Szenvedélyes éjszaka

Ez a történet a Feltámadt a Főnix után játszódik. Leon végleg elfogadta Sorát partnerének. Úgy szerette Sorát, mintha a húga lenne. Csak előtte tudott megnyílni. Sokat nevettek, szórakoztak együtt. Gyakran mentek vásárolni, moziba vagy éppen vacsorázni. Néha esténként sétáltak a tengerparton. Sora egyszer Leon kérésére elkísérte Franciaországba húga sírjához.

A fiatal artistalány eleinte bátyjaként tekintett Leonra. De végül lassan, de biztosan beleszeretett a Nagy Leon Oswaldba. Minél többet voltak együtt, annál jobban erősödött ez az érzés. Tudta, hogy ez a szerelem egyoldalú, nincs jövője ennek a szerelemnek, mert Leon Sophie-t, a húgát látja benne.

Pár héttel ezelőtt új artisták érkeztek a társulathoz. Köztük volt egy fiatal artistafiú is, aki Londonból jött. Mattnek hívják. Rögtön szemet vetett Sorára. Sora az elején elutasította a fiú közeledését, mert Leont szerette, de pár nappal később igent mondott a randevúra, abban reménykedve, hogy így talán elfelejti azt a férfit, aki elrabolta szívét. Bár Matt jóképű, kedves és szórakoztató volt, de amint közeledett Sorához, azzal a szándékkal, hogy megcsókolja a lány elhúzódott tőle. Erre még nem érezte képesnek magát. Sűrű bocsánatkérés közepette elmondta a fiúnak, hogy ez még túl gyors neki. Egy kis időt kért tőle. Minden egyes pillanatban Leonra gondolt, nemcsak azért mert szerette, hanem azért is, mert az utóbbi időben megint rideg és elutasító volt a lánnyal és ez bántotta őt. Nem érti, hogy miért viselkedik így vele, nem érti, hogy mi ez a hirtelen változás Leon részéről, miért ilyen kegyetlen vele. Próbált beszélni vele erről, de hiába. Nem hallgatta meg. Csak az edzéseken találkoztak. 

Ezen az estén volt az évad utolsó előadása, melynek főszereplői természetesen Leon és Sora voltak. Mint mindig ez a műsor is hatalmas sikert aratott. Az előadás tiszteletére fogadást rendeztek, melyre minden artista meghívást kapott, s amelyre a társulatnál kerül sor. Sora az esti előadás után összepakolta a cuccait az öltözőben ezt követően a szobájába rohant, hogy időben elkészüljön, mert Matt este nyolcra érte megy, hogy aztán együtt menjenek a fogadásra.

Gyorsan megfürdött, kisminkelte magát, a haját csigákba rendezve feltűzte a hajára egy-két helyen kiengedve néhány tincset. Mikor ezzel végzett felvette az estélyi ruháját. Során egy pánt nélküli vörös selyem estélyi volt, mely térd fölött passzos volt ezzel kiemelve dús és kerek mellét, keskeny csípőjét, vékony derekát, formás és feszes fenekét, majd a térdétől bővült a szoknyarész egészen a bokája aljáig. Mellétől egészen a hasáig egy fekete fűző díszítette, a ruha szabadon hagyta hátát. Kiegészítésként fekete rózsa csatokat tett hajába, fehérarany ékszereket viselt és egy fekete tűsarkú cipőt vett fel. Épp az utolsó simításokat végezte, mikor kopogtattak az ajtón. Karjára tette a szintén fekete stólát és ajtót nyitott Mattnek. A fiú mikor meglátta Sorát, teljesen ledöbbent életében nem látott még ilyen szépséget, alig bírt megszólalni. Hosszú percekig álltak így, míg végül sora törte meg a csendet.

◦         Szia Matt!

◦         Sora… káprázatosan nézel ki – nyögte ki nagy nehezen.

◦         Köszönöm! Te is jól nézel ki.

◦         Mehetünk? – és karját nyújtotta Sora felé.

◦         Igen. – bezárta az ajtó és belekarolt a fiúba.

