33. fejezet

Pár perc múlva, már Leon kellemesen hűs lakásán találta magát. Ott ült az ízlésesen berendezett nappaliban egy fekete, bőr kanapén és a fiúra várt. Azt mondta, hogy még van egy kis elintéznivalója Kalossal, addig ő nyugodtan pakoljon ki és érezze magát otthon. Mikor megunta a semmittevést, elindult a szobályába - ahol mostantól egy pár napig lakni fog - hogy kipakolja bőröndjét. Gondosan berakta ruháit a szekrénybe, majd elment zuhanyozni és felvett egy  farmer rövidnadrágot, hozzá egy fehér polót. May és Elis párbaja mindjárt kezdődik, így gondolta már most elindul az edzsőterembe. Az ajtó bezárással szerencsére nem volt gondja, mert Leon otthagyta a kulcsot és azt mondta, hogy neki is másoltat. Beért a terembe, a két lány már javában nyújtott, míg a többiek épp arról beszélgettek, szerintük ki fog nyerni. Mikor meglátták Sorát, rohantak hozzá kérdezősködni.

- Sora, Sora! Hogy lehettél ilyen figyelmetlen?- kezdte egyből Mia.

- Látom May mindenről beszámolt.- mosolygott rájuk a lány.

- Igen. Leontól már azt is hallottuk, hogy nála fogsz aludni…. Mégis, hogy jutott eszedbe ilyesmi?- kérdezett ismét egy megróvó pillantás kíséretében.

- Hát… ő mondta, hogy aludhatok nála.- válaszolta egyre pirosodó arccal. Ezek szerint Elis nem mondott el semmit abból, amit a múltkor látott.

- Én szívesen láttalak volna nálam is.- lépett be Layla, miközben rájuk mosolygott.

- Layla!- rohant oda a nőhöz Sora, hogy átölelje. A hang hallatára May is felkapta a fejét és amint meglátta a tulajdonosát ő is felpattant, félbehagyva a bemelegítést és csillogó szemekkel állt meg előtte.

- Eljöttél megnézni a párbajt?- ölelte meg ő is példaképét, mikor Sora befejezte az ujjongást.

- Ki nem hagynám. Kiváncsi vagyok, miért olyan nagy a szája annak a kislánynak.

- Layla, beszélhetünk majd utána?- kérdezte Sora, mire a másik csak bólintott.

- Akkor kezdhetünk?- lépett be Kalos Mercedessel és Leonnal az oldalán.

- Igen.- szólalt meg egyszerre a két lány és már fent is voltak a trapézoknál.

- Jól van. Egyszerű dolgotok lesz, csak mutassátok amit tudok.- kiabállt fel hozzájuk Mia. Mindketten belemerültek a mutatványukba, de kétségtelen volt, hogy kettejük közül ki a jobb. Elis nem nyújtott olyan rossz teljesítményt, mint ahogy a többiek várták, de azért még nagyon távol állt a tökéletestől. Azt már nem is számítva, hogy mindössze annyiból állt az egész, hogy az egyik trapézról ugrott a másikra néha belerakva kisebb csavarokat. A főnök már ki is ment, értelmetlennek titulálva ezt az egész párbajt. Mercedes kicsit csalódottan nézett lányára, de így is tudta, hogy lányában hiába rejtőzik egy kis tehetség, az még nagyobb kibontakoásra vágyik, amit úgy tűnik, Elis nem tudott megadni. A lány megtörve ugrott a hálóba, mikor látta, hogy anyja is elhagyja a helységet. Nemsokára May is követte, de ő nem időzött mellete, máris ugrott ki a hálóból barátaihoz.

- Akkor a szerep hivatalosan is a tied May.- mosolygott rá Mia.

- Őszintén szólva, ennél többet vártam volna tőle.- mondta a lány, miközben a még mindig a hálóban ücsörgő lányra sandított.- Mindegy. Menjünk. Úgy néz ki, ma már úgyse fog megszólalni. Szegényke, biztos nincs hozzászokva, hogy nála sokkal nagyobb tehetségek is élnek a világon.- húzta gúnyos mosolyra száját, de amint meglátta Layla tekintetét, torkán akadt a szó.

- Most azt hiszed jobb vagy nálam… May Wong?- hallották ismét a lány rekedtes hangját, mikor már távozni készültek.

- Nem hiszem… Tudom.- nézett még egyszer hátra a másik sírástól vöröslő szemeibe, majd barátai társaságában elhagyták azt a termet, melyben már annyi párbaj zajlott és oly sokszor tette próbára tudásukat. És mégis itt voltak, töretlenül, felemelt fővel…