Az ill�zi� pillanatai

(by Luna)

Els� Fejezet – Egy legenda elhalv�nyul

A k�z�ns�g ez�ttal is, ak�rcsak az elm�lt harminc el�ad�s alkalm�val mindannyiszor, hatalmas tapsviharral jutalmazta a F�nix Legend�j�t. Sora a sok meger�ltet� mutatv�nyt�l kimer�lten, m�gis hihetetlen �r�mmel fogadta az elismer�st. Arc�n boldog mosollyal t�vozott a sz�npadr�l.

Hirtelen ism�t el�nt�tte az a furcsa melank�lia, melyet, mindig �rzett, ha egy darab leker�lt a m�sorr�l, ugyanakkor kellemes v�rakoz�ssal t�lt�tte el az el�tte �ll� �j feladatok sora.

- Ma is fantasztikus volt�l, Sora! – ugrott Mia ujjongva bar�tn�je nyak�ba. – K�pzeld m�r egy csom� �tletem van a k�vetkez� darabhoz.

- K�szi, Mia! – mosolygott r� h�l�san Sora. – Megyek �t�lt�zni.

- Siess! A F�n�k mindenkit az irod�j�ba h�vatott – sz�lt a t�voz� l�ny ut�n Mia.

Sora futva tette meg az �lt�z�ig h�tra lev� utat. Fell�p� ruh�j�t az egyik sz�k t�ml�j�ra haj�totta, majd mag�ra kapta szok�sos k�nyelmes �lt�zet�t: egy r�vidnadr�got �s egy p�l�t.
„Vajon mit akarhat ilyenkor a F�n�k? Tal�n nem tetszett neki a ma esti el�ad�s?” – gondolkodott el mag�ban, s k�zben meg sem hallotta Fantom hozz� int�zett szavait. A szellemet teljesen figyelmen k�v�l hagyva bez�rta maga ut�n az ajt�t, �s Kalos irod�ja fel� vette az ir�nyt.

Mikor a megfelel� folyos�ra �rt, lass�tott a temp�n. Az ajt� el�tt m�g meg�llt egy pillanatra, hogy kif�jja mag�t, majd bekopogott.

- Gyere be, Sora! – hangzott Kalos utas�t�sa.

- Bocs�nat a k�s�s�rt F�n�k! Siettem, ahogy tudtam... – ahogy jobban k�r�ln�zett a teremben, elakadt a szava – Uh... h�t itt meg mi t�rt�nt?

- Kalos �gy gondolta, hogy meg�rdeml�nk egy kis �nnepl�st, hisz 31 telth�zas el�ad�s, az az�rt m�gis csak 31 TELTh�zas el�ad�s – v�laszolt nevetve Sarah.

- Ez t�k j�! Igaz�n kedves mag�t�l F�n�k!

- Ugyan... semmis�g – morogta Kalos.

Sora j�kedv�en �nnepelt a t�bbiekkel, t�ncoltak, ugr�ltak, bolondoztak. �jf�l k�r�l j�rhatott az id�, amikor furcsa hi�ny�rzete t�madt. K�r�ln�zett a zs�folt teremben, de sehogy sem tudott r�j�nni, hogy mi lehet a baj, m�r �pp elhat�rozta mag�ban, hogy csak k�pzel�d�tt, amikor n�h�ny �rdekes mondatfoszl�ny �t�tte meg a f�l�t, a k�zel�ben �ll� Kalos �s Yuri besz�lget�s�b�l:

- Ezek szerint t�nyleg elmentek – n�zett sz�t a helyis�gben a sz�ke artista.

- Igen. Azt hiszem sz�ks�g�nk lesz n�h�ny �j emberre a k�vetkez� m�sorhoz.

- Hogyhogy Mayt is mag�val vitte?

- May egyszer�en csak eld�nt�tte, hogy vele megy. Azt hiszem, ismered m�r annyira, hogy tudd az � elhat�roz�sait k�ptelens�g megingatni – a gondolat halv�ny mosolyt csalt Kalos arc�ra.

- Sor�nak rosszul fog esni!

- Ugyan, Yuri! Sora sosem kedvelte t�lzottan Leont...

Sora �pp eleget hallott ahhoz, hogy r�j�jj�n mi is t�rt�nt val�j�ban. Egyszeriben mindent olyan �resnek �s hidegnek �rzett, mintha meg�llt volna k�r�l�tte az id�, a teremben l�v� alakok mind elhom�lyosultak �s � ott �llt egymaga a semmi k�zep�n. „Elmentek. Itt hagytak...” Lassan k�nnyek gy�ltek a szem�be, megpr�b�lta visszatartani �ket, nem akart itt s�rni.

P�r perccel k�s�bb m�r az udvaron �llt. H�v�s szell� s�p�rt v�gig a kihalt t�ren, belekapott ibolyasz�n haj�ba, �s borzong�sra k�sztette. Nem f�lt t�bb� kimutatni f�jdalm�t, a k�nnycseppek apr� patakokban peregtek le arc�n, s�rt, keservesen s�rt.

