Az egész gyakorlatsort újra kezdték, s May tátott szájjal nézte végig. Minden mozdulatuk pontosan ugyanolyan volt, mint az előző próbálkozáskor. Nem akarta elhinni, hogy még csak ma kezdtek el gyakorolni. Manőverük már most kész volt. May hallott már róluk a szóbeszédekből, hogy ők voltak a tökéletes artisták. Érezték egymás minden rezdülését, teljes volt köztük az összhang. Aztán hirtelen bevillant az agyába néhány mozdulat.
- Megvan! � suttogta és elrohant.
Nem foglalkozott többé Lizzyvel és Leonnal, már látta maga előtt Sodia táncát. Az edzőterem felé rohant és közben már nevet adott a mozdulatsornak.
- Pokol Illúzió lesz a neve! � kiáltotta.
Közben Leon és Lizzy befejezték a manővert s vissza lendültek az erkélyre.
- Segíts a Tűztornádóban. � mondta Lizzy
- Nem tudod megcsinálni! � tiltakozott Leon.
- De igen! � erősködött Lizzy � Csak szükség lesz valamire. Várj! � mondta és elszaladt.
Néhány pillanat múlva az egész előcsarnokot zene töltötte be. Leon figyelte a zenét és megérezte a ritmust. Lizzy hangja zökkentette ki a bódulatból. Leon a hang irányába fordult és meglátta a lányt a trapéz tartószerkezetének a tetején, a kupola alatt.
- Szerintem mindenki meglepődne, ha a tűz az égből érkezne a víz pedig a földből törne elő�
- Mire készülsz? � kérdezte értetlenül Leon.
Lizzy nem válaszolt, csak elmosolyodott. Majd lecsukta a szemét és figyelte a zenét. Kihallatszódott, hogy az ütemváltás után következik a szám csúcspontja. Nagy levegőt vett és egyszerűen beledőlt a levegőbe. Nyújtott lábas szaltókat csinált, majd egy trapézrúdra érkezett. Előtte lógott egy speciális trapéz aminek kötele gumírozott volt. Átlendül és simát rálépett a másik rúdra. Hintázni kezdett, közben lábaival rugózott a rúdon. Mikor elérte a kellő sebességet megfeszítette a köteleket és azok rugalmasságukból fakadva visszadobták a levegőbe. Lizzy karjai és lábai segítségével pörögni kezdett a saját tengelye körül. Majd hátrahajtotta a törzsét és kezeit maga mellé engedte. Végül zuhanni kezdett, átfordult és elkapott egy trapézt, s Leonra nézett.
- Megfordítom az egészet. Fentről indulok és az ugróasztalra érkezem! Na mit szólsz?
- Nem rossz, de a tartásod még nem tökéletes. � mondta Leon.
- Tudom, épp ebben kell segítened! Gyere! � hívta a lány � Emlékszel a Világtalan szemekre? Ott volt egy hajlós jelenet. Azzal tudnám gyakorolni a hátrahajláshoz a tökéletes tartást.
- Rendben, de nem kíméltelek akkor sem, most sem foglak! � figyelmeztette Leon.
Átlendült a lányhoz, aki átugrott a speciális trapézra és feldobta magát. Leon ekkor felé lendült és elkapta a levegőben, egy kézzel kapaszkodott a rúdba, másik kezével a lány derekát ölelte át. Lizzy ekkor hátra hajlott, de közben lába belekapaszkodott a Leonéba. Leon azonnal elengedte a lányt, aki belezuhant a védőhálóba.
- Ott nem tudsz kibe kapaszkodni! Újra!
Lizzy nem szólt semmit, csak visszamászott a trapézra. Újra felugrott, s Leon elkapta. Órákon át gyakoroltak már, de nem hagyták abba. Estefelé Sora és Damian jöttek a színpadhoz, gondolták, megpróbálják a számukat a színpadi trapézokon is. Ahogy beléptek meglátták a gyakoroló párost.
