6. fejezet

-      Nos látom vendéged van, úgyhogy nem is zavarlak titeket, hadd legyetek csak kettesben.- mondta féltékenyen a francia fiú. Sora csak zavartan nézett, hogy mi ütött a fiúba, mikor megjelent mögötte Chris és a lány vállára tette a kezét.

-      Jó napot Leon. – üdvözölte udvariasan.- Jobban tennéd, ha mennél, mert Sorának nincs szüksége arra, hogy még rosszabbul érezze magát egyesek miatt.- váltott át mogorvább hangnemben, amitől Leon szó szerint meg bírta volna ölni.

-      Neked is jó napot.- válaszolt gúnyosan a férfi.- És kérlek a jövőben ne akard megmondani, hogy mi jó nekem és Sorának vagy mi nem.- nézett a fiúra, miközben szemei villámokat szórtak. A lány jobbnak találta, ha leállítja ezt a civakodást, persze azt még nem tudta, hogy miért ilyen ellenségesek egymással. Finoman lelökte a válláról Christopher kezét, majd kitessékelte a fiút az ajtón.

-      Köszönöm amit értem tettetek, de tudjátok, hogy az orvos is megmondta, hogy nekem még pihennem kell. Úgyhogy kérlek mondjátok meg mindenkinek,  ne aggódjanak miattam. Ja és kérlek szóljatok Sarahnak, mert beszélnem kell vele. Köszönöm.- és bezárta a fiúk orra előtt az ajtót. Ezt a megoldást találta a legjobbnak. Leon és Chris tátott szájjal álltak az ajtó előtt. Majd hirtelen Leon megindult az egyik irányba. A másik fiú csak értetlenül nézett utána.

-      Na mi az? Csak nem hagyod, hogy ilyen könnyen legyőzzelek?- nézett hátra Leon.

-      Tessék?- értetlenkedett tovább.

-      Hát látom nagyon érdekel téged is amire mások megkérnek.- mondta szemrehányóan. És ekkor megtörtént a csoda és Chris rohanni kezdett megkeresni a többieket, és elmondani nekik amit Sora üzent. Leon közben nyugodtan lépkedett Sarah szállása felé. Bekopogott az ajtón, majd kikászálódott mögüle egy szőke nő. Majd vidáman és egyben meglepődötten szólt.

-      Ohh…Szia Leon! Te hogy hogy itt?

-      Sorától hoztam agy üzenetet. Azt kérte szóljak neked, mert beszélni akar veled. A szobájában vár rád. Viszlát.- fordult el majd eltűnt Sarah szeme elől. Elindult Sora szobája felé, ahogy kérte tőle. Nemsokára már a lány szobájában ült, teát szürcsölgetve.

-      És azt mondod, hogy nagyon furcsán viselkedtek? -kérdezte kíváncsian.

-      Igen. Még sose védett engem Leon, főleg úgy, hogy pont nem volt semmi. Ezt nem értem…- sóhajtott mélyen Sora.

-      Mit nem lehet ezen érteni?

-      Miért? Mit lehet?

-      Mind a két fiú beléd van esve. Sőt talán nem is csak ők.

-      Huh?- Sorának teljesen homályos volt minden.

-      Jaj Sora! Ne tedd itt az ártatlant! Halljam mit csináltál, hogy sikerült így elcsavarnod a fejüket? -mosolygott Sarah.

Sora csak tovább tette a hülyét, de titkon örült annak, amit a nő mondott.