VII. � Ha az álmok valóra válnak�


Az elsöprő sikerű premier után Sora boldogan tért vissza a szobájába. Kimerült volt és fáradt. Legalább egy órát töltöttek Lizzyékkel a színház előtt, mivel megrohamoz-ták őket a rajongók és mindenki autógrammot akart. Sora belül némi irigységet ér-zett, hogy a virágcsokrokat és az apró ajándékokat most nem ő kapja, hanem Lizzy. De pillanatokon belül elszállt az irigység, hiszen barátnője végre sztárrá vált, és érezhette, milyen az amikor hallja a színpad szívdobogását�
Zuhanyzás után fáradtan dőlt be az ágyába, de előtte még újra átolvasta Lizzy leve-lét.

Kedves Sora!
Szeretnélek meghívni holnap hozzám ebédre. Remélem, elfogadod a meghívást, nagyon sok mindent szeretnék veled megbeszélni!
Minden jót: Lizzy

Nem tudta az egészet mire vélni, de természetesen úgy döntött elfogadja.
Másnap pontban 11-kor csengetett Lizzy kapuján. Egy szobalány jött ajtót nyitni és betessékelte a lányt, majd a kertbe vezette, ahol egy fűzfa alatt, egy kör alakú aszta-lon négy személyre volt terítve. Nagyon meglepődött ezen, hát még azon, amikor pár percen belül először Layla, majd May is befutott. Mindhárman nyugodtan várakoztak a házigazdára, aki nem sokkal utánuk lépett a kertbe. Leült melléjük és elmosolyo-dott. Sora csodálkozva nézett a lányra, akin egyszerű kék vállpántos nyári ruha és lapos talpú szandál volt. Felkarján ott a szokásos karperec a furcsa motívumokkal, nyakában a kereszt medál. Végül Layla szólalt meg először.
- Nos itt vagyunk, Lizzy! Mond csak ugye nincs semmi baj?
- Nem nincs! � ingatta a fejét a lány � Csak szeretném leróni a tartozásom, mielőtt elmegyek!
- Hogy érted, hogy elmész? � kérdezte May.
- Most viccelsz? � kiáltott Sora.
- Nem, Sora! � nézett rá Lizzy nyugodt arccal � Egy hónap múlva itt hagyom a Kaleido Színházat�
Mind a három lány értetlenül nézett Lizzyre, aki újra megszólalt.
- Tartozom nektek nagyon sok mindennel, és ezt most kiegyenlítem. Layla, neked egy bocsánat kéréssel, Sora és May nektek pedig egy történettel�
- Miféle bocsánatkérés? - pillantott fel Layla.
- Sok éve volt már, emlékszel még a Cirkusz Fesztiválra, amit megnyertetek?
- Ugyan hagyd már, régen volt! El is felejtettem. � legyintett Layla.
- Mi ez az egész? � értetlenkedett Sora.
- A lényeg, hogy a fesztivál előtt Layla és én együtt találtuk ki a Főnixet, de ő még az utolsó próbán sem merte úgy megcsinálni, hogy nem kapaszkodott volna Yuriba. Ezért én nagyon csúnyán beszéltem vele! Csak a fesztiválon merte megcsinálni, de csak épphogy sikerült, és akkor már átkoztam magam, hogy olyan bolond voltam! Ezért kérlek, hogy ne haragudj rám! � nézett végül Laylára Lizzy.
- Ezt már mondtam, hogy elfelejtettem, fátylat rá! � fogta meg Layla Lizzy kezét.
- A másik, tudom, hogy szerettétek volna megismerni a történetem. Hát most elmon-dom! � mosolyodott el Lizzy s belekezdett � Anyám nagy artista volt, s már kisko-romban tanítgatott az alapvető mozdulatokra, persze csak a torna szintjén. Miután meghalt teljesen összeomlottam, apám többé hallani sem akart arról, hogy tornász legyek. De az ő halála után megváltozott minden. A nagyanyám átadta a gyámságot Kalosnak, és itt ismerkedtem meg azzal, hogy milyen is az artisták élete. Kalos a nő-vére halála miatt, nem engedte, hogy gyakoroljak a tornaszereken, de ez az egész valahogy annyira vonzott, hogy képtelen voltam távol lenni az edzőteremtől és a színpadtól. Valami különös erő húzott az ugróasztalok, kötelek és a trapézok felé. Egyik reggel a semmiből egy furcsa hang szólt hozzám és nem bírtam tovább ma-gammal, az edzőterembe mentem és gyakorolni kezdtem. Ekkor vált szövetsége-semmé és barátommá Arlon Bras. Meglátott gyakorlás közben, lehívott és felajánlott, hogy szól az érdekemben Kalosnál, aki eleinte tiltakozott, de később beadta a dere-kát. Egy évet adott arra, hogy elkészüljek a bemutatkozásommal, valamint felvett a társulatba is.
