Játék vagy Szerelem
Avagy a remény hal meg utoljára…

Az ember életébe egyszer betoppan az a személy, aki megváltoztat mindent. Akinek egyetlen pillantásától felforr a véred, aki nem hagy nyugodni és még az álmaidban is kísért. Szerelem mely egész életedre kihat.


Az est csöndjét az esőcseppek halk koppanás töri meg a járdán. Közben a szellő lágyan simítja végig a fák leveleit és a víz felszínét. Egy lány szalad végig ezeken, az utcákon le egészen a tengerpartig. Zokogva omol össze a tenger előtt, mintha megnyugvást keresne. A szél lágyan simogatja bőrét és lebegteti haját, nyugtatás képen. Mintha az ég is vele sírna, mintha ő is érezné fájdalmát, de tudja ő ezt a problémát, nem oldhatja meg. Közben a lány egyre csak sír, emlékek kínozzák, nem hagyják nyugodni. Egy fehér hosszú hajú férfi jelenik meg mindegyik emlékben, hol komoran, hol pedig boldogan. Vajon melyik az igazi arca? Tényleg csak játszott volna velem?- kérdezi magától. A fenébe is szeretem! Szeretem mindennél jobban! Most mit tegyek?
Kérdések, érzések kergetik egymást, lelkében és elméjében, nem tudja, mit tehetne. Így lepi meg az álom a parton és tér nyugovóra kételyek között. Reggel arra ébred, hogy egy kiskutya nyalja az arcát:
- Szerbusz kutyus! Hát te, hogy kerülsz ide? Hol van a gazdid?
- Pamacs, gyere vissza! Hallod?- egy hosszú barna hajú lány szalad Soraék fele
- Itt van!- kiállt neki Sora
- Jaj, bocsi! Remélem nem zavart nagyon! Csak tudod még kicsi és nagyon játékos, szeret elszökdösni tőlem.
- Semmi baj, egyáltalán nem zavart! Nagyon aranyos kiskutya! Régen én is szerettem volna, de anyuék nem engedték meg.
- Kár, pedig egy ilyen kis kutyus nagy örömet tud szerezni az embernek. Jaj de udvariatlan vagyok még be, se mutatkoztam a nevem July.
- Én pedig Sora vagyok!
- Sora? Sora Naegino? Aki végre hajtotta a legendás ugrást Layla Hamiltonnal?
- Igen, én vagyok!- mondta pirulva hiába ennyi idő után se tudta megszokni a népszerűséget.
- De szupi! Tudod nagy rajongód vagyok, szégyellem is magam, hogy nem ismertelek meg rögtön!
- Ugyan, nem baj! Tudod, elárulom neked, hogy még mindig nem szoktam hozzá, hogy enyien ismernek. Jó érzés, az igaz, csak furi!
- Elhiszem, nekem is az lenne!
- Ne haragudj, de nekem most mennem kell, szerintem már aggódnak miattam a barátiam, hogy hol maradok ilyen soká. De viszont ha van kedved, később összefuthatunk valahol és dumcsizhatunk egyet.
- De, persze szíves örömest.
- Rendben akkor úgy 4 fele ráérsz?
- Persze!
- Rendben akkor, 4-kor itt a tengerparti kávézóban! Szia!
- Szia!
Kedves lány! Gondolta magában Sora közben rohant, hogy időben oda érjen a megbeszélésre. Ma osszák ki a szerepeket az új darabhoz. Erre a gondolatra elkomorult, újra találkoznia kell Leonnal. Még élénken élt benne a tegnap esti szakításuk, érezte, hogy újra elfogja a sírhatnék. Nem, nem szabad! Nem ér ennyit!
Ezzel tovább szaladt.

