Másnap May és Lizzy újra kezdték a próbákat. May azonban még mindig nem volt képes megütni partnerét. Ezért aztán Lizzy lefújta az egész gyakorlást déltájban. May teljesen összetört és nem értette miért akar Lizzy igazi harcot vele.
- Hiszen a nyomába se érek! � suttogta maga elé, mikor már Lizzy elhagyta a korcsolyapályát.
Visszament a gyakorlóterembe, hogy felkészüljön a további jeleneteire. De sehogy sem sikerült neki. Folyton Lizzy szavai jártak a fejében.
- Soha sem lehetsz nagy csillag, ha nem adod önmagad! Ereszd el végre a dühödet. Nem vagy te nyuszi! Ha holnap is ezt a silány teljesítményt nyújtod kivetetlek a darabból. Elmondtam, hogy mit várok el!
Ahogy a mondatok folytonosan a fejében cikáztak egyre dühösebb lett. Meg akarta mutatni Lizzynek, hogy igenis tud olyat mutatni, ami még őt is elkápráztatja. Két párbajuk volt. Az egyik a jégen a másik a trapézokon. Holnap gyakorolhat ismét a jégen, de a trapézokon ma fog. És igaz, hogy a történet szerint veszítenie kell, de meg fogja izzasztani Lizzyt. Már tudta is, hogy mit fog tenni. Elszaladt Kenhez és elkérte Lizzy egyik előadását. Felment a szobájába és bekapcsolta a videót. A képernyőn megjelent a cím: A Pokol boszorkánya. May tekerni kezdte a szalagot s mikor megtalálta a keresett jelenetet többször is végignézte. Aztán visszament az edzőterembe és gyakorolni kezdett. Késő éjszakába nyúlóan gyakorolt, s aztán hulla fáradtan ment aludni.
Másnap a megbeszélt időpontban megjelent az edzőteremben. Lizzy a kezébe dobta a botot, de May nem mozdult, hanem komolyan megszólalt.
- Van neked egy ajánlatom!
- Hallgatlak! � nézett rá Lizzy.
- Párbajra hívlak ki! � ütötte fel May a fejét � A második harcunkat trapézon kell megvívnunk! Ott döntsünk el mindent! Egy hét múlva élesben, igazi harcban mérjük össze az erőinket. Ha veszítek követem az utasításaidat, ha győzök, kompromisszumot kötünk és aszerint próbálunk tovább.
Lizzy elmosolyodott.
- Na igen, ez az a May Wong akit keresek! � mondta és Mayhez lépett kezet nyújtva neki � Benne vagyok! Egy hét! Bármilyen manővert lehet használni! Készülj fel, nem foglak kímélni!
- Én sem! � bólintott May és kezet rázott Lizzyvel � Akkor találkozunk a nagyszínpadon!
May azzal sarkon fordult és elment. Lizzy mosolyogva nézett utána. Leon lépett mellé, de nem szólalt meg.
- Mióta vagy itt? � kérdezte Lizzy.
- Egy ideje, gyakoroltam! Tudod nekem is van egy jelenetem a jégen. � válaszolt Leon.
- Tudom!
- Mit akarsz elérni Mayjel? � kérdezte Leon.
- Fel akarom ébreszteni az igazi énjét. - nézett a férfiara Lizzy � Mayben egy igazi kis démon van bezárva. Ideje szabadon engedni!
- Nem értelek!
- May nem a jó szerepekre termett, hanem a démoniakra. Akkor tud csak igazán kibontakozni. Ezzel a szereppel végre meg tudja mutatni, hogy ki is ő valójában. Mint azt megtudtam eddig Sorát akarta legyőzni, de hogy nem sikerült neki felhagyott az egész küzdelemmel. Már nincs meg benne az a tűz, amit akkor láttam benne, amikor újra összeállt a társulat. Elvesztette önmagát. Segíteni szeretnék neki. S ha kell kiverem belőle az ördögöt, hogy végre meg tudja mutatni mire is képes! � fordult felé Lizzy
- Ördögként akarsz belőle sztárt csinálni? � kérdezte meglepetten Leon � Képtelenség!
