III � Tűz nővérek, víz fivérek


Pár nappal a Feltámadott Kaleido című előadás után Sora nagy reményekkel nézett az új válogatás elé. Szombat volt, s barátnőivel hivatalos volt Laylához egy ebédre. A csodás kertben üldögéltek a medence mellett. Pálma és olajfák adtak árnyékot a gyepen felállított asztalnak. Layla és barátnői élénk beszélgetésbe elegyedtek, de Sora csak ábrándozott. Végre volt ideje arra, hogy megeméssze azt, amit Kalos mondott el neki pár héttel azelőtt.
Lizzy együtt kezdett a színházzal, és ma világhírű artista. Tizenhárom évesen megnyerte a Cirkusz Fesztivált. Hihetetlennek tűnt, de mégis igaz volt. Kalosszal való beszélgetésük óta Lizzy összes előadás-videóját elkérte és végignézte. Sora saját szemével láthatta, hogyan vált a vidám, álmodozó lányból egy jégszívű, hibát nem ismerő ambiciózus nővé Elisabeth Montrose. Valahány előadása volt, azon soha egyetlen hibát sem vétett. Felnövekedve a manőverei is egyre nehezebbek lettek és minden alkalommal újat dolgozott ki. Már látta előadás közben virágot szórni a kolibrit, látta tombolni az ördögöt, izgatottan figyelte a sárkányok tüzét, és letaglózta a sólyom szárnyalása. A Kolibri manőver, az Ördögcsavar, a Sárkánytűz és a Bíbor Sólyom. De ez csak pár volt a sok közül, melyekkel Lizzy megrengette a világot. Nem hiába volt még nagyobb híre, mint Laylának és neki.
S mióta visszatért a Kaleido Színpad társulatába azóta Sora úton-útfélen hallotta az emberek rajongó szavait az artistalány iránt. Már mindenki az új előadást várta, ami két hét múlva kerül a színpadra. Mia tökéletes darabot talált ki. Már az elnökség is elfogadta az új darabot, ami a Tűz nővérek, víz fivérek címet kapta. Maga a történet is magával ragadó volt, de Sora már az elején belegondolt, hogy hogyan is tudná megformálni a saját karakterét.
A történet két lányról és két fiúról szól. A lányok a tűzisten gyermekei, a fiúk pedig a vízistené. A történet elején az egyik lány Ayen és az egyik fiú Kodan találkoznak, természetesen azonnal beleszeretnek egymásba. A bonyodalom akkor kezdődik mikor kiderül, hogy nem érhetnek egymáshoz, mert különben meghalnak. Mivel a tűz elpárologtatja a vizet, a víz pedig felemészti a tüzet. A testvéreik, Iyrin és Saban, persze nem akarják, hogy bármi közük is legyen a másikhoz. De a végzetnek be kell teljesülnie. Az öregebb testvérek közös elhatározásból feláldozzák magukat az Elemek Boszorkányának, Sodiának, hogy testvéreik emberként tovább élhessenek. De minden rosszul sül el. Az áldozat hiábavalóvá válik, mert a két fiatalt szüleik akadályozzák meg abban, hogy egymáséi lehessenek. De mivel megisszák a bájitalt a hajnal első sugara elpusztítja őket is. A lány füstté, a fiú párává változik, de legalább itt eggyé válhatnak.
Sora első olvasáskor sírva fakadt a történeten, aztán persze gratulált Miának, aki végre maga is szerepet vállalt a darabban. Ő fogja ugyanis játszani a vízistennőt. A főszerepet Sora és Lizzy kapták. A boszorkány szerepét May kapta. Anna és a bohócok is kaptak egy teljes jelenetet. De férfi főszereplő csak Leon volt, mivel Yuri nem tudta vállalni. Más elfoglaltsága akadt ezért csak a tűzisten szerepet kapta.
Ezért aztán Sora nagy reményekkel várta a válogatást, mivel a férfi főszerepet valószínűleg egy újonc kapja meg. Feltéve persze, hogy jelentkezik akár egy fiú is a társulatba idén�
- Sora, jó ég hol jársz?
- Jaj bocsássatok meg! - nézett Laylára Sora � Ne haragudjatok, de teljesen elkalandoztam! � mentegetőzött.
Erre az asztalnál ülők elnevették magukat, mire Sora elpirult.

Eljött a válogatás napja, és Sora meglepődött mennyien is jelentkeztek idén. Azonban nagyon sajnálta, hogy csak egy embert vehetnek fel. De többre nem volt keret, még mindennek csak az elején voltak. Layla azonban úgy gondolta, hogy a második és a harmadik helyezettnek felajánl egy-egy szerződést a Brodway Színpadon.
