame, hát persze! � húzta fel az orrát sértődötten Edron.
- Rendben, kezdjük! � helyeselt Lizzy � Sora, te kezded. Kérlek, nem kell a főnixedet előadni, csak próbáld meg teljesíteni azt a homorított mozdulatot, amit Mr. Edron az előbb kért. Menni fog?
- Hát persze! � mondta Sora.
- Mr. kérem, mondja meg mit kíván a fiúktól, mármint a mozdulatra értem.
- Egy sima, fekvő ugrást. Olyanok legyenek, mint akik úsznak a levegőben! - ábrán-dozott a fotós!
- Megértettem, ennyi elég. Leon, Yuri egy nyújtott testes elugrást kérek a trapézról. És az égre kérlek titeket, a legkecsesebb formátokban! � mondta kérlelő hangon Lizzy.
Leon és Yuri bólintottak, mivel kezdték megérteni, hogy Lizzy gyorsan túl akar lenni a fotózáson.
- Akkor kezdjük uram! � szólt oda a fotósnak Lizzy, majd Sorára nézett � Indulj, és kecsesen!
Sora bólintott és felmászott az egyik trapézra. Felállt a rúdra és lengeni kezdett. Mi-kor úgy érezte elég a lendülete, hátra vetette magát és homorított testtel, ég felé nyújtott kezekkel repült a levegőben. A fotós eközben sűrűn kattogtatta gépét és ha-talmasakat kiáltozott-
- Bravissima, épatant�
Eztán Yuri és Leon ugrottak el. A fényképész még nagyobbakat rikkantott csodálatá-ban. Végül Lizzy zárta a sort. Tökéletes kecsességgel vetette magát a mélybe, s mint egy égbe kívánkozó, haldoklóan zuhanó angyal úgy nyújtotta kezét a magasba. Ezt látva Edron letaglózva fejezte ki csodálatát.
- Oui, oui, amende, écrasant, grandiose�
Lizzy eztán leugrott a trapézról a földre és a fotóshoz ment.
- Megfelelt Mr.?
- Oui! Merci madame.
- Akkor köszönjük, viszlát, sajnos mennünk kell! Hétfőn várjuk a plakátot! Ne feledje 300 példányban, a brosúrából pedig 2000 darabot kérünk! Au revoir.
Azzal kirángatta négy társát a teremből. Mikor elég messzire értek, kifújta magát.
- Hál istennek! Már azt hittem sosem végzünk. Ez az ember borzasztóan beszél franciául! Uh, add uram, hogy még egyszer ne kelljen hallanom!
Erre mind a négyen elnevették magukat�

Telt az idő, a plakátok a kért időpontban megérkeztek és Sora ámulva nézte barátnői társaságában.
- Ez meseszép Sora! � áradozott Mia.
- Ugyan, ne mondjátok, ez mind számítógépes trükk! � csitította őket Sora.
- De az ugrás valódi! - kötötte ki Marion.
Erre persze elnevették magukat. Sora közben a bejárati ajtó felé pillantott és nem akart hinni a szemének.
- Layla! � kiáltotta.
- Sora! Csodálatos a kép, gratulálok! � nevetett Layla, miután megölelte barátnőjét � Már alig várom a fellépést!
- Én nem különben!
Ekkor Lizzy lépett be az ajtón. Layla felé fordult, s a lány elmosolyodott.
- Szervusz Layla.
- Szia, Lizzy. Gratulálok, a terved sínen van, amint látom!
- Reméljük, most minden a premieren múlik!
- Ez igaz. De most minden rendben lesz! � szólt közbe Sora.
- Igen, én is így érzem! � bólintott Lizzy.
A három lány elnevette magát, mert érezték, hogy jó úton haladnak, hogy a színház újjáéledjen.