Már mindenki ott volt a fogadáson csak ők hiányoztak. Leon is köztük volt May társaságában. A lány addig járt utána, míg igent nem mondott kérésére. Így most el kellett viselnie May ostoba csacsogásait a lelkében dúló érzelmeivel együtt, melyet nem értett, s amely mind Sorával volt kapcsolatos. Dühős, ugyanakkor bűntudata is volt, amiért az utóbbi időben olyan kegyetlenül bánt a lánnyal. Nem értette… nem értette, miért viselkedik így. Tudta, hogy nincs joga hozzá, de nem bírta elviselni valahányszor együtt látta Sorát Mattel. Már épp azon volt, hogy ott hagyja a fogadást és vele együtt Mayt, amikor megpillantotta Sorát Matt társaságában. A lány egyszerűen gyönyörű volt, csodálatosan nézett ki… nem bírta le venni róla a szemét. Csak most döbbent rá, hogy ő már nem az a szeleburdi lány, akit egykor megismert, hanem egy megfontolt, életvidám, gyönyörű, érzéki nő volt.

Mindenki döbbenten nézte Sorát, aki felemelt fejjel, kecsesen és érzékien vonul be a terembe a szinté jóképű partnere oldalán.

Sora nagyon jól érezte magát egészen addig, amíg meg nem pillantotta Leont May társaságában, aki végig a lányt nézte egyre növekvő csodálattal ugyanakkor féltékenységgel a szívében. Nem foglalkozott a mellette álló lánnyal, aki hiába próbálta felhívni a figyelmét, mert ő rá se hederített, csak Sorát nézte. Az utóbbi időben barátnők lettek, de most a pokolba kívánta őt, amiért magára vonja a férfi figyelmét, aki azóta tetszett neki, hogy betette a lábát a színpadra.

Sora megpróbálta elűzni a szívében keletkezett fájdalmat és féltékenységet és figyelmét Mattre fordítani. Több-kevesebb sikerrel. Egymás után kérték fel táncolni, de legtöbbször természetesen a partnerével táncolt. Leon egyszer sem kérte fel és ez nagyon rosszul esett neki. Sora épp pezsgőt iszogatott barátnői társaságában mikor egy kezet érzett a vállán. Meglepődött, amikor megfordult és Leonnal találta szemben magát.

◦         Sora… felkérhetlek egy táncra? – kérdezte hidegen.

Sora csak bólintott. Észrevette Leon rideg, kemény tekintetét és még valami mást is melyet nem tudott beazonosítani, de nem érdekelte, mert most azzal lehet, aki szíve mélyén szeret. Leon a táncparkettre vezette, Sora derekára tette mindkét kezét, míg a lány a karjaival átölelte Leon nyakát és elkezdtek táncolni egy lassú és romantikus számra, mely épp két szerelmes egymásra találásáról szólt. Mindenki őket nézte, de ezt nem vették észre, csak egymást nézték. Észrevétlenül egyre közelebb értek egymáshoz, testük összeért amint táncoltak, felszínre hozva az eddig elfojtott vágyat, mely csak arra várt, hogy kitörjön, mint egy vulkán. A meleg és szelíd tekintet találkozott a hűvös és rideg pillantással. Nem beszélgettek, nem mondtak egymásnak semmit, csak egymást nézték, csak a másik társaságára vágytak, egymás közelségére. A számnak már vége volt, de ők még mindig táncoltak, csak akkor tértek magukhoz, amikor a lassú számot felváltotta egy gyorsabb. Még egy darabig nézték egymást, majd Leon szólalt meg.

◦         Beszélnem kell veled, Sora! – mondta ridegen.

◦         Rendben!

Mielőtt elindulhattak volna Matt lépett Sorához.

◦         Szabad egy táncra, Sora?

◦         Nem – válaszolt Sora helyett Leon. – Most nem ér rá! – mondta hidegen és dühösen, bár arca kifejezéstelen maradt. Azzal megragadta Sora karját és kivezette a teremből. Sorának fájt, ahogy Leon húzta magával.

◦         Leon, engedj el! Ez fáj!