2. rész

E közben Kalos irodájában már mindenki tűkön ül. Nem tudják, hogy merre lehet Sora. Nincs se a szobájában, se az ebédlőben még az edzőteremben sincs. Barátai egyre jobban aggódnak érte. Az irodában feszült csönd uralkodik, mikor berobban Sora. Egyszerre fordulnak felé szinte mindegyik szempárban aggodalom, csillog, kivéve egyet, amiből semmilyen érzelmet nem lehet kiolvasni. Pirulva kér elnézést a késésért és a riadalomért. Főnök elég szemrehányóan nézz rá, végül megszólal:
- Elárulnád, merre voltál? Már mindenhol kerestünk téged és aggódtunk, hogy valami baj ért téged.
- Sajnálom főnök, csak még hajnalban elmentem futni egyet aztán összetalálkoztam egy lánnyal, akivel elbeszélgettük az időt.
- Rendben most az egyszer elnézem, de legközelebb ilyen elő ne forduljon. Na akkor most már térjünk át az új darabra. Mia!
- Igen főnök! Az új darab címe: A szerelem tüzében. Ez az előadás jóval el fog térni az eddig meg szokottaktól, mert itt nem előre eltervezett ugrásokat fogtok elő adni, hanem improvizálnotok kell. Na a darab lényege a következő van egy lány, aki őrülten beleszeret gyerekkori barátjába, de tudja, hogy nála nincs esélye, mert ő egy másik lányba szerelmes. A fiú észre se veszi a lány természetes szépségét, úgy szereti, mint a testvérét. Természetesnek veszi, hogy ő mindig ott van mellette, rá mindig számíthat. És általában olyankor vesszük észre a másik értékét, ha történik valami a másikkal. Vele is ez történt. A lány pont miután a fiútól ment haza elütötte egy autó és kórházba került. Élet halál között lebeg. Mikor ezt megtudja a barátja, rögtön siet a kórházba, hogy megnézze, hogy van, de nem engedik be hozzá, mert nem tartozik a családhoz. A lány hiánya rányomja a bélyegét a mindennapjaira is. Elvesztette az életbe vetett hitét, már nem nevet. Álmaiban a lánnyal van a közös emlékeik, jutnak eszébe. Végül nem bírja tovább és kiharcolja, hogy láthassa, a lányt legalább utoljára mikor meg látja a kórházi ágyon magatehetetlenül, rájön, hogy mennyire is szereti ezt a lányt, és nem akarja elveszíteni. De már késő, mert a lány nem bírja tovább és meghal. Ekkor ő is öngyilkosságot követ el, hogy ha már a földön nem lehetnek együtt akkor legalább a menyekben, tartozzanak össze. A szerepek: A két főszereplőnk Sora és Leon lesz. Az a lány, akibe szerelmes a srác az May. Sora szülei Layla és Yuri. Remélem érthető voltam, kezdődjön az edzés.
Mikor az utolsó szavak elhangzottak egyszerre kezdett el beszélni mindenki az új darabról. Nagyon jó ötletnek tartották a rögtönzést, bár nem minden esetben. Sora épp elkapta Leon pillantását, ahogy őt vizslatja akaratlanul is könnyek, szöktek a szemébe, de állta a pillantást. Tudta, hogy ebből rájött, nem futni volt. De nem érdekelte, már nem, miatta volt az egész. Ezzel elfordult kitörölte a könnyeket és csatlakozott társaihoz.

