IV. rész � A La Royal színpadnál


A Tűz nővérek és Víz fivérek után a Kaleido Színpad népszerűsége rohamosan nőni kezdett. Újra elővették az örökzöld előadásokat és műsorra került a Hamupipőke és a Rómeó és Júlia. Sora és Damian kapták meg a főszerepeket, Lizzy és Leon persze nem tiltakoztak emiatt. De Miának nem volt szíve kihagyni őket, így mindegyik darabba beleirt nekik is egy kis részletet. A közönség üdvrivalgással fogadta a kettősüket, de természetesen Sora és Damian párosát is ujjongva üdvözölték. Sora állandó partnere Damian lett, és Lizzy és Leon is egy párt alkottak.
Egyik nap Kalos hívatta be mind a négyüket az irodába. Mikro beléptek egy Sora számára ismeretlen férfit is felfedeztek az irodában. Lizzy, Leon és Damian azonban örömmel üdvözölték a férfit. Kalos észrevette ezt és azonnal korrigálta a hibát.
- Bocsáss meg Sora. Ez az úr itt Philippe Chatillon, a La Royal társulat producere.
A férfi mosolyogva kezet nyújtott a színpad csillagának.
- Nagyon örvendek Naegino kisasszony! És kérem, engedje meg, hogy gratuláljak az eddigi előadásaihoz.
- K�köszönöm! � dadogta Sora.
- Nos üljünk le! � szólt Kalos � Kérlek Philippe, akkor beszéljük meg az ajánlatodat.
A férfi bólintott, az artisták leültek, s ő belekezdett mondandójába.
- A La Royal Színház nevében szeretném önöknek tolmácsolni színpadunk egy hetes meghívását Párizsba. Nagyon örülnénk neki, ha elfogadnák a vendégszereplést, ugyanis most fogjuk műsorra tűzni a Vámpír és szentet, valamint a Vadhattyúkat. Madmoiselle Montrose, remélem megtisztel minket azzal, hogy ismét eltáncolja a közönségnek Magdalene táncát?!
- Ugyan Mosieur Chatillon, ez csak természetes, de csak akkor, ha találnak mellém egy megfelelő Aphost!
- Mi a vámpír szerepére monsieur Oswaldot szeretnénk meghívni! Önök csodálatos pár voltak, azóta sem adtuk elő ezt a darabot.
- Én természetesen vállalom, benne vagy Lisa? � nézett Leon Lizzyre.
- Igen! � bólintott a lány.
Chatillon úr örömmel bólintott, majd Sorára és Damianra nézett.
- Monsieur Eido, úgy értesített, hogy önök partnerek, ugye nem tévedek Damian, Modmoiselle Sora?
- Valóban így van! � mondta Sora.
- Önöket szeretnénk meghívni a Vadhattyúk főszerepére! Olvasták esetleg Andersen csodás meséjét? Igazi szép szerelmes történet! Ugye vállalják a főszerepet?
- Én igen, és te Sora? � nézett a lányra Damian.
- Nincs ellenvetésem, de lenne egy kérdésem hozzád Kalos. � fordult az igazgató felé Sora � Ki fog akkor itt játszani?
- Emiatt ne aggódjatok. Mia műsorra viszi újra az Idácska virágait. Igaz, hogy nem fergeteges történet, de May vállalta, hogy eljátsza Idát. Tulajdonképpen ez a főszerep, és utánatok őt tartom legjobbnak. De mielőtt elmentek, Lizzy szeretném, ha megbeszélnél néhány manővert Mayjel! � mondta Kalos.
- Persze, ez csak természetes! � bólintott Lizzy � Monsieur Chatillon, mikor kellene indulnunk? � nézett aztán a francia férfira.
- Egy hét múlva, s akkor egy egész hét áll rendelkezésre a gyakorláshoz. A repülőjegyeket természetesen a La Royal Színház megtéríti. A párizsi reptéren pedig autók várnak majd önökre. Az előadás részleteit pedig majd a rendezővel megbeszélik! � mondta Chatillon.
- Repülőjegyre nem lesz szükség, de az autót, szívesen fogadjuk! � állt fel nyugodtan Lizzy � Most akkor mi mennénk is, ugye megbeszéltünk mindent Kalos, monsieur Chatillon?
- Igen, persze, elmehettek! � bólintott Kalos.