Sora eközben figyelte Lizzyt, és megint csak nem értette a változás okát. Sokszor, mikor a régi társulat tagjai közt van, olyan könnyen megnyílik, de máskor olyan, akár a jégcsap. Hideg és elutasító. Mindamellett foglalkoztatta a Leon ügy is! Ki akarta deríteni, mi is volt köztük mikor még mind a ketten a La Royal artistái voltak�

Elérkezett a premier napja. Sora idegesen üldögélt az öltözőjében és gondolkodott. � �Hát eljött ez a nap is!� � gondolta � �Csak egy valaki hiányzik� de ő elveszett ak-kor régen, meghalt a régi Kaleido Színházzal együtt��
Természetesen most is Fantomra gondolt. Járkálni kezdett a szobában, ahol kelle-mes virágillat terjengett. Az öltözőt elborították a virágcsokrok, amelyeket Sora a ra-jongóktól kapott. Még fél óra volt a kezdésig. Két ugrást mutatott be, az Angyalok táncának egy részletét és a Főnixet. Lizzy az Ördögcsavart választotta magának, amit Franciaországban gyakorolt be. Sora azon gondolkodott, vajon miért nem a Bí-bor Sólymot választotta, de nem jött rá a titokra. A lényeg a lényeg, mindenki a ked-venc manőverét mutatta be, és ezzel akarták feléleszteni a régi színházat. Még gyor-san belenézett a műsorfüzetbe.
Sarah kezdi pontban kilenckor egy csodás dallal, aztán következik Alice forgó ugrá-sa, amit Sally ad elő. Utána jön Yuri Rómeó táncával, majd Mia, Anna és Rosetta a Tripla illúzióval. Őket követi Maion és Johni a Kishableány egy részletével. Eztán lép színpadra két lány, Jane és Elle a Seherezádé kontra bandita párbajjal, amit most csak egy sima kötélen adnak elő. Eztán következik a Szabadság körtrapézos mutat-ványa Sonja és Tina előadásában. A Monkey Heaven kimarad ennek a helyére kerül be Lizzy Ördögcsavarja, majd a Drakula Óriás forgását adja elő May. A következő pedig az Angyalok tánca.
Ezután lesz a nagy rohanás, neki és Leonnak fél perce lesz az átöltözésre az erké-lyen és kezdődik a főnix, amit szintén Sarah éneke kísér majd.
- Csodálatos lesz, ne aggódj! � mondta egy hang.
- Nem aggódom! � legyintett Sora.
- Akkor miért remeg a térded? � kérdezte ismét a hang.
- Csak mert izgatott vagyok! Tudod Fantom� - Sora megakadt...
Most jutott el a tudatáig, hogy kinek is válaszolgat. Maga mellé nézett és meglátta az aprócska kis emberkét. Nem akarta elhinni, kétszer is megdörzsölte a szemét, mely-nek hatására tönkre ment a sminkje, de a kis alak nem tűnt el! Hirtelen felkiáltott.
- Jó ég! Ááá, hát te itt vagy! Te vagy az?
- Kit vártál, egy békát. Mert lehetek az is, megcsókolsz és herceggé változom!
- Te perverz disznó, semmit sem változtál. � mérgelődött Sora, de az öröme na-gyobb volt, mint a harag � Annyira örülök neked! Azt hittem örökre elveszítettelek!
- Mit hittél, fogom magam és bennégek a tűzben? Na ne nevettess, annyira bolond még nem vagyok!
- Nos igen, tényleg azt hittem. Bocsáss meg! � hajtotta le a fejét Sora.
- Bánkódj! Ma ne! Hiszen a Nyilas fényesen ragyog az égen! S ma egy nagy álma teljesül!
- Ezt komolyan mondod? � kapta fel a tekintetét Sora.
- Igen, de most igazítsd meg a sminked, mert alig negyed órád maradt a kezdésig. Én egy pillanatra elmegyek, meg kell látogatnom valakit!
- Kit? � kérdezte Sora � Ha Laylát keresed, az igazgatóiban van.
- Nem, ma mással van beszédem! De te készülj, hamarosan visszajövök!
Sora bólintott, Fantom pedig köddé vált.

Lizzy szintén az öltözőjébe üldögélt már teljes jelmezben. Épp a haját igazította meg, amikor valami elsuhant a füle mellett. A lány elmosolyodott és az ölébe ejtette a ke-zét. Olyan halkan szólalt meg, hogy szinte suttogássá vált a hangja.
- Miért van az, hogy még mindig látlak?
- Mert még nem teljesedett be az álmod� - válaszolt egy hang.
- Hiszen nem sikerült a Legendás Ugrás. Elbuktam, és elbukott a színpad is, ahol a karrierem kezdődött! Akkor, hogy lehet, hogy te még mindig itt vagy? � kérdezte ar-cán derűs mosollyal.
A hang előlépett a homályból, s a gazdája nem más volt, mint Fantom. Lassan le-ereszkedett az asztalra és leült egy arckrémes tégelyre. Arca, mint mindig, most is komoly volt.
- Miért gondolod, hogy elbuktál?