De Leon meg sem hallotta, csak vitte magával minél távolabb ettől a helytől. Negyed órát mentek így míg elérték azt a helyett, mely távol esett a színpadtól, a szállástól, de közel volt Leon házához. Egészen a tengerpartig a sziklák mellé. Leon szerette ezt a helyett, mert itt zavartalanul gondolkozhatott anélkül, hogy bárki megzavarta volna. Soha senki nem járt erre. Sora az alatt az idő alatt míg odaértek többször szólt neki, de nem hallgatott rá, csak tovább hurcolta magával. Mikor odaértek Leon megragadta a Sora karját, majd így szólt:

◦         Mi van Matt és közted? – kérdezte dühösen és féltékenységgel a hangjában.

Sora döbbenetében szóhoz sem jutott, majd magához térve kitépte magát Leon kezei közül.

◦         Miféle kérdés ez? Egyáltalán milyen jogon teszed fel? – kérdezte felháborodottan.

◦         Válaszolj, Sora! – és újra megragadta a karját.

◦         Eressz el! – sziszegte fogai között dühvel és fájdalommal.

◦         Nem! Addig nem, amíg nem válaszolsz!

◦         Semmi közöd hozzá!

◦         Válaszolj! Mi van Matt és közted? Szereted?

◦         Nem, nem szeretem! Elhívott néhányszor moziba vagy vacsorázni! De nincs semmi köztünk, mert én mást szeretek! – kiabált most már Sora is.

◦         Ki az, Sora? Az istenért mond el, hogy ki az! – mondta most már egyre elkeseredettebben.

◦         Te! Téged szeretlek! De te csak Sophie-t látod bennem! Csak a húgodként szeretsz! Ezért is fogadtam el Matt ajánlatát. Reménykedtem abban, hogy vele sikerül elfelejtenem téged. De… de nem megy, nem tudlak kitépni a szívemből, a lelkemből. Minden nap, minden egyes órában, minden egyes percben csak rád gondolok, csak arra vágyom, hogy veled lehessek, mert… mert szeretlek. Szeretlek teljes szívemmel és lelkemmel. – mondta most már sírva.

Leon döbbenten állt és nézte Sorát. Nem erre számított. Próbálta felfogni… megérteni mindazt, amit a lány mondott. Mikor végre rájött megértette a lelkében dúló érzelmeket is. Hogy miért fájt neki, amikor Sorát Mattel látta. Mert szerette. Nem azért, mert Sophie-ra emlékeztette. Talán az elején így volt. De ez alatt a pár perc alatt, míg ezen gondolkozott rájött még valamire. Sophie és Sora két külön személy, akik különböző egyéniségek, akik csak egy valamiben hasonlítanak. Mindketten szeretik a színpadot. Két személy, akiket más-más okból kifolyólag, de szereti őket. Rájött, hogy szerelmes Sorába.

Sora végig Leont figyelte és várta a reakcióját, várta, hogy mit szól mindahhoz, amit az imént mondott. Vagy tíz perce így állhattak, amikor Sora megunta a várakozást. Ezért úgy döntött, hogy elmegy a szállásra a szobájába. Nem volt ereje ahhoz, hogy visszamenjen a többiekhez. Amikor elfordult Leontól, hogy elinduljon, Leon megfogta a karját magához rántotta majd hevesen és mohon megcsókolta. Sora először meglepettségében nem reagált, de amint magához tért, ugyanolyan hevesen és mohon visszacsókolt. Nyelveik vad táncot jártak, felszítva ezzel a vágyat, mely eddig bennük lappangolt. Hosszú percekig csókolták így egymást kiélvezve minden egyes percet. Ajkaik nem akartak elválni egymástól így végül mikor megszakították a csókot kapkodtak a levegő után. Egymás szemébe nézve felfedezték ugyanazt a csillogást, melyet éreztek, a szerelmet, a vágyat, a szenvedélyt, mely csak jobban felforrósította az amúgy sem meleg éjszakát. Nem mondtak semmit, csak nézték egymást.