3. rész

A mai napon csak próbáltak megbeszélték a jeleneteket így Sora hamar végzett. Utána felment a szobájába, hogy legalább egy forró fürdőt vehessen, mielőtt elmegy a találkozóra. Fantom már ideges volt, fel alá járkált illetve lebegett a szobában. Mikor Sora betoppant rögtön neki eset: - Hol voltál este? Miért nem jöttél haza? Egyáltalán fürödtél valamikor? Jaj, ugye nem annál a majomnál töltötted az éjszakát! Megcsaltál, hogy tehetted?- hadarta végig egy szuszra a szellemecske. Fantom utolsó két mondatára Sora nagyon dühös lett.
- Semmi közöd ahhoz, hogy hol voltam és ugye tudod az ilyen fürdős mondataidnál az életeddel, játszol.- közben már készült kihajítani az ablakon Fool-t végül úgy döntött csak fellógatja a hűtőbe hadd, hűljön egy kicsit. Utána elment venni egy meleg zuhanyt, amire már úgy vágyott. Közben kopogtak az ajtón, mivel Sora fürdött nem hallotta így nem is invitálta be az illetőt, de ez őt, egy cseppet sem zavarta megszokta, hogy akkor mászkálhat ki-be ebben a szobában, amikor akar. A jelenlegi helyzet meg nem éppen érdekelte. Oda állt az ablakhoz és nézte a kilátást, mikor már kezdett elmélyülni gondolataiban kinyílt a fürdőszoba ajtaja és egy vizes, törölközőbe csavart lány lépet ki rajta. Mikor körbe nézett döbbenten konstatálta, hogy a fiú itt van és nagyon dühös lett rá.
- Leon, elárulnád nekem, hogy mit keresel itt? Egyáltalán kopogásról hallottál már? Tudod, amikor az ajtót megütögeted a kezecskéddel.- mondta tőle nem megszokott gúnnyal. Erre Leon oda fordult és bár nem mutatta de, gyönyörködtette a látvány és gyorsan végig mérte Sorat.
- Tudod, kopogtam, de te épp fürödtél így gondolom nem hallottad, de mivel nem volt kedvem később visszajönni gondoltam megvárom, amíg végzel. Nem bántam meg! – kacsintott egyet majd egy pajkos mosoly jelent meg a szája szegletében.
- Tégy egy szívességet és ne méreges engem, már nem vagyok a barátnőd, ha nem emlékeznél rá. A játékszered meg nem leszek, ne is reménykedj!
- Már az vagy!- szökkent hozzá a fiú és lecsapott a lány ajkára, az nem tudott védekezni pedig próbált. A fiú nem csak fizikai fölénnyel bírt, de a szívét is megdobogtatta elég hevesen. Tudta elveszett, ezért a férfiért az életét is odaadná. Hiába próbált erős lenni, nem ment. Viszonozta a csókot és belesimult az ölelésbe. A férfin felül kerekedett a démon és ledöntötte a lányt az ágyra. Mikor már a törölközőt próbálta leszedni Sora észhez tért és egy óvatlan pillanatban lelökte magáról. Zihálva szedte a levegőt, újra beletiport, hát tényleg csak ennyi lenne? Egy játék, akivel kedvére szórakozhat? Nem, ezt nem hagyhatom!
- Takarodj! Tűnj el innen és vissza, se gyere majd a próbákon, találkozunk. Ha eddig a játékszered is voltam most már nem leszek az!
- Ezt te sem gondolod komolyan! Pont ugyan annyira kívánsz, mint én téged. Hát miért ne folytathatnánk? Szeretsz, és nem tudsz nekem ellen állani. – ezzel közelebb lépet a lányhoz, hogy újra a karjaiba zárhassa. De ez már sok volt, ami főhősnőnknek és felképelte Leont.
- Szeretlek, ez igaz, de azt nem tűröm hogy kihasználj! Nem tudom, valójában miért jöttél, de most menj el. Holnap 8-kor az edzőteremben megbeszélünk mindent. Szia!- ezzel elfordult jelezve, hogy részéről befejezte. A fiú csak döbbenten állt, majd távozott.

4.rész

-         Nem mondod komolyan, hogy ezt tette!
- Pedig igen! Nem tudok eligazodni rajta! Egyszerűen, nem megy! Van, amikor olyan aranyos, azt mutatja, hogy odáig van értem a következő pillanatban meg már hűvös és kimért.
- Értem! Hát elég furcsa az egyszer biztos! És nem szokott ilyenkor semmit sem mondani? – két lány beszélget egy kisasztalnál a tengerparton az egyiknek hosszú barna haja, van, a másiknak rövidebb és lila színű. Bár még csak ma reggel találkoztak először, de már úgy megértik egymást, mintha mindig is ismerték volna a másikat. Minden titkukat megbeszélték már, Sora épp a ma délutáni esetet, magyarázza Julynak.
- De! Azt, hogy soha nem voltam több neki egy játékszernél.
- Hm, jobb lenne, ha nem törődnél vele és megpróbálnád elfelejteni.
- Tudom, de ezt nem értheted Ő az egyik legfontosabb ember számomra. Az életem része lett és nem törölhetem ki csak úgy.
- Ez igaz, de így csak kínzod magad. Menj el a színpadtól egy időre, hátha úgy könnyebb. Vendégszereplések meg ilyenek.
- Végül is, de azaz igazság, hogy nem akarom itt hagyni a Kaleido társulatot, akkor inkább gyötrődöm, meg most kezdődik az új darab abban, meg mindenféleképp szerepelni akarok. Igaz így jóval több időt kell vele töltenem, de nem érdekel, a színpadért vállalom.
- Hát te tudod! –mondta végül July.
- Hát igen! Figyelj, csak van kedved eljönni holnap az edzésre? Csak Leon lesz ott, na jó meg lehet, hogy Mia is.
- Nem is tudom. Nem akarok zavarni, meg ahogy hallom az elmondásod alapján ez a Leon maga a gorombaság királya.
- Vele ne törődj, csak bízd rám, meg ahogy ismerlek úgy is, visszabeszélsz neki, meg tudod magad védeni, ettől nem félek. – vigyorgott Sora
- Na jó meggyőztél, de ebből nem csinálunk rendszert .- nevettek fel egyszerre
Ez után a beszélgetés után Sora sokkal nyugodtabban és kiegyensúlyozottabban ment haza. Megnyugtatta a tudat, hogy egy újabb barátra talált, akivel így megértik egymást. A nap már lemenőben volt mikor ment haza, Sora elgyönyörködött a látványban, majd azzal a tudattal sétált tovább, hogy holnaptól minden más lesz.

