Rem�ny…

- Az a nap m�g mindig �lesen �l az eml�keimben, mit sem halv�nyulva az�ta. Hacsak r�gondolok, olyan, mintha �jra �t�ln�m azt a borzalmat. Amikor � meghalt, vele halt az �n lelkem is. � volt a mindenem, az egyetlen, aki k�zel �llt hozz�m. Sosem gondoltam arra, hogy ilyen hamar elvesz�tem. Att�l a pillanatt�l kezdve, mikor tudatosult bennem, hogy � nincs t�bb�, m�g ma is a poklok pokl�t �lem nap, mint nap. Sz�vemet megkem�ny�tettem, hogy ez m�g egyszer ne t�rt�nhessen meg. T�sk�ket n�vesztettem, hogy �n sebezzek, miel�tt engem sebeznek meg. Ez�rt aki k�zel akart hozz�m ker�lni, addig k�noztam, gy�t�rtem, m�g feladta �s meggy�l�lt… Nem �rdekelt. Nem �rdekelt, mert f�ltem. F�ltem, hogy �jra �t�lem azt a csontig hatol� f�jdalmat, amibe belehaln�k. �r�k�s harcot v�vtam �nmagammal az�rt, hogy elrejtsem a r�gi �nem. Minden nap egy h�bor� volt, melyben vesztettem �s gy�ztem. Vesztettem, mert gyenge, �rzelmes mivoltom m�lyen a sz�vem legm�lyebb rejtek�be z�rtam vele egy�tt. Eltemettem magamban mindent, ami egy szikr�nyi �rzelmet sejtet. Gy�ztem, mert durva, elutas�t� �nem diadalmaskodott a m�sik felett, �s minden, ami bel�lem maradt csup�n egy test �rzelem n�lk�l. Egy robot, aki a munk�ban keres megnyugv�st, hogy b�k�n hagyj�k. Ezen k�v�l semmim sincs, egyed�l vagyok �s ez �gy j� volt nekem. Nem tartoztam senkinek semmivel, k�t�tts�gek n�lk�l �ltem, elmarva magamt�l mindenkit, �s �nz� m�don csak a saj�t �rz�seim �rdekeltek. Oly k�nnyed�n tapostam �t b�rkin, fittyet h�nyva �rz�seire, mint egy pillang�, ami gondtalanul r�ppen vir�gr�l vir�gra. Valamikor azt k�rdezted, mi�rt vagyok ilyen sz�vtelen… most v�laszolok. Az�rt mert � m�r nincs t�bb�, nincs, ki visszafogja zabol�tlan �nmagam. � volt az egyetlen, aki k�pes volt kezes b�r�nyt csin�lni bel�lem. A sz�vemben l�v� �r darabokra t�p, csak �lmaimban lehetek �jra ugyan az, mint annakidej�n. �jszak�nk�nt �jra abban az �lomvil�gban �lhetek, ahol �jra boldog lehetek vele… N�lk�le, minden egyes perc �r�kk�val�s�gnak t�nik, amib�l nem l�tom, vagy nem akarom megl�tni a kiutat. Tal�n az elkesered�s vak�t el ennyire �s a megold�s, itt van az orrom el�tt, de m�g sem keresem, azt rem�lem majd r�m tal�l, �s hideg zuhanyk�nt r�nt vissza a val�s�gba, mellyel megragyogtatja darabokra hullott, sz�tsz�rt sz�vem… De addig is, m�lyen magamba fojtom, ezt a fullaszt� �rz�st, melyt�l nem tudok szabadulni. Akkor �s ott minden elveszett, �s ott fogadtam meg, hogy sohasem fogok �jra szeretni, mert ha ilyen �ra van, ink�bb �lek �rzelmek n�lk�l, �s egyed�l, minden eml�kemmel, am�g a v�gtelennek t�n� id� megsz�nik l�tezni… �m az �letemben ad�dtak fordul� pontok, amelyek gy�keresen megv�ltoztatt�k az �letem. Hirtelen minden a feje tetej�re �llt �s semmit sem tudtam tenni ellene, csak sodr�dtam az �rral, ami nem volt felt�tlen�l rossz sz�momra. Tal�n most j�tt el az az id�, ahol a f�ny egy apr� nyal�bja r�m vet�l, �s nem kell tov�bb �lnem, a b�ntudatommal, amely m�r bilinccs� korcsosult. Nehezemre esik kimondani, de a neki tett �g�retemet egyre nehezebb cipelni a v�llamon. Sohasem gondoltam volna, hogy egyszer ki kell mondanom ezt, de szeretn�k megszabadulni a rabs�gt�l, melybe eddig burkol�ztam. Lelkem m�ly�n �rzem, hogy megtal�ltam azt, aki megv�lthatja lelkem az �r�k mag�nyt�l. N�ha h�tborzongat� �rz�s fog el mellette, olyan, mintha a lelk�k egym�s t�k�rk�pe lenne… De m�gsem, m�gis van, amikor �gy �rzem teljesen m�s �rz�s a k�zel�ben lenni. A hang a bels�mben azt s�gja � az, aki Sophie ut�n a legfontosabb� v�lhat az �letemben, de habozok… F�lek megtenni a l�p�st a csal�d�s miatt… Mindenn�l jobban szeretn�m �rezni, hogy fontos vagyok valakinek, de nem merek k�zeledni, mert ad�dhat olyan, hogy f�lre�rtettem azt, amit az �szt�n�m dikt�l? Nem, biztosan nem, hiszen most �reztem el�sz�r, hogy annyi id� ut�n �jra dobog a sz�vem. Nem futhatok el a probl�m�k el�l. �n nem ilyen vagyok. N�lk�le bizonytalan, de vele sz�rnyra kapok, b�r m�gis �gy l�k�m el magamt�l, mint valami haszn�lt, elkopott rongyot. V�ltoznom kell… �rzem, neki megmutathatom az igazi val�m, �s nem kell elz�rnom semmit, ami m�g bennem maradt. Neh�z lesz, de nem adhatom fel, lassan r��bredek, hogy nem ez volt a helyes. Ha ford�tott esetben lenne, azt szeretn�m, hogy boldogl�gy. Lelke rokona a boldogs�gom kulcsa, s mikor az eny�m lesz, nem eresztem el soha… M�r tudom, biztos vagyok, m�g ebben a bizonytalan helyzetben is, hogy minden rendben lesz, csak ki kell ny�jtanom a kezem, hogy �rezze, minden �rz�sem, hogy � lesz az egyetlen, akiben rend�letlen lesz a bizalmam. Tudom, nagy felel�ss�g, de csak � tud seg�teni rajtam. Vele minden �j �rtelmet kapna, hab�r ez m�g csak �lom, de val�ra fogom v�ltani, ha addig kell k�zdenem is, am�g az utols� hajsz�l is elv�sz, harcolok �rte, hogy elfogadjon, �s sz�v�be z�rjon…

