Miután Sora elkészült Yuriékhoz mentek.

-Yuri. Arra gondoltam, hogy a ma esti vacsorára Layla és Leon is csatlakoznának hozzánk.-

-Ő.. persze. -Yuri nem nagyon örült az ötletnek.

-Leon?-

-Rendben.-

-Jól van. Este hétkor Soránál találkozunk. Sziasztok. -köszönt el Yuri.

-Layla. Átjönnél hatra? -kérdezte Sora.

-Persze. Na nekem is mennem kell. Sziasztok.-

-Szia!-

-Menjünk haza. Van kedved sétálni, mert akkor mehetnénk a parton?- fordult Leonhoz.

-De van. Már úgyis régen jártam arrafelé. -Elköszöntek munkatársaiktól és hazafelé indultak. Sora felidézte múltjukat. A régi történeteken jókat nevettek.

-Emlékszel, amikor az Angyalok táncára készítettél fel?-

-Igen. Iszonyú nehéz edzés volt, és te mégsem törtél meg bárhogy próbálkoztam. -emlékezett vissza.

-Sosem találkoztam még ilyen makacs emberrel..- mosolyodott el Leon.

-Úgy gondolod? Én viszont igen.- Sora a vízbe futott és lefröcskölte Leont.- Veled. -nevetett Leonon aki a fröcskölés után úgy nézett ki, mint egy ázott kiskutya.

-Rendben van Naegino kisasszony, ha így akarja…-Leon is a vízbe ment. Sora menekülni próbált, de Leon gyorsabb volt. Felkapta a pihekönnyű lányt, és a vízbe dobta. Sora mérgesen nézett a nevető Leonra. Aztán elcsodálkozott.

~Leon nevet. Igazán szívből nevet. Még sosem láttam így. Milyen jóképű. ~Álmodozásából Leon hangja ébresztette.

-Na mivan? Feladod?-

-Azt soha. -ugrott fel. A következő alkalommal Leon került víz alá, így Sorának menekülnie kellett. A part felé vette irányát. Leon utána eredt. Már épp elkapta volna a menekülő lányt, amikor egy hatalmas hullám mindkettőjüket beterítette. Miután a víz visszahúzódott levegő után kaptak. Leon Során feküdt.

-Le ..Leon nem.. kapok levegőt.- Leon kitámasztotta magát. Sora végre szabályosan tudott lélegezni.

-Bocsánat.-

-Semmi gond.- Leon Sora szemeibe nézett. A szemekbe, melyek mindig rabul ejtették, akárcsak most. Olyan közel volt hozzá most nem bír megállni. Egy ilyen lehetőséget nem halaszthat el.

-Leon?- Sora elpirult. Leon birtokba vette az oly csábító ajkakat. Sora amint megérezte a csókot automatikusan lehunyta szemeit, miközben viszonozta azt. Mivel Sorának nem igazán volt tapasztalata próbálta Leont követni. Leon nyelve utat tört magának Sora ajkai közt és lassú táncba kezdett a lányéval. Nem bírt betelni Sora édes, lágy csókjaival. Végül az oxigén hiány szakította félbe őket. Kipirosodva kapkodtak levegő után.

-Leon. Én.. -kezdte Sora.

-Shhhh.- Leon végigsimított Sora arcán, majd ismét megcsókolta. Elváláskor az artistalány ajkába harapott. Sora erre felnyögött.

-Azt hiszem ideje lenne indulnunk.- mászott le Soráról.

-Igen.- ~Leon megcsókolt. ~Leon magához húzta a lányt és így folytatták útjukat. A villában már Layla várt rájuk. Leon elengedte Sorát.

-Megyek készülődni.- indult szobája felé.

-Miért kellett előbb jönnöm?- mosolygott huncutul a pár láttán.

-Gyere. A szobámban mindent elmesélek.- Sora szobájába mentek, ahol az ágyra ültek.

-Azért hívtalak előbb, hogy segíts elkészülni. -válaszolt Sora a nemrég feltett kérdésre.

-Igen…és?-

-Mi és?-

-Ne játszd az ártatlant. Nem vagyok vak. A nővéredben megbízhatsz!-

-Rendben. -sóhajtott Sora. Elmesélte Laylanak a történteket.

-Hűha. Nem semmi. És elmondtad már neki, mit érzel?-

-Nem. Még nem volt alkalmunk beszélni erről. És most a vacsora miatt nem is lesz még egy darabig.-

-Na igen a vacsora. Fürödj le. Ma nem késel el.- adta a parancsot Layla. Sora vett egy gyors fürdőt, majd köntösében Layla elé állt.

-Rendben. A ruhát kiválasztottam.- vette fel az ágyra kikészített piros ruhát.- Először kezdjük a hajaddal, és a sminkel.- A fésülködő asztalhoz ültette Sorát, és elkezdte. Sora a falon lógó tükörben követte a lány ténykedését. Layla Sora hosszú haját kontyba fűzte. A festékkel kiemelte húga barna szemeit, míg ajkát a ruhához illő piros rúzzsal festette be.

-Oké. Kész vagy.-

-Köszönöm Layla.-

-Semmiség. És most húzd fel a ruhát, hogy megcsodálhassam a remekművem.- Sora így is tett. A ruha testéhez simult megmutatva ezzel tökéletes alakját. Mellnél be illetve combnál fel volt vágva, ezzel is hangsúlyozva a lány kerek melleit és formás combját.

-Nem sok ez egy kicsit?- kérdezte bizonytalanul Sora.

-Szerintem tökéletes. Leonnak is biztos tetszeni fog.- mosolygott rá bíztatóan. Sora elpirult, majd végig nézett nővérén.

-És te kinek szeretnél tetszeni?- mosolygott rá. Laylan egy hasonló ruha volt, mint rajta. Csak ez fehér.

-Én?.. senkinek. Csak tartom a színvonalat.-

-Aha..- Lentről csengő hangja hallatszott fel.

-Ez biztos Yuri. Lemennél hozzá? Addig én megnézem, hogy halad Leon. -nézett mégegyszer a tükörbe Sora.

-Persze. De túl sokáig nem bírom elszórakoztatni, úgyhogy siessetek. -mosolygott sejtelmesen.

-Na de Layla! -szólt rá Sora.

-Siess Leonhoz. -csukta be maga után az ajtót.

Sora sóhajtott egyet, majd benyitott. Leon a szekrénye előtt állt. Fekete nadrág volt rajta. Felsőtestét viszont nem takarta semmi, így Sora láthatta izmos testét. Arcára pír szökött. Leon abbahagyta a keresgélést és Sora elé állt.

-Mit szeretnél?- hajolt közel a megszeppent lányhoz.

-Én.. én. Yuri és Layla ránk várnak.-

-Gyönyörű vagy.- suttogta Sora szájába mielőtt megcsókolta volna. Egyik kezével Sora nyakát cirógatta, míg a másikkal magához húzta. A két artista annyira elmerült a dologban, hogy csak akkor vették észre nincsenek egyedül mikor a harmadik személy köhintett egyet.UHHUH