- Ezután kezdődött a neheze. � sóhajtott fel Lizzy � Próbák, tanulás, edzés, gyakor-lás. Ez tette ki a mindennapjaimat. Sok barátot szereztem, akik sokat segítettek, de a megfeszített tempó teljesen legyengített. Nem volt idő semmire, hisz addig sohasem volt beosztott életem. Kezdem úgy érezni, hogy lassan már nincs időm magamra és a gondolataimra, de képtelen voltam feladni. Pedig Kalos ebben reménykedett. Nem adtam fel, az év leteltével az egész társulat előtt megmutattam tudásomat, ezzel el-ismerést szereztem, valamint megkaptam az első szerepet, az Idácska virágaiban. Rengeteget gyakoroltam és siker volt a jutalom. Megéreztem milyen az az érzés amikor a közönség nekem tapsol. Utána az öltözőben megjelent nekem Fantom és azzal egy új szakasz vette kezdetét bennem.
- Te is látod Fantomot? � kiáltott Sora.
- Ezt nem is mondtad! � bólintott meglepetten Layla.
- Ez csodálatos! � ujjongott May.
- Már nem� - hajtotta le a fejét Lizzy.
- Hogy mi? � nézett nagyot a másik három.
- Tegnap végleg eltűnt azt hiszem! Az én munkám véget ért itt. Na de folytatom. Az Idácska virágai után nem sokkal megérkeztek a Főnix jegyek a közelgő Cirkusz Fesztiválra. Arlon kapta meg, de a partnere már nem dolgozott a társulatnál. Ezért megkérte Kalost, hogy engem vihessen. Két hónapot kaptunk a felkészülésre, s én eltökéltem, hogy nem hozok szégyent Arlonra aki nagyon bízott bennem. Akkor talál-tam ki a Sólyom Manővert. Arlon rábólintott és gyakorolni kezdtünk. Gyorsan telt az idő és én tele voltam tervekkel. Barátokat akartam szerezni és persze nyerni, meg tanulni másoktól. A repülőút alatt olyan izgatott voltam, hogy alig bírtam ülve marad-ni. Mikor azonban beléptem az öltözőbe minden más lett. Olyan helyre kerültem, ahol mindenki gyűlölt mindenkit. Arlonnak dolga volt a megnyitón és egyedül hagyott. Azt hittem hogy végre barátokra lelek, de nem így volt. mindenki lenézett. Emlékszem a mondataikra. �Mit keresel itt te kis mitugrász!� �Nem is hittem hogy tökmagokat is beengednek� �Kitől loptál jegyet? Mert hogy artista nem vagy az biztos!� És ezek csak a kedvesebbek közül való beszólások. Fájt minden szó, és bizonytalanná vál-tam. Arlon csak akkor jött vissza, mikor már mindenki elment, és mi következtünk. Emlékszem térdre rogyva, könnyek közt talált rám. De egyáltalán nem akart megvi-gasztalni. Ellenkezőleg, a következőket vágta a fejemhez: - �Azt hittem van benned tartás! Annyi terved volt, hát most képes lennél megfutamodni? Pedig erősnek tűntél mindig, és most kell kiderülnie, hogy egy gyáva kisgyerek vagy. Nem ezt vártam tő-led. Hittem benned, tehetséget és kitartást láttam a szemedben, de nem vagy más csak egy bőgő kislány. Jegyezd meg jól, egy artista nem sír, a versenyeken kizárja a szívéből a külvilágot. Nem törődik senkivel, átgázol mindenkin, mindig önmaga az első! Állj fel, és készülj! 10 perc múlva ki kell állnod, vagy talán itt feladod?� Én per-sze nem hagytam magam, letöröltem a szemem és felálltam, de akkor ő már kiment. A tükörbe néztem, hátha erőt tudok gyűjteni magamból, de ott csak egy kisírt arcú gyereket láttam. Dühös voltam magamra, utáltam az arcom, utáltam mindenem. Meg akartam mutatni, hogy igenis képes vagyok nagy dolgokra. De tudtam, hogy a félel-met, a gyengeséget csak akkor tudom legyőzni, ha végleg elfelejtem ezt az énem! Dühömben belevágtam a tükörbe, s az széttört. Akkor vágtam meg a kezem itt! - mu-tatott a jobb kézfejére Lizzy � Összeszedtem magam és kimentem. Az egyik munkás meglátta a kezem és segítséget ajánlott fel, de nem fogadtam el. Sebes kézzel, jeges nyugalommal és ördögi megvetéssel mutattam be a manővert. Mindenki elámult, tud-tam, hogy nyertem, de a szívem már nem örült neki. Átvettem a kupát és eljöttem.
