V. rész � Az álmok útján


A Franciaországi látogatás után Sora élményekkel telve lépett be Kalos irodájába. A férfi épp a papírjait rendezgette, amikor Sora megérkezett. A lány letelepedett az egyik székre és az igazgatóra függesztette a tekintetét. Kalos egy idő után rápillantatott, majd vissza a papírokra de közben megszólalt.
- Hallom nagy sikeretek volt!
- Igen! � bólintott Sora � Csodálatos volt!
- Örülök, hogy új élményekkel gazdagodtál Sora. � mondta Kalos � De miért érzem ki a hangodból, hogy valami bánt?
- Nem bánt semmi! � rázta meg a fejét Sora � Csak hiányzott a színpad! Hogy sikerült az Idácska virágai?
- Teltházzal ment! � dőlt hátra Kalos és Sorára nézett, aki felhúzta a lábát maga mellé és játszani kezdett a cipőfűzőjével � Sora, nem fogsz megtéveszteni. Valami bajod van!
- Ennyire látszik? � kérdezte a lány.
- Igen! � bólintott Kalos és a lány melletti székhez ment � Na, halljam, nem szeretném, ha a mi kis csillagunk szomorú lenne!
Sora elmosolyodott, majd belekezdett mondandójába.
- Mond csak, Lizzy tulajdonképpen miért ment el Párizsba?
- Pontosan én sem tudom. De azt hiszem azért, mert elvesztette az álmát. � mondta Kalos � Mielőtt elment elbeszélgettünk. Tudod, a Cirkusz Fesztiválon irányt vesztett. Mikor visszajött folyton csak sírt, de nem beszélt a bajáról. Arlon halála után még jobban magába fordult. Aztán egy nap azzal állt elém, hogy itt hagyja a színházat. Alaposan kikérdeztem, és végül elmondta a baját. Párizs volt az a hely, ahol szertefoszlottak az álmai. Ott éltek azok a démonok, melyek megakadályozták abban, hogy újra vidám és álmodozó lehessen. Elment hát. De csak hírnevet talált, álmokat nem. Vissza pedig nem jött, pedig én mindennél jobban akartam.
- Nem indokolta meg?
- Nem. És tudtam, ha majd el akarja mondani az okokat, akkor elmondja. Én neveltem fel és ismertem már nagyon jól. A nővérem is olyan volt, mint ő. Ha baja volt, nem mondta senkinek. Ha elesett felállt és továbblépett. Nem kérte senki segítségét. Lizzy is ilyen lett, és félek, hogy már túlságosan eltávolodott tőlem, hogy a segítségemet kérje. � hajtotta le a fejét Kalos � Akárhogy is nézzük 20 éves felnőtt nő. Én pedig csak a nagybátyja vagyok, nem szólhatok bele az életébe. Pedig Isten a tanúm, hogy szeretnék segíteni.
- Talán rám hallgat� - mondta Sora � Figyelj Kalos, szeretném végre, ha a régi önmaga lenne. Szükség van arra, hogy visszatérjen. És nem csak a színháznak, hanem neki magának is, mert így ez a kiúttalanság felemészti.
- Próbáld meg! Ha sikerül, minden elismerésem és hálám a tied!

Lizzy otthon üldögélt és a naplókat olvasgatta. Beesteledett mire végzett velük. Kezdte érteni, hogy miért adta neki a nagyanyja ezeket. Nagyon jól ismerte, hogy észrevegye, nem találja az útját. A naplók azonban végre felcsillantották előtte a remény sugarát. Nem akarta elveszíteni. Mindenét vissza akarta kapni. Az álmát, az önbizalmát, a szerelmét� Papírt fogott hát és a felvázolt egy történetet, amibe bele lehetne illeszteni a manővereket.
Még este felhívta Miát, hogy másnap találkozzanak Kalos irodájában. Reggel a megbeszélt időpontban Lizzy belépett Kaloshoz, de Mia még sehol sem volt. Egy negyed órával később a hiányzó ember lihegve rontott be. Leült egy székre és zihálva bocsánatot kért a jelenlevőktől. Mihelyt Mia kifújta magát Lizzy belekezdett a mondandójába.