- Nem az! May Wongból sztár lesz. Mégpedig ördögként! Teszek róla! � mondta Lizzy és elindult kifelé, Leon követte.
- És te hogy haladsz? Sikerült már megcsinálni a manővert?
- Nem, még hozzá sem fogtam! Egyszerűen nem értem az egészet!
- Gyere, dugjuk össze a fejünket, hátha sikerül megcsinálni! � állt meg Leon.
- Rendben! � bólintott Lizzy, közben azon gondolkodott, hogy ideje lenne megfogadni Sora tanácsát és közelebb engedni magához Leont.
Otthon Lizzy Leon kezébe adta a naplókat ő pedig a konyhába ment. Néhány perc múlva visszatért tálcával a kezében. Üdítőt tett Leon elé, aki összeráncolt szemöldökkel olvasott. Mikor végzett letette a naplókat.
- Véleményem szerint víz is kellene az előadáshoz.
- Víz? Ezt, hogy érted? � kérdezte meglepetten Lizzy.
- Figyelj, itt azt írja, hogy a szivárvány a vízből és a fényből születik. A fény az tiszta, de a víz megzavarja az embert. Tehát én úgy gondolom, hogy valami esőféleséget kéne vinni a manőverbe. A technikusok meg tudnák oldani! � mondta Leon.
- Víz? Eső? � gondolkozott hangosan Lizzy � Jó ég, te egy zseni vagy! Így már értem. Hát persze, hogy nem jöttem rá eddig. Én tiszta lökött vagyok!
- Nem mondtam én semmit! � tiltakozott Leon � Csak elolvasva erre következtettem�
- De én már értem! � állt fel Lizzy � Gyere!
Kirángatta Leont a házból és autóba ültek. Lizzy a színház előtt fékezett le és azonnal a vízi színpadhoz ment. Leon követte és a medence szélénél utol érte a lányt.
- Mit akarsz itt?
- Három vízesést tudok itt kreálni. Mindet kinyitom. Leengedem az öt trapézt, ami oda az állványzatra van felfüggesztve.
- És? Még mindig nem értelek!
- Jaj, figyelj! A vízesés a víz, fényt szerzünk! A szivárvány az artista. A vízből előtörve a vízcseppekben fürödve kel életre a szivárvány! Na? � magyarázta csillogó szemmel Lizzy.
- Kezdem kapizsgálni! Nem lesz könnyű megcsinálni! � nézett rá Leon � Gondolj bele, hogy milyen erővel zúdul le onnan a víz!
- Menni fog! De majd csak egy hét múlva. Előbb Mayjel intézem el az adósságom, aztán betanulom a szivárvány illúziót!
Leon egy pillanatig csak nézte Lizzy örömtől csillogó arcát, aztán elmosolyodott. Régen látta már ilyennek a lányt. Utoljára Párizsban volt ilyen, amikor még együtt jártak. Eddig hiányoztak neki azok a kellemes pillanatok, de most valahogy újra visszatért az az elmúlt idő, és ennek nagyon örült.

Sora egy levelet csempészett be Damian szobájának ajtaja alá. Reménykedett benne, hogy a fiú benn van és elolvassa. Annál nagyobb volt a meglepetése, amikor Damian megjelent mellette. Sora felugrott, mint akit áram rázott meg és idegesen vigyorogni kezdett. Damian arca azonban szenvtelen maradt.
- Mit kerestél?
- Hallgatóztam, hátha benn vagy!
- Beszélni akartál velem?
- Hát� ööö� majd később! � hebegta Sora és elszaladt.