Leon újra magához vonta Sorát és megcsókolta. Lágyan, de mohon tele szenvedéllyel és vággyal. Keze megindult a lány testén felfedezve minden egyes porcikáját végigsimítva nyakán, vállán, mellén, keskeny csípőjén, vékony derekán, feszes és formás fenekén. Visszaúton Leon keze rátalált a ruha cipzárjára mely oldalt volt elrejtve. Eközben Sora levette róla a zakóját és elkezdte kigombolni a hófehér inget, így szabaddá téve izmos, kidolgozott felsőtestét, majd azt is levette róla, míg Leon a cipzárt húzta le, és lassan lehámozta Soráról a ruhát. Míg Sora egy szál fekete csipkés tangában, addig Leon fekete nadrágban állt a holdfényben a tengerparton. A víz lágyan cirógatta a lábukat.

Megszabadulva a felesleges ruhadaraboktól Leon lefektette Sorát a kellemesen meleg és bársonyos homokra. Óvatosan ráfeküdt és újra megcsókolta. Keze újra felfedezőútra indult a lány ezúttal mezítelen testén, bejárva ugyanazt az utat, majd megállapodott mellén. Gyengéden elkezdte masszírozni tovább fokozva az izgalmakat, majd két úja közé fogta a megkeményedett és kívánatosan magasodó mellbimbót. Ajkaival elhagyva a lány ajkait követte keze útvonalát és rátalálva a mellekre. Gyengéden elkezdte csókolgatni, nyalogatni, majd szájába vette a mellbimbót és szopogatni, harapdálni kezdte, nyelvével körkörös mozdulatokat végzett. Míg kezével továbbra is a másik mellet kényeztette. Sora ajkait kéjes nyögések hagyták el. egyik kezével beletúrt Leon dús és selymes hajába másik kezével pedig a hátát cirógatta. Eközben Leon keze tovább indult a lány testén, a hasán át egészen a két comb találkozásáig. Gyengéden elkezdte simogatni a lány legérzékenyebb pontját. Majd hirtelen két újával behatolt a lány hüvelyébe ezzel éles sikolyt váltva ki Sorából, mely csak még jobban felizgatta a férfit. Ajkaival tovább haladva csókolgatta, nyaldosta égő ösvényt hagyva maga után egészen az ágyékáig, majd ajkait rátapasztotta a lány csiklójára miközben újait tovább mozgatta a lányban. Sora hátradobta a fejét a rá törő gyönyörtől, úgy érezte menten elsorvad ennyi élvezettől. Beletúrva Leon hajába még jobban hozzá nyomta a fejét tovább fokozva az élvezeteket. Leon óvatosan kihúzta az úját, majd nyelvével hatolt a lány hüvelyébe, míg két kezével a melleket kényeztette tovább. Sora ajkait halk sikolyok és nyögések hagyták el, mely csak jobban felizgatta Leont. Nyelvével körkörös mozdulatokkal hatolt egyre mélyebbre és mélyebbre, míg Sora egy sikollyal jelezte, hogy eljutott a csúcsra. Leon felemelte fejét, Sora fölé hajolt és édes csókokat lehelt ajkaira, majd vágytól fűtött csókot váltottak. Nyelveik vad és szenvedélyes harcot vívtak egymással. Sora hátára fektette Leont, míg csókolóztak, majd megszakítva a csókot, nyakát kezdte beborítani édes csókjaival. Leon élvezte Sora kényeztetését, aki apró csókokkal halmozta el izmos felső testét, melyet kezei kényeztető simogatása követett egészen a férfi ágyékáig. Kezébe vette a kőkemény férfiasságot, miközben apró csókokkal halmozta el a lüktető férfiasságot. A férfi halk nyögésekkel jutalmazta, mely nagyon tetszett Sorának ezért tovább fokozta az élvezeteket. A szájába vette, és gyengéden elkezdte szopogatni, harapdálni és nyaldosni, míg kezével továbbra is kényeztette. Leon belemarkolt a kellemesen meleg homokba és ajkába harapott megpróbálta elfojtani az ordítást, mikor érezte, hogy közeledik a csúcs felé. Sora ezt megérezvén elvette száját a hímtagról, de kezével továbbra is kényeztette, majd pár másodperccel később egy fehér váladék jelezte, hogy a férfi eljutott a csúcsra. Leon ezt egy halk ordítással jelezte, melyet nem tudott magában tartani. De Sora még mindig nem hagyta abba. A férfi felemelte Sorát, maga alá gyűrte és lábaival gyengéden szétfeszítette a lány lábait. Majd óvatosan, de határozottan és mélyen behatolt a lányba. Sora ajkát egy apró sikoly hagyta el a hirtelen rátörő fájdalomtól és azt követő gyönyörtől míg Leon hörgött az élvezettől a szűk forróságtól mely körbeölelte őt. Betapasztotta Sora ajkait egy szenvedélyes csókkal miközben lassú, de mély lökésekkel elkezdett mozogni. Leon egyre mélyebbre és mélyebbre hatolt a lányba, mely egyre gyorsabb és vadabb lett. De Sora ezt nem bánta élvezettel ölelte át lábaival a férfi derekát, majd egy hirtelen mozdulattal a hátára fektette Leont, így most ő volt felül. Felemelkedett és lassan elkezdett mozogni előre-hátra néha körkörös mozdulatokat téve csípőjével. Leon csodálattal nézett végig a lányon a holdfényben amint beletúrt dús, hosszú hajába, mely a derekáig ért, majd élvezettel húzta végig kezét felső testén egészen a közösülő testrészükig megérintve azt, mely mindkettejük élvezetét fokozta. Sora egyre gyorsuló iramba mozgott a beteljesedés felé. Leon Sora ugrándozó mellét figyelte, majd hirtelen felült ezzel a mozdulattal még nagyobb gyönyört okozva maguknak. Kezébe vette melleit, és keményen szívni kezdte, egy – egy jól irányzott lökéssel segítve a lányt.  Egyre vadabbak és gyorsabbak amint érezték szerelmük beteljesedésének közeledését. Sora ajkait egy éles sikoly hagyta el, mely beleveszett a csendes éjszakába, Leon meg Sora nyakába nyögött amint elélvezett a lányban. Sora érezte kedvese magját szétáradni testében, amely forrósággal töltötte el. de a lány ezek után se hagyta abba. Tovább mozgott ezzel újra felizzította a vágyat Leonba. Leon a hátára fektette Sorát, a lábát feje fölé emelte, hogy jobban hozzáférhessen a lányhoz. Gyorsan és keményen kezdett mozogni, egyre mélyebbre és mélyebbre lökve a lüktető férfiasságot. Sora tehetetlenül vergődött a férfi karjai között a gyönyörtől. Leon egy utolsó mély lökéssel teljesen benne volt a lányban. Együtt jutottak el a csúcsra. A meleg nyári éjszakában egy női és egy férfi sikolyt lehetett hallani. Leon lassan a hátára feküdt magával húzva Sorát, miközben még mindig benne volt, majd édes csókot váltva csak ennyit mondott:

Szeretlek… Sora! – lihegte két csók között.

Én is téged… Leon!

Az egész éjszakát itt töltötték a tengerparton, a sziklák mellett. Az éjszaka folyamán többször egymáséi lettek. Csak hajnalba mentek el Leon házához, mely nem messze volt attól a helytől, ahol először voltak együtt. Két napon keresztül csak az ágyban voltak és szeretkeztek. Újra és újra megkívánták egymást. Alig aludtak vagy ettek.

Harmadnap Sora beszélt Mattel. Őszintén elmondta neki, hogy köztük nem lehet semmi, mert nem szereti és soha nem is fogja, mert mást szeret.

Két hónappal később Leon és Sora összeköltöztek. Másfél évre rá összeházasodtak. Szerelmük gyümölcseként két ikerpár született. Először egy kislány és egy kisfiú, másodszor pedig két kisfiú.

A család, a barátok és a közönség körében is ők voltak az álom pár. Nappal barátok, társak, partnerek, szülők voltak, de az éjszakák szerelmesen és szenvedélyesen teltek. Soha nem unták meg egymást, mindig tudtak újat nyújtani a másiknak. Soha nem szűntek meg egymást szeretni. Mert az ő szerelmük egy IGAZ SZERELEM, mely összeköt két embert, s amely csak igen kevés embernek adatik meg, de ők ezek közé tartoznak.

Vége