16.fejezet

Sora viszonozta a csókát, bár azt még maga sem tudta, hogy miért. De egyre többet és többet akart a férfiból. A szíve mélyén már nagyon várta, hogy az a pillanat egyszer megvalósuljon és ne csak az álmaiban éljen. Ajkuk és nyelvük a szerelmesek oly rég óta ismert tüzes táncát járták.  De hirtelen a varázs megtört és fel kellett ébredniük. A férfi erőt vett magán és megszakította a kapcsolatot.

- Sajnálom.- nyögte végül és sietve távozott. A lány még egy ideig önkívületben bámult utána, majd bement bezárta az ajtót és nekitámaszkodva lassan lerogyott a földre és előtört belőle ismét a sírás. Azt, hogy miért sírt pontosan ő se tudta csak annyit, hogy teljesen össze volt zavarodva eddig is és most még jobban felkavarta a férfi. Összeszedte magát és befeküdt az ágyába. Egész éjszaka nem jött álom a szemére. Végül egy pár óra múlva nagy nehezen mégis elaludt, már nem bírta a nap stresszeit és túl akart rajta lenni. Azt hitte az éjszaka mindent megold és másnapra minden rendben lesz, mintha semmi sem történt volna. Ilyen és ehhez hasonló gondolatok keveredtek az agyában. Reggel nagy ordibálásra ébredt amelyik hangnak hamar ráismert a gazdájára. May ordibált. Megint. Kikecmergett az ágyból és az ajtó felé vette az irányt. Mikor kiért látta, hogy a lány a fél térdén áll és a másikat erősem szorítja, míg Kennel ordibált, miközben az a kezét nyújtotta neki de a másik csak tovább fújta a magáét.

- Nem tudnál jobban vigyázni? Ha ennyire vaksi vagy, talán el kéne menned a szemészetre!- sikoltozott a lány.

- De May! Már mondtam hogy véletlen volt! És egyébként is! Már vagy ezerszer bocsánatot kértem tőled, de ha te nem csak saját magadra figyelnél talán feltűnt volna!- mondta Ken a tőle nem megszokott modorban.

- Mégis mit képzelsz magadról? Velem nem beszélhetsz így!- védekezett a lány még mindig a földön, térdét szorongatva. Sora csendben figyelte az eseményeket majd feltűnt egy másik alak is a láthatáron.

- Nem lehetne egy kicsit hangosabban? A szomszéd városban még nem hallanak titeket. Mindenkit felébresztettek.- mondta Leon a maga mogorva stílusában. Látszott rajta, hogy ő se aludt túl sokat az éjjel.

- Neked se kéne mások fejét leordítanod csak mert nem olyan éjszakád volt mint amilyet beterveztél.- húzódott gúnyos vigyorra May szája. Sora jobbnak találta nem feltűnést kelteni maga körül és nem akart a fiú szemébe nézni, ezért inkább gyorsan visszavonult a szobájába. De szerencsétlenségére a férfi észrevette és egyből utána is ment. A lány, mintha nem is látná be akarta zárni az ajtót, de Leon megállította a lábával.

- Azt hiszem beszélnünk kéne.- mondta a fiú enyhébb és őszinte hangon.