Leon ránézett és hirtelen abbahagyta a nevetést. Során nem volt semmi. Haja kócosan omlott hátára ás vállaira részben takarva melleit.

-Most meg mit nézel?- Sora még mindig durcásan végignézett magán.

-Tudod…igazán gyönyörű a kilátás.- felelte mosolyogva. Sora magára kapta az ágy mellett heverő köntösét. Leon felé sétált. Sora sértődötten hátat fordított neki. A férfi békítően átölelte.

-Ne haragudj. Nem tudtalak máshogy felébreszteni.-

-Rendben megbocsátok, de előbb ki kell engesztelned.- mosolyodott el Sora.

-Mit szólsz ehhez?- Leon a lány nyakába csókolt. Sora érintésére felsóhajtott.

-Hmm…nem elég meggyőző.- Leon szembe fordította magával és szenvedélyesen megcsókolta, miközben a falhoz nyomta Sorát.

-Nos?- kérdezte vágytól fűtött hangon.

-Már haladsz.- Leon ismét megcsókolta Kezét közben az anyag alá csúsztatta, és simogatni kezdte a lányt. Sora egyik lábát felhúzta Leon derekáig. Leon végigsimított a lány combján.

-Most már megbocsátasz?-

-Igen.- suttogta, miközben karjaival átölelte a férfi nyakát. Leon Sorába hatolt, mikor a másik lábát is felhúzta. Egyik kezével a lány csípőjét tartotta, míg a másikkal kényeztette. Újból és újból egyesültek. Nem tudtak betelni egymással. Végül kielégülten aludtak el egymás karjaiban.

Másnap ismét Leon ébredt először. Megcsókolta Sorát, aki álmosan pillantott rá.

-Ugye ma nem késünk el? Kalos már így is meg fog minket ölni.- ásított egyet.

-Nem még van időnk. Megyek zuhanyozni, hogy magamhoz térjek. Annyira lefárasztottál, hogy nem lesz elég erőm a trapézon maradni.-

-Ezesetben kemény kiképzésre lesz szükséged, hogy bírd. Majd én segítek felkészülni.- mosolygott huncutul.

-Már alig várom.- szólt vissza mielőtt eltűnt volna a fürdőszobában. Sora magára húzta Leon fehér ingjét. Gyorsan begombolt pár gombot, majd a konyhába sietett.

-Jenny. Csinálj valami reggelit, kérlek. Egy félórán belül elkészülünk.- szólt a lánynak.

-Igenis kisasszony.-

-Köszönöm.-

-Kisasszony. Kalos úr többször kereste önöket tegnap.-

-Majd beszélek vele.- Sora visszament a szobába. Leon már végzett. A szekrényben keresett valamit.

-Sora nem láttad a fehér ingem?- a lány felé fordult.- Szóval láttad.- mosolyodott el.

-Igen. Miért? Talán szükséged van rá?- állt a férfi elé. Leon az egyik gomb felé nyúlt, miközben Sora csókját viszonozta, amikor ismerős hangot hallott meg.

-Na de Sora! Hogy tehetted ezt velem?- siránkozott Fantom.- Ezt már csak egy közös fürdés teheti jóvá.- vidult fel.

-Fogd be te perverz!- kiáltott rá Sora.

-Még egy ilyen beszólás és a színpadnak új szellem után kell néznie.- Leon hangja fenyegető volt.

-Te…te látod?- kérdezte Sora.

-Sajnos.-

-Mióta?-

-Már régebbről is ismerjük egymást. De legutoljára pár napja jelent meg újból nekem.-

-És te miért nem szóltál, hogy új kiválasztott van?- mutatott Foolra.

-Nem kérdezted.- rántotta meg vállát.

-Hogy kérdeztem volna? Neked kellett volna szólnod!- emelte meg hangerejét.

-Ez most már nem lényeges. Meg van a partnered a Legendás Manőverhez. Kezdhetek készülni. Sok szerencsét.- mondta majd eltűnt.