- Akkor egy hét múlva madmoiselle Eliza, madmoiselle Sora! � csókolt kezet a két lánynak a francia, majd bólintott a fiúknak is � Uraim!
A négy artista elköszönt és az edzőterem felé indultak. Lizzy megkereste Mayt és elvonultak, hogy Miával megbeszéljék az új műsor technikai részét. Leon még utána kiáltott.
- Akkor holnap tízkor a szállásnál találkozunk!
Lizzy bólintott s elment May társaságában. Útközben May megilletődötten szólalt meg.
- Montrose kisasszony�
- Lizzy � vágott közbe a szólított
- Lizzy, te ugye ezzel a darabbal robbantál be a rivaldafénybe?
- Igen, miért? � kérdezte Lizzy
- Szeretném, ha segítenél, hogy jól meg tudjam formálni a karaktert! � mondta halkan May.
- Ez csak természetes! Még ma elkezdjük a gyakorlást!
A színházban megkeresték Miát, aki épp Jimmel és a dekorációs stábbal vitatkozott.
- Jim, mondtam neked, hogy ez a darab a virágokról szól. Élő virágok kellenek, azt akarom, hogy az egész színpad illatozzon!
- De ez óriási pénzkidobás, a virágok két napon belül elhervadnak, maximum két előadásra tudjuk őket használni.
- Nem azt mondtam, hogy minden talpalatnyi helyre virágot kell rakni. Csak azt szeretném, ha az erkélyekre virágfüzérek kerülnének és néhány lógó cserép.
- De miért nem jó a régi díszlet. � vitázott tovább Jim.
- Arra is szükség van, de virágok is kellenek! � replikázott Mia.
- Tudod mit Mia, beszélj Kalosszal, döntsön ő, én csak díszlettervező vagyok!
- Én nem ezt mondtam, ne haragudj! � komorodott el Mia � Csak szeretnék valami szépet adni a közönségnek!
- Na jó, ne szomorkodj, szerzek virágokat! � egyezett bele Jim.
- Imádlak, te vagy a legjobb! � ujjongott Mia, aki ekkor meglátta Lizzyt és Mayt � Á, lányok! Gyertek, beszélnem kell veletek!
- Szia Mia, szeretném átnézni a tervezetet, mert csak egy hétig maradok már, és Mayjel el kéne készítenünk a műsort. � mondta Lizzy.
- Csak nem itt hagyod a Kaleido Színházat? � ijedt meg Mia.
- Jaj, dehogy! � húzta el a száját Lizzy � Vendégszereplésem van Európában és egy hét múlva indulok! De most már szeretném látni a forgatókönyvet!
- Tessék! � adta oda Mia a lefűzött mappát.
Lizzy gyorsan átfutotta a legfontosabb részeket, majd bólintott és visszaadta Miának.
- Kérek sárga, fehér, vörös és kék fényeket, 8 trapézt, akarsz ki őket a sínből, szabad mozgás kell, és tedd be a Lizzy feliratú CD-t a lejátszóba állítsd ismétlésre, tekerd fel a hangerőt közepesre! � adta ki az utasítást Lizzy � Ja és húzd fel a védőhálót.
- Megyek! � bólintott Mia.
Lizzy eztán a táskájából fáslit vett elő és bekötötte a kezét. May akkor vette észre a hosszú heget a kézfejének külső élén.
- Az mi? � mutatott rá.
- Egy régi baleset. � mondta Lizzy � Egyszer, ha nem szorít az idő, majd elmesélem, de most sietnünk kell!
May bólintott, s felmásztak a trapézokra, majd leültek és Lizzy beszélni kezdett.
- Nos, úgy gondoltam, hogy megtanítok neked néhány különleges technikát, ami ehhez a darabhoz kell.
- Megtanítod a Kolibri mozdulatot? � kérdezte felvillanyozva May.
