Kaleido Star - Árny és Fény

1. fejezet

,, Miért? Miért árult el? Hiszen megbíztam benne, erre ő kihasznál és becsap! De mit ártottam neked? Eljátszottad a bizalmamat Leon Oswald!” gondolkodtam, miközben a repülő ablakából, figyeltem, ahogy leszállunk Cape Mary-ben. Kisírt, vörösre dagadt szemekkel szálltam le a gépről, ami előtt Yuri várt, szokásos fehér zakójában.

- Sora, mi történt? – sietett oda azonnal hozzám.

- Majd később elmondom. Most nem megy, sajnálom. – mondtam, miközben ismét ellepték a szememet a könnyek. A fájdalom szivárgott belőlem íj módon. Miután Yuri hazavitt, megkértem Serina-t, hogy készítsen neki egy teát, amíg átöltözök. Egy gyors hidegzuhany után magamra kaptam egy csontszínű kosztümöt, majd a remek alapozóknak köszönhetően eltűntettem a sírás nyomait. A hajamat kibontottam és két oldalra egy-egy fehér rózsás csatot tűztem bele. Kiegészítettem a ruhámat egy csontszínű körömcipővel, majd lesiettem a nappaliba.

- Yuri, bevinnél a színpadra? – kérdeztem, mihelyst leértem.

- Persze. – bólintott, majd megitta az utolsó korty teáját, majd elhagytuk a villámat.

- Mi történt? – kérdezte partnerem, miután elindult.

- Nem szeretnék róla beszélni. – mondtam, mire ő megadta magát, hiszen ismert. Még harapófogóval sem lehetett volna most bármit is kihúzni belőlem. ,, Most nincs időm Leon-nal és az osztályommal foglalkozni. Most még Kaori-ra sem szabad gondolnom. Majd akkor töröm a fejem a magyarázaton, ha már itt lesznek!” döntöttem el magamban, mikor Yuri lefékezett és leparkolta a kocsit.

- Megkeresem Mia-t, Kalos irodájában találkozunk. – mondtam, majd már faképnél is hagytam, pedig nem szokásom. Egyenest a szállásokra mentem, ott azonban nem találtam meg Mia-t, így bementem a kellékesekhez.

- Mia, Ken! – kiáltottam, majd odamentem hozzájuk. – Sziasztok. – köszöntem szelíd mosollyal az arcomon.

- Szia. – köszöntek kórusban.

- Mia, van egy ötletem a nyári, nyitó előadásra, ráérsz most? – kérdeztem érdeklődve.

- Ez remek, ugyanis nekem egyáltalán nem volt mostanában ihletem. – sóhajtott Mia. – örülök, hogy legalább valaki kicsit helyettem is járatja az agyát.

- Jó, akkor az ebédlőben találkozunk, 15 perc múlva. – mondtam, majd elindultam Kalos irodája felé, mely az eredeti úti célom volt. Mikor odaértem, bekopogtam, majd bentről egy, tessék hallatszott, és beléptem.

- Bocs a késésért, de beszélnem kellett Mia-val. – mondtam, majd leültem, a Yuri melletti bőr fotelba.

- Szia, a nyári szezon nyitóelőadása, 3 hét múlva esedékes, ezért Mia-nak már holnap be kell mutatnia egy forgatókönyvet. – magyarázta Kalos. – Továbbá a premieren Keneth úr is itt lesz.

- Értem, akkor megyek is, ugyanis a következő forgatókönyv az én ötletem. Sziasztok. – búcsúztam, majd felálltam és egyenest az ebédlőbe mentem, ahol Mia, már laptopjával a kezében várt rám.

- Kalos holnapra látni akarja a kész forgatókönyvet, szóval ma éjszakázunk. – közöltem, mire barátnőm fancsali képet vágott.

- Akkor, hozzád, vagy hozzám? – tette fel a költői kérdést barátnőm.

- Hozzám, de előtte keressük meg Ken-t. – mosolyogtam.

- Oké. – mondta már kissé lelkesedve a rendező. Ken-re a színpadon találtunk rá, ahol éppen az előző darab díszletét bontották.

- Ken, gyere egy kicsit! – kiáltott oda neki barátnőm, mire a fiú azonnal odasietett hozzánk.

- Mit segítsek? – kérdezte kedvesen.

- A Rómeó és Júliához kellene díszletet tervezned. Menni fog holnapra, vagy szóljak másnak? – kérdeztem egyből a lényegre térve.

- Persze, megoldom. – mondta azonnal.

- Jó, akkor hagyd a többiekre a díszletbontást, azonnal állj neki. – kértem kedvesen.

- Jó. – bólintott, majd elsietett.

- Mi pedig megyünk hozzám, és kicsit átírjuk Shakespeare klasszikus szerelmi drámáját. – mosolyogtam ravaszan, amiből barátnőm, azonnal tudta, hogy határozott elképzelésem van. És, hogy ez a darab is hatalmas sikert fog aratni, ha nem nagyobbat, mint az eddigiek.