Már benn ültek a meghallgató-teremben és Ken szólította az elsőt a névsorból. Egy lány volt, aki félve ment ki az emelvényre. Lámpaláza annyira felizgatta, hogy belezavarodott a gyakorlatba, ennek eredményeként elrontotta az egészet s szomorú arccal ment a helyére. Az idő lassan telt. Nagyon sok tehetséges ember jelentkezett de ők mégis csakis a legjobbat választhatták ki. Sora épp azon gondolkozott, hogy ki is volt az, aki eddig neki a legtökéletesebbnek hatott, amikor a színpadra lépett a következő, egy bizonyos Damian le�Wrant. � �A nevéből ítélve francia�� � gondolta Sora, s ekkor Mia hajolt oda hozzá.
- Nézd ezt a pasit! Ez Leon unokaöccse! � suttogta.
Sora érdeklődően nézett fel és tátva maradt a szája. A fiú nagyon jóképű volt, talán helyesebb, mint Leon. Arcvonásai nem voltak merevek és komolyak, mint az előbbié, hanem finomak és kellemesek. Hullámos fekete haja válláig ért, de összefogva tartotta. Zöld szeme huncutul csillogott. Alakja karcsú volt de izmos. � �Eléggé magas volt, de nem annyira, mint Leon.� � állapította meg magában Sora.
Damian tisztelettudóan meghajolt a válogatóbizottság előtt, majd belekezdett a gyakorlatába. Sora megbabonázva nézte a fiú mozgását. Tökéletes volt minden mozdulata, hibát nem ejtett és olyan átéléssel mutatta be a gyakorlatsort, hogy a lány csak ámult. A végén mosolyogva meghajolt s a helyére sétált.
Sora a következő jelentkezőkre már nem is figyelt, rabul ejtette Damian kecsessége és kellemes arca. A válogatás végén is Layla riasztotta fel. Fogalma sem volt, hogy hogyan telt meg a papírja, mivel egyik jelentkező gyakorlatára sem figyelt túlságosan. Még Kalos irodájába menve is a fiún gondolkozott. � �Szóval ő lenne Leon unokatestvére� Azt kell hinnem, hogy náluk a tehetség veleszületett adomány�� � gondolta.
Az első helyezés gyorsan eldőlt, természetesen Damian került be a társulatba, mivel messze felülmúlt mindenki mást. A döntést Lizzy közölte az egybegyűlt jelentkezőkkel. Eztán Layla felajánlotta a szerződést a másodiknak és a harmadiknak, akik boldogan el is fogadták azt.
Damian még aznap beköltözött a társulati szállásra, másnap pedig Kalos kérésére Mia megnézte őt a színpadon, hogy alkalmas-e a másik főszerepre. Sora titkon reménykedett benne, hogy igen, s akkor talán ő lesz a partnere. Mia persze boldogan mondott igent, arra, hogy a srác legyen a másik férfi főszereplő. Damian szerényen fogadta a dicséretet. Lizzy odament a fiúhoz és gratulált neki. Sora nagyon meglepődött mikor ismerősként köszöntek egymásnak. Ezt Leon magyarázta meg neki.
- Damian is a La Royal Színház társulatának tagja volt. Akkor ismerkedtek meg, mikor Lizzy is ott dolgozott velünk. Gyere, bemutatlak neki! � hívta.
Sora feszengve lépett oda Lizzyhez és Damianhoz. Az utóbbi mosolyogva fogta meg a kezét és szemét rajta felejtette a megilletődött lányon.
- Örvendek a szerencsének Naegino kisasszony!
- Én nem különben. � mosolygott Sora � Üdvözlöm a társulatban.
Mia lépett oda hozzájuk.
- Nos rátok bízom, hogy ki kinek lesz a párja, ezt döntsétek el ti.
- Mit szólnál, ha Lizzy és én játszanánk az idősebb testvéreket? � kérdezte nyugodtan Leon.
- Ö, én még nem tartom alkalmasnak magam a főszerepre� - mondta bizonytalanul Damian � És Sorát sem akarom szégyenbe hozni. Lizzy pedig talán elviselné a bénázásomat.
- Ugyan dehogy is hozol szégyenbe! � tiltakozott Sora � Én örülnék, ha a partnered lennék! De szerintem, Lizzynek és Leonnak kéne adni a főszerepet, hiszen a közönség nagyon várja a kettősüket! � váltott témát gyorsan, mivel érezte, hogy belepirul abba a gondolatba, hogy Damiannal közösen partnerek legyenek.