Damian szomorúan nézett utána, majd belépett a szobájába. Sora nem akart vele beszélni, ez már csak azt jelentheti, hogy vége. Egy percig sajnálta az egészet, de aztán megkeményítette magát. Nem történt semmi köztük, butaság volt abban reménykedni, hogy Sora szeretheti. Ahogy ezen gondolkodott az ajtónak dőlve észrevett egy levelet. A borítékon Sora kézírása volt, Damian rosszat sejtett, ahogy felvette a levélkét. Nem akarta kibontani, inkább azonnal Sora szobája felé indult és visszalökte a lány szobájába a levelet.
- Ha vége, akkor teljesen mindegy mindenféle levél és más! Zárjuk le, így a legjobb! � gondolta magában.
Visszament a szobájába és lefeküdt. Sokáig csak a plafont nézte, majd lement vacsorázni és korán aludni ment.
Sora csak a vacsora után ment fel a szobájába és akkor meglátta a felbontatlan levelet. Pillanatokig megmozdulni sem tudott, aztán térdre rogyott és kitört belőle a zokogás. Nem akarta elhinni, hogy vége. Pedig a levél visszaküldése egyértelműen erre utalt. Vacakul érezte magát, s egész éjjel nem aludt.

May egész héten lázasan gyakorolt. Megtanulta a manővert amivel majd elkápráztatja Lizzyt. Reggel, ahogy a színpadhoz indult még beszélt Kennel, hogy tetesse fel az egykori főnix-trapézt. Ken meglepetten nézett rá.
- Lizzy is épp ezt kérte tőlem tegnap este! Mire készültök ti ketten?
- Külön edzettünk, fogalmam sincs Lizzy mit csinált. De ez elég érdekes.
- Való igaz! - bólintott Ken.
Hamarosan megérkezett az egész társulat, akiket Lizzy hívott meg a párbajra. May az erkélyen álldogált és várta a jelet a kezdéshez, azonban ellenfele még sehol sem volt. Ken leengedte az összes trapézt, az ugróasztalok is felkerültek a színpadra, de Lizzy még sehol. Megérkezett a jel, May pedig ellendült az erkélyről. Ide-oda kapkodta a tekintetét s közben felállt a trapézrúdra, de Lizzy még mindig sehol sem volt. Ekkor, mint derült égből a villámcsapás, Lizzy leugrott a magasból. A nézőtéren a társulati tagok meglepetten morajlottak fel. May sem tudott hirtelen mozdulni. Lizzy pedig ezt kihasználva belekapaszkodott May trapézába, fellendítette a lábát és lelökte Mayt. A lány annyira megijedt, hogy alig tudott elkapni egy másik trapézt. Lizzy felállt a másik rúdjára és elmosolyodott.
- Bármilyen manővert használhatok, emlékszel?
May bólintott, majd lendületet vett. Hátára kötött botját előrántotta és felkészült a harcra. Lizzy hasonlóan cselekedett. Egymás felé ugrottak, a botok csattantak, ahogy egymáshoz vágták őket. Egyik trapézról a másikra ugrottak és mindig a levegőben ütöttek. May elkapott egy trapézt és megfordult. Lizzyre nézett, aki kajánul elmosolyodott. May nem értett semmit. A lány egyre nagyobb lendületet vett. Egyik kezével elengedte a rudat, majd ahogy May felé lendült elengedte. May annyira megijedt, hogy majd elengedte a saját trapéz-rúdját. Lizzy nem más mozdulattal repült felé, mint a Démon Spirállal. Az egész nézőtért felmorajlott. Mindenkit meglepett Lizzy vakmerősége, hisz ezt a mutatványt Mayen kívül senki sem tudta megcsinálni. May letaglózva nézte a sebesen pörgő-forgó Lizzyt, akinek nem látszottak már a mozdulatai sem annyira gyors volt. Mayt hirtelen érte a csapás. Lizzy mellette repült el és a kellő időben hátba vágta ellenfelét, aki erre leesett a trapézról. Lizzy közben beakasztotta egyik lábát a kötélbe és visszalendítette magát. Pillanatokon belül már azon a rúdon lengett, ahol