- Nem, senkinek sem adom át a manővereimet. Véleményem szerint mindenki találjon ki sajátot. � mondta komolyan Lizzy � Elmondom, mit szeretnék látni hat nap múlva. Ebben a darabban Ida szerepe nagyon fontos. Meglesi a virágait, akik minden éjjel bálozni mennek. Elő kell adnod, hogy titkon jársz a virágaid után. Mia beleírt egy plusz jelenetet, ami az eredeti mesében nincs benne. A jelenetben Ida táncol a virágokkal, ezzel búcsúzik tőlük. A jelenet szomorú, mégis vidámnak kell lennie, hisz Ida és a virágok boldogan táncolják át az utolsó éjszakát. Aztán reggelre a virágok meghalnak, de Ida szép tánccal temeti el őket. Ida egy álmokkal és boldogsággal teli lány. El kell hitetned a közönséggel, hogy meglepett vagy, aztán pedig felhőtlen örömöt kell mutatnod. Ugye menni fog?
- Mindent megpróbálok. � mondta May.
- El is várom! � bólintott Lizzy � Tudom, hogy ez a darab gyerekesnek és egyszerűnek látszik, de hidd el, hogy nem az. Ha nem tudod szívvel lélekkel átélni a gyermeki szív örömét és meghatottságát, akkor nem ér az egész semmit. � nézett Mayre s a lány lehajtotta a fejét � De én hiszek benned! Sikerülni fog! � mosolyodott el végül.
May boldog arccal nézett rá, s hevesen szabadkozott, hogy sikerülni fog.
- Akkor kezdjük, először csak egyszerű mozdulatokat gyakorlunk. Mindent csinálj utánam! � mondta Lizzy és May igenlő válasza után folytatta � Mia, kapcsold be a zenét!
A hangszórókból meghallották Mia válaszát, s aztán pillanatokon belül zene csendült fel. May egy ideig csak hallgatta, de nem érzett semmit. Lizzy odakiáltott neki.
- Gótikus rock zene, kellemes, mégis ütemes! Na de kezdjük!
Ezután háttal lefordult a trapézról s máris a rúdon lógott. Lendületet vett és elugrott. Szaltó után felvett egy pózt. Látszatra nagyon könnyű volt. Lábai összezárva, egyik keze hátra a másik a magasba nyúlt ki. Aztán a magasba nyújtott kezével elkapott egy trapézt. Intett a mellette lógó Maynek, hogy vegyen lendületet és kövesse. A lány bólintott. May megpróbált egyszerre mozogni Lizzyvel, de nem érezte meg a ritmust. Lizzy észre vette ezt s ügyesen átkapaszkodott May mögé.
- Segítek. Először azt gyakoroljuk, hogy a megfelelő pillanatban tudj ugorni. Figyelj engem és a zenét! Vedd fel a ritmust! Ez a lényeg, ne feledd! Kezdjük!
Egyszerre vettek lendületet. May csak lassan érezte meg a zene ütemét, s egy idő után már teljesen együtt mozdult Lizzyvel, aki hirtelen a fülébe kiáltott.
- Ugorj!
May teljesítette a parancsot és elkapott egy trapézt. Néhány pillanat múlva a mellette lógóra megérkezett Lizzy. Újra kezdték az egészet, de most külön trapézon. May eleinte megint kiesett az ütemből, de Lizzy várt, nem gyorsított, s May hamarosan már követni tudta. Lizzy aztán ránézett és bólintott. S a következő ellendülésnél szaltóval átugrottak a szemközti trapézokra. Nem volt pihenés, azonnal megfordultak és elölről kezdték a gyakorlatokat. Harmadjára Lizzy már a mozdulatot is bemutatta és May követte. Alig egy órával később már tökéletes volt.
Lizzy azonban nem engedett pihenést, elkezdték a második mozdulatot. Ez már nehezebb volt. A trapézról való elugrás és a szaltó után bele kellett hasalni a levegőbe, hátát homorítani, bal kezét maga elé tartani és fejét, mintha álmodna ráhajtani, a jobb kezét rézsútosan hátra nyújtani, mintha szárnya lenne.
Bealkonyodott és este lett, ők még mindig gyakoroltak. A álmos szárnyaló mozdulat is tökéletes lett. Az edzés végén Lizzy lentről nézte meg May mozdulatait és szinte el sem akarta hinni, hogy ennyi idő alatt megtanult ütemre mozdulni, és megtartani a kecses tartást. Miután May leugrott mellé Lizzy törölközőt nyújtott felé s csak halkan megjegyezte.
- Nem csalódtam benned. Ha egy kicsit jobban ügyelnél arra, hogy ne ess ki az ütemből és mindig figyelnél a tartásra és nem a hévre akkor simán meg tudnád tanulni az Legendás Ugrást vagy az Angyalok Táncát.
