-Azt hiszem más szállást, kell találnunk neked.-

-Aludhatnál nálam. A házamban van elég szoba. -ajánlotta Sora.

-Az jó lenne. Köszönöm.- Yuri szemében féltékenység szikrája villant. Szólni viszont nem szólt.

-Yuri elvinnél minket a házamhoz?-

-Persze.- Hamar a villához értek.

-Köszönöm Yuri. Nincs kedved bejönni egy teára?-

-Szívesen. Neked bármikor. Köszönöm, de most inkább hazamegyek. Szia. -adott puszit Sora homlokára.

-Szia.-

-Viszlát Oswald.-

-Viszlát.-

-Gyere, menjünk be. -A hallba érve Jenny átvette Leon csomagját.

-Megmutatom a szobád. Kérlek, kövess.- Sora felsétált a lépcsőn és a saját szobája melletti ajtóhoz lépett. Bevárta Jennyt, majd kinyitotta az ajtót.

-Ez lenne az. Nem egy szállodai szoba, de remélem megfelel.-

-Köszönöm.-

-Köszönjük Jenny. Elmehetsz. -mondta Sora.

-Az én szobám itt van melletted, ha valamire szükséged lenne, csak szólj nekem. -mosolygott Leonra.

-Akkor most hagylak pihenni. Szólok, ha kész a vacsora. -Sora kisétált a szobából.

~Mi ez az érzés? Nem értem. Leon közelében olyan furcsán érzem magam. És most még jóképűbb, mint 2 éve. Beszélnem kell Laylával. Talán ő tud segíteni.~

~Ezt nem hiszem el. Elmegyek a közeléből, hogy elfelejtsem. Már azt hittem sikerül erre visszajövök és még gyönyörűbb, mint volt. Nem tudom, meddig bírom még visszatartani magam. És az az ostoba Killian…~

1 óra múlva Sora szólt Leonnak. A vacsora nyugodtan telt. Megbeszélték, hogy mit csináltak a külön töltött idő alatt. Leon teljesen megnyílt. Évek óta nem beszélt ennyit. Jól érezték magukat együtt, ezért vacsora után tovább folytatták a beszélgetést Leon szobájában. Hajnali 1 óra körül Leon elment zuhanyozni, hogy kicsit felfrissüljön. Mikor visszaért Sora már aludt. Felemelte a könnyű testet és az ágyba rakta, majd ő is mellé feküdt. Magukra húzta a takarót. Egy ideig nézte a mellette szunnyadó angyalt, majd őt is elnyomta az álom.

Másnap szinte egyszerre ébredtek.

-Jó reggelt.- ásított Leon.

-Jó reggelt. Ne haragudj, hogy itt aludtam el.-

-Semmi gond.- Egy darabig elvesztek egymás tekintetében, majd készülődni kezdtek. Megreggeliztek és a színpadhoz mentek. Saját öltözőikben felvették edzőruháikat. Miután mindketten bemelegítettek gyakorolni kezdtek. Az első pár percben felvették egymás ritmusát és stílusát. Az Angyalok táncát már tökéletes összhangban végezték el. Elpróbálták még egy párszor. Egyszer sem hibáztak. Miután Yuri is megérkezett elpróbálták a csata jelenetet. Akadtak kisebb hibák, mert a két artistában túl nagy volt a versenyszellem így mindig a másik fölé akartak kerülni.

-Add fel nem győzhetsz le. -suhintott kardjával Yuri.-

-Már megtörtént egy párszor Killian.- mosolygott gúnyosan Leon.

-De most nem fogsz.-

-Miből gondolod? Ne bízd el magad túlságosan, mert nagyot fogsz koppanni.- ugrott el egy csapás elől Leon.

-Úgy gondolod. Szerintem ez épp fordítva lesz. Mit képzeltél? 2 évre eltűnsz, aztán visszajössz és minden a tiéd lesz? Na ne röhögtess. Harc nélkül soha.-

-Lehet, hogy 2 évig nem voltam itt, de még mindig én vagyok a partnere. 2 éved volt rá, hogy elvedd ezt a posztot. Mégis mit csináltál? Talán nem vagy elég jó? Vagy ő nem fogadott el partnerának? -A gyakorlás egyre jobban eldurvult. Sora már épp ugrott volna, hogy ismét szétválassza őket, amikor Kalos lépett a terembe.

-Jól van. Mára elég lesz. -A két artista vonakodva ugyan,de leugrott a trapézról.

-Nos Sora, hogy megy?-

-Remekül. Semmi gond nem lesz. -mosolygott.

-ennek örülök. Leon minden rendben ment tegnap?-

-Nem igazán. Soránál kellett aludnom, mert az újságírók valahonnan megtudták hol szálltam meg.-

-Ó rendben. Majd utánanézek, ki kotyogta el. Ha mindkettőtöknek megfelel, addig lakhatnál ott, míg nem találok egy másik szállodát. Nem tudom meddig tart el, mert turista szezon van.-

-Ha Sorának jó?-

-Persze. Nyugodtan maradhat nálam.-

-Rendben. Sora. Layla az öltöződben vár.-

-Köszönöm Főnök.- Sora az öltözőjébe sietett. Mikor benyitott Layla felállt a kanapéról és átölelte.

-Szia Sora.-

-Szia Layla.- ölelt vissza.

-Miről szeretnél beszélni velem?- ült vissza. Sora mellé ült.

-Mióta Leon megjött furcsán érzem magam. Végre igazán boldog vagyok. A hiányérzetem is elmúlt. És 2 éve nem aludtam olyan jót, mint tegnap. Tudod Leon egy darabig nálam lakik, és tegnap annyira sokáig beszélgettünk, hogy elaludtam nála. Együtt aludtunk.- pirult elé Sora az emlékre.

-Hát kicsi lány. Azt hiszem, kezdesz beleszeretni Leonba.-

-Mi? De hát az, hogy lehet? Egy napja találkoztunk.-

-De már azelőtt is ismerted.-

-Igazad van. És most mit tegyek?-

-Amíg nem vagy magadban teljesen biztos semmit. Ha már igen el kéne mondanod Leonnak. -tanácsolta Layla.

-És mi van, ha ő nem érez így irántam?-

-Ebben nem lehetsz biztos.-

~Ha jól láttam Leon sem közömbös Sora iránt. Ahogy Yuri sem.~ gondolkodott Layla.

-Jól van, végig gondolom ezt az egészet. Köszönöm Layla.- hálálkodott Sora.

-Ugyan semmiség. Bármit az én kis hugicámnak. -mosolygott.

-Kis..hugica?- nézett értetlenül.

-Ha Yuri lehet a vőlegényed, akkor én miért ne lehetnék a nővéred? -vette gyerekesre.

-Szóval olvastad a cikket.-

-Nehéz lett volna nem észrevenni.-

-Tudod Yurival már csak nevetünk a cikkeken. Mást úgysem tudunk tenni.-

-Igen tudom.-

-Annak is örülök, hogy a házamban biztonságban vagyok. Már ez is valami.-

-Van valami programod estére? -váltott témát Layla.

-Ma Yurival vacsoráznék, de nem akarom magára hagyni, Leont. Mi lenne, ha te is eljönnél? Jól ellenénk négyen. -ajánlotta Sora.

-Rendben.-

-Átöltözöm és megbeszéljük a fiúkkal….nővérkém.- erre mindketten nevetni kezdtek.