- Nem megmondtam, nem tudtam teljesíteni Arlon bácsi kérését, hogy legyek tiszta és önzetlen, hogy előadhassam a nagy manővert!
- Az nem a te hibád volt� - mondta határozottan Fantom.
- Ezt meg hogy érted! Ne akard nekem most Teylat hibáztatni! � húzta össze a szemöldökét Lizzy.
- Pedig ő volt a hibás! Meginogott! Vagy talán nem mesélte el, hogy egy héttel a manőver előtt elveszítette a hitét, és már nem látott engem? � kérdezte érdeklődően a kis lény.
- Ez hazugság! � csapott az asztalra Lizzy, szemében düh égett � Ne bántsd őt! Nagy volt rajta a nyomás!
- Való igaz, rendben! Halottról vagy jót, vagy semmit! � bólintott Fantom � De tudnod kell, hogy valójában mi is történt vele, s talán akkor megérted, hogy miért is látsz még mindig engem!
- Halljuk! � dőlt hátra nyugodtságot színlelve Lizzy � Talán végre megtudom, mi is a titkok nyitja!
- Teyla még a Grand Canonban meginogott, amikor annyira lemaradt tőled. Félt, hogy nem fogjátok tudni teljesíteni az ugrást, és folyton az előzőek balesetén töpren-gett. Végül utolsó este a visszaindulás előtt megvallotta nekem, hogy képtelennek érzi magát az ugrás teljesítésére. Másnap ijedten ébredt fel és rá kellett jönnie, hogy egyre halványabban lát engem. Két nappal később pedig hiába álltam az orra elé, már nem látott. Téged nem akart megbántani, hogy lemondja az ugrást, s tovább mosolygott rád, mikor az ugrásról beszéltél. Eljött a nap mikor közöltem veletek a manőver titkait, ebből ő már semmit sem hallott. Teljesen összeomlott, nem akarta tudomásul venni, hogy a te hited még mindig olyan erős. De nem akarta, hogy miatta bajod essék, ezért ugrott le akkor az állványról az ellendülés előtt� - mondta Fan-tom, s a hangja elhalkult.
Lizzy percekig nem tudott megszólalni, de végül erőt vett magán.
- Miért nem mondta meg nekem? � suttogta erőtlenül.
- Nem akart neked fájdalmat okozni!
- Ezzel még csak rosszabb lett. � sóhajtott fel a lány � De még mindig nem értelek teljesen!
- Ekkor kiderült, hogy te nem a Legendás Ugrásra vagy hivatott. A te nagy mutatvá-nyod még hátra van, mert a Színpad másra jelölt ki téged! � mondta Fantom.
- Igazán? � kérdezte gúnyosan Lizzy � Azok után, hogy fogtam magam, fittyet hány-tam rá és Franciaországba mentem, még tervei vannak velem? Ez nevetséges!
- Akkor mivel magyarázod, hogy még mindig látsz engem?
- Fogalmam sincs, érzéki csalódás!
- Akkor beszélgetsz a képzelgéseiddel, ami már esetleg megbomlott elmére utalhat! � állt fel Fantom az asztalon.
- Na neee! � pattant fel Lizzy és járkálni kezdett � Ne próbáld meg bemesélni, hogy bolond vagyok, mert kitépem az a pár szál hajad, amit még megmaradt az évek alatt!
- Ne sértegess, kérlek!
- Akkor te se! � nézett rá komolyan Lizzy � Nos, kössünk alkut. Mond el, hogy mi az ami miatt még alkalmas vagyok a Színpad bocsánatára, és én megtanulom a manő-vert!
- A sólyomnak újra szárnyalnia kell, a tündérnek pedig fel kell élednie, hogy a szivár-vány hídját átkelve új fényt hozzon, s elkergesse a gonosz árnyakat a színpad felől! � mondta Fantom.
- Nem ezt mondtam, hogy jósolj!
- Ez nem jóslás! Tudattam veled a jövőd!
- Rendben a sólyom tiszta az én vagyok! De a tündér� - Lizzy arca falfehérré vált � Ne kérd ezt tőlem!
- Ez a sorsod!
- Anyám meghalt bele, a végbe akarsz kergetni?
- Tudom, hogy édesanyád meghalt, ne feledd, sokat beszélgettem vele!
- Ó, te átkozott kis manó, a dédnagyanyám óta mérgezed a családomat ezzel a ma-nőverrel, s eddig mind a színpadon vesztette életét! � kiáltott keserves hangon Lizzy.