- Azt már nem! � rázta a fejét Lizzy � Szerepelek Leonnal, de én is csak az öregebb testvér szerepében. Sora és Damian játsszák el Ayen és Kodan szerepét! És pont! � azzal lezártnak tekintette a témát � Leon még ma el akarom kezdeni a gyakorlást. Találkozzunk este hatkor itt! Ne késs�
- Nem fogok, tudom, hogy nem tűröd! � vágott a lány szavába Leon.
- Rendben. � bólintott Lizzy � Sora, Damian ti is fogjatok neki, nem sok időnk van! � azzal elhagyta a termet.
Leon is elköszönt tőlük, s dolgára indult. Sora feszengve állt a fiú mellett, s miután Mia is elment a díszletterveket megnézni Jim társaságában, a két fiatal egyedül maradt az előadócsarnokban.
- Nos� � szólalt meg Damian � Szerintem először is meg kéne egy kicsit ismerkednünk� Vagy te nem így gondolod?
- De, épp javasolni akartam! � bólintott nevetve Sora � Induljunk el az edzőterembe és közben beszélgessünk.
Damian helyeselte az ötletet és elindultak. De egyikük sem mert először megszólalni. Ahogy kiértek a színház elé Sora összeszedte magát.
- Mióta vagy artista?
- 11 éves koromban kezdtem el cirkusziskolába járni, Párizsban. Aztán 15 voltam mikor felvettek a La Royal társulatába. És te?
- Én 16 évesen kerültem ide, addig semmi előképzésben nem vettem részt. � válaszolt Sora.
- Te nem jártál cirkusztanodába? � kérdezte meglepetten Damian.
- Nálunk olyan nincsen, tudod, Japánban nem nagy kultusza van a cirkusznak, nálunk a sumo a nyerő! � mosolygott Sora.
- Hihetetlen, én mindig azt hittem, mikor Leon beszélt rólad, hogy te már kiskorod óta artistának tanultál.
- Leon beszélt rólam? � kérdezte meglepetten Sora.
- Igen, rengeteget! � bólintott Damian � Ő már csak ilyen, ha valaki közel kerül a szívéhez, azt igazán tudja szeretni. Ismerem őt jól, egy évvel öregebb csak nálam, de mindig azt hiszi, hogy gyerek vagyok, pedig nem! El kell ismerni sokkal többet élt már meg, mint én, de nem szeretem, ha gyerekszámba vesznek.
- Nem is tudtam, hogy Leon ilyen is tud lenni. � csodálkozott Sora.
- Nos ő különös figura. � nevetett Damian � Sophie halála nagyon megváltoztatta. Akkoriban került be a La Royalhoz, s hogy mit ne mondjak mindenki kezdettől fogva gyűlölte. Flegma volt, lenéző és bárkit képes volt összetörni. Az egyik partnerét majdnem megölte, csak azért mert azt merte mondani, hogy lesz olyan, mint Sophie. Nem kapta el a lányt az egyik próbán és lezuhant. Tudni kell róla, hogy ritkán használt a gyakorláskor védőhálót. Nos a lány a puszta padlóra zuhant. 15 éves sem volt, lebénult. Azt hallottam azóta sem épült fel.
- Leon, a Halálisten. � suttogta Sora.
- Szóval tudod! � mondta Damian halkan � Igen akkoriban így hívták. De jött Lizzy. Akkor kerültem be én is, csak pár hónappal előbb. Leon csak velem volt normális, s mikor Lizzy megérkezett az igazgató azonnal párba rakta őket. Lizzy kihívás volt Leonnak mert már akkor világhírű artista volt. Próba elé állította, s csak akkor vállalta vele a partnerséget, ha Lizzy kiállja. De ráfázott. Persze ő alig bírta teljesíteni Lizzy próbáját. Csúnyán megszégyenült.
- Erről már hallottam híreket.
- Akkor nem is mondom tovább.
Sora megijedt, hallani akarta a történetet, de már nem volt visszaút, mert Damian más témát vetett fel.
- És te hogy kerültél ide? � kérdezte.
- Az hosszú történet. De a lényeg annyi, hogy már kiskoromban beleszerettem a Kaleido Színházba. Mikor betöltöttem a 16-ot jelentkeztem, de elkéstem. Mázli, hogy benn vagyok� - nevetett Sora.
- Igen erről Leon elég sokat mesélt� - bólintott Damian.