Leon szorosan fogta át Lizzy derekát, a lány pedig lágyan hátrahajolt. Aztán Leon elengedte, s Lizzy egy trapézra érkezett.
- Ugorj, megpróbálunk valamit. Ha sikerül, akkor rendben vagyunk! � mondta Leon, s közben felállt a rúdra � Úgy ugorj, hogy el tudjalak kapni a derekadnál!
Lizzy bólintott, s felugrott. Leon a kellő pillanatban elkapta és feldobta. Lizzy lassan hátrahajlott. Kecsesen tartotta magát, kezei lefelé lógtak, egyik lábát felúzta s úgy emelkedett a magasba. Aztán átfordult és zuhanás közben elkapott egy trapézt.
- Rendben mára befejeztük! � bólintott Leon.
Eközben Sora és Damian csak álltak a széksorok felett. Aztán Damian szó nélkül megfogta a lány kezét és kivezette onnan. A folyosón halkan megszólalt.
- Nem iszunk meg együtt egy teát?
- De persze.
Mindketten lementek az öltözőbe és Sora bekapcsolta a teafőzőt, majd leült a fiúval szemben. Damian szótlanul játszott egy ceruzával, Sora egy idő után megelégelte a hallgatását.
- Miért kellett olyan gyorsan elrángatnod onnan? � kérdezte kicsit indulatosan.
- Jobb volt így, minden amit ketten csinálnak az csak rájuk tartozik. Ezt még a La Royalnál megtanultam. Egyszerű a dolog, ők ketten csak közönség nélkül tudnak edzeni, ha csak egymásra kell figyelniük. � mondta Damian � Te ezt nem értheted�
- Akkor mond el! � csapott az asztalra Sora � Gyerünk!
- Sora ez hosszú történet.
- Éppenséggel van időm! � váltott hangnemet Sora � Kérlek!
Damian sóhajtott, majd felállt. A teafőző kikapcsolt s a fiú két poharat meg a kannát az asztalra tette. Aztán visszaült és teát töltött a poharakba.
- Mikor a La Royalhoz kerültem, Leonnak volt egy partnere. Neve Sabine volt. Sabine minden áron hasonlítani akart Sophira. Akkoriban volt a Cirkusz Fesztivál és akkor Sophie meghalt. Utána Leon nagyon komor lett, nem sokkal később már bezárkózott és nem engedett magához közel senkit. Sabine pedig szerette őt. Leon gyűlölte, amiért Sophiet akarja utánozni, s elvakultságában tönkretette. Ha emlékszel, hogy mint mondtam ma Leonról, akkor könnyen beazonosíthatod, hogy ő volt az akit tolószékbe kényszerített az unokabátyám. Ettől kezdve csak a Halálistenként emlegették, és nem akart egy lány se vele dolgozni. Neki így is jó volt, egyedül is briliáns tehetség volt. Aki mégis próbálkozott, azt kemény próba elé állította, s legtöbbször az lett a vége, hogy azok a merész emberek kórházban kötöttek ki. Ekkor jött Lizzy. A La Royal igazgatója azt akarta, hogy Leon és Lizzy partnerek legyenek. Természetesen Leon rábólintott, de kikötötte, hogy őt nem érdekli az, hogy Lizzy megnyert egy versenyt, mert a próbáját ki kell állnia.
