VI. rész � A Tündér éjszakája

Lizzy elhomályosult tekintettel fejjel lefelé zuhant, már nem érzékelt semmit a külvilágból. Leon nem vesztette el a lélekjelenlétét, fellépett a medence szélére, s onnan a magasba ugrott. Elkapta Lizzyt és ráugrott a kötélre, azonban nem tudta megtartani az egyensúlyát és mindketten a vízbe zuhantak. Leon kiúszott a medencepadkára és kihúzta Lizzyt is. A lány falfehér arccal, csurom vizesen, ájultan feküdt az ölében. Óvatosan felállt, leugrott a padkáról s elindult kifelé. Az alagútból kilépve a parkolóba ment. Az első ülésre betette Lizzyt, majd ő is beült. Gázba taposott és pár percen belül otthon voltak.
Leon vigyázva vitte fel a vendégszobába a lányt és lefektette. Aztán kiment és szólt a házvezetőnőnek, aki álmos fejjel jelent meg a nappaliban.
- Hanna, menjen fel a vendégszobába és öltöztesse át az ágyban fekvő hölgyet. Adjon rá valamit és hagyja aludni!
Hanna bólintott és teljesítette a kérést. Miután végzett, engedelmet kért és visszafeküdt aludni. Leon is érezte, hogy fáradt és elment lefeküdni. Az éjszaka közepén sikoltozásra ébredt, ami a vendégszobából jött. Azonnal kimászott az ágyból és átszaladt Lizzyhez. Felrázta a lányt, aki ijedt tekintettel nézett rá. Homloka verejtékben fürdött, haja az arcához tapadt és egész teste remegett. Leonra nézett, majd fáradtan a férfi mellkasához dőlt, s átkarolta a nyakát. Leon nem értett semmit, csak gyengéden simogatni kezdte a lány haját, aki lassan megnyugodott. Néhány perc múlva Lizzy felnézett a férfira.
- Hol vagyok?
- Nálam, ugye engem még megismersz? � kérdezte félmosollyal Leon.
- Nem vagyok bolond� - gúnyolódott Lizzy.
- De igen! � mondta Leon és visszanyomta az ágyba Lizzyt � Az vagy! Ne csinálj ekkora butaságot még egyszer. Neked is szükséged van pihenésre! És az éjszaka arra való és nem a gyakorlásra. � nézett Lizzyre miközben betakarta � Aludj! � és homlokon csókolta, majd elindult kifelé.
Lizzy azonban a csuklójába kapaszkodott � Ne menj el! Kérlek� - suttogta.
Leon felhúzta az egyik szemöldökét, majd visszalépett az ágyhoz. Kedveskedve beljebb lökdöste a lányt és hátát a falnak támasztva lefeküdt. Lizzy ismét a mellkasára hajtotta a fejét és átölelte. Leon nem értett semmit, de ő is a lány köré fonta a karját.
- Így már jó? � kérdezte mosolyogva, mire a lány bólintott de nem nézett rá � Akkor aludj szépen, itt maradok veled! Ne félj! � suttogta nyugtatóan.
Alig telt el pár perc és Lizzy egyenletesen vette a levegőt. Leon oldalra hajtotta a fejét és a lány békés arcát nézte, amire rávetült a holdfény, aztán lassan ő is elaludt.

Másnap Lizzy ébredt fel előbb. Hirtelen ismét nem tudta, hogy hol van, de amikor felnézett Leonra minden beugrott. Elmosolyodott, ahogy az alvó férfira nézett, aki egész éjjel képes volt abban a rettenetes helyzetben aludni, csak hogy teljesítse a kérését. Visszahajtotta a fejét Leon izmos mellkasára és végigsimított a férfi bőrén. Leon felébredt és nagyot ásított. Lizzy ránézett és elmosolyodott.
- Köszönöm, hogy velem maradtál!
- Nincs mit! � mosolygott Leon, majd felült.
Mikor felállt a derekához nyúlt és rosszallóan tekintett vissza az ágy szélén ülő lányra.
- Azt hiszem, még egyszer nem hozlak haza, mert még véletlenül megint rémálmod lesz, és kénytelen leszek félig fekve aludni. � mondta és közben elmosolyodott.
- Bocs� - nézett rá szégyenlősen Lizzy.
Leon csak legyintett, majd kifelé indult. Lizzy az orra alatt elmosolyodott, majd felpattant és a férfi után futott. Mikor utol érte a hátára ugrott. Leon meglepődött, de hátranyúlt és megfogta Lizzy derekára tekeredő lábait.
- Hallgatlak! � nézett hátra.
- Lenne egy kérdésem�
- Igen?
- Mostanában miért nem fogod össze a hajad?
- Miért?