5.rész

Reggel Fool idétlen táncára és kántálására ébredt. Gyorsan felöltözött majd leszaladt az ebédlőbe reggelezni. Ez alatt az idő alatt Leon már Sorara várt és épp bemelegített mikor July belépet az ajtón. Mivel nem ismerte a lányt neki esett, hogy mit keress itt. July természetesen nem hagyta magát, és vitázni kezdtek: - Ki a fene vagy te kislány? És mit keresel itt?
- Nem mintha sok közöd lenne hozzá, de Sorahoz jöttem. Ő hívott meg tegnap.
- Na persze pont egy ilyen kis csitrit hívna, meg mint te?
- Most magadról beszélsz vagy rólam? Mert ha magadról, akkor pontosan értem az aggodalmadat kedves majom barátom.
- Kinek képzeled magad, hogy így mersz velem beszélni?
- Nem képzelem magam senkinek tudom, ki vagyok! A nevem July és nem szeretem, ha bunkók velem az emberek, teljesen mindegy, hogy ki az illető. Ha én tisztelettel beszélek veled, akkor te is beszélj úgy velem. Ha nem tetszik valami el is, mehetsz. – vágta oda neki July dacosan
Leon már épp válaszolt volna mikor belépett Sora az ajtón.
- Hát ti meg mit csináltok? Tőletek zeng az egész épület!
- Csak tisztáztuk a félreértéseket! Szia Sora! – köszönt July ott hagyva Leont és oda szaladt Sorához
- Mondtam, hogy nem jó ötlet ez az egész mondjuk pontosabban is, érkezhettél volna.- súgta a nagyszájú lány
- Pontosabban? Pont 8 van, ilyen pontos még sose voltam, de mindegy! – nevetett Sora- Kezdhetjük Leon?
- Persze!
Elkezdték a gyakorlást. De nem ment valami jól, mert egyikük sem oda figyelt ahova kellett volna. A fiú az ismeretlen lányon gondolkodott, tetszett neki, hogy ennyire nagy a szája és éles a nyelve, főleg az imponált neki, hogy nem rettent meg tőle. És látványnak sem utolsó gondolta. Sora mind e közben azon filózott, hogy mi lehet most Leonnal nem ilyen szokott lenni.. Félszemmel észre vette, hogy Leon hova pillangat és a féltékenység belülről marta a lelkét. Próbálta fel kelteni az érdeklődést jobbnál jobb mutatványokkal, de nem ment. És most betelt a pohár, leugrott a hálóba, felvette a törölközőjét, és ott hagyta a döbbenettől lefagyott férfit.