A f�ldre rogyott �s k�nj�ban a f�vet kezdte t�pkedni, pont olyan ramatyul �rezte mag�t, mint mikor megtudta, hogy Layla nem szerepelhet t�bb�. Nem, ez mostani �rz�s igaz�b�l m�g ann�l is sokkal rosszabb volt!

„Mi�rt nem sz�ltak? Mi�rt osontak el csak �gy? Azt hittem, hogy most m�r minden rendben lesz, Leon �s �n mindig partnerek maradunk �s �letem h�tral�v� r�sz�ben a Mayjel val� verseng�sekre kell k�sz�ln�m. De most... most elmentek... Mi�rt? Mi�rt t�nik el el�bb-ut�bb mindenki az �letemb�l? Mi�rt nem voltam el�g j� Leonnak?”

�r�knak t�n� percekig t�prengett ilyen �s ehhez hasonl� dolgokon, a k�nnyei lassan felsz�radtak, m�r nem maradt mit els�rnia. Lass� l�ptekkel t�volodott el a f�ny�rban �sz� Kaleido Sz�npadt�l. A part fel� tartott, azt rem�lte, hogy a tenger hull�mait figyelve a lelke kiss� megnyugszik.

Csal�dnia kellett. A v�z ezen az est�n nem fodroz�dott olyan l�gyan, ahogy azt m�skor tette, a hull�mok magasra csaptak, s Sora a h�borg� m�lys�gben a saj�t lelk�nek t�k�rk�p�t v�lte felfedezni. Le�lt egy szikl�ra �s csendesen figyelte a term�szet eme h�tborzongat�an gy�ny�r� csod�j�t. K�zben valahol teljesen m�shol j�rt. �tl�pett egy m�sik vil�gba, egy vil�gba, ahol nem �rzett f�jdalmat, ahol nem volt egyed�l, ahol minden �s mindenki boldog volt, olyan helyen j�rt, ahov� rajta k�v�l senki m�s nem l�phetett be, �s �gy d�nt�tt, hogy � sem t�vozik onnan soha t�bb�...

Sor�t sokan szerett�k, hiszen kedves l�ny volt, mindig optimista �s seg�t�k�sz, egy fantasztikus l�ny. � is szeretett m�sokat, j�szerivel mindenkit, akit csak egy kicsit is ismert. Ez lehetett ak�r naivit�s is, de nem tehetett r�la, ilyen volt a term�szete. M�gis, hi�ba �rezte m�sok szeretet�t, valami mindig hi�nyzott, vagy tal�n valaki... valaki, aki igaz�n, �szint�n csak �t szerette, nem az�rt, mert � volt a Kaleido szt�rja, hanem az�rt a bolond, szertelen l�ny�rt, aki val�j�ban volt.

Ott volt persze Mia �s Anna, akik a legjobb bar�tn�i voltak. De m�gsem ismert�k el�gg�, voltak pillanatok, amikor igaz�n k�v�l�ll�nak �rezte mag�t. Ut�lta ezeket a pillanatokat.

Azt�n ott volt May. A k�nai l�nynak – b�rmennyire pr�b�lta pal�stolni is az �rz�seit – val�ban sokat jelentett Sora bar�ts�ga �s ezt � is �rezte...

�s Leon... a francia f�rfi a biztos, megingathatatlan pontot jelentette az �let�ben. Ahogy teltek a napok, h�napok �gy v�lt sz�m�ra egyre fontosabb� az artista k�zels�ge, maga sem tudta, hogy mi�rt volt ez, vagy hogy mi volt ez az �rz�s, de megnyugtat� volt sz�m�ra tudni, hogy b�rmi t�rt�nj�k is, semmi nem g�tolhatja meg a nagy Leon Oswaldot abban, hogy megjelenjen egy-egy pr�b�n.

„Minden annyira j�l ment, erre elmennek! Legal�bb elmondhatt�k volna, hogy mi a baj! Elb�cs�zhattak volna! Ehelyett itt hagytak egy sz� n�lk�l! Ez kegyetlens�g!”

D�h�sen beler�gott egy el�tte hever� k�darabba, a mozdulatt�l megf�jdult egy kiss� a l�bujja, ez kicsit mag�hoz t�r�tette. Lakonikus mozdulatokkal fel�llt a szikl�r�l �s visszas�t�lt a sz�npadhoz. Pr�b�lt �gy tenni, mintha mi sem t�rt�nt volna. Azonban csak k�ls�leg siker�lt fenntartania a gondtalans�g l�tszat�t, a lelke szenvedett...

...n�gy �vvel k�s�bb...