- Ez komolyan mondod? � kérdezte May boldogan.
- Igen, de sajnos még mindig túl gyors akarsz lenni és ez látszik a tartásodon. Képes vagy visszafogni a sebességeden, de ez meglátszik. Ha olyan jó akarsz lenni, mint Sora vagy Layla, akkor ezt korrigálnod kell. Én megpróbálok segíteni, de akkor neked is hozzá kell tenned magad és nyugodtabban mozogni. Higgy nekem, én is heves voltam, de nem volt jó. A túl gyors mozdulatokat a közönség nem tudja figyelemmel követni. A mi dolgunk, hogy előadásunkat a közönség megértse és a manőverek segítségével át tudja élni a darab csodáit. Légy lassabb és könnyebb lesz minden. Tudom, hogy a Démon Spirál óta azt gondolod, hogy a gyorsaság, és a tünemény jelleg világokat tud megrengetni, de ez nem elég. A közönség szívét kell kinyitni és engedni szárnyalni. Be kell őket is vonni, hogy egyé válhassanak az artistákkal. Tanuld meg ezt May!
- Ígérem, eztán figyelek! � mondta May.
- Helyes, és most menjünk vacsorázni. A helyes táplálkozás is fontos! És nem mindig a kínai kaja a legjobb. � nevetett Lizzy, mert látta May arcán, hogy ezt akarja felhozni � Ajánlok neked valamit. Sok zöldség, hetente négyszer hús, ebből kétszer natúr, kétszer pedig rántott, vagy roston sült. Egyél halat, kevesebb rizst, és kicsit több főtt burgonyát. A saláta is csodákat tesz. Egy-két hét, és érezni fogod, hogy teljesen más a tested. Próbáld ki, én már 10 éve szabályozott étrenden élek, és még édességet is tudok enni.
- Igazán, pedig nem is látszik rajtad! � kiáltott May.
- Pedig ha tudnád mennyi csokit eszek� - nevetett fel ismét Lizzy � Jó ég, hát infarktust kapnál� Tudod, ha ideges vagyok mindig azt eszek, jó mert feszültségoldó hatása van! Ja és még valami. Reggelente langyos és nem hideg zuhan. Olyan hőmérsékletű, amely kellemesen hűvös, de nem fagysz meg alatta.
- Köszi, ki fogom próbálni! � bólintott May � Kérdezhetek még valamit? Miért próbáltunk arra a zenére?
- Mert ez az eredeti Idácska virágainak zenéje. Szerintem nagyon szép, rockos, de mégsem vad. A lány, aki énekel benne, nagyon szép hangú énekesnő. És amúgy is ez lesz majd a darab alatt. Tudod ez az én filozófiám. Elkérem előre a zenéket és azok hallgatása alatt gyakorlok. Így már megtanulom a ritmust és az előadáson erre már nem kell figyelni, s minden energiát a tartásra fordíthatok. Neked nagyon fontos, hogy megtanuld az ütemet, ezért jó, ha erre gyakorolunk. Így az előadáson már könnyebb lesz!
May örömmel megköszönte a segítséget. De közben azon járt az agya, hogy Lizzy vajon miért ilyen kedves vele. Felfedezte a hangjában eleinte a megszokott hidegséget, de lassan mássá vált. Úgy érezte, mintha kinyílna, de nem mert hinni neki. Lizzy jéghideg volt általában és maximalista. Nem tudta mi az oka annak, hogy kifelé mindig olyan tartózkodó, de ha több időt tölt vele az ember, megváltozik. A Színház teraszának végén Lizzy elköszönt és beült szürke BMW terepjárójába és elhajtott. May egyedül indult vissza a szállásra. Útközben még Lizzy szavai jártak a fejében. Egész éjjel ezen gondolkodott és rájött, hogy igaza van. Túlságosan is elszaladt vele a ló az utóbbi időben. Tökéletesnek érezte magát, de legbelül egy kis hang mindig is figyelmeztettem, hogy nem az. Most rá kellett jönnie hogy igaz, hiszen még azokat az egyszerű gyakorlatokat is csak nehezen tudta megtanulni. De megfogadta, hogy másképp lesz.