- Mia szeretném, ha erre a vázlatra építenéd fel a következő előadást. � mondta és átadta a lánynak a papírt, ami előtte feküdt az asztalon � A címnek és a támpontoknak meg kell maradniuk. A történetet rád bízom, a szereplők neveit is. Röviden ezek a pillérek, amire építeni kell, de az épületet neked kell felhúznod. Menni fog?
Mia felvette a papírt és gyorsan átolvasta.
- Természetesen. Mennyi időm van rá?
- Szeretném, ha holnaputánra készen lenne. � mondta ellentmondást nem tűrő hangon Lizzy.
- Megpróbálom! � bólintott Mia � A szereplők?
- Te osztod ki a szerepeket. � szólt közbe Kalos � De egy biztos. A főszereplőnek Leonnak és Lizzynek kell lennie! Ez így korrekt, mivel Lizzyé az ötlet és mivel Leon az ő partnere. Valamint tudtommal terveid vannak a műsorral?! � fordult Lizzyhez.
- Így igaz! � bólogatott a lány.
- Rendben, holnaputánra kész lesz! � állt fel Mia � Megyek és hozzákezdek!
Miután kiment Kalos ismét unokahúgához szólt.
- Biztos, hogy elő akarod ezt adni?
- Tudom, hogy keserű emlékeket ébreszt ez benned, de tartozom nekik ennyivel! Kérlek, csak engedd, hogy megtaláljam az álmom! � nézett rá Lizzy és felállt � A nagyi szerint sikerülhet! És én is hiszek benne. � mondta, közben az ablakhoz ment és a tengerre függesztette a tekintetét � Párizsban rájöttem, hogy nem is veszett el az álmom, csak éppen letértem az útról.
Kalos felállt és mellé lépett.
- Bocsáss meg nekem, hogy nem voltam melletted!
- Én akartam magamtól repülni, de korán indultam neki a világnak. Te mindig mellettem voltál, bácsikám! Kérlek, most újra van erőm elindulni az úton, engedj rálépni!
Kalos homlokon csókolta Lizzyt és magához ölelte. � Indulj hát!
Sarah lépett be és elmosolyodott az idilli kép láttán.
- Azt hittem sohasem lesz már meg köztetek a régi béke!

Mia két nap múlva az edzőterembe hívatta az összes artistát és felolvasta történetet, az új műsor épülni fog. Lizzy története a Tündéréj címet kapta.
- A történet pedig a következő. � kezdte Mia Az egész egy bállal kezdődik, ahol a két főszereplő, Ivette és Fabian táncolnak. Szeretik egymást és boldogok. Azonban a gonosz jégboszorkány, Fatime irigykedik rájuk. Felhasználja hatalmát és tündérré változik. Fabiant elcsalja a jégcsapok erdejébe és megmérgezi a szívét. Ivette megkeresi szerelmét, de az már a boszorkány befolyása alatt áll. Így a férfi segít Fatimenak elfogni Ivette-et. A boszorkány megfosztja a lányt a tündérszárnyaktól. Ez azt jelenti, hogy nem lehet együtt egy tündérrel sem. Ivette bujdosni kényszerül, de vele tart egy tündér, Fabian kishúga Celest. Ők ketten elhagyják a tündérföldet, és Fatime veszi át a hatalmat. Mindent elpusztít, jéggé varázsolja a tündérek birodalmát, és magához láncolja Fabian szívét. Így válik teljessé a bosszúja. Eközben Ivette és Celest ismeretlen földre jutnak. Behatolnak a macska-klán fenségterületére, s elfogják őket. A macskakirály elé viszik őket, aki tömlöcbe veti őket. Itt megjelenik Ivette-nek egy szirén, aki dalával elmondja, hogy fel kell szabadítania tündérföldet. De ahhoz meg kell keresnie a Gyémánt Könnyek forrását, s szereznie kell a vizéből. Celest elmegy a királyhoz és lemeséli neki a történetüket. A király megenyhül és szabadon bocsátja őket, de megkéri a két tündért, hogy táncoljanak neki. A végén elmondja nekik, merre találják a forrást. Ivette és Celest elmennek a forráshoz, de szembe kell nézniük az Őrzővel. Miután legyőzik szereznek a vízből és visszatérnek. Ivette megállítja Fabian és Fatime esküvőjét azzal, hogy Fabian elé áll. A férfi emlékezni kezd, de Fatime a lány ellen fordul. Ivette szétszórja a forrás vizét tündérföldön s a jég felolvad. Aztán Fatime és Ivette harcolnak egymással, ahol Fatime elbukik, de halála pillanatában minden bűnét megbánja és angyallá változik. Azonban Ivette és Fabian nem lehetnek egymáséi mivel a lánynak nincsenek szárnyai. Celest azonban feláldozza magát. Ivette-nek adja a szárnyait és meghal. Aztán Fabian és Ivette végre együtt lehetnek.