- Mikor Franciaországban voltunk akkor mindig összefogtad, úgy sokkal jobban áll�
- Azt mondod? � kérdezte Leon.
- Igen! � mosolyodott el Lizzy.
- Jó, akkor összefogom.
Lizzy Leon vállára hajtotta a fejét.
- Emlékszel még erre, igaz? Mindig a hátadon hurcoltál�
- Ühüm.
- Bármi bajom volt mindig felkaptál, és mindig forogni kezdtél, hogy a végén már megállni sem tudtál�
- Aztán mindig elestünk, de te nem voltál hajlandó lemászni rólam, olyan voltál mint egy féktelen kisördög� - bólogatott nevetve Leon � De miért kérdezted?
- Csak úgy eszembe jutott�
- Régen volt�
- Hiányzol� - suttogta Lizzy és lemászott Leon hátáról, aki megfordult.
- Te is nekem� - mondta Leon és közelebb hajolt a lányhoz.
Lizzy felnézett rá és kislányosan elmosolyodott, majd hirtelen két kézzel megfogta Leon arcát, magához húzta és megcsókolta. Leon egy pillanatig meglepetten állt, de aztán átölelte a lány karcsú derekát. Lizzy közben a férfi nyaka köré tette a kezét és belemerült a csókba. Mindketten megérezték azt a kellemes bizsergést, amit régen. Percekig csak álltak, ajkuk összeforrt és ők újra a múltban jártak. Mikor eltávolodtak egymástól Leon halkan megszólalt.
- Ez nagyon hiányzott�
- Nekem is! � suttogta Lizzy.
- Úgy látom, még egyet értünk néhány dologban�
- Ühüm. � bólintott a lány.
- Na de, ideje felöltözni leányzó, és reggelizni. Na meg próbálni is kellene. Nézzük mennyi az idő. � mondta Leon és a fali órára pillantott � Uhh, kilenc elmúlt. Futás, zuhanyozz le, én addig szerzek neked ruhát.
Lizzy bólintott és a fürdőbe ment. Leon megkereste Hannát és megbeszélte vele a ruhakérdést. Mikor Lizzy lement a pizsamában, amit Hannától kapott, a ruhák már a kanapén voltak összehajtogatva. Elmosolyodott, majd bement az étkezőbe. Megreggelizett, felöltözött és együtt indult Leonnal a színházba.
- Köszönöm, hogy tegnap segítettél! � nézett Leonra az öltözője előtt.
- Nincs mit. � mondta a férfi és megfogta a kezét, majd belecsókolt a lány tenyerébe.
Lizzy elmosolyodott, majd bement átöltözni. Mikor végzett elment megkeresni Miát. A lány szokásához híven ismét a kellékraktárban bujkált az egyik műsor, jelen esetben a Hamupipőke díszletei mögött.
- Szia � ült le mellé egy ládára Lizzy � Már megint ide bújtál?
- Ühüm, tudod, mindenki engem egrecíroztat és már elegem van! � nézett fel Mia karikás szemmel � Na de halljam, miért kerestél!
- A Szivárvány Illúzió miatt. Szeretném, ha megbeszélnénk a technikai részleteit.
- Hát már készen is vagy vele? � nézett nagyot Mia.
- Nem, de tudom, hogy mit akarok! És így már van elképzelésem a kivitelezésről is.
- Akkor hallgatlak!
- Csinálj nekem, három vízesést a színpadra!
- Hogy mii? � kiáltott fel Mia � Az képtelenség!
- Nem! � rázta meg a fejét Lizzy � Figyelj! Szét kell nyitni a tetőt és onnan leengedni a vizet. Ez simán megoldható. A színpad alatt pedig elvezetődik a víz le a tengerbe! Egyszerű és nagyszerű. Ha elhúzhatóvá tudtátok tenni a falakat, akkor ez is menni fog! Fogj hozzá!
- Ööö� rendben! � hebegett Mia � Megcsináljuk!
Lizzy bólintott, majd felállt és elment. Egyenest a vízi-színpadhoz tartott, ahol beállította a trapézokat és a vízeséseket. Rögtön hozzáfogott a gyakorláshoz.

Sora az edzőteremben gyakorolt és kezdett rájönni arra, hol is rontotta el. Mikor egy újabb leesés után visszamászott a trapézra nagy levegőt vett és elképzelte az ugrást. �- Celest a szárnyait adja és meghal!� � gondolta.
- A tündérek a virágok és fény gyermekei. Hát a végén a fény felé nyújtja a kezét és nem forog fejjel lefelé! � kiáltotta � Ez az!