Beléptek az edzőterembe, ahonnan May jött kifelé törölközővel a kezében. Mosolyogva rájuk köszönt, amit Sora és Damian viszonoztak. Miután átestek a bemutatkozási szertartáson May elment, mert találkozója volt Kennel, Sora és Damian pedig gyakorolni indultak.
Sora felvetette az ötletet, hogy előbb csak próbálják ki egymást és ismerkedjenek a másik stílusával. A fiú elfogadta az ötletet, s a délutánt ezzel töltötték. Egyszerre ugrottak el a trapézokról, ugyanazokat a gyakorlatokat végezték el. Estére már nehezebb feladatokat próbáltak ki. Sora elugrott az egyik trapézról, nyújtott lábas szaltóval megfordult a levegőben, kezét pedig Damian felé nyújtotta. A fiú tökéletesen időzített és olyan puhán fogta meg Sora csuklóját, hogy a lány meglepődött. Leon is hasonló technikával kapta el, de Damian valahogy más volt. Ujjai erősen kulcsolódtak Sora csuklójára, és saját csuklójával is támasztotta a lányét.
Eztán Damian ugrott át Sorához. A lány simán elkapta őt. Eközben Damian is furcsa dolgot érzett. Valahány partnere volt is még egy sem fogta annyira lazán és mégis erősen a kezét. Sora mutató, nagy és kisujja erősen fonódtak rá, de a többi csak épphogy érintette.
Öt óra intenzív gyakorlás után leugrottak a földre és végre kifújták magukat.
- Nagyon jól mozogsz a trapézon! � mondta Damian.
- Te se vagy semmi!
- Azt hiszem, holnaptól elkezdhetjük gyakorolni a darabot.
- Igen, én is épp mondani akartam! � bólintott Sora.
Aztán csak néztek egymásra. Sorát belül kellemes érzés öntötte el. Jól érezte magát Damian társaságában. Nem tudta vajon miért is van ez az egész, hisz még alig ismerte, de vele nyugodtnak érezte magát. A fiú szemében volt valami melegség, ami felé áradt, és ez erővel töltötte fel.
Damian sem tudott semmit mondani. Sokat nézte meg Sora fellépéseit. Végigizgulta az újévi fellépését a La Royal színpadon. S igaz a lány ott még észre sem vette őt, de Damian onnantól különösen érdeklődött Sora iránt. Sokat beszélgetett Leonnal a lányról, s persze unokabátyja folyton piszkálta emiatt, de nem törődött vele. Sora megfogta őt, nem tudta mivel� De valahányszor rá gondolt boldog volt. Ezért is jelentkezett a társulati válogatásra. A közelében akart lenni. � �Még ha nem is leszek a partnere, de mellette újra érezhetem azt, hogy a lelkem szabad�� � gondolta a repülőn ülve. S valóban így volt. Nem is hitte, hogy partnerek lehetnek, de sikerült, teljesült a vágya. Már most a gyakorlás alkalmával érezte, azt a hatalmas erőt, ami összeköti őt a lánnyal, pedig még alig ismerte�

Lizzy belépett az előadócsarnokba és felment az erkélyre, ahonnan az artisták ellendültek. Órájára nézett, mely hat órát mutatott, Leon pedig belépett a terembe. A férfi azonnal az erkélyre nézett és meglátta Lizzyt.
- Csak nem beijedtél? � kérdezte Lizzy.
- Ugyan miért? � kérdezte Leon.
- Pontos voltál�
- Valaki egyszer belém verte, hogy milyen fontos is a pontosság.
- Ismerem talán? � kérdezte mosolyogva Lizzy.
- Nos kisasszony, úgy rémlik maga volt� - indult az erkélylépcső felé Leon.
- Igazán? Na ne mondja Oswald úr! � korholta a felé lépkedő férfit Lizzy.
- Pedig úgy rémlik� - halkította le a hangját Leon és közben a lány felé nyújtotta a kezét.
Lizzy azonban hirtelen elrugaszkodott és egy trapéz felé ugrott. Leon ijedten kiáltott utána.
- Liz!
De félelme alaptalan volt, a lány elkapta a trapéz rúdját, majd átlendült és egy másikon felállt. Kezét kinyújtott Leon felé és ujjával hívogatni kezdte. Leon megrázta a fejét.
- Előbb a védőhálót! � mondta és bekapcsolta a panelen az indítógombot.
- Mióta vagy ennyire, elővigyázatos? � kérdezte Lizzy, de Leon nem válaszolt.
A védőháló kihúzódott a színpad felé, aztán Leon is átugrott egy trapézra, s felült a rúdjára.
- Na van ötleted? � kérdezte a lányt.