A mese végén mindenki egyetértően bólogatott. A történet nagyon jó, de sok munka lesz vele.
- A szereplők: Ivette � Lizzy, Fabian � Leon, Fatime � May, Celest � Sora, Macskakirály � Damian, Őrző � Yuri, szirén � Sarah. � sorolta Mia.
- Egy hónapot kaptok! � mondta Kalos.
A megbeszélés után mindenki szétszéledt és elkezdődtek a próbák. Az egész társulat lázban égett. A műsornak nagyot kellett szólnia, de nehéz feladat előtt álltak. Na és persze Lizzy végre főszerepet vállalt. Eztán Mia és Lizzy elvonultak, hogy a technikai részleteket megbeszéljék.
- Fergeteges műsort csinálok neked! � mondta Mia és közben leült az asztalához � Rengeteg elképzelésem van már! Ugye elmondhatom?
- Persze hallgatlak! � bólintott Lizzy.
- De először kérlek, mond el, hogy milyen manővereket tervezel! � hozott üdítőt az asztalhoz Mia.
- Szeretném bemutatni újra a Bíbor Sólyom-ugrást. És van egy manőver amit még nem tudtam megcsinálni, de a vázlatai már megvannak. � mondta nyugodtan Lizzy � De hogy képben légy, tessék � nyújtotta oda Miának az egyik naplót � ebben nagyvonalakban le van írva.
Mia kezébe vette a naplót és kinyitotta. Az első oldalra szépen rajzolt betűkkel fel volt írva egy manőver neve.
- Szivárvány Illúzió � suttogta elragadtatással, olvasni kezdett, s mikor végzett felnézett Lizzyre � Ez nagyszerű. Már tudom is, hogy a Sólyom és a Szivárvány, hogy csilloghatna legjobban. Figyelj!
Aztán részletesen elmondta a terveit Lizzynek, aki két ponton kijavította a saját elképzelésével, de helyben hagyta a tervezetet. Egy órával később az öltözőjében üldögélt és a naplókat olvasgatta. Sokadszorra nézte át a manővert, de még mindig nem értette, hogy felmenői hogyan is képzelték el az egészet.
�- A szivárvány életre kel és elkápráztat mindenkit. Egyesül a fény és a víz, s a csillámokból létrejönnek a színek, melyek az emberek szívéig hatolnak és felébresztik bennük az elfojtott álmokat. � � olvasta fel hangosan Lizzy dédnagyanyja elképzelését. Azonban hiába gondolkodott nem jött rá a lényegre.
Ekkor kopogtattak az ajtón és May lépett be.
- Szia. Megkaptam Miától a forgatókönyvet és gondoltam, meg kéne beszélnünk a közös jeleneteinket.
- Rendben! � bólintott Lizzy és örült, hogy végre pár percre megszabadulhat a manőver gondolatától.
- Nos, nekem lenne egy elképzelésem, persze ez csak az első küzdelemre lenne jó. � mondta May, majd mikor Lizzy intett folytatta � Tudtommal te nagyon jó vagy koriban és én sem esem el a jégen. Mi lenne, ha ott párbajoznánk?
- Jégpárbaj? Hmm� Nem rossz. De ezt előbb meg kell beszélni Miával.
- Tudtommal még itt van. Mikor utoljára láttam éppen egyeztetett a díszletesekkel. Keressük meg! � állt fel May.
Lizzy is felállt és elindultak megkeresni Miát. A lányra a színpad mögötti díszletek közt találtak rá, ölében a laptopjával.
- Mia, mit csinálsz itt? � kérdezte Lizzy.
- Jaj, semmit, csak mindenki az én nyakamon lóg! Szerettem volna már hallani a saját gondolataimat! � nevetett a lány � De már meg is van az eredménye a tíz perces áramszünetnek a fejemben� Kitaláltam, hogy hogyan legyen a párbajotok.