előbb még May lógott. May elkapott egy trapézt és felállt rá. Felnézett a magasba és meglátta a főnixtrapézt, felugrott és lendületet vett. Ugyanekkor Lizzy is hasonlóan cselekedett. Mindketten pörögni kezdtek, a kellő időben elengedték a trapézokat és egymás felé forogtak. A nézőtéren ismét meglepettség lett úrrá, hiszen a két lány teljesen ugyanazt a mozdulatot, az Ördögcsavar egyik változatát mutatták be. Amikor May suhintott a botjával, Lizzy is. Egyszerre vágtak és találtak el. Visszalökték egymást, de Lizzy nem hagyta magát. Alig érte lába a rudat vissza is lökte magát és May felé ugrott, akinek nem volt elég lendülete az ugráshoz. Az ütés a vállát érte és kizökkentette. Visszafelé lendülve lecsúszott a keze rúdról és zuhanni kezdett. Már majdnem érte a lába az ugróasztalokat, amikor Lizzy megfogta. Két kézzel markolta meg May csuklóját. Lengett párat, majd felrepült az erkélyre és elengedte Mayt. Ő eltávolodott és felállt a rúdra, majd néhány pillanat múlva megérkezett az erkélyre.
A mutatvány végével a társulati artisták, akik a nézőtéren izgulták végig a viadalt üdvrivalgásban törtek ki. Kalos nyugodtan felment az erkélyre, ahol a két lány már az arcát törölgette.
- Nagyszerű volt! � mondta � Ez lesz benne a darabban. És a végén se változtassatok!
- Rendben! � bólintott meglepetten a két lány, hiszen ők nem a műsorra készítették a párbajt.
Mikor Kalos eltűnt egymásra néztek és nevetésben törtek ki.

Damian a viadal után elindult kifelé, de a folyosón Ken állt az útjába.
- Beszélnünk kell! � mondta.
Damian meglepetten nézett rá, de azért követte Kent. A kelléktárban ültek le és Ken azonnal a tárgyra tért.
- Damian, szereted Sorát?
- Ezt miért kérdezed? � nézett nagyot a kérdezett.
- Csak válaszolj!
- Igen, de úgy látszik butaság volt beleszeretnem! � hajtotta le a fejét Damian.
- Nem! Sora is szeret téged! Az a múltkori eset véletlen volt�
- Igazán? � kérdezte gúnyosan Damian.
- Segítettem Sorának, hogy jó legyen az időzítése. Régen is én gyakoroltam vele, és most is én ajánlottam fel a segítségemet. Nem történt semmi. Sora már fáradt volt és kilendült a védőháló felül. Akkor csúszott le a trapéz-rúdról a keze. Ha nem ugrok oda, akkor most kórházban feküdne. Csak hálából ölelt meg. Higgy nekem. Sora számomra a múlt, a jelenem May! � mondta Ken � Ugye nem hiszed, hogy meg tudnám csalni. Sora meg soha sem vett észre! Tehát, légy szíves, ne gyerekeskedj! Sora nem tehet semmiről! � azzal Ken felállt és magára hagyta a kínlódó Damiant.
A fiú csak gondolkodott a félhomályban, és rájött, hogy Kennek igaza van. Hülye volt, és nem hitt Sorának. Valahogy bocsánatot kell kérnie tőle, de lehet, hogy nem fog sikerülni. Hiszen a levél� és ő még felbontatlanul vissza is dobta� Átkozta magát a butasága miatt. Felállt és elindult, hogy beszéljen vele. Ahogy kilépett a színházból szemét elvakította a nap. Oldalra fordult és lecsukva megdörgölte a szemét. Amikor kinyitotta nagyon meglepődött. A korlátra támaszkodva ugyanis Sora állt, alig pár lépésre tőle. Lassan odament hozzá és megköszörülte a torkát. Sora felkapta a fejét és megfordult. Damian épp szóra nyitotta volna az ajkát, amikor a lány a nyakába ugrott és könnyek közt bocsánatot kért tőle. Damian csak állt, mint egy sóbálvány, aztán eltolta magától Sorát, akinek még mindig könnyes volt a szeme. A fiú elmosolyodott és kitörölte a könnyeket a lány szeméből.
