- Mégis miről?- tette a hülyét Sora. A férfinak ez nem tetszett és ki is mutatta.
- Jól van. Akkor nem kell beszélnünk semmiről.- mondta sértődött hangon Leon. Majd távozni készült, de a lány egy nyüszítés féle hangot adott ki ezzel jelezve, hogy maradjon.
- Én azt hittem nincs semmi amiről beszélni akarnál velem.- fordult vissza. Közben May még mindig Kennel ordibált.
- Inkább gyere be.- mutatott Sora a nyitott ajtóra. Leon nem kérette magát és egyből bement.
- Bocs a rendetlenségért.- mondta kicsit elpirulva a lány. A férfi ügyet sem vetve rá vállat rántott és leült az egyik székre.
- Szeretnél valamit….inni?- szólalt meg végül Sora. Elég cikinek találta a helyzetet és az igazat megvallva az is volt. Nem tudta mint lehet ilyen helyzetben mondani. A szíve a torkában dobogott és ahogy látta a fiú se nagyon akart megszólalni csak nézett rá.
- Nem kérek semmit, köszönöm.- szólalt meg végül. Majd a lány leült a vele szembe lévő székre és ő is csak ismét hallgatott.
- Öh…- nyögött egyet és a férfi ismét rá emelte ezüstösen csillogó szemét.
- Igen?- kezdte Leon is kínosan érezni magát. A levegő egyre feszültebb volt körülöttük.
- Mi, igen?- nézett rá értetlenül.
- Szólni akartál nem?
- Nem! Egyébként is! Te akartál velem beszélni.- mondta most már karba tett kézzel sértődötten a lány.- Hallgatlak.
- Inkább hagyjuk.- és felállt volna a férfi de Sora ijedt tekintete miatt jobbnak találta ott maradni ahol van.- Úgy látom egy percig se bírod ki nélkülem.- nevetett a fiú.
- Mi? Hogy nélküled?- pirult el fülig a lány.
- Igen.- mosolygott Leon.- De ha nem szeretnéd folytatni ezt az értelmes beszélgetést, én megértelek.
- Azt hiszem jobb lenne.- nevetett a lány is.
- És a tegnap estéről nem is akarsz beszélni?- kérdezte erőt véve magán a férfi. Sora megint elpirult és legjobban egy rákhoz hasonlított.
- Én….én nem tudom.- kezdte elhagyni minden ereje és lábai az asztal alatt remegni kezdtek még inkább akkor amikor Leon közelebb hajolt hozzá át az asztal felett. A távolság egyre fogyott kettejük között, mikor valaki bekopogott. Sora gyorsan felpattant és az ajtó felé vette az irány magára hagyva a döbbent fiút. Kinyitotta az ajtót és Ken állt előtte.
- Sora beszélhetnék kérlek? Nem akarlak feltartani, csak egy kis idő lenne.- kérdezte a fiú. Úgy tűnt végre sikerült leráznia magáról Mayt.
- Persze.- válaszolt a lány eléggé zavartan bár a másik nem tudta miért.- Gyere be.- nyitotta ki nagyobbra az ajtót és mikor a fiú bement ledöbbenve vette észre, hogy az asztalnál ott ül a másik fiú is.
- Jaj elnézést én nem akartam zavarni.- szabadkozott vékonyka hangon fiú.- Akkor azt hiszem én most megyek is.- már indult volna kifele, amikor Sora mondta h nyugodtan maradjon nem zavar. Inkább kerülni szerette volna, hogy megint kettesben maradjon Leonnal.
- Biztos, hogy nem zavarok?- kérdezte kételkedve mikor megint ránézett a másik férfira és az szúrós tekintettel viszonozta.
- Már mondtam.- erőltetett magára egy mosolyt.- Foglalj helyet.
- Köszönöm. Majd leült az ágy szélére, hogy még véletlenül se kelljen Leon mellé üljön, mert az még képes lenni a puszta tekintetével megölni őt.
- És miről szerettél volna beszélni?- kérdezte kíváncsian a lány.
- Igazából Kalosról és Sarahról.
- Ezt hogy érted?- szólt közbe Leon is.
- Ti nem vettétek észre? Teljesen furcsán viselkednek.
- Mire célzol ezzel?
- Nekem nagyon úgy tűnik, mintha a főn9k és Sarah titkolnának valamit.- fejtette ki vélemményét Ken.