Az elkövetkező napokban May szorgalmasan gyakorolt, de Lizzy nagyon kifárasztotta. Szombat este még az összes gyakorlatot megnézte. Mindre rábólintott, s May elkezdhette a manővereit megcsinálni, amelyeket az előadáson bemutat majd. Persze az újonnan tanult mozdulatok rengeteget segítettek neki.

Vasárnap volt az indulásra kitűzve. Lizzy tíz órára beszélte meg a találkozót Damiannal, Sorával és Leonnal. A cuccaikat berakták a csomagtartóba, Lizzy a volánhoz ült és elindultak. A reptéren a magánfelszállóhoz mentek. A kifutón már ott várta őket Lizzy magángépe. Sora szájtátva megjegyezte.
- És ezt mind az előadó-művészetből szedted össze? Luxusautó, magángép�
- Tulajdonképpen nem. Édesapámnak elég nagy vagyona volt és rám hagyta. Ebből vettem ezeket, na és ebből építettem újjá a színházat is. Na de induljunk, a pilóta már reggel óta készen várakozik itt.
Az útlevél-ellenőrző pultnál Lizzy leadta a slusszkulcsot, a hostess hölgy biztosította, hogy az autót, biztonságba helyezik. Alig fél órával később már a levegőből tekinthettek le a távolodó Los Angelesre.
A magángép belseje nagyon kényelmes volt, az út viszont hosszú. Ebédidőben felszolgálták az ebédet, s délután négy felé leszálltak a Párizsi reptéren. Ismét átmentek az ellenőrzési procedúrán, majd a nagy aulában megláttak két fekete öltönyös férfit, kiknek zakójára a La Royal Színház emblémáját hímezték. Feléjük indultak, s a két férfi, a kint várakozó két fekete Audihoz vezette őket. S ahogy beültek már el is indultak a színház fel, ami a Louvre közvetlen közelében épült fel.
Ahogy kiszálltak az autóból Sorának ismét leesett az álla. Újévkor látta már a színházat, de most más volt. Már feldíszítették a Nyári Játékok nevezetű új évadra. Rengeteg plakát lógott a falakon, mint a műsorokat hirdette. Középen kapott helyet a Vámpír és Szent, na meg a Vadhattyúk. Mindkét plakát alján a következő felirat díszelgett: vendégszereplők! Főszerepben Sora Naegino és Damian le�Wrant, a másikon pedig Elisabeth Montrose és Leon Oswald. A jegypénztárak előtt hosszú sor állt, mindenki a premierre akart jegyet kapni. Sora boldogságok érzett a szívében, - Hát még Franciaországban is ennyi ember akarja látni az előadásunkat. � gondolta. Ekkor meghallotta, hogy a sofőr franciául Lizzyhez szól, aki franciául válaszolt.
- Non, encore non, une minute, attandre ci!
Aztán elindultak a főkapu felé. Sora nem értett az előbbi beszélgetésből semmit. És abból sem ahogy az utcán álldogálók kitörő örömmel fogadták, mind a négyüket. Természetesen társai boldogan válaszoltak a kérdésekre és autógrammot osztogattak. Mikor beléptek a színházba, egy kosztümös hölgy lépett eléjük és franciául köszöntötte őket, majd az igazgató irodájába vezette őket. Adrea Vignon volt a La Royal igazgatója, s kitörő örömmel fogadta őket, Sora nagy örömére végre angolul.
- Nagyon örülök, hogy végre itt vannak! Madmoiselle Elisa, madmoiselle Sora. Monsieur Oswald, monsieur le�Wrant. Remélem kellemesen utaztak?
- Persze! - bólintott Leon � Jó végre itthon!
- Nos igen, mi franciák már csak otthon szeretünk igazán lenni. Gondolom azért már fáradtak. A sofőrök máris elviszik önöket a szállásra. Engedelmükkel a Napóleon Szállodában foglaltattam szobát.
- Bocsásson meg monsieur Vignon, de már beszéltem a nagyanyámmal, aki szívesen lát minket Versailles melletti birtokán.
- Ó, madame Montrose, ez csak természetes.
- De ugye nem haragszik? � kérdezte Lizzy � Mert ha probléma, akkor kifizetem a szállást, hogy a színház ne szenvedjen fölöslegesen pénzhiányt.