-Ez a kis idegesítő…-Sora nagyon felhúzta magát.

-Menj zuhanyozni, mert ma is el fogunk késni.- ölelte át Leon. Sora bólintott, majd zuhanyozni ment. Pár percen belül egy fehér törölközőben tért vissza, kezében Leon ingével.

-Tessék.- nyújtotta át.- Megyek, felveszek valamit.- ment át szobájába. Leon felvette az inget, ami magába szívta Sora kellemes illatát. Sora is felöltözött, majd együtt megreggeliztek és a színpadhoz mentek. Amint beléptek Miaék siettek feléjük.

-Sziasztok.- köszöntek.

-Sziasztok lányok.- köszönt Sora.

-Hol voltatok tegnap? Mindenki érted aggódott. Hívtunk is egy csomószor, de ki voltál kapcsolva. Jenny meg azt mondta nem vagy otthon. -sorolták.

~Köszönöm Jenny~

-Sajnálom lányok, de a Főnökkel kell most beszélnünk. Majd később mindent elmesélek.- sétált el Leonnal az oldalán. Mikor odaértek kopogtak. Amint engedélyt kaptak beléptek.

-Á szóval megtiszteltek jelenlétetekkel. Hol jártatok?- kezdte Kalos.

-Volt egy kis problémánk, amit meg kellett oldanunk.- felelte nyugodtan Leon.

-Szólhattatok volna.-

-Sajnáljuk, erről megfeledkeztünk.-

-Rendben. Ez többször ne forduljon elő.- nézett a papírjaira.- Elmehetsz Sora.- Sora bólintott, majd kilépett a szobából.

-Ugye nem gondoltad, hogy elhiszem ezt?- nézett Leon szemeibe.

Kalos lányként tekintet Sorára. Az évek során próbálta mindentől óvni a lányt. Mikor szüksége volt rá ő mellette állt. Mindenben támogatta. Most, hogy Leon visszatért Sora kezdte visszanyerni régi egyéniségét. De Leon…Féltette a lányt. Nem akarta megint szenvedni látni a férfi hiánya miatt.

-Nem tudom, miről beszélsz.- állta Kalos tekintetét.

-Szerintem viszont nagyon is jól tudod, miről van szó. Ne kerülj túl közel Sorához. Sokat szenvedett a távolléted miatt. Nem akarom, hogy mégegyszer átélje ezt, ha te úgy döntenél ismét, elmész.-

’Sokat szenvedett a távolléted miatt.

Sokat szenvedett a távolléted miatt.’ visszhangzott Leon fejében. Sora hiányolta őt? Miért nem mondta ezt eddig senki? Miatta szenvedett…Ő is szenvedett a lány távolsága miatt.

~Többet nem hagyom magára~ határozta el magát.

-Ezzel egy kicsit elkéstél. Már közel kerültünk egymáshoz. De ne aggódj. Nem fogok elmenni többet. Soha.-

-Hmm…ajánlom is. És mégis milyen közel kerültél Sorához? -Kalosból előbújt a „kicsi lányát óvó apa”.

-Most mennem kell „Papi”. Majd később beszélünk.- felelte gúnyosan Leon, majd mielőtt Kalos szólhatott volna kilépett az ajtón. Még hallotta, amikor főnöke szidni kezdi, majd Sora keresésére indult. Miután meg találta gyakorolni mentek. Sora kimagyarázta magát barátainál, majd hazaindultak, amikor Sora telefonja megszólalt.

-Igen?- szólt bele.

-Szia Sora. Ráérsz most?- szólt Layla.

-Szia Layla. Persze. Már úgyis beszélni akartam veled. Mindjárt otthon vagyok. Gyere át.-

-Rendben. Akkor nálad. Szia.-

-Szia.- Leon kérdőn nézett rá.

-Ma átjön Layla. Valószínűleg délután vele leszek, de este elkezdjük a tréninget.- Csókolta meg a férfit.