24.fejezet

-         Akkor a haditerv a következő!- csapott Sora asztalára May.- Én elcsalom Elist mellőle te pedig, hogy még csak véletlenül  se tudjanak újra találkozni elviszed Leont.

-         Elviszem?- nézett értetlenül Mayre, akinek máris a győzelem szikrája csillant meg a szemében.- Egyáltalán miért kell nekem ebben részt vennem?

-         Ha nem akarsz nem kell. Én meg tudom oldani a dolgaimat egyedül is.-  durcáskodott a lány.

-         Jó, legyen. Segítek. De csak is a te kedvedért.- sóhajtott színpadiasan Sora.

-         Persze, persze. Csak az én kedvemért…- mosolygott May.

-         Most miért?- tette a hülyét a másik, miközben az ágyán kuporgott. May ügyet sem vetve rá felpattant a székről és elindult az ajtó felé. Az angyal csak kíváncsian nézte, mit akar.

-         El ne merj mozdulni innen. Két perc és itt is vagyok.- intett May. A lány feltápászkodott az ágyról és a másik után ment és látta hogy az már csak a szobája ajtaját csapja be maga után. Visszaült az ágyra és várt. Nemsokára ismét megjelent May egy pipere táskával a kezében.

-         Mit akarsz azzal?- nézett rá ijedten.

-         Hogy ezzel?- mutatott a táskájára.- Vajon mit?- terült el egy mindent eláruló mosoly az arcán.

-         Nem! Nem és nem!- húzódott hátrébb a falhoz Sora.

-         Ugyan már! Ez még senkinek nem ártott meg.- győzködte May.

-         Na látod ez a baj. Ha másnak nem, nekem tuti meg fog.

-         De hát az előadáson is mindig ki vagy sminkelve.

-         Az teljesen más!- veszekedett tovább a lány, de már nem volt hova húzódnia, mert a fal gátolta és May egyre jobban közeledett hozzá.

-         Csak tíz percet adj. Csukd be a szemed és nem lesz semmi vész. Kérlek! Azt mondtad segíteni akarsz. És neked sem árt egy kis jó benyomás Leonra.- kérlelte még mindig. Sora a végén teljesen elpirult és csak bólintott.

-         De csak ha te is.- mondta legyőzötten.

-         Rendben van.- csapta össze a két tenyerét May. Pár perc múlva ahogy a lány megígérte teljesen átalakította Sorát. Eltűnt a gyerekes, ártatlan és aranyos pofi. Helyette egy kész gyönyörű női arc díszelgett.

-         Most már kinyithatod a szemed.- nevetett May és egy tükröt tartott elé. Sora amikor kinyitotta a szemét, szólni nem bírt a döbbenettől. Ő maga sem tudta, hogy van ilyen oldala is.

-         Nem tudtam, hogy felcsaptál kozmetikusnak,- nyögte végül. A lány csak elégedetten mosolygott.

-         Akkor már csak a ruhát kell kiválasztani.- tette karba a kezét.

-         Mi? Arról nem volt szó!- ijedt meg ismét Sora.

-         De anélkül nem ér semmit az egész.- siránkozott ismét. Nem kellett megvárnia a választ, tudta, hogy úgy is bele fog menni, így a szobája felé kezdte el terelni. Ott megmutatott neki pár ruhát, de mindegyiknél csak fejrázás volt a válasz.

-         Honnan vannak neked ezek a ruhák. Még nem nagyon láttalak bennük.- kíváncsiskodott Sora.

-         A szüleim erőltették rám.- miközben beszélt a szekrényben kotorászott.- Megvan!- kiáltotta vidáman.- Ez lesz az!- húzott elő egy ruhát. Fehér színű volt és vörös rózsaminták voltak belehímezve. Sorának nem volt kifogása a ruha ellen, így végül azt vette fel.

-         Akkor beindul a haditerv. Keressük meg őket.- vigyorgott May.