- Te bocsáss meg nekem! Bolond voltam, olyan dolgokat képzeltem be magamnak, ami valótlanság volt. Ne haragudj!
- Te kérsz bocsánatot, hisz még a levelem is visszadobtad? � kérdezte Sora.
- Én azt, hittem azért írtad, hogy szakítani akarsz�
- Jaj, dehogy találkozót akartam kérni mára. Pont ide! � rázta meg a fejét Sora.
- De hát én ki sem bontotta, s mégis itt vagy? � nézett nagyot Damian.
- Tudom, de ide akartam jönni, hátha itt leszel�
Damian nem bírta tovább és szorosan magához ölelte Sorát. Hosszú percekig csak álltak így, aztán Sora kibontakozott az ölelésből és a fiúra függesztette a tekintetét. Damian elmosolyodott, majd lehajolt és megcsókolta Sorát, aki viszonozta azt.

Alkonyodott. Lizzy Kennel és Mayjel a vízi színpadhoz ment. Ken megnyitotta a vízcsapokat és a három lezúduló vízoszlop hangja betöltötte a csendet. Aztán leengedte a trapézokat, kihúzott két kötelet a medence felé. Aztán Mayjel együtt elköszönt Lizzytől és elmentek.
Lizzy felmászott az erkélyre és átállította a trapézok állását. Hármat behúzott a zuhatagok közepébe, egyet középen hagyott, egyet pedig az erkélyre irányított. Mikor ezzel végzett megfogta az utóbbit, nagy levegőt vett és ellendült. Mikor kellőnek érezte a lendületet elrugaszkodott és az első, vízesésben lógó trapéz felé ugrott. Elkapta a rudat és megpróbálta lendületből felhúzni magát, de a vízoszlop súlya lenyomta és belezuhant a medencébe. Felbukott a víz alól és újra kezdte. Kezdett beesteledni, s felkapcsolódtak a lámpák a színpad körül. Lizzy azonban nem hagyta abba. Már alig volt három hete, hogy megcsinálja a Szivárvány Illúziót, ezért aztán összeszorította a fogát, elhessegette a kimerültséget és újból elugrott. Sokadszorra sikerült annyira felhúznia magát, hogy annyira felrepült, hogy rá tudott állni a trapézra. De a víztől síkos rúdon megcsúszott és ismét lezuhant.
Leon tovább maradt a színpadon, mint tervezte. Ahogy kilépett az ajtón meglátta a vízi-színpad fényeit. Arra indult és ahogy kilépett a nézőtérre vezető alagútból meglátta Lizzyt a trapézokon. Óvatosan a medence széléhez ment, oda, ahol homály volt. Mozdulatlanul állt és szinte eltűnt a sötétben. Lopva figyelte a gyakorló lányt, mert tudta, hogy Lizzy csak úgy képes nagyot alkotni, ha bízik abban, hogy senki sem látja.
Telt az idő, Leon már egy órája álldogált a sötétben. Ahogy az órájára pillantott meglátta, hogy elmúlt hajnali egy. Reménykedett benne, hogy Lizzy végre feladja, de akkor szinte csoda történt. Lizzy átlendült az első trapézra, lendülete akkora volt, hogy vízzel ellentétben is magasra emelkedett. Kezeit testéhez szorította, hogy a súrlódás kisebb legyen. Aztán a víz súlya lefelé lökte. Mikor azonban megérkezett a rúdra megcsúszott és zuhanni kezdett. A fáradság miatt azonban egyenesen a kifeszített kötelek felé zuhant. Közben azonban szédülni kezdett és hirtelen elsötétült minden