- Másnap került sor a megmérettetésre � folytatta Damian kis szünet után � Leon még keményebb és kegyetlenebb volt, mint máskor. Lizzyt védőháló nélkül vizsgáztatta a teljesen ismeretlen trapézok közt. Az volt a terve, hogy megszégyeníti, mert hitte, hogy Sophienál tehetségesebb nő nem létezhet. Össze akarta törni, de Lizzy nem engedett. A próbákat könnyedén kiállta. Mindenki ámulva nézte végig a vizsgát, s közben nem akarták elhinni, hogy megvan az első ember, aki borsot tört Leon Oswald orra alá. A végén leugrott a színpadra és fölényesen ezt mondta: �Elfogadom Montrose kisasszonyt a partneremnek.� S elindult kifelé. Az igazgató ujjongott és már az új műsort tervezte, ahol ők ketten együtt lépnek fel, de Lizzy megszólalt a trapézokról. �Én azonban nem vagyok hajlandó Oswald úr bénázásával magamat leégetni!� Emlékszem Leon indulatos arcára, ahogy Lizzyre nézett, aki folytatta:�Csak akkor, dolgozom vele, ha kiállja az én próbámat! Leonnak természetesen a büszkesége nem engedte, hogy megfutamodjon és azonnal a próba elé ált. Lizzy úgy megizzasztotta, hogy a végén Leon már alig kapott levegőt a kimerültségtől. Az utolsó ugrást elvétette és nem kapta el Lizzy felé nyújtott kezét. Borzalmas látvány volt, ahogy onnan zuhant, s mindenki nagyon jól tudta, hogy az esés végzetes lesz. Láttam a tekintetét, ahogy dühvel vegyes ijedséggel nézett fel Lizzyre, aki meg sem mozdult. Végül én magam sem tudom, hogyan történt, de Lizzy elkapta Leont a föld felett alig fél méterrel. Megmentette az életét.
Ettől kezdve tisztelték egymást és partnerek lettek. Nem mondom, hogy kedvelték egymást mert nem így volt. Úgy táncoltak együtt a levegőben, két jégszívű, féktelen démon. Pontosak voltak és tökéletesek. Soha egy hibát sem vétettek, de érzelmeket sohasem mutattak ki egymás felé. A közönség persze imádta őket, mert félelmetes és fergeteges manővereket mutattak be minden új előadáson. Egy évvel Lizzy érkezése után a Rómeó és Júlia került műsorra. A próbákon tört meg a jég közöttük, furcsa kapocs jött létre köztük. Aki látta őket meglepődött, mert úgy táncoltak együtt mint két szerelmes. S ennek volt is valami alapja. akkoriban sokat beszélgettem Leonnal, s ő mondta el, hogy mit is érez Lizzy iránt. Eleinte nem is akarta vállalni, de nem tudta palástolni őket. A kéthetes műsor utolsó előadásán megtört a jég. Leon az utolsó jelenetben megcsókolta Lizzyt, aki viszonozta. A közönség persze azt gondolta ez is a műsor része. A végén az egész nézőtér sírva fakadt, annyira élethű volt az egész.
Eztán kezdődött az egész. Összejöttek és megváltoztak. Kifelé továbbra is jégszívűek maradtak, de ha kettesben voltak, nagyon tudták egymást szeretni. Azonban hamarosan elromlott minden. Lizzybe visszatértek az álmok és kezdett Sophira hasonlítani. Innentől kezdve Leon nem tudta mit tegyen míg végül odáig jutottak, hogy már nem bíztak meg egymásban. Ez pedig hatással volt az előadásukra. Nos dióhéjban ennyi. � fejezte be Damian.
Sora nem szólalt meg, a elmondottak meglepték. Sosem hite volna, hogy ilyen kapcsolat volt Leon és Lizzy közt.

A próbák folytatódtak, s lassan telt az idő. Sora és Damian csodálatos mozdulatsort hoztak össze. Az összhang tökéletes volt közöttük. Sora még soha sem érezte magát olyan biztonságban, mint Damian mellett. Furcsa dolog történt, de megérezte a fiú minden rezdülését és teljesen eggyé tudott válni vele. Mozdulataik kimértek voltak és lágyak. Nem volt benne semmi betanultság, úgy hatott, mintha teljesen természetes lenne nekik, hogy a levegőben táncolnak és nem a földön.
A plakátok kikerültek a városba és már egy héttel a premier előtt elfogyott minden jegy. S a nagy estén Sora idegesen ment be az öltözőjébe. Természetesen Fantom visszatérése óta, a kis manó állandó társává vált, így kénytelen volt a szekrénybe dugni a perverz emberkét, ha nyugodtan át akart öltözni. Izgatottan sminkelte magát, hisz a főpróba kitűnően sikerült. Az órájára nézett, még tizenöt perc volt kezdésig, amikor May lépett be az öltözőjébe.