- Ezt mi�rt nekem mondtad el?

N�ma mosoly jelent meg a f�rfi arc�n, melyben a magabiztoss�g t�kr�z�d�tt, de bel�l, m�lyen mag�ban ord�tott a f�lelemt�l…

- Az�rt, mert te Sora, mert te vagy az, aki belef�szkelte mag�t a sz�vembe, aki �jra �letet lehelt halott sz�vembe.

A l�ny csak �llt, hangtalanul �rezve, hogy most minden egyes sz�nak �loms�lya van. Leon szavai a sz�v�be �gett�k magukat, hallani lehetett, ahogy a k� leesik a sz�v�r�l, hogy �rzelmei nem viszonzatlanok. Valahogy most sem tudta elhinni, hogy ennyire sokat jelent a fi� sz�m�ra, de melegs�g �nt�tte el a sz�v�t. Megb�n�totta a hirtelen vallom�s, mozdulni sem b�rt. K�t ez�st�sen csillog� gy�ngy jelent meg a szem�ben, melyet b�szk�n viselt, mosolyogva, ami selymesen g�rd�lt v�gig arc�n �s a h�rtelen mozdulatt�l v�lt sok milli� darabra hullott a leveg�ben. Az a mozdulat �szt�n�sen j�tt, sebesen m�gis tele �rz�ssel. Az �lel�s, amely minden egyes �rt�ktelen sz�n�l t�bbet jelentett sz�mukra. Abban a pillanatban �gy �lelt�k egym�st, mintha �sid�k �ta csak erre v�gytak volna… sz�v�k att�l a perct�l kezdve egy�tt dobbant az �r�kk�val�s�gig…

Fin