- Azt már nem modmoiselle, nyugodjon meg, egyenlőre csak egy éjszakára fizettem ki a szállást, probléma esetére. Nem lesz gond. És igaza is van, hisz az ön nagyanyja csodálatos birtokkal rendelkezik, ott még jobb lesz, mint egy személytelen szállodában. Természetesen az autók továbbra is a rendelkezésükre állnak, elviszik önöket bárhová. És ebből már nem engedek! � mondta mosolyogva Vignon.
- Rendben. � bólintott Lizzy � Akkor holnap találkozunk a próbán!
Miután elköszöntek ismét autóba ültek és elindultak a Montrose birtokra. Sora legutóbb nem tudott szétnézni Párizsban, s most ahogy elhaladtak a szebbnél szebb épületek mellett ámulva nézte a várost. Damian persze mindennek elmondta a nevét és némelyikhez rövid történetet is fűzött. Lenyűgözte a Notre Dame, a Pantheon, és az opera épülete. A városon kívül nem messze hajtottak el a Versaillesi palotaegyüttes kapujától, mely mellet libériás őrök álldogáltak.
- Ha lesz időnk, majd megmutatom neked Versaillest, gyönyörű! � súgta a fülébe Damian.
- Szavadon foglak! � bólintott Sora.
Hamarosan megérkeztek a Montrose birtokra, s a hatalmas kovácsoltvas kapu kinyílt előttük. Végigmentek a kocsiúton, megkerülték a tündéreket ábrázoló szökőkutat, s megálltak a ház bejárata előtt. Sora ismét csak ámulni tudott a fehér villa láttán. A kétemeletes épületnek nagy francia ablakai voltak, oldalt falaira borostyán futott fel. Minden ablakpárkányon színes virágok. Lizzy odaszólt Sorának.
- Jaj Sora ez csak egy ház, ne bámészkodj, gyere be!
Persze a benti berendezés csak még bámulatosabb volt. Az előcsarnokból széles márványlépcső vitt fel az emeltre, s galériás folyosók vezettek a szobákba. Itt is mindenfelé virágok és drága bútorok. A komornyik üdvözölte őket majd a szalonba terelte a vendégeket. A szoba óriási volt. Padlóját mívesen összerakott parketta díszítette, rajta nagy szőnyegek. Az ajtóval szemben pasztellszínű ülőgarnitúra. Az ablak mellett zongora, s az egyik kis zugban egy nagy fotelben egy öreg hölgy hímezett. A komornyik franciául jelentette be a vendégeket, s a hölgy letette a hímzését. Nehézkesen felállt és botra támaszkodva eléjük jött. Sora nagyon meglepődött a hölgyön, látszott rajta a kora, körülbelül 70-75 éves lehetett, ezüstös haját kontyba tűzve hordta a tarkóján. Alakja karcsú és vékony, de látszott rajta, hogy már nagyon nehezen mozog. Lizzy üdvözölte nagyanyját Christine Montrose asszonyt. Aztán a nő feléjük fordult. Melegen köszöntötte Leon és Damiant, mint régi ismerősöket, utána Sorához fordult.
- Nagyi bemutatom neked Sora Naeginot! Ő az, aki előadta a Legendás Manővert. � mutatta be Lizzy Sorát.
- Nahát, ő lenne az! � derült fel a hölgy arca � Nem is gondoltam, olyan kis vékony és aprócska. Gyere ide lányom, hadd nézzem meg az utódomat.
Sora ezt nem tudta mire vélni de azért közelebb lépett a hölgyhöz, Lizzy látta zavarát s segített rajta.
- Sora ő az én nagymamám, ő volt az első Franciaországban, aki bemutatta a Legendás Ugrást, több mint 60 évvel ezelőtt.
- Komolyan, maga tényleg megcsinálta az ugrást? � kiáltott Sora.
- Igen gyermekem, nem voltam még 14 éves sem mikor az az álnok manó, közölte velem, hogy én vagyok a kiválasztott. 16 évesen meg előadtam a nagy mutatványt.
- Hihetetlen, nagyon örülök, hogy megismerhetem!
- Én úgy szintén! � szorította meg Sora kezét az öreg hölgy, majd unokájához fordult � Látom csillagom, fáradtak vagytok! Loui megmutatja a szobáitokat, menjetek pihenjetek le, este 8-kor vacsora, majd felküldök értetek valakit.