6.rész

Leon nem tudja, mit tegyen! Vonzódik ahhoz az ismeretlen lányhoz, de mind e közben ott van még Sora is. Bár az már kezd elhalványulni! Már eltelt 2 hét az óta a nap óta mikor Sora faképnél hagyta a próbán. Igaz az óta sokat gyakorolnak, és egyre jobban megy nekik a darab valami, mégis hiányzik. A szenvedély! Sora tudja mi a probléma, azt is tudja, hogy Leon kire gondol nap, mint nap igaz July tagadja, hogy érdekli a fiú, de ez nem igaz. Bár a szíve szakad bele annyira, szereti a fiút, de képes lemondani róla. Este róla álmodik, mikor egyedül van a régi emlékek gyötrik és az igaz, hogy a srác sem könnyíti meg a dolgát, hisz még mindig vannak enyhén arcpirító megmozdulásai, tudja ezek már nem igazán neki, szólnak. A láng már kezd kihunyni. Egy nap Leon a tenger parton sétál mikor észre, vesz egy kutyust a tengerbe szaladni és egy barna hajú lányt, amint rohan utána. Nem gondolkodik, csak megy a lány után, hogy segítsen neki. July pont a kutya után vetette magát mikor egy test nehezedett rá és bele esett a vízbe az idegennel együtt. Mikor megfordul, egy éhes száj csap le ajkaira, ő reflexből visszacsókol. Sora pont ezt a pillanatot választja, hogy elmenjen sétálni. Mikor meglátja a csókolózó párt könnyek, szöknek a szemébe és elrohan. Úgy érzi ennyi volt! Egyenesen az edzőterembe, megy és felugrik az ugró asztalra majd a trapézra, közben potyognak a könnyei. A tengerparton csókolózó pár közben abba hagyja a nyelvek vad csatáját, és csak néznek egymás szemébe, keresik azt a tüzet, amit nem rég még éreztek Leon hirtelen ölbe, kapja a lányt és kivitte a partra. A kutya követte őket, és mikor elterültek a homokon rájuk ugrott, ők csak nevettek. Megbeszélték, hogy July haza viszi a kutyust, és majd találkoznak a kávézó előtt, aztán majd elválik mi lesz. Ezek után Leon még visszament az edzőterembe, mert ott hagyta a cuccát. Mikor belépett nagyon meglepődött Sorát vette észre, amint gyakorol. Könnycseppjei, mint gyémánt úgy ragyognak a távolból, és mint a fátyol, fogják körbe testét pörgés közben. Gyönyörű! Fájdalmasan gyönyörű! A mozdulatokból süt az elfojtott bánat a ki nem mondott kínok, érzelmek tömkelege. Csak áll és nézi! Az ő szíve is reszket, ebben a pillanatban együtt dobban a lányéval, érzi azt, amit ő. Hirtelen csak arra lesz figyelmes, hogy az eddig figyelt angyal zuhanni kezd. Őt meg csak egy dolog hajtja, hogy megmentse! Éppen időben kapja el. Sora csak azt érezte, hogy erős kezek fonódnak teste köré és óvón ölelik őt, olyan nyugalom szállja meg lelkét, amit eddig csak egyetlen ember közelében érzet…

7.rész

Sora lassan kezdett magához térni, még mindig érezte az erős karok szorítását teste körül. Mikor kinyitotta a szemeit egy aggódó, tekintetett, vett észre. Leon csak nézte, és nem szólt semmit. Hosszú-hosszú másodpercekig nézték egymást, míg végül Sora megtörte a csendet.
- Mi történt? Csak arra emlékszem, hogy elvesztettem az egyensúlyom és zuhanni kezdtem.
- Itt hagytam a cuccomat, és ezért visszajöttem pont akkor, amikor zuhanni kezdtél és elkaptalak. Ennyi!
- Értem! És July-t hol hagytad?
- July-t?
- Igen, kérlek, ne játszd a hülyét, láttam mikor smároltatok a tengerben.
- És akkor mi van semmi közöd hozzá!- a fiú arca erre fájdalmasan megvonaglott észrevétlenül. Fájt neki ez a mondat és még rosszabb volt, hogy igaz.
- Tévedsz, mert igenis van közöm hozzá, mivel July a barátnőm és te sem könnyíted meg a helyzetem. Noha tudtam, hogy ezek a megnyilvánulásaid inkább szólnak neki, mint nekem.- tört ki hevesen Sora
- Miről beszélsz?
- Tudod te jól! Tudom az óta a nap óta, hogy először találkoztatok bele vagy esve vagy, csak tetszik neked. És ez nekem fájt és fáj a mai napig! Nagyon! De tudod, nem érdekel, már nem. Ha neked ő kell, akkor ő kell én, nem állok az utatokba, megérdemlitek a boldogságot. És he ezt egymás mellett találjátok meg akkor áldásom rátok. Nem mintha szükségetek lenne rá!- Sora szeméből ismét potyogni kezdtek a könnyek.
Épp ezért nem nézett fel Leonra, mert nem akarta, hogy lássa a könnyeit. Ekkor egy gyengéd érintést érzett az állánál kényszerítve arra, hogy felnézzen. Leon nem tudta mit tegyen. Rossz volt neki így látnia az angyalt úgy érezte a szíve, roppan össze, ha ez így marad. Tényleg képes lenne feladni mindent miatta? Képes lenne ezek után is együtt dolgozni vele? Tényleg ennyire szereti, hogy képes elengedni őt? Hogy az ő boldogságát fontosabbnak tartja a sajátjánál? Meg akarta csókolni ezért kiáltott minden porcikája. Nem akarta elveszíteni.
- Sora, én…- de nem tudta befejezni, mert a lány nem engedte. Egyik ujját a szájára tette majd azt mondta.
- Ne mondj semmit, most ne! Ez az utolsó együtt töltött percünk ki akarom használni!- ezzel megcsókolta a férfit.
Csókja óvatos volt félénk, fájdalmas és őrülten szerelmes. Benne volt az összes érzés, ami belül marta. És mielőtt Leon visszacsókolhatott volna a lány szája elszakadt a másikétól, és ott hagyta. Leon döbbenten térdelt ugyanott és nem tudta hova tenni az érzéseit.