Ibolyasz�n haj�, fiatal n� v�gott kereszt�l a Kaleido Sz�npad bej�rat�n�l �sszegy�lt t�megen. Feh�r alapon halv�nyr�zsasz�n vir�gokkal d�sz�tett, lenge ny�ri ruh�t �s egy eleg�ns szand�lt viselt, sz�rnyen �rezte mag�t benn�k! Elhaladt�ban t�bb ember is felismerte �s megsz�l�totta, t�bbnyire autogramot szerettek volna k�rni t�le. Sora t�relmesen �rogatta al� az el� tartott pap�rdarabokat, f�zeteket, plak�tokat, soha nem lehetett annyira let�rt vagy t�relmetlen, hogy ne szak�tott volna id�t, azokra a kedves emberekre, akik ilyen nagyra �rt�kelt�k a munk�j�t.

„Felesleges �ltatnom magam, csak azt az embert szeretik bennem, akit a sz�npadon l�tnak...”

Miut�n nagy nehezen siker�lt bejutnia az �p�letbe, Kalos irod�ja fel� vette az ir�nyt. Alig tett meg p�r l�p�st, mikor valaki megsz�l�totta:

- Sora? Alig ismerek r�d! Igaz�n csinos vagy ma! – Yuri k�zeledett fel� ruganyos l�ptekkel.

Sora akarata ellen�re is elpirult, hi�ba m�lt m�r egy huszonegy �ves, a b�kokat m�g mindig nem tudta megfelel�en kezelni.

- A F�n�k mondta, hogy �lt�zzek fel „rendesen”. Nem tudod esetleg, hogy mi�rt van erre sz�ks�g?

- �, Kalos ma k�sz�l sajt�t�j�koztat�t tartani, a k�vetkez� el�ad�sr�l lesz sz�...

- Igen? Mif�le el�ad�s? – „Nekem vajon mi�rt nem sz�lt err�l senki?”

- Hamarosan megtudod – megvillantott egy sejtelmes mosolyt �s t�vozott.

Sora folytatja �tj�t Kalos irod�ja fel�, az ajt�hoz �rve bekopogott �s v�rta, hogy bebocs�t�st nyerhessen.

- Gyere be, Sora!

- J� reggelt, F�n�k! – k�sz�nt udvariasan, amint bel�pett a terembe.

- J� reggelt, Sora! M�r csak r�d v�rtunk, gyere, menj�nk a konferencia terembe! – mondta Kalos �s m�r indult is. Sora n�m�n k�vette. Kicsit fesz�lyezve �rezte mag�t, ami�rt nem tudott semmit a k�vetkez� darab mibenl�t�r�l, de nem tette sz�v�. El�bb-ut�bb �gyis kider�l, hogy mi lesz a szerepe, nem akart ezen agg�dni.

A „konferencia terem”, ahogy Kalos nevezte, az a t�gas helyis�g volt, ahol a meghallgat�sokat szokt�k tartani. Sz�m�tott r�, hogy lesznek bent p�ran, de az�rt m�gis meglep�d�tt, mikor szembes�lt a teremben uralkod� zs�folts�ggal.

„Mi�rt cs�d�tett ide a F�n�k ennyi embert?”

Ahogy a fot�sok megl�tt�k a bel�p� Sor�t, a vakuk elkezdtek villogni, szeg�ny l�ny majd’ megvakult a rengeteg f�nyt�l. Kifejezetten ut�lta ezt a n�pszer�s�ggel j�r� hatalmas c�c�t.

- Sora! – futott el�je lelkesen Mia.  – Gyere, a fot�sok szeretn�nek csin�lni n�h�ny k�z�s k�pet r�lad �s Rosett�r�l! – megragadta Sora karj�t �s az emelv�ny fel� kezdte cib�lni.

- Mia v�rj m�r! Mi ez az eg�sz? Milyen darab lesz ez egy�ltal�n?

- A c�me Lila Tulip�nok: egy testv�rp�rr�l sz�l, akik a m�sodik vil�gh�bor� k�osz�ban elvesz�tik egym�st, az egyetlen kapocs, amivel megtal�lhatj�k a m�sikat, k�t lila tulip�nt mint�z� bross, amit az �desanyjukt�l kaptak. Sok viszontags�gon kell kereszt�l menni�k, m�g v�g�l ism�t tal�lkozhatnak, a darab itt �r v�get! Nagyszer� lesz, hidd el!

Mia lelkesed�se lassan Sor�t is mag�val ragadta, az egyetlen dolog, ami k�pes volt felvid�tani az a pr�b�k kezdet�nek gondolata volt. Amikor gyakorolt, vagy szerepelt teljesen gondtalannak �rezte mag�t. A fell�p�sek alkalm�val �tj�rta �t a k�z�ns�g szeretete, ha csak egy r�pke pillanatra is, de felt�tlen�l szeretve �rezte mag�t. Jobb�ra ezek�rt a pillanatok�rt �lt az ut�bbi n�gy �vben.

- J�-j�, az�rt nem kell kit�pni a karom! – nevetett bar�tn�je heves reakci�j�n.

A pulpitusra �rve Sor�t be�ll�tott�k Rosetta mell�, �s elkezd�d�tt a v�gtelennek t�n� f�nyk�pezked�s. Ek�zben Kalos nagyvonalakban ismertette a k�vetkez� el�ad�s r�szleteit...