- Szia, készen állsz? � kérdezte a lány mosolyogva.
- Igen, csak izgulok! � bólintott Sora, s közben a haját igazgatta.
- Hagyd, majd segítek! � lépett mögé May, s kiszedegette a csatokat Sora hajából � Mond csak! � szólalt meg ismét, s közben kontyot csavart Sora feje tetejére � Mi van közted és Damian közt?
- Semmi! � tiltakozott Sora pirulva.
- Ugyan, láttalak titeket ma! Na mesélj barátnőm, tudni akarom!
- Egyszerűen csak jól megértük egymást.
- Igen azt látom. � nevetett May � Örülök neki, tudod Ken is folyton azon drukkol, hogy legyen valakid!
- Ken? � nézett nagyot Sora.
- Igen! Miért? Na de mindegy. Valójában azért jöttem, hogy megkérdezzelek valamiről.
- Mi lenne az?
- Szeretném megkérni Ken, hogy lépjen fel velem.
- Most? � kérdezte Sora meglepetten.
- Nem. Tudod a szülei elvitték orvoshoz és az eredmények biztatóak. Úgyhogy rá akarom venni, hogy a következő előadáson vegyen részt előadóként. Mit szólsz.
- Támogatom az ötletet. � nevetett Sora � Mindenben segítek!
Kopogtattak az ajtón és ők elindultak. Az előadás megkezdődött.
Sora és Damian találkozása gyönyörű volt. Ayen a tűzlány és Kodan a vízfiú csak egyszer értek egymáshoz és rá kellett jönniük, hogy fájdalmas minden érintés. Táncuk szomorúvá vált, de akkor belépett a színre Iryn és Saban. Visszahívták testvéreiket a biztonságos világaikba, mert tűz és víz nem lehet együtt. A fiatalok azonban nem tudtak meglenni egymás nélkül. Hiába tiltakoztak a szülők, mégis hajnalban és alkonyatkor találkoztak. Táncuk minden alkalommal egyre szomorúbb lett, s az idősebb testvérek nem bírták tovább. Sodia segítségét kérték. May a varázslást a Pokol Illúziójában adta elő. Félelmetes volt, ahogy körbetáncolta a színpadot. Ahogy átugrott egyik trapézról a másikra színes fények villantak, ez jelképezte a főzetet. Végül a legfelső trapézról ugrott le és felfelé nyújtott kezeibe egy villódzó göböt fogott. A jelképes üst fölött eldobta a gömböt és vakító fény töltötte be a színpadot. Eztán megjelent két fiola. Az idősebb testvérek átadták a két fiatalnak a bájitalt, majd eljárva saját táncukat egymáshoz fonódva végeztek magukkal. Iryn és Saban épp meg akarták inni a fiola tartalmát, amikor megjelentek a szüleik és elválasztották őket. Felkelt a nap s a két fiatal ijedten rohant egymáshoz. Az ugróasztalon bemutatott táncuk alatt a közönség nagy része sírva fakadt. S ahogy felfelé emelkedtek egymást átölelve, a hatalmas fényárban eltűntek.
A lámpák leoltódtak és a közönség üdvrivalgásban tört ki. Az előadók a színpadra léptek s meghajoltak. Minden jól sikerült. A színház jó úton haladt a siker felé�.
Végre jó úton jártak. A Tűz nővérek, Víz fivérek annyira sikeres lett, hogy kitolták a két hetet háromra. S a nézőtér még az utolsó előadáson is telítve volt.
Sora és Damian egyre közelebb kerültek egymáshoz, de Sorát mégis aggasztotta valami. Ez pedig Lizzy és Leon kapcsolata volt. Még mindig nem tudott mindent. Leon és Lizzy semmit sem árultak el. Az előadás után bezárkóztak és nem voltak hajlandóak beszélni senkivel. De Sora nem adta fel. Bízott benne, hogy egyszer mindenre fényt derít�.