20.fejezet

Pár perc múlva a lányok már az ebédjüket fogyasztották és jól elbeszélgettek. Leonnak még mindig nem tűnt fel, hogy a lányok ott vannak, ezért ők sem vették a fáradtságot, hogy köszönjenek neki. Egyszer ismét nyílt az ajtó amin egy tizenhat év körüli lány lépett be. Szépen ki volt öltözve. Egy fehér szoknya és egy szintén fehér női ing. Kicsit ki volt sminkelve, bár a maga a lány nem volt egy bombázó.  Barna haja volt ami az álláig ért és sötétbarna szemei.

Messziről nem tudták volna megmondani, de szeplős is volt. [:P]  Az átlagos külső ellenére mind az öt lány szeme rátapadt amikor meglátták, hogy Leon asztalához ül le.

-          É... én nem tudtam, hogy Leon az ilyenekre bukik.- döbbent le Anna. Sora és May hirtelen felpattantak és a férfi asztala felé vették az irányt.

-          Ezt mégis hogy képzelted?- kiabált rá először May. Leon és a mellette ülő idegen lány döbbenten nézett rájuk.

-          Neked is jó napot.- szólalt meg végül gúnyosan a férfi.

-          Te csak ne jó napotozz itt nekünk. Tegnap egész nap téged kerestünk és még csak az edzésen se jelensz meg.- folytatta Sora a leszúrást.

-          És erre itt találunk egy idegen csajjal randizgatni.- fejezte be May.

-          Nem gondoljátok, hogy nem éppen ez a hely a legjobb a féltékenységi jeleneteknek?- jutott végre szóhoz Leon.

-          Milyen féltékenység?- vágta rá egyből a két lány.

-          Mi csupán arról beszéltünk, hogy aggódtunk érted, hogy valami bajod esett, erre te…- kezdett bele May.

-          Erre én?- mosolygott gúnyosan Leon.

-          Már mondtuk.- vágott sértődött képet Sora.

-          E…elnézést. Nem akarok zavarni, de ti ismeritek egymást?- kérdezte félénken az idegen lány, aki eddig csak zavartan nézte a vitát.

-          Hogyne ismernénk?!- vágták rá ismét egyszerre. Mia lépett a két dühös és féltékeny lányok mögé és a hajuknál fogva elkezdte őket ráncigálni.

-          Bocsánat Leon. Tudod nem aludtak túl sokat az éjjel.- szólt még vissza egy kicsit zavartan. A férfi csak lemondóan sóhajtott és elkezdett magyarázni a kíváncsi lánynak.

-          Hogy meri?- mérgelődött a két lány.

-          Jajj nyugodjatok már meg. Lehet, hogy csak valami üzleti dolog.- próbálta nyugtatni a kedélyeket Rosetta.

-          Hát hogyne! Majd pont egy tizenhat éves csitrivel fog üzletelni. Csak is…- morgott Sora.

-          Heh…még hogy féltékeny. Annál a lánynál ezerszer jobbak vagyunk.- dühöngött May is.

-          Persze, tudjuk, tudjuk. Csak egyétek már meg és tűnjünk innen.- fáradt bele Mia.

-          Tényleg Sora! Jól vagy? A múltkor láttalak, ahogy leestél a trapézról. Remélem nincs semmi bajod.- terelte a szót Anna.

-          Huh? De hát hányszor leesem egy nap?!- nézett furcsán barátnőjére. Ezek szerint nem esett le neki, hogy csak témát akar váltani.- Inkább te jól érzed magad?

-          Háhá! Persze! Soha jobban.- vakarta a fejét idegesen.

-          Te tudod…- vonta meg a vállát Sora. Nemsokára mindannyian végeztek az ebéddel, kifizették a számlát és távoztak. Sora hazament azzal az ürüggyel, hogy fáradtnak érzi magát.