- Mi is emiatt jöttünk! � ült le a földre Lizzy.
- Hallgatlak titeket. � csukta össze a notebookot Mia.
- Jégpárbaj! � vágott közbe May csillogó tekintettel.
- Miii? � kiáltott Mia.
- Nem nagy dolog. Nyugi, én már idefelé elgondolkodtam a kivitelezésen is. Figyelj! � csitította Lizzy � Mivel Fatime átveszi a hatalmat a tündérek felett és mivel ő a jégboszorkány ezért jéggé változtat mindent, itt harcolnak Ivette-tel.
- Megoldható, pont úgy ahogy a Drakulánál! � szólt közbe May.
- Pontosan! � folytatta Lizzy � És úgy lehetne jelképezni a jégboszorkány hatalmának hanyatlását, hogy a jég felolvad! Ezt úgy tudnánk megoldani, hogy a színpadot alulról fűtenénk. A műsor nagyjából másfél esetleg két óra hossza, tehát a jeget simán ki tudjuk olvasztani.
- Ááá� nem is rossz ötlet. Tulajdonképpen zseniális! � csillant fel Mia szeme � Imádlak titeket. Megcsinálom, ti menjetek gyakorolni! � mondta és azzal elszaladt.
Lizzy és May nevetve néztek utána, de aztán elindultak a korcsolya pályára. Igaz, hogy az idő már jócskán beleszaladt a délutánba, de Meril még mindig tartotta a korcsolyaedzést. Mikor Mayt meglátta mosolyogva integetett neki. Az edzés fél óra múlva befejeződött és Meril bezárta a koripályát. Aztán meghallgatta a két lányt, hogy mit szeretnének csinálni.
- Csak nyugodtan lányok! � bólintott � Vegyetek korcsolyát és találtok két seprűnyelet, azt használhatjátok fegyverként. Én egy óra múlva elmegyek haza, de a kulcsokat leteszem a portára. Ha végeztetek zárjatok be.
- Köszi Meril! � ölelte meg May egykori oktatóját.
Aztán a lányok korcsolyát húztak és előhozták a seprűnyeleket. Eleinte csak próbálták megismerni egymás stílusát így a botokat félre tették. Úgy suhantak a jégen mintha csak arra születtek volna. May gondolni sem merte, hogy Lizzy ilyen jó, el kellett ismernie, hogy talán még nála is jobb volt. Egy órás bemelegítés után egymásra néztek.
- Nagyon jó vagy! � mondta May.
- Ugyan, sokat felejtettem, az előbb is majd elestem! - nevetett Lizzy � Na, de most már kezdjük el a gyakorlást.
- Mit képzeltél el? � kérdezte May.
- Igazi párbajt, élesben! Kellékként két igazi botot használunk, mondjuk én fehér, te fekete kristályból. � mosolyodott el Lizzy � Azt akarom, hogy engedd szabadon a dühöd, ne félj megütni! A közönségnek most igazi harcot kell látnia. Pörgessük fel az egészet!
May bólintott és nekifogtak. Különböző nehézségű mozdulatokat is vittek a párbajba, de May nem mert támadni. Lizzy azonban nem fogta vissza magát. May kezdett rájönni arra, hogy társnője nem viccelt az igazi harccal. Lizzy bizony már kétszer is eltalálta, és nem volt gyengéd. Miközben ezen gondolkodott Lizzy eltalálta és elesett.
- Újra! � kiáltott ellentmondást nem tűrően Lizzy � Állj fel! A fenébe is, nem értettél meg! Harcolj, vagy esküszöm kékre-zöldre verlek!
May felállt, de bizony még jó ideig képtelen volt erősen megütni partnerét. Lizzy azonban nem tágított. Ütései egyre nagyobbak lettek és May már alig bírta megtartani az egyensúlyát. Díszítőelemeket már nem is vitt a harcba, és szinte már menekült. Lizzy ezt látva abbahagyta az egészet és a pálya széléhez csúszott. Aztán mikor May mellé ért dühösen nézett rá.
