5. fejezet

Egy ideig nézte az előtte „csókolózó párt”, majd megfordult és csendben visszazárta az ajtót. Idegesen lépkedett Kalos irodája felé, majd kopogás nélkül berontott. A főnök nyugodt volt, majd megszólalt.

-      Ha azért jössz, hogy megkérj arra, hogy ne Sora legyen a főszereplő, teljesen feleslegesen fecsérled az időd. De ha másról szeretnél beszélni, hát halljam.

-      Miért nem lehetne kiírni a főszerepről? May is van olyan ügyes, mint ő! Akkor miért nem lehetne ő?- vetette oda Leon.

-      Valóban lenyűgöző May teljesítménye is, de te is tudod, és már nem egyszer be is vallottad, hogy Sora a jobb. -még mindig nyugodtan.

-      Bevallottam? Mégis mikor?- nézett úgy rá Kalosra, mint aki megőrült.

-      Például most. És akkor, amikor azt mondtad, hogy ő lesz a partnered. És most, ha nincs más mondani valód, kérlek hagyd el az irodám. Jobb dolgom is van ennél.- kezdett ő is ideges lenni. Leon szó nélkül megfordult és dühösen becsapta az ajtót. Nem tudta miért ilyen dühös a lányra, mikor nem tett ellene semmit. Akkor mégis miért olyan mérges? Inkább felhagyott a dologgal és visszament edzeni. Sora felébred még mindig erős fejfájással. Csodálkozott, hogy nincs bent senki. De jobban körülnézett és látta, hogy még sincs egyedül. Chrisopher ült az egyik széken a sarokban. Mikor észrevette, hogy a lány felébredt egyből felpattant.

-      Jól vagy? Nem fáj semmi?- kérdezte és arcán aggodalom tükröződött.

-      Megvagyok, de a fejem még mindig nagyon fáj.- próbált mosolyogni Sora.

-      Beszéltem Kalossal, hogy addig hadd pihenj, amíg jobban nem vagy.

-      Köszönöm.- mondta Sora elpirulva.

-      Ugyan ez semmiség.- nevetett a fiú.- Ja igen, és az a Sarah nevű nő fog rád vigyázni. Elég rendesnek néz ki, bár egy kicsit furcsa.

-      Hát igen. Ő már csak ilyen. De nem tudod, mikor mehetek ki innen?- nézett kérdőn a fiúra.

-      Dehogy nem! Akár most rögtön indulhatunk. Először öltözz fel és azután mehetünk is. Addig én kint várlak.- mondta Chris és kiment. 5 perc múlva Sora készen állt és együtt indultak el a diákszálló felé, ahol Ken jött velük szemben. Egyből megrohanta a lányt.

-      Jajj, Sora! Úgy aggódtam érted! Jobban vagy már?- kérdezte vékonyka hangján. Chris ezt nem nagyon nézte jó szemmel, persze megértette, hogy aggódik érte, de azért túlzásokba se kell esni.

-      Igen, köszönöm Ken. De nem láttad Leont?- kérdezte kíváncsian. A fiút kicsit zavarta a kérdés, de azért válaszolt.   

-      De láttam. Elég dühösnek látszott, miután kijött tőled a kórházból.

-      Tessék? Leon bent volt?- nézett zavartan a szőkéshajú fiúra.

-      Igen, persze. Hiszen ő vitt be a kórházba. Meg azt hiszem még ma is volt bent.- mondta nyugodtan. Sora csak csodálkozott. Miért ment volna be hozzá a férfi.

-      Akkor azt hiszem aludtam.- szólalt meg végül kábultan.

-      Nem tudom, de nekem most mennem kell. Sziasztok!

-      Szia Ken. – intett Sora még neki.

-      Ő meg ki volt?- kérdezte kis féltékenységgel a hangjában.

-      Ken? Ja ő a menedzserem és az egyik legjobb barátom.- mosolygott a lány.

-      Nekem nem úgy tűnik…- jegyezte meg félhangosan.

-      Huh? Ezt hogy érted?

-      Mi? Ja! Semmi, semmi. Inkább gyorsan elkísérlek a szobádig, nehogy rosszul légy itt nekem.- terelte a szót Christopher. Amikor elértek Sora szállásáig, behívta a fiút egy teára.

-      Hogyhogy egy fiút hoztál? Tudod, hogy én teljesen nőpárti vagyok.- mondta egyből Fantom, amint meglátta a Sorával érkezett fiút. A lány úgy tett, mintha meg sem hallotta volna. Egy kis idővel később kopogás hallatszott és kinyitotta az ajtót. Leonnal találta szemben magát.

-      Ööö…hello Leon. Szeretnél valamit?

-      Nem, csak meg szerettem volna kérdezni, hogy hogy érzed magad?!

-      Köszönöm, már jobban vagyok. És azt is köszönöm, hogy bevittél.- mondta elpirulva.

-      Ki az Sora?- hallatszott bentről Chris hangja.           by: sana-chan