30.fejezet

Bent Leon karba tett kézzel állt előtte és látszott rajta, hogy valami nagyon nem tetszik neki. Mondhatjuk úgy is, hogy duzzogott, mint egy három éves kisfiú. Sora csak zavartan nézett rá.

-         Hát te meg ki vagy? Én azt hittem, hogy „A Nagy Leon Oswald”- hoz jövök.- viccelődött a lány, mire Leon csak még jobban húzta a száját.

-         Ez egyáltalán nem vicces. Te az enyém vagy és nem akarom, hogy ilyen alakokkal beszélj.

-         Milyen alakokkal?

-         Mint például ez a Ken. Játssza itt a jófiút aztán egy óvatlan pillanatodban letámad.

-         Csak nem féltékeny vagy?- kérdezte Sora tágra nyílt szemekkel.

-         Ugyan, hova gondolsz.- válaszolt zavartan a férfi.- De ne mond majd később, hogy én nem figyelmeztettelek.

-         Persze… nem elég, hogy hallgatózol még aztán meg is vádolod őt.- kelt barátja védelmére.

-         Igen. Mert őt jobban szereted nálam.- Leonra rá se lehetett ismerni, még a lány is teljesen ledöbbent, pedig a napokban már elég sok ilyenféle megmozdulást látott rajta. Hirtelen felindulásból visszakapta a vállára a táskáját, amit az imént dobott a földre. Leon csak ijedten nézte, hogy nem készül-e valami hülyeségre.

-         Most meg hova mész?- nyüszített a fiú, mint egy kis kölyökkutya, akit éppen most hagyja otthon a gazdája.

-         Randim van Kennel.- dohogta dühösen Sora és gyorsan elsétált az elképedt férfi előtt, majd jó erősen becsapta az ajtót.

-         És most az edzéssel mi lesz?- kérdezte magától Leon, miután kijött a sokkból. Végül felpattant az egyik trapézra az ugróasztal segítségével és elkezdte szokásos edzését. Sora egy fél óra múlva ismét megjelent az ajtóban látszólag kicsit lenyugodva. A férfi ahogy meglátta egyből leugrott a hálóba, onnan a földre és megállt a lány előtt.

-         Na milyen volt a randid?- kérdezte gúnyosan.

-         Szuper.- morogta a másik és ismét fordult volna sarkon, de az erős férfi kezek visszatartották, ami most már a vállán nyugodtak.

-         Ne haragudj.- suttogta a férfi. Az angyal hirtelen jobb kedvre derült, nyomott egy puszit a fiú szájára és elkezdett futni az öltöző felé. Két perc múlva már az edzőruhájában ugrált a trapézokon. Majd megállt és Leonra emelte csillogó tekintetét, aki még mindig ott állt egyhelyben.

-         Nem jössz?- mosolygott a lány.

-         De, máris.- követte Sorát és már együtt gyakorolták a rájuk eső szerepeket. A nap további része eseménytelenül telt. Mindenki végezte a dolgát. De este…