A két artista annyira elmerült a dologban, hogy csak akkor vették észre nincsenek egyedül mikor a harmadik személy köhintett egyet. A pár villámgyorsan ugrott szét.
-Siessetek kicsit, mert a következő alkalommal nem bírom lenn tartani Yurit.- mondta Layla, majd eltűnt az ajtó mögött. Még pár másodpercig döbbenten néztek.
-Igaza van. Igyekezzünk.- Leon visszament szekrényéhez, melyből egy fekete inget vett ki. Magára húzta, majd a gombokkal kezdett babrálni. Sora a segítségére sietett. Pár perc múlva már ők is a hallban álltak.
-Szia Yuri.- ölelte át Sora.
-Sziasztok.- viszonozta.
-Jól nézel ki.-
-Ahogy te is.- válaszolt Sora. Leonnak nagyon nem tetszett ez a jelenet. Féltékenyen nézte Sorát, aki az előbb még az ő karjaiban volt. Most viszont Yuri társaságában van. Az átkozott Yuriéban, akit annyira gyűlöl.
~De miért vagyok féltékeny? Sora és én nem vagyunk együtt. Semmi okom féltékenynek lenni. Nem is szeretem Sorát. Vagy talán…? Nem. Az nem lehet. De akkor miértem érzem így magam?~
-Induljunk.- Layla észrevette Leon reakcióját, ezért közbe lépett. Yuriba karolt, aki vonakodva ugyan, de követte a lányt. Layla gondoskodott az egész estéről. Sora és Leon nagyon jól érezték magukat. Yuri viszont féltékenyen és morcosan figyelte őket. Végül belenyugodva, hogy a Főnix ellen nincs (ma) esély figyelmét rá fordította.
Sora és Leon között kacér pillantások száguldottak. Nagyon élvezték egymás társaságát. Layla örömmel tapasztalta, hogy „akciója” nem volt hiábavaló. Vacsorájuk után beszélgettek, majd Sora és Leon haza indult. Yuri nem akart udvariatlan lenni, ezért ottmaradt Laylával még egy pohárra. A két artista hamar hazaért. Elköszöntek egymástól. Gyorsan lezuhanyoztak, majd ágyukba bújtak. Az édes álom viszont nem akarta utolérni őket.
Sora a sok forgolódás után kimászott ágyából. Magára kapta köntösét és a konyhába ment.
Leon meghallva az ajtó csukódását követte a lányt.
Sora megivott egy pohár vizet, majd kifelé indult, amikor Leonba ütközött. A férfira mosolygott.
-Te sem bírsz aludni?- kérdezte kedvesen.
-Nem igazán.-
-Szükséged van valamire?- Leon közelebb hajolt Sorához.
-Rád…-forró lehelete megcsiklandozta a lány nyakát. Sora elpirult. Vajon megint félreértettet valamit? Leon mintha megérezte volna a lány bizonytalanságát megcsókolta, hogy nyomatékosítsa kérését. Sora automatikusan viszonozta a szenvedélyes csókot. Átkarolta Leon nyakát, mire a férfi elmosolyodott. Ölelő karjai a lány combjára csúsztak ott kényeztetve őt. Sora, amikor megérezte az érintéseket, azt hitte, összeesik. Térdei remegni kezdtek. Leon a karjaiba kapta a lányt és az emeletre indult. De ekkor a telefon megcsörrent. A pár vonakodva fejezte be csókjukat. Sora a telefonhoz sietett. Sóhajtott egyet majd felvette a telefont.
-Halló! Itt Sora Naegino. -szólt bele a kagylóba.
-Szia Sora. Yuri vagyok.-
-Á.. Szia Yuri.- Leon arca megfeszült egy pillanatra a név hallatán.
-Bocs, hogy ilyen későn zavarlak. Csak megszerettem volna, köszöni a vacsorát.-
-Ó...Én köszönöm, hogy meghívtál.- Leon Sora mögé állt. Karjait a meglepett lány derekára fonta, majd a lány nyakába csókolt. Sora halkan felsóhajtott, ami Yuri figyelmét sem kerülte el.
-Sora?-
-Ö... igen. Ne haragudj Yuri, de fáradt vagyok, úgyhogy most megyek. Jóét.-
-Jóét.- nyomta ki a telefont megdöbbenve. Kezét ökölbe szorította.
-Én úgy értettem…-húzta vissza a karjánál fogva-… velem.
-Veled?-
-Igen. Kérlek, aludj ma velem.- csókolta meg Sorát.
-Hogy bírnék ennek ellenállni.- mosolygott Sora.
-Nem is engedném.- Leon ismét karjaiba vette Sorát. A lány nevetve ölelte az artista nyakát. Bebújtak a takaró alá. Sora Leon mellkasára hajtotta fejét. Leon pedig egyik karjával ölelte magához a lányt.
-Jó éjszakát.- hunyta le szemét Sora.
-Jó éjszakát.- Leon még egy utolsó csókot lehelt Sora ajkaira, majd ő is lehunyta szemét. Az alvással már nem volt gondjuk. Nyugodtan aludták át az egész éjszakát.
Másnap reggel kipihenten ébredtek. Leon egy csókot adott Sorának, majd eltűnt a fürdőszobában. Sora a saját szobájába ment és ő is készülődni kezdett. Miután megszárította haját sporttáskájába pakolt. Leon már az ebédlőben várt rá. Megreggeliztek, majd a színpadhoz mentek. A gyakorlás továbbra is jól ment. A manőverrel semmi probléma nem volt. Úgy döntöttek szünetet tartanak. Leugrottak a trapézokról és az öltözők felé indultak. Kicsit fel frissítették magukat, majd a darabról beszélgettek. Leon gondolatai már egy ideje Sora csábító ajkai körül forogtak. Végül engedve a kísértésnek megcsókolta a lányt. Sora átölelve Leon nyakát viszonozta a csókot. Elváltak egymástól, hogy levegőhöz jussanak. Az ajtón kopognak.
-Sora! Én vagyok az Layla.- szólt kintről a lány.
-Gyere be.- a pár kicsit messzebb állt egymástól.
-Sziasztok.- Layla arcán cinkos mosoly terült el a pár láttán.
-Szia!- ölelte át barátnőjét.
-Csak azért jöttem, hogy szóljak megjött Yuri is és kezdhetitek a gyakorlást.- húzódott el a lány.
-Rendben van. Mehetünk.- az edzőteremben Yuri éppen befejezte a bemelegítést.
-Szia drágám! Hogy megy a mutatvány?- ölelte magához Sorát.
-Szia. Nagyon jól megy.- viszonozta az ölelést.
Sora háttal állt Leonnak, így nem láthatta mi történik. Yuri gúnyosan elmosolyodott és egyik kezét a lány derekára csúsztatta közben végig Leon reakciójára várva. Leon szemei összeszűkültek, kezét ökölbe szorította. Legszívesebben lekevert volna neki egyet, aztán meg ott az orra előtt megcsókolná az Ő Soráját. De egyáltalán Sora hozzá tartozik? A lány is úgy érez iránta, ahogy ő iránta?
~ Végülis se ő sem én nem mondtam, együtt járnánk. Jobb lenne minél előbb tisztázni ezt a helyzetet, mielőtt még lekeverek egyet ennek az idiótának.~
-Jól van emberek. Nem ezért fizetlek benneteket! Irány gyakorolni!- lépett be Kalos a terembe. Sora és Yuri a trapézukra ugrottak és próbálni kezdtek.
AJÁNLOM AZ OLDALT