8.rész

Leon épp otthonában feküdt az ágyán és karjaiban tartott egy lányt, akivel hevesen csókolózott. De most valami mégis hiányzott! Ami a parton még meg volt most nem volt meg. Hirtelen egy barna szempár jutott eszébe, huncut mosoly és az ezekhez tartozó arc, felforrósította vérét. A következő kép mikor nem rég még karjaiban tartotta, a könnyes, könyörgő szemek, amikben az összes fájdalom benne lakozott. Hirtelen eltolta magától Julyt nem tudja miért, de így érezte helyesnek, nem képes rá.
- Sajnálom, de nem megy!
- Mi a baj? Nem rég még te is akartad!
- Igen de az óta változott a helyzet, menj el!- visszavette rideg álarcát és parancsoló stílusát, minél előbb meg akart szabadulni a lánytól, hogy átgondolja a dolgokat.
- Valóban ezt akarod? Mert ha most elmegyek én, többé nem jövök vissza. Nem vagyok Sora!- erre a mondatra a fiú felpattant a szeméből olyan fokú düh áradt, hogy az ember tudta nem szabad vele ujjat húzni
- Ne merj így beszélni róla, hallod! Veled ellentétben ő szeret engem és nem csak a pillanatnyi hév miatt, van velem!
- Az előbb még nem igen zavart téged ez a pillanatnyi hév.
- Az előbb volt, most meg most van! És most már takarodj innen, ne is lássalak többet! Szép kis barátnő vagy mondhatom, Sora képes lenne lemondani rólam csak azért, hogy te és én boldogok legyünk együtt te meg itt gúnyolódsz vele.- a lány erre teljesen lefagyott
- Hogy mit mondtál?
- Jól hallottad! Sora látott minket a tenger parton és az előzményekkel is tisztában volt, de nem tett semmit csak tűrt, és ahogy ő mondta elengedett engem.
- Nem, ez nem lehet igaz! Ennyire naiv még ő sem lehet!
- De az! Neki a barátai, a szerelme és a színpad a legfontosabb magát csak utoljára sorolja be.
- Honnan veszed azt, amit most mondtál?
- Beszéltem vele nem rég mikor visszamentem a cuccomért. De ez lényegtelen azonnal menj innen!
- Jól van, na! Megyek már!- végül elhagyta a házat és közben csendben szenvedett. Megbántotta azt a lányt, aki feltétel nélkül megbízott benne és ő ezt kihasználta