- Gondolkozz el azon, amit mondtam, May Wong! Engedd szabadjára a démoni éned! Harcolj ellenem. A szereped ördögi, hát legyél az. Ne akarj nekem angyali lenni, mikor ördögnek kell lenned! Azt ajánlom tökéld be, hogy ez most nem a barátságról és a megértésről fog szólni! Ha ez nem megy akkor lépj vissza!
- Bocsánat! � suttogta May.
- Ne kérj bocsánatot, csak éld bele magad a szerepbe! Légy igazi színész! Ha ezt nem tudod sutba dobhatjuk a mutatványt! Holnap nyolckor itt! � mondta Lizzy és elment.
May térdre rogyott a földön. Sajgott minden tagja, de nem akarta feladni. Felütötte a fejét és visszament gyakorolni.

Sora azon gondolkodott, hogy hogyan adja elő Celest táncát. A délutánt az edzőteremben töltötte, de sehogy sem akart kialakulni az elképzelése. Valami miatt nem érte el a trapézt. A földön üldögélt és nézte a trapézokat. Ez módszer mindig jó volt, elképzelte lentről, hogy bemutatja az ugrást. Egy idő után újra megpróbálkozott vele és legtöbbször sikerült. Ahogy ott üldögélt Ken lépett be a terembe.
- Szia Sora!
Sora felnézett és elmosolyodott. Ken folytatta.
- Megint nem sikerül?
- Nem! Valami miatt nem érem el a trapézt! � ingatta a fejét Sora � Érzem, hogy már közel járok, de még mindig nem elég! A lendülettel nincs baj, de nem jókor időzítek és mindig félrenyúlok! Áhh, na mindegy!
- Segítek.
- Tényleg? � csillant fel Sora szeme.
- Igen! Égen csináltunk egy gyakorlatot arra, hogyan tanulj meg időzíteni. Szerintem vegyük át még egyszer. Hozom a metronómot.
- Rendben. � bólinott Sora.
A gyakorlás egész jól ment, de Során már látszott a fáradtság és az egyik ugrást nagyon elhibázta. Kilendült a védőháló felől, s ugrás után nem érte el a trapézt. Ken megijedt de nem vesztette el a lélekjelenlétét. Sora felér rohant és bár mindketten elestek egyiküknek sem lett nagy baja. Ken felhúzta Sorát, aki egy kicsit szédelgett az eséstől.
- Jól vagy? � kérdezte.
- Persze, csak furán érzem magam! Uhh, azt hiszem pihennem kell! Köszönöm Ken! Te mindig itt vagy ha szükségem van rád! Vigyázol rám, mint régen is! � mondta és átölelte a srácot, majd puszit nyomott az arcára.
- Ne köszönj semmit, csak menj feküdj le, és pihend ki magad! Van még egy egész hónapod a gyakorlásra.
Sora bólintott és közben az ajtó felé fordította a fejét. Nagyon megijedt, mivel Damian állt ott és meredten nézte őket. Sora meg sem tudott szólalni, mert a fiú elrohant, Sora pedig utána. Hiába kiabált utána Damian nem állt meg. Sora már átkozta magát, hogy a próbák elején azt mondta neki, hogy egyedül akar a mai nap gyakorolni. Minden rosszul jött ki, Damian pedig félreértette a helyzetet. Végül a színpad előtt érte utol a fiút.
- Damian, nem történt semmi!
- Nem érdekel! - fordult meg a srác � Nem zavarlak, hisz most egyedül gyakorolsz!
- Damian�
- Nem, ne mondj semmit, kérlek� - szakította félbe a fiú, s közben megrezzent az arca.
Sora felé akart nyúlni, de Damian megfordult és elment. Sora csak nézett utána és belül furdalta a bűntudat. Damiannak nem hagyta, hogy segítsen, Kennek pedig igen. Rosszul sült el a dolog, azt kívánta bárcsak visszacsinálhatná az egészet, de nem lehetett. Nem akarta elveszíteni a fiút, de a saját hülyesége miatt lehet, hogy vége lesz mindennek mielőtt elkezdődhetett volna. Tudta jól, hogy az ölelés semmi sem volt, de a köztük lévő kapcsolat még annyira sebezhető volt. nyilvánvaló, hogy rosszul esett Damiannak, amit látott. Megfogadta, hogy helyre hozza a dolgokat.
- De nem ma� - suttogta � Majd holnap, most pihennem kell és tiszta fejjel gondolkodnom!