-Szia.- Sora mosolyogva készülődött tovább. Boldog volt, amiért Leonnal lehet.
-Sora kisasszony.- lépett be kopogás után Jenny.- Layla kisasszony megérkezett.-
-Köszönöm. Máris megyek.-
-Szia Layla!- ölelte meg barátnőjét Sora.
-Szia hugi!- adott puszit arcára.
-Gyere, menjünk a nappaliba.-
-Rendben.- Leültek a kanapéra, és beszélgetni kezdtek.
-Kisasszony meghoztam a teát.- jelent meg Jenny egy tálcával.
-Köszönöm.- vette át Layla az egyiket.
-Köszönöm Jenny. Layla kérsz még valamit?-
-Nem. Köszönöm.- A két lány egyszerre kortyolt a gőzölgő teába. Pár másodpercig némán, csukott szemmel hallgattak, majd egyszerre pillantottak egymásra.
-Nos?- kérdezte Layla.
-Igen?-
-Nem szeretnél megosztani velem valamit? -nézett sokatmondóan a lányra.
-Jól van. Jól van. Mondom.- mosolyodott el a lány. Erre Layla is követte példáját. Sora mindenről beszámolt. Layla figyelmesen hallgatta barátnőjét. Sora szemei csillogtak a boldogságtól, ajkai egy halvány mosolyban játszadoztak végig. Layla valamilyen szinten megnyugodott.
~Sora végre boldog.~
Már nem azt az erőltetett mosolyt látta. Ez most egy igazi szívből jövő mosoly volt. Szemei sem szomorúsággal voltak tele. Vidáman csillogtak, amivel Laylat is jobb kedvre derítette.
-Szerelmes vagy belé?- kérdezte, meg mikor Sora befejezte.
-Igen.- Sora nem habozott. Magabiztosan válaszolt.
-Ennek örülök. A kicsiknek ugye én leszek a keresztanyja? -mosolyodott el.
-Te… tessék?- Sora elpirult.
-Ugyanmár. Tudod, miről beszélek.-
-Igen. Persze, hogy tudom. De még nem tartunk ott.-
-Óóóó. Pedig én azt hittem, hogy kilenc hónap múlva már a babával fogok játszani.- nevetett fel.
-na ebből elég Hamilton kisasszony. Most beszéljünk rólad.- mosolyodott el Sora.
-Rólam?- lepődött meg Layla.
-Igen. Rólad. Hisz te, akartál velem találkozni.- Sora furcsán nézett rá. Layla félrenézett.
-Mit titkolsz?- jött rá Sora.
-Én?- Layla húzta az időt.
-Layla. Mondd már el. Hisz bennem, megbízhatsz. Te mondtad, hogy olyanok vagyunk, mint a testvérek.-
-Igen. Tudom.- Layla elszégyellte magát. Sora is megbízott benne. Csak benne. Csakis ő tudott róla, hogy a lány szenved Leon hiányától.
-Rendben van. Megbízom benned természetesen, ahogy te is bennem.- kezdte el.
-Akkor hallgatlak.- mosolygott rá bíztatóan. Layla kicsit zavartan kezdett el beszélni.
-Nos…én…azt hiszem…szerelmes vagyok.- mondta szaggatottan.
-Hisz ez nagyszerű.-
-Igen az. Csak az a baj, hogy nem tudom, hogy ő viszont szeret-e. Sőt biztos vagyok benne, hogy nem.- folytatta szomorkáson.
-Ó. De elmondtad már neki?-
-Nem.-
-Akkor meg honnan veszed, hogy nem szeret viszont?-
-Onnan, hogy akit szeretek az Yuri.-
-Yuri?- döbbent meg Sora.
-Igen.- A két lány percekig némán gondolkodott. Végül Sora szólalt meg.
-Tudod, hogy én nem szeretem Yurit.-
-Igen.-
-Jó. És ugye azt is tudod, hogy nagyon szeretlek, és bármit megtennék érted?-
-Igen.-
-Rendben. Én melletted leszek akármi, legyen is. Ha szükséged van rám, szólj. Ha készen állsz rá, hogy elmond Yurinak az érzéseid, akkor is támogatni foglak. Biztos vagyok benne, hogy ő sem közömbös irántad. Hisz te egy kedves, csinos, okos és gyönyörű lány vagy. Abban az esetben, ha mégis visszautasít….én itt leszek veled.-
-Köszönöm Sora.- ölelte át barátnőjét. Perceken keresztül így maradták. Védelmet és megnyugvást biztosítva a másiknak. Mikor elváltak mosolyogva, megkönnyebbülten néztek egymásra.
-Mégegyszer köszönöm Sora. Most már hazamegyek.- állt fel.
-nem maradsz éjszakára?- állt fel Sora is.
-Nem szeretnék zavarni.-
-Nem zavarsz. Rendben Akkor maradsz.- jelentette ki Sora.
-Jól van.- sóhajtott Layla.
-Jenny!-
-Igen kisasszony?- sietett be Jenny.
-Layla ma nálunk éjszakázik.-
-Értem. Előkészítsek egy vendégszobát a kisasszonynak?-
-Nem. Arra semmi szükség. Layla az én szobámban alszik.-
-Igenis kisasszony. A vacsora pár percen belül elkészül.-
-Leon hazaért már?-
-Igen. A szobájában van. Azt mondta, nem szeretné megzavarni önöket. Szóljak az úrnak?-
-Nem kell. Kísérd Laylat az étkezőbe. Pár perc és itt vagyok.- szólt még vissza Laylanak.
Felsietett a lépcsőn, majd benyitott Leonhoz. A férfi a szobában elhelyezett fehér kanapén ült. Egy könyvet olvasott. Nem vette észre, hogy a lány is ott van.
-Mit olvasol?- bújt hozzá Sora.
-Olyasmit, ami nem neked való.- mosolygott Leon. A könyvet mellőzve megcsókolta Sorát.
-szia.-
-szia.-
-Mi volt Laylaval?- ölelte át a derekát.
-Ma itt alszik. Ezért is jöttem, hogy szóljak. Kész a vacsora.-
-Rendben. Menjünk.-
Miután Layla és Leon köszöntötte egymást, leültek vacsorázni. A vacsora után aludni indultak. Leon lágy csókot lehelt Sora ajkaira búcsúzásképp, majd szobájába ment lepihenni. A két lány is így tett. Sora kölcsönadott Laylanak egy hálóinget, majd mindketten a lány ágyába bújtak.
-Jó éjszakát.- hunyta le szemeit Layla.
-Jó éjszakát.- ásított Sora. Szinte azonnal elaludtak.