Azzal ellendült az erkélyről. Lengett párat és átlendült a másik trapézra egy szaltóval. Ismét lengett, majd mikor elugrott, akkor nyújtott karokkal az plafon felé emelkedett. Leérkezvén egy trapézrúdra állt. Behajlította a térdét és hátraszaltóval a levegőbe ugrott. Pörgött párat és egy másik rúdra érkezett. Most jött a neheze, az ugrás, amit mindig elrontott. Nagy levegőt vett és elugrott. Körbefordult a tengelye körül, majd egyik kezét a szívére tette a másikat pedig a magasba nyújtotta. Mikor zuhanni kezdett végre eltudta kapni a rudat. Ott felhúzta magát és ráült. Kifújta magát, és elgondolkodott azon, hogy hogyan tudná eljátszani, hogy átadja a szárnyakat. Eszébe is jutott egy ötlet, de ahhoz szüksége volt Lizzyre. Azonnal leugrott a magasból és a vízi-színpadhoz indult.
Ahogy kilépett az alagútból meglepetten nézett fel a három vízzuhatagra, melyek tompa háromszög alakban zúdultak le az állványzatról. Lizzy fenn állt az erkélyen ugrásra készen. Sora hátrébb húzódott, mert tudta, hogy Lizzy utálja ha nézik, de közben figyelte a lányt, aki ellendült az erkélyről. Lengett párat, majd belevetette magát a vízesésbe. Felrántotta magát, vízzel ellentétben, majd kecsesen visszaesett a rúdra és fél lábon állt pár pillanatig. Aztán hirtelen előtört a vízesés alól, szinte szárnyalt a levegőben. Egyik kezét hátra a másikat előre a végtelen felé nyújtotta. Egyik lábát felhúzta, másikat hátranyújtotta. Sorának e láttán még a lélegzete is elakadt. Lizzy aztán belekapaszkodott a középen lógó trapézba. Ismét lendült majd belevetette magát a másik vízesésbe. Lábbal érkezett a rúdra. Meghajlította lábait és forogva felugrott, kezeit a magasba nyújtva. Mikor visszaérkezett, háttal kiugrott a vízesésből és megfordulva ismét visszaérkezett a középső trapézra. Leugrott és kezével kapta el a rudat. Lendült és bevetette magát a harmadik zuhatagba. Mikor azonban rá akart volna állni a rúdra elcsúszott és lezuhant a vízbe.
Sorát letaglózta a látvány, nem akart hinni a szemének. Lizzy hihetetlenül sokat lépett elő tegnap óta. A manővere kezdett kirajzolódni, s Sora kezdte megérteni, hogy miért is olyan nehéz a Szivárvány Illúzió. Már most nehezebbnek tűnt, mint a Legendás Ugrás, vagy az Angyalok Tánca. Itt nem volt elég a tökéletes egyensúly és a gyönyörű tartás, itt meg kellett küzdeni a víz erejével, mivel a szivárvány abból születik. Eggyé kellett válni a vízzel, és a fénnyel. Kecsesnek kellett lenni, mint a levegőben táncoló vízcseppeknek. Sora egyáltalán nem irigykedett. Lizzy csak a saját táncát járta, amely szerinte meghozza neki a sztárságot. Nem érdekelte, hogy a Szivárvány Illúzió szebb lesz, mint az Angyalok Tánca, egyszerűen csak magával ragadta a varázslat és már várta, amikor az egészet végignézheti.
Lizzy meglátta Sorát, amikor kimászott a medencéből, aki erre közelebb ment.
- Szia!
- Szia Sora! Valami baj van? � kérdezte Lizzy törölközés közben.
- Hogy haladsz?
- Szerintem egész jól, de ha nem tévedek láttad� - mosolygott a lány.
Sora elpirult � Igen� De nem akartam közelebb jönni, mert Leon azt mondta, hogy utálod, ha néznek!
- Igen, régen valóban idegesített, ha valaki bénázás közben figyelt. De valami megváltozott, itt belül! � mutatott a szívére Lizzy � Megfogadtam a tanácsodat�
- Hogy érted ezt? � kérdezte Sora.
- Leonnal kapcsolatban�
- Tényleg? � kiáltott Sora � És?
- Újra a régi minden, de erről nem kell mindenkinek tudni! � mosolygott Lizzy.
- Nagyon örülök nektek� - nevetett Sora.
- Na de mond mi miatt jöttél?
- Lenne egy javaslatom a Celest halála, Ivette újjászületése jelenethez!
- Hallgatlak!