- Persze. Kitaláltam egy nagyon jó számot. � bólintott Lizzy � A történet szerint nem érhetünk egymáshoz, ezért az elején két számot kell előadnunk, de teljesen egyszerre. A színpad két pontján kell eljárnunk a saját táncunkat, majd mivel feláldozzunk magunkat egymáshoz kell érnünk.
- Ismerem a történetet. Mozdulatsort találtál már ki?
- A sajátom már meg van. Emlékszel a Tűztornádóra? � kérdezte Lizzy.
- Igen, de tudtommal azt a mutatványt a bokád bánja� - mondta rosszallóan Leon.
- Na és, most megcsinálom! De most a közös mutatványunkat kellene előbb megcsinálni nem? � érdeklődött Lizzy.
- Én is így gondoltam! � bólintott Leon � Mit szólnál, ha kihasználnánk az új szerkezet előnyeit?
- Mire gondolsz? � nézett rá Lizzy.
- A trapézokat tudtommal most már arra lehet mozgatni amerre akarjuk, tehát a csillag minden ága felé.
Lizzy bólintott, Leon pedig folytatta.
- Körbe kéne táncolni a színpadot, de úgy hogy soha se érjünk egymáshoz, csak az utolsó pillanatban. Egy fejjel lefelé való forgó összekapcsolódást képzeltem el. Majd eltűnnénk egy süllyesztőben.
- Tetszik! Azonnal kezdjük el! � mondta Lizzy és visszalendült az erkélyre.
A panelnél kioldotta a trapézok rögzítéseit, így azokat szabadon lehetett mozgatni. Hála a pénzbeli befektetésnek a színház trapézszerkezete olyan fejlett és modern lett, hogy egy másik artista színház sem versenyezhetett vele. A trapézokat könnyen ki lehetett lendíteni a rögzített sínből és arra mozdítani amerre az artista akarta. Mindehhez csak a test megfelelő lengésére volt szükség. Így természetesen veszélyesebbé vált az előadótért, mivel a sok hinta egyszerre történő ide-oda mozgása akadályozhatta egymásban a szereplőket, de mindez áthidalható volt a pontos tervezéssel.
Lizzy visszaugrott a trapézra, majd Leonra nézett.
- Nézz a szemembe, tartsd meg a kontaktust� - mondta a lány.
- Tájékozódj a tekintetemből, olvasd ki a mozdulataimat� - folytatta Leon.
Ezt a kis mondókát még a La Royalnál találták ki. Rájöttek ugyanis, hogy képesek egymás tekintetéből kiolvasni, hogy hogyan mozogjanak. Különös kapcsolat volt köztük, s ezáltal sohasem vétették el a gyakorlatokat. Egyszer volt nehéz az előadás, amikor az egyik darabot, a Világtalan tekintet címűt bekötött szemmel adták elő. Akkor kénytelenek voltak megbízni a trapézban és a ritmusban. Most azonban ahogy ellendültek végig egymás szemébe néztek. Csak pillanatokra vették le a tekintetüket a másikról. Úgy táncoltak a levegőben mint a pillangók, játszottak a testükkel. Könnyen elő tudták adni, azt hogy lebegnek, mint a súlytalan levelek, de tudtak zuhanni, mint egy darab kő. Nem volt szükségük megtervezni pontosan a gyakorlatokat, mert érezték másik mozdulatát, s így alkották meg sajátjukat.
May lépett be az előadóterembe, reménykedett benne, hogy megtalálja Kent, de helyette Leon és Lizzyt találta meg a trapézokon. Tágra nyílt szemekkel figyelte őket. Hihetetlen volt amit csináltak. Egyik trapézról a másikra ugrottak, közben furcsa mozdulatokat mutattak. Olyan volt az egész, mint egy haláltánc. Úgy táncoltak a levegőben, két szerelmes, akik halálra ítéltettek. Soha nem értek egymáshoz, mert mindig kitértek. De olyan közel suhantak egymás mellett, hogy egy apró mozdulat égy meg tudták volna a másikat érintetni. May a széksorok tetején szótlanul figyelte a jelenetet. Nem tudta levenni róluk a szemét. Két tökéletes artistát látott maga előtt, akik közt teljes az összhang a levegőben. Aztán csak pillanat törtrésze alatt történt, hogy egymáshoz lendültek és összefonódtak. S így a másikat átölelve zuhantak lefelé. beleestek a védőhálóba, s egymásra néztek. De Lizzy hirtelen felállt és visszamászott a trapézokra.
- Újra! Próbáljuk meg megcsinálni ugyanígy! � mondta Lizzy.
- Rendben. � bólintott Leon.