- Mikor visszatértünk senkit sem néztem már tovább emberszámba. Fantom nem mutatkozott többé. Ezért is és hiuságból is mindenkit gyűlöltem, aki próbált jobb lenni mint én. Eltapostam, azt, aki az utamba állta. Ez lett belőlem, ezt tettem velem a vi-lág. Kalos annyiszor, akarta kideríteni, hogy mi is a bajom, de én nem voltam hajlan-dó elmondani neki. Nem akartam, hogy bárki is segítsen nekem, sőt azt sem akar-tam, hogy megértsenek. Az előadásokon sohasem hibáztam, és lehetőleg mindig borsot törtem a rendező orra alá. Aki persze eleinte dühös volt, de később már nem mert szólni. Miután Layla és Yuri megnyerték a Fesztivált itt hagytam mindent és Franciaországba mentem. Ott ismerkedtem össze Leonnal. Pokolian jó artista volt és ez szúrta a szemem, le akartam győzni. Az volt minden vágyam, hogy a világ leg-jobbja legyek, és hogy senki se tudjon közel férkőzni hozzám. Mindez sikerült, csak egy ponton megbukott minden. Mert beleszerettem Leonba, és ez szinte mindent elrontott. Nem akartam elismerni, még magam előtt is tagadtam az érzelmeimet. De végül Leon nem bírta tovább és lépett. Képtelen voltam ellökni őt magamtól, s bele-mentem a kapcsolatba. Mit is tehettem volna, fülig szerelmes voltam.
- Ekkoriban láttam meg újra Fantomot. Visszatértek az álmaim, újra erőt éreztem magamban. Újra örültem a kihívásoknak és újra boldog voltam, amikor a közönség tapsát hallgattam. Azonban Leon és köztem valami elromlott. Akkor történt a másik balesetem, inkább a saját testi épségemet tettem kockára, de képtelen lettem volna elviselni, ha őt elveszítem. Utána nem bírtam a szemébe nézni, és otthagytam a La Royalt. A következő évben félévente új társulatnál szerződtem le, sehol sem találtam a helyem. Persze a Kaleido Színház műsorait mindig is figyelemmel kísértem. Kalos mesélt először rólad Sora. � nézett az említettre Lizzy � Érdekelni kezdett, ki is vagy te, akitől még a nagy Layla Hamilton is tartani kezdett. Aztán jött May. Mindkettőtök pályáját figyelemmel kísértem. És rájöttem, hogy a Kaleido Színpadnak többén nincs szüksége rám, s ezért nem jöttem vissza. De a jövő mást tartogatott, a színpad nem engedett el.
- Tudtam, hogy a tűz egy jel volt, és visszatértem. Mikor beléptem és megéreztem a régi varázst a romok közt összeszorult a szívem és döntöttem. Az eredményt pedig már látjátok.
Pár pillanatig Layla, Sora és May hallgatásba burkolóztak. Lizzy sem szólalt meg. A mese végére ért, várta a felvetődő kérdéseket.
- Köszönöm! � mosolygott Sora.
Lizzy bólintott, valahogy most könnyebbnek érezte a lelkét, hogy elmondhatta az a mérhetetlen bánatot és szomorúságot, ami a szívében élt.