- Miután Ivette és Fatime befejezik a harcot, Fabian Ivette felé indul, de a lány csak hátrál. Ekkor te egy ugróasztalra hátrálnál és sírást színlelsz, mivel nem lehetsz a szerelmedé. Eddig tiszta, igaz? � kérdezte és Lizzy igenlően bólintott � Ezután Celest tánca jön, a trapézokon. Miután végzek vele, leülök egy trapézra és ekkor lentről, a színpad alól vastag szalagok törnek elő. A háttértáncosok, akik tündéreket játszanak, köteleken leereszkednek és elkapják. Utána körbe kezdenek el forogni és a szalagokat összetekerik a fejed felett, hogy úgy nézzen ki mint egy összecsukott szirmú virág. Ekkor emelik fel az ugróasztalt, aminek a gumifelülete ugyebár eddig a színpaddal egy szinten volt. Mikor a megfelelő magasságba ért akkor én előre hajlok a trapézon és hátranyúlok a hátamhoz. Jelképesen letépem a szárnyaimat, melyeket hagyok lehullani. Eközben a tündérek elengedik a szalagokat és a jelképes virág kinyílik. Te pedig felugrasz a magasba. Ezzel egy időben én hátrahajlok és leesek a trapézról, jelképezve a halálomat. Mit szólsz?
- Ez nagyon jó ötlet, jobb eszembe se juthatott volna. Szerintem ezt beszéld meg Miával, nekem sajnos még dolgom van itt. Aztán meg Mayjel kell tökéletesítenem a párbajomat. Holnap pedig veled gyakorlom ezt, rendben! A délelőttre lefoglalom a színpadot. � mondta Lizzy.
Sora bólintott és indulni készült, de Lizzy még megállította.
- Sora, tedd meg, hogy szólsz Miának, hogy építsen bele egy jelenetet a történetbe Rosetta és Marion számára is!
- Öö.. persze, de most? Hisz nemsokára premier, alig van két hét.
- Tegnap beszéltem a két lánnyal délután. Azt mondták van egy kész manőverük a műsorra. Fellépnének, mint a Macskakirály két lánya. Mond meg Miának, hogy Celest és Ivette tánca elé írjon nekik egy jelenetet. Ma fogom őket megnézni, ha jó akkor beletesszük őket a darabba! � mondta Lizzy.
- Rendben megmondom neki! � bólintott Sora � Akkor holnap!
Lizzy intett Sorának majd visszamászott a trapézokra.
Sora a színház bejárata felé rohant és útközben Kennel találkozott.
- Ken szeretném ha felkészülnél! � rontott a fiúnak, aki meglepetten nézett rá.
- Hogy érted ezt? � kérdezte a fiú.
- Yuri szeretné, ha ketten játszanátok a forrásőrző szerepét. A főnök beleegyezett, úgyhogy menj és keresd meg Yurit.
- Na de Sora, tudod, hogy a szívem miatt ez lehetetlen! � ellenkezett Ken.
- Tudom, hogy most csak mentegetőzni akarsz. May elmondta, hogy a kardiológusod engedélyezte az akrobatikát. Sipirc! � toppantott a lábával Sora � Siess, Yuri a gyakorlóteremben van és téged keres! � mondta és azzal elrohant.
Ken egy ideig csak nézett a lány után, de aztán elindult, hogy megkeresse Yurit.
Sora a díszlettervezőnél talált rá Miára és elmondta az elképzeléseit a Celest-Ivette jelentettel kapcsolatban. Mia végighallgatta és rábólintott. De a Rosetta-Marion párosra egy kicsit már megijedt. Mikor azonban Sora elmagyarázott mindent, belegyezően felsóhajtott és felírta a kézfejére a következőket: �Macskalányok jelenete, még ma!�
Sora eztán gyakorolni indult, de a folyosón meglepetten látta meg Emmát. A kislány ijedten totyogott össze-vissza, s közben egy babát szorongatott. Sora odaszaladt hozzá és felkapta a csöppséget. Ahogy a kicsi ránézett, megismerte őt és arca felragyogott.
- Emma, Emma, már megint elcsatangolsz� - simogatta meg a lányka fejét Sora � A mamád és a papád meg már halálra aggódják magukat miattad.
Erre Emma felsikoltott.
- Mama�
Sora elindult a lánykával az ölében Kalos irodája felé. Odabenn Sarah Kalos ölében ült és könnyes volt a szeme. Már órák óta keresték a kislányt és már a fél díszlet-stáb Emmát kereste. Sarah felpillantott mikor kinyílt az ajtó, s ahogy meglátta lányát odaszaladt és kikapta Sora kezéből. Magához ölelte a gyermeket. Közben szeme újra megtelt könnyel, rövid haja kibomlott a copfból, amibe fogta. Kalos is felállt és odament hozzájuk. Átölelte családját és hálásan nézett Sorára, aki bólintott, majd szó nélkül távozott, hogy az Eido család végre megnyugodhasson és egyedül lehessen.
Visszament az edzőterembe és gyakorolni kezdte azt a mozdulatot, amikor leesik a trapézról. A szemei előtt látta a jelenetet, de az elképzelését valóra váltani közel sem volt könnyű.