9.rész

Sora reggel az ágyában ébredt, nem igazán tudta hogy került ide, míg nem eszébe jutott a tegnap. Hát vége! Ez volt az első gondolata. Lassan elkezdett készülődni még Fantom zuhanyzós mondatára sem reagált. Erre már a szellem is megijedt, ilyen még nem történt soha, hirtelen azt hitte, hogy Sora már nem látja, de mikor a következő pillanatban egy párna csattant a képében akkor rájött, hogy ez a ,, veszély” nem fenyegeti, Sora még mindig ugyan úgy szereti a színpadot, mint régen.
- Na jó ebből elég volt Sora! Ha ezt így folytatod, tovább tényleg meg leslek zuhany közben! –de már nem tudta befejezni, mert Sora kihajította az ajtón. Úgy telt az idő, hogy a lány észre sem vette. Mikor feleszmélt már a próbán volt a többiekkel.
- Sora, valami baj van? Olyan szomorúnak tűnsz!- kezdte, Ken faggatni
- Semmi baj, csak egyszerűen fáradt vagyok! Ken, figyelj, csak megtennél nekem egy szívességet?- fogott bele Sora mikor meglátta, hogy Leon belép az ajtón.
- Persze, mond csak!
- Csókolj meg!
- Tessék?
- Azt mondtam, csókolj meg, majd később mindent megmagyarázok, csak csókolj, meg kérlek!- és Ken, megtette
Mikor Leon észrevette a csókolózó párost féltékenység, fogta el. Legszívesebben oda ment volna beverni szegény, srác képét.
- Na milyen volt?- kérdezte a fiú miután elváltak ajkaik egymástól
- Hát… ööö… jó! De… na jó most gyere velem gyorsan! – majd kiráncigálta a teremből, mikor tisztes távolba értek megálltak
- Figyelj, Ken! Azért kértem, hogy csókolj meg, mert láttam, hogy megjött Leon! Sajnálom! Nem akartalak kihasználni, csak tudod nem rég szakítottunk, és tegnap mondtam neki, hogy nyugodtan összejöhet Julyval lemondok róla.
- Hát… nem mondom, hogy nem eset rosszul! Tudod… Sora… én már régóta szeretlek, mióta csatlakoztál a társulathoz és reméltem, hogy egyszer mi ketten egy pár leszünk… - nem tudta befejezni a mondatatot, mert egy gúnyos hang közbe szólt
- Micsoda romantikus vallomás, már hallom az esküvői harangokat. Megkérdezhetem, hogy mikor lesz a nagy nap?
- Soha!- válaszolt Ken
- Tessék?
- Jól hallottad! Épp azt akartam mondani, neki, hogy reméltem, hogy mi egyszer egy pár leszünk de, rájöttem, hogy ez nem lehetséges.
- Csak nem dobod? Ilyen hirtelen?- folytatta cinikusan
- Nem, inkább fordítva! – Leon erre kérdően nézett Sorara, de ő nem válaszolt
- Te erre nem mondasz semmit? - kérdezte végül
- Mit kéne mondanom? Nem tartozik rád, hogy kit dobok és kit nem! – válaszolta kimérten majd visszasétált

10. rész

Eljött a premier napja. Mindenki nagyon izgult hisz ilyen előadásuk még nem igen volt. A két szereplő kivételével mindenki gyakorolt, vagy próbált lazítani. Sora az ágyán feküdt, és csak nézett ki a fejéből, úgy nézte a plafont, mintha ott lenne a válasz a kérdéseire.
- Tudod a kétségek elűzésére a legjobb megoldás a fürdő. És ha szeretnéd én szívesen meg is, mosom a hátad.
- Fantom, még egy szó és a hűtőben találod magad, ahogy a múltkor észrevettem nagyon elnyerte a tetszésedet.
- Brutális vagy! Tudd meg!
- Te váltod ki belőlem!- öltött nyelvet a szellemre