- Te vagy a dinasztiád kiteljesedése! � tárta szét a karját Fantom � Benned egyesül elődeid ereje, te képes leszel feléleszteni a szivárványt, mert melletted jár, utadon segít az Angyal!
Azzal Fantom eltűnt. Lizzy hitetlenkedve nézett a kis lény hűlt helyére. Nem akarta elhinni, hogy ő azzal a manőverrel válhat csak igazi sztárrá, amibe a dédnagyanyja, a nagyanyja, sőt még az anyja is belehalt. A dédnagyanyja megálmodta a manővert, mert látta Fantomot, de belehalt, s eztán minden leány leszármazottja hasonlóan járt, mint ő. Képtelenség, hogy pont neki kell teljesíteni, azt, amit közel száz éve álmodtak meg Franciaországban és most itt, Amerikában kell előadni.
Révedezéséből egy erős kopogtatás rázta fel. Az ajtó kinyílt és Ken lépett be.
- Tíz perc múlva te következel, Lizzy.
A lány nem szólt semmit csak bólintott. Követte Kent a színpad alá és felkészült. Sonja és partnere elhagyták a színpadot, s Lizzy ugrálni kezdett az alsó ugróaszta-lon. Felfelé nézett, meglátta maga fölött a speciális trapézt. Összpontosított és le-csukta szemét. A fények kialudtak az előadócsarnokban, a nézőtér elnémult.
Hirtelen egy sárga reflektor gyulladt fel és a színpad közepére vetült, abban a pilla-natban Lizzy nyílegyenesen kiugrott a süllyesztőből és a magasba repült. Megfogta a trapézt, lendületet vett, körbe repülte a színpadot. A megfelelő időben pörögni kez-dett, elengedte a trapézt, s a síri csendben, végig csukott szemmel tökéletesen telje-sítette az Ördögcsavart.
Sora mindeközben az erkélyről figyelt. Csodálatos volt a látvány, aztán Lizzy le-ereszkedett a trapézra és pontosan a szemközti oldalon érkezett meg, a közönség üdvrivalgásban tört ki. Azonban nem tudott tovább álmélkodni, mert Leon máris bent lengett a színpadon, az Angyalok tánca következett.
Mikor Sora és Leon eltűntek a lámpák ismét kialudtak. A teljes sötétségben az artis-ták berohantak a színpadra és a megfelelő helyre térdeletek, magukra borítva a szürke lepleket. Elkezdődött az est fénypontja. Mindenki egyszerre dobbantott az ugróasztalokon, s egyszerre emelkedtek a levegőbe. A kellő pillanatban felkapcso-lódtak s színes reflektorok, s a tükrökben ezernyi csillámként tükröződtek. A közön-ség síri csendben nézte a csodát, és nem akart hinni a szemének, a tér kitágult.
Sora és Lizzy ugrottak a legmagasabbra, s felvették a főnixpózt. Ebben a perben fel-éledtek a lángok, s a tető szétnyílt. Csodálatos volt! A többi artista is megmerevedett a levegőben, s az egész társulatot beragyogta a tűz fénye. Az előadócsarnok összes lámpája kialudt, s már csak fentről jöttek a fények. Minden arc túlvilági fénybe tükrö-ződött, amikor az felfelé emelték a kezeiket, hogy az ég segítségét kérjék a további-akhoz. A közönség szinte hallani vélte az artisták imáját égbe szállni, akik lassan ereszkedni kezdtek. Egyenként érkeztek meg a kifeszített kötelekre és ugróasztalok-ra.
Lizzy és Sora leugrottak a színpad közepére, ahol néhány pillanat múlva felemelke-dett Kalos, s magasba emelte a két lány kezét. A közönség üdvrivalgásban tört ki. A csarnok zengett a tapstól. Minden tökéletesen sikerült, a Feltámadott Kaleido nagy sikert aratott�
Az interneten és a világ híresebb tv-csatornáin élőben közvetítették az előadást. Aki látta az végig egy szót sem tudott szólni, mert elnémult a csodálattól.
A színház közönségének fele sírt a meghatottságtól. És végre teljesült a társulat vá-gya, a színház feléledt és újra harcba indult a trónjáért.
Kalos mosolyogva állt a színpad közepén a két lány kezét fogva. Torkát a sírás fojto-gatta, de a büszkesége nem engedte, hogy kiengedje magából, s csak a szemében csillogtak az öröm könnyei