|
8.RÉSZ
HIKARI 2008.08.16. 23:19
8. fejezet
- De most már menjünk edzeni. r11; kértem partnerem, majd elindultam cipőmet a kezemben lóbálva.
- Jó, nálad, vagy a színpadon? r11; érdeklődött nevetve.
- A színpadon, már hiányzik. r11; mosolyogtam, mire ő hangosan felkacagott.
- Kapj el! r11; rántottam meg finoman a fehér zakója felsőjét, majd futásnak eredtem.
- Na várj csak! r11; kiáltott utánam nevetve, majd ahogy hátra pillantottam, láttam, hogy utánam eredt. Tudtam, egyetlen esélyem van a győzelemre, ezért úgy, ahogy voltam fekete kosztümben kezdtem el cigánykerekezni.
- Ez így nem ér! r11; kiáltott utánam, de én csak nevettem. Már majdnem elértem a színpad kapuját, amikor két erős kar fonódott a derekam köré és magához húzott. Csak ekkor láttam meg a tőlem nem messze a korlátnak támaszkodó hármast.
- Én győztem! r11; nevetett a fülembe Yuri. Erre már mosolyognom kellett.
- És mi lesz a nyereményed? r11; fordultam vele szembe kíváncsian.
- Megyünk edzeni. r11; mondta, majd lassú léptekkel elindult a bejáraton. Csak néztem utána és eltűnődtem, hogy néha milyen gyerekesen is viselkedünk, de van, hogy egészen felnőttként. Csak akkor jutott eszembe, hogy partnerem 20 éves, és mégis milyen gyerekes néha. Ahogy én is, ritkán adatik meg, hogy minden kötöttség nélkül és felszabadultan legyek a barátaimmal.
- Sora! r11; kiáltott utánam higgadt hangon.
- Megyek. r11; mondtam én is higgadtam, majd beleléptem a cipőmbe és csatlakoztam hozzá. Egyenest az öltözőnkbe mentünk, ahol mindketten tartottunk egy pót edzőruhát. Gyorsan átöltöztünk, majd bemelegítettünk. Majd bementünk az edzőterembe, ami üres volt.
- Hamar kiürült. r11; jegyezte meg Yuri.
- Elfáradtak, nem volt könnyű napjuk, és dél van. Biztos mindenki ebédel. r11; válaszoltam, miközben odaléptem a fal mellett lévő székhez és elvettem róla a forgatókönyvet.
- Mit talált ki nekünk Mia? r11; kérdezte Yuri kíváncsian.
- Tessék. r11; nyomtam a kezébe a forgatókönyvet, ami a jelenetek nevét, számát és egyetlen mondatot tartalmazott. ,, Bocsi, a manővereket rátok bízom!r1;
- Ez igazán kedves. r11; húzta el a száját partnerem.
- Én örülök neki, így legalább nincs kötött dolog, menjünk és essünk neki. r11; vettem ki a kezéből a forgatókönyvet, majd kézen fogtam és a trapézok felé, húztam. Ahogy felmásztunk, minden csak jött magától. Ugrottam, Yuri elkapott és visszalökött, vagy éppen együtt ugrottunk. Végül már majdnem a felével megvoltunk, mikor hallottam, hogy valaki belép a terembe, de nem törődtem vele. Biztosra vettem, hogy valamelyik barátnőm. Tovább folytattam a megkezdett ugrást, melynek végén Yuri-n landoltam a hálóban.
- Túl gyorsan pörögsz, nem pont középen találkozunk. r11; közölte, miközben lemásztam róla.
- Tudom, de majd bele teszek két szaltót! Próbáljuk meg úgy. r11; mondtam, miközben visszamásztunk, majd ellőről kezdtük az ugrást. Lengeni kezdtem a trapézon, mikor meg volt a lendület, jeleztem Yuri-nak, aki bólintott, majd elrugaszkodtunk. Tettünk két szaltót, majd pontosan középen megfogtuk a felettünk lévő trapézt. Partneremmel, ezzel egy időben átkaroltuk egymás derekát, majd miután a forgótrapéz elérte a teljes sebességet ellentétes irányba ugrottunk szét és fogtunk meg egy-egy trapézt.
- Szép volt. r11; mondtam Yuri-nak, miközben lemásztunk a földre.
- Szerintem mára fejezzük is be. Már begyakoroltuk a darab felét. A többit majd holnap. r11; mondta partnerem.
- Jó. r11; mosolyogtam.
- Vacsorázunk együtt? r11; kérdezte, mikor feltűnt a teremben egy harmadik személy.
- Mit akarsz? r11; kérdeztem nyílegyenesen a tekintetemet az ezüst szempárba fúrva.
|
AJÁNLOM AZ OLDALT