E közben egy fiú a parton ült és nézte a tengert. Érzések kavarogtak benne. Játéknak indult, de több lett belőle. Szép volt fiam, a saját csapdádba estél!- korholta önmagát. Utána eszébe jutott az a múltkori csókos jelenet, a féltékenység érzése, a tudat, hogy nem érintheti, meg amikor akarja. Már ő is ráébredt arra, mit érezhetett a lány! Ezek az álmok lassan az őrületbe kergetik az érzéseiről nem is beszélve.
- Az nem lehet, hogy ez a lány meglágyította volna a szívem. Ennyi év után ez egyszerűen lehetetlen. –mondta ki hangosan, mire egy kéz érintését érezte a vállán
- Semmi sem lehetetlen.- suttogta July
- Mit akarsz?
- Csak bocsánatot kérni! Nem volt szép, ahogy múltkor viselkedtem őszintén szólva, nem igazán tudom, hogy mi ütött belém. – egy ideig csak ültek egymás mellett a padon, és csak nézték a tengert végül July törte meg a csendet
- Sora miatt döntöttél úgy, hogy nem mész tovább velem, ugye?
- Igen!
- Helyesen döntöttél! Szereted?
- Azt hiszem igen!
- Helyes! – mosolyodott el végül – Megérdemli, remélem, tudod, hogy ő is szeret téged, még ha nem is mutatja.
- Miről beszélsz?
- Tegnap beszéltem vele! Elmondott mindent, hiába mondtam, hogy nincs semmi köztünk! Az volt a válasza, ha köztünk nincs is, majd lesz más, és ő már unja a játék szerepét.
- De ő nem játék! Már nem! Beleszerettem, érted? Méghozzá őrülten.
- Ezt mond el neki is, ne csak nekem!
- De hogy, ha meg se hallgat?
- Ma este az előadás előtt, ki fog jönni ide, úgy 6 fele elméletileg, azért hogy velem találkozzon. Nos, én átengedem neked ezt a találkozót!
- Köszönöm!
- Semmiség ez a minimum azok után, ami történt!
Még egy ideig nézték a tengert, majd végül mindketten haza mentek..

11.rész

Este 6-kor a nap már lemenő félben volt. Csodálatos fényével még beragyogta az eget. A szél lágyan fújta egy lila hajú lány haját. Elvarázsolta ez a látvány! Hirtelen karok ölelését érezte a testén, tudta ki az!
- Mit szeretnél Leon?
- Nem mit, hanem kit? És a válasz egyszerű, Téged!
- Ne, kérlek, ne kezd újra! Nem akarom, hogy azt hidd velem bármit, megtehetsz csak, azért mert szerelmes vagyok beléd.
- Hát szeretsz?
- Nem, nem szeretlek, csak azért mondtam, mert ilyen volt a kedvem!- válaszolta gúnyosan
- Ne légy ilyen kérlek! Én sem gúnyolódok! Figyelj, sajnálom ezt az elmúlt időszakot. Őszintén! – ezzel maga felé fordította a lányt, hogy a szemébe nézzen, teljesen elvarázsolta a két melegbarna szempár.- Tudod beléd, szerettem és most nem csak a szám jár, mint régen hanem ezt így is gondolom. Tudom, hogy nem hiszed, és nem tudom, hogy- hogy bizonyíthatnám be neked! Veled kelek veled fekszek egyszerűen, nem tudlak kiverni a fejemből. Ha akarod, akkor örökre itt hagyom a Kaleido színpadot csak, hogy te nyugodtan élhess, de attól az érzéseim semmit sem változnak irányodban.
- És July?
- Vele nincs semmi! Soha nem is volt! Igaz majdnem lefeküdtünk, de rájöttem, még akkor, ha ezt most megteszem, akkor életem egyik legnagyobb hibáját követem el. Szóval mi a döntésed?
- Hogy mi? Hát az, hogy szeretlek! – mosolyodott el Sora, majd ajkaik lágy, de mégis szenvedélyes csókban forrt össze.
Ebben a csókban benne volt az elmúlt időszak összes kételye, fájdalma és boldogsága. Tudták, hogy ez a csók egész életükben elkíséri őket, és velük marad haláluk napjáig!



Epilógus

Az előadás nagy sikert aratott, July az első sorban tapsolt. Sora és Leon még egy évig jártak mikor Leon megkérte Sora kezét, aki természetesen igent mondott. Az esküvőt elég hamar megtartották és ők lettek a Kaleido színpad sztárpárosa. Sora szíve soha nem szűnt meg szeretni a színpadot, ezért Fantom soha nem szállt ki teljesen az életéből. Az első házassági évfordulójukon az ifjú feleségnek nagy meglepetése volt férje számára, terhes volt első gyermekükkel Sophival. Belőle is artista lett és nagy szerencséjére (vagy szerencsétlenségére) ő is látta Fantomot. Ezen kívül még 2 gyerekük született.

The End