- Miért mondtad, hogy itt hagyod a színházat újra? � kérdezte May halkan.
Lizzy ajka mosolyra húzódott.
- Pontosan azért, amiért Layla. Az én szerepemnek vége itt Cape Maryben. Teljesí-tettem az álmomat. További sikerekre pályázom, de már nem itt, hanem Franciaor-szágban. Leonnal úgy döntöttünk, hogy visszamegyünk a La Royalhoz. Ez itt a ti vi-lágotok, Sora és May. Itt az ideje, hogy megtaláljátok azt az álmot, amit közösen kell véghez vinnetek, s akkor mindketten felejthetetlenek lesztek, mint ahogy a színpad is, amin éltek! � mondta a lány és felállt � Itt az ideje, hogy levetkőzzétek a félelme-teket. Nagy feladat áll előttetek. Sora idén meg kell nyerned a Cirkusz Fesztivált és meg kell mutatnod a világnak, milyen is az angyali szív. May neked pedig végre meg kell hallanod a színpad hangját. Légy önmagad és minden álmod valóra válik�

Másnap Lizzy és Sora Kalos irodájában üldögéltek. Kalos arcán némi szomorúság látszódott. Lizzy éppen akkor írta alá a felmondását a Kaleido Társulatban.
- Ugyan Kalos, hisz itt marad a te kis sztárod! � nevetett Lizzy.
- Igaz, de ti hárman történelmet írhattatok volna�
- Kalos, te sohasem teszed félre az üzletet? � kérdezte mosolyogva Sora.
- Nos, ritkán! � dőlt hátra nevetve Kalos � Ó, jut eszembe, Sora neked még van egy tartozásod!
- Mi?
- Rosettával ideje bemutatni a Legendás Ugrást! A határidő lejárt! Ugye még emlék-szel a szankciókra�
- Kalos!
- Vita nincs!
- Na figyelj ide Kalos Eido, ha akarom bármikor szerződést kaphatok a La Royalnál, és viszem magammal Damiant is�
- Rendben meggyőztél! Még kaptok időt! � tiltakozott Kalos.
S erre mindhárman nevetésben törtek ki. Kis idővel később mikor már a két lány el-hagyta az irodát, Sarah lépett be, karjában Emmával. A kislányt letette a szőnyegre, hadd játszon, ő pedig Kaloshoz ment. A férfi kedvesen ölébe vonta és vállára hajtotta a fejét. Sarah meglepetten szólalt meg.
- Valami baj van?
- Nem! � ingatta a fejét Kalos.
- Olyan vagy, mint aki nagyon elégedett� - mondta Sarah.
- Mert így is van! Az álmom végre valahára valóra vált! És boldog vagyok!
- Álmod?
- Igen! Végre minden rendben van! � bólintott Kalos.
- Magyarázd el nekem! � kérte kedvesen Sarah � Nem érek semmit.
- Itt a színház, a társulat, Emma, és te. Te, a legfőbb álmom, aki miatt mindent csi-náltam!
- Kalos? � nézett rá meglepetten Sarah � Mit akarsz ezzel mondani?
- Te vagy itt mindennek az alapja, Sarah! Emlékszel, egyszer azt mondtad, hogy örülnél egy olyan helynek, ahol énekelhetsz, s ahol minden vágy teljesül. Akkor bo-garat tettél a fülembe és teljesíteni akartam az álmod mindenképp. Felépítettem a színházat teérted! Azért, hogy legyen hely ahol énekelj. Létrehoztam egy helyet, ahol a tehetséges emberek teljesíthették a vágyaikat. És amikor láttam, hogy te boldog vagy, akkor én is boldog lettem. Itt minden miattad lett Sarah! Te adtál nekem ötletet és, ami a legfontosabb, támaszt. Pedig nem is vetted észre, hogy ezt érted csinálom! Ennél nagyobb boldogság nem is volt nekem, hogy úgy teljesíthettem az álmod, hogy szinte észre sem vetted. Bármit kértél megtette, csakhogy velem maradj. És sikerült. Itt vagy, a feleségem vagy, adtál nekem egy új álmot, Emmát. Hát ezért va-gyok boldog, mert végre minden vágyam teljesült, s mindezt neked köszönhetem! Mert te vagy itt, minden Sarah