19.fejezet

-      Köszönöm szépen!- kiáltott rá Sora Jackre.- Most megint magyarázkodhatok neki, hogy nem történt semmi. Mindent félreértett. Miért nem lehet végre békén hagyni engem?- már a könny is folyt a szeméből. A fiú csak döbbenten nézett az előtte síró angyalra.

-      Hát tényleg ennyire fontos neked az a pasi? Fontosabb nálam?- kérdezte végül a fiú kicsit enyhülve. Sora nem válaszolt, de a másik tudta, hogy felesleges volt feltenni a kérdést.

-      Akkor azt hiszem, itt nincs rám szükség. Az első járattal visszamegyek Japánba. És ne is próbálj megállítani. – hajtotta le a fejét. Sorának esze ágában sem volt ilyet mondani, de nem akarta még jobban megbántani a fiút.- Ha ő is szeret meg fog bocsátani.

-      De mi van ha nem?- kérdezte elcsukló hangon.

-      Mi van ha nem szeret?- akkor meg nincs is miért megbocsátania.

-      Nem, nem. Mi van ha szeret, de mégsem bocsát meg?

-      Nem tudom. Menj és beszélj vele.- mondta ki a számára fájdalmas szavakat. A lány végül megölelte őt, motyogott egy „Sajnálom” -ot és elrohant. Kereste a férfit vagy két órán keresztül, de sehol se találta. Még az edzésen sem jelent meg. Másnap pedig szombat volt és hétvégére szabadnapot kaptak kivételesen. „Tényleg egyre kedvesebb.” gondolta kicsit gúnyosan Sora. Miután a főnök elmondta mindenkinek a hírt, ujjongásban törtek ki.

-      A hétvége folyamán ismét új előadó érkezik a színpadhoz. Szeretném ha Sora NEM találkozna vele.- tette hozzá gúnyosan Kalos.

-      És az edzések?- tette fel az egyik lány a kérdést, mert ők nem értették miről van szó.

-      Ugyan, ugyan. Nem kell ilyen drasztikus módszerekhez folyamodni.- Sorának már így is égnek állt minden hajszála, de ezután a kijelentés után csak még idegesebb lett.- Az új előadó ugyan is egy lány. Megbízom ennyire Sorában.- lépett be nevetve Yuri.

-      Milyen kedves vagy… mégis hogy érdemelhettem ki ezt a megtiszteltetést?- mosolygott gúnyosan a lány. A többiek csak néztek, nem tudták miről van szó.

-      Jól van, elmehettek. Yuri te maradj, veled még beszélnem kell.- adta ki az utasításokat a főnök.- És egy hét múlva főpróba.

-      Igenis!- hallatszott a válasz. A lányok megbeszélték, hogy a parton találkoznak és ott kitalálják, hogy hova menjenek. Fél óra múlva mind az öten ott voltak. Sora, May, Mia, Anna, és Rosetta.

-      Akkor hova megyünk?- kérdezte a legkisebb.

-      Mit szóltok egy étteremhez?- vetette fel az ötletet Mia.

-      Remek! Úgy is éhes vagyok.- helyeselt Anna.

-      Nekem mindegy.- hallották Mayt. Rosetta is csak bólintott.

-      Sora?

-      Nekem jó.- mondta Sora nem is nagyon figyelve barátnőire.

-      Mit szóltok a Sweethez?- kérdezte Mia. A többiek csak bólintottak. Egy húsz perc múlva már bent ültek a szép helyiségben és arra vártak, hogy felvehessék a rendelést, mikor meglátták, hogy Leon lép be az ajtón és helyetfoglal.

-      Ez meg mit keres itt? Tegnap reggel óta színét se láttam. – mondta Anna.

-      Mindjárt kiderítjük.- pattant fel Rosetta, de Sora visszahúzta.

-      Nem a mi dolgunk.- mondta kicsit túl hidegen a lány. Bár őt is nagyon érdekelte mit keres itt.