15.fejezet

- Csak képzelődsz. Nincs vele semmi. Ugyan olyan, mint mindig. Inkább mesélj, mi volt veled az elmúlt két évben? Semmit nem hallottam rólad és teljesen megváltoztál.- terelte a témát Sora.

- Hát azt észrevettem, hogy nem ismertél meg.- nevetett Jack.

- És miért jöttél ide ilyen hirtelen?

- Már nem is emlékszel az ígéretemre?- komorult el hirtelen az arca.

- Melyikre gondolsz a sok közül, amelyiket nem tartottad be?- mondta a lány hozzá nem illő komolysággal. A fiú szégyelte magát, ezért lehajtotta a fejét.

- Amikor azt mondtad, hogy amiatt hagysz el, mert fel akarsz készülni, hogy beléphess a Kaleido társulatba szörnyen rosszul éreztem magam. Legszívesebben ott tartottalak volna akárhogy is kellett volna ezt elérnem. Te tizenöt és pedig 17 éves voltam. Pontosan egy éve. De szerintem te is emlékszel rá, ezért nem kell beavassalak a történetbe. Én csak azt akartam, hogy te is ugyanúgy szeress engem, mint én téged. De ez nem történt meg és én csak tovább gyötörtem magam emiatt. Mindig csak úgy néztél rám, mint egy barátra, mégis azt mondtad, hogy járjunk amikor megkértelek rá. Egy ideig még elviseltem, de aztán kiborultam és döntés elé kényszerítettelek. Tudom, hogy megmondtad, ne várjak tőled semmit, mert te az álmaidnak élsz. És most, hogy beteljesítetted az álmod, szeretném, ha rám is jutna egy kis időd és arra, hogy megismerj jobban és te is megszeress. Megígértem neked, hogy én is keményen fogok edzeni, hogy utánad jöhessek és együtt szerepeljünk. És eljöttem, végül itt vagyok. De mit látok? Hogy egy másik férfi udvarolgat neked.- fejezte be szomorúan a mondandóját. A lány csak szó nélkül hallgatta az előbbieket. A fiú megfordult majd közelebb lépett Sorához. A lány szeméből nem lehetett kiolvasni semmit, így kockáztatott. Közelebb hajolt hozzá az ajkaik már csak centikre voltak egymástól, de Sora ellökte magától Jacket és bocsánatkérően nézett rá.

- Ha tudtad hogy én nem érzek irántad úgy, ahogy te irántam, akkor miért csináltad? Elmondtam neked, hogy minden álmom az, hogy egyszer eljussak ide és felléphessek Laylával. Az itt töltött időben egyre jobban megszerettem a színpadot. Sok mindenen mentem keresztül de boldog voltam, hogy végül sikerült. Miután ez az álmom teljesült azt remélted csak úgy annyiban hagyom az egészet és visszamegyek hozzád Japánba? Azóta már más az álmom.- suttogta lehajtott fejjel Sora és szemei kétségbeesetten a homokot fürkészték.

- Tudod Sora, a remény hal meg utoljára. És én még mindig bízom benne, hogy engem is tudsz szeretni nem csak úgy, mint egy sima barátot. És akármit mondasz én a szívem mélyén mindig ezt fogom kívánni, akár hol is leszek, vagy vagyok.- majd egyedül hagyta a lányt a gondolataival.

- Nem kellett volna idejönnöd.- kiabált még utána Sora és mindennél jobban remélte, hogy egyszer elfelejti őt a fiú, mert ő nem akart feleslegesen fájdalmat okozni másoknak, főleg ha nem tudott rajta segíteni. Lehangoltan kullogott haza. Bement a fürdőbe gond nélkül, mivel Fantom most egy 18+-os filmmel volt elfoglalva. Miután vette egy meleg zuhanyt, kikászálódott a fürdőből. Mivel még nem volt álmos kilökte Fantomot a TV elől és átkapcsolt valami különösen unalmas természetfilmre. Mikor már vagy húsz perce azt nézte kezdte egyre unalmasabbnak találni kikapcsolta, pedig még mindig egyáltalán ne volt fáradt. Inkább le akart feküdni aludni, még ha tudta, hogy úgyse fog menni. De kopogást hallott. Odament az ajtóhoz, kinyitotta és egy férfival találta magát szemben.

- Te meg mit keresel ilyenkor itt?– kérdezte Sora kíváncsian. A férfi válaszra sem méltatva megragadta a lányt a derekánál és szenvedélyesen megcsókolta.