5 fejezet

°       Sora? – kérdezte mindenki döbbente.

°       Igen.

°       Miért nem mondtad tegnap, mikor találkoztunk, hogy te vagy az? – kérdezte szemrehányóan Leon.

°       Mi? Ti már találkoztatok? – kérdezte Kalos.

°       Igen. – szólalt meg Sora. – És azért nem említettem, mert Kalossal úgy beszéltük meg, hogy legyen meglepetés. – fordult Leon felé.

°       Sora, tényleg te vagy az? – kérdezte Mia könnyes szemmel. Odament barátnőjéhez és megölelte. – Miért csak most jöttél vissza?

°       Ezt majd később megbeszélitek. Mia készen vagy az új műsorral? – kérdezte Kalos.

°       Igen készen vagyok, de szeretném egy kicsit átírni, most, hogy tudom, hogy Sora lesz Leon partnere.

°       Rendben van. Holnapig kapsz haladékot. Akkor holnap mindenkit várok itt ugyanebben az időpontban. Sora a ház, amit a szülinapodra kaptál még mindig a tied, tehát oda nyugodtan mehetsz.

°       Köszönöm Kalos.

°       A húgod hol van? Úgy tudtam, hogy ő is veled jön.

°       Ő most egy barátnőmnél van Londonban, majd később csatlakozik hozzám csak előbb még be kell fejeznie ezt az évet a sulijában.

°       Később aláírjuk a szerződést, most mehettek.

 Miután mindenki elhagyta az irodát a lányok rögtön letámadták Sorát.

°       Ne haragudjatok lányok, de most el kell mennem. Még van egy kis dolgom, majd holnap mindent megbeszélünk. – mondta, majd ott hagyta az értetlen társaságot, akik döbbenten figyelték a távozó lányt.

Sora miután otthagyta a színpadot visszament a Hamilton szállodába. Felérve a szobába összepakolta a ruháit egy bőröndbe, hogy másnap már beköltözhessen a házba. Elment lezuhanyozni, átöltözött miután ezzel végzett lement a szálloda éttermében, ahol már várta valaki.

°       Layla.- szólította meg mikor odaért.

°       Sora? – kérdezte csodálkozva. – Tényleg te vagy az?

°       Igen. – mondta miközben helyet foglalt.

°       Rád sem ismerek, annyira megváltoztál.

°       Valóban sokat változtam. – mondta miközben megakadt a tekintete az úján lévő gyémántgyűrűn. – Te férjhez mész?

°       Igen. – mondta boldogan.

°       És ki a szerencsés? Talán ismerem?

°       Nagyon is. Yuri az.

°       Yuri? – kérdezte döbbenten.

°       Igen, de most ne rólam beszéljünk, hanem rólad. – majd némi hallgatás után ismét megszólalt. – Miért voltál ennyi ideig távol? És hogy hogy most visszajöttél?

°       Tudod az édesanyám a baleset után évekig feküdt kómában, miután elég stabil volt az állapota ahhoz, hogy szállítható legyen hazamentünk Japánban. Három évvel később felébredt, de többé semmire sem volt képes magától bármit is megcsinálni. Nem tudott semmit sem, a külvilágról sem a családjáról. Semmit nem érzékelt. Segítségre volt szüksége. Én közben az ottani cirkusznál dolgoztam, mert nem tudtam lemondani az artista életről. Lassan már két éve, hogy meghalt. – mondta miközben visszaemlékezett az akkori időkre. – Tudom szörnyű, hogy ilyet, de talán jobb is így neki. Mert… mert ez már nem volt élet a számára. – mondta könnytől csillogó szemekkel, majd összeszedve magát folytatta. – Két és fél évvel ezelőtt egy szerződét ajánlottak nekem Londonból, amit én el is fogadtam, három hónappal ezelőtt felajánlották, hogy hosszabbítsam meg, de én nemet mondtam. Akkor még magam sem értettem, hogy miért. De nem sokkal később Kalos fel keresett engem telefonon és arra kért, hogy jöjjek vissza. Tudod jól, hogy mindig is imádtam ezt a színpadot. Így kapva kaptam az alkalmon, hogy visszajöjjek. És most itt vagyok. –fejezte be mondani valóját.

°       Sajnálom az édesanyádat. – mondta Layla. – Tudod Kalosék és én is elég sokáig kerestünk téged, de sehogy se akadtunk a nyomodra, pedig még Japánban is kerestettünk.

°       Azért, mert megváltoztattam a nevemet.

°       Megváltoztattad a nevedet? De miért? – kérdezte csodálkozva.

°       A sajtó miatt. Lala te is tudod milyenek! Mint a keselyűk úgy tapadnak rád, ha valami szaftosat írhatnak rólad.

°       Igazad van.

Még sokáig beszélgettek így miközben megebédeltek. Az ebéd végeztél elmentek egy kicsit sétálni a városban, vásárolgattak, szórakoztak, és természetesen beszélgettek. Mindent elmondtak egymásnak, ami az elmúlt években történt velük. Sora késő este ért vissza a szállodai szobájába. Megfürdött és lefeküdt aludni.

Másnap már korán reggel fent volt.  Miután lezuhanyozott felöltözött. Egy piros mini szoknyát vett fel, hozzá egy nyakban megköthető fehér toppot, melynek mély kivágása volt ezzel kiemelve formás idomait, de nem ízléstelenül, kiegészítésként a hozzá illő piros fülbevaló, nyaklánc és gyűrű, majd következett a fehér spagetti pántos szandál. Mikor elkészült felvette a szintén piros retiküljét, majd elindult a Kaleido színpadhoz. Már mindenki csak rá várt mikor megérkezett.

°       Elnézést a késésért! – mondta.

Leon amint meglátta a lányt még a lélegzete is elakadt. Alig bírta levenni róla a tekintetét. Sora észrevette Leon pillantását és enyhén zavarba is jött, de megpróbált tudomást sem venni róla. De nem csak Leon volt így, hanem az összes jelen lévő artista fiú is. Alicia féltékenyen és gyűlölettel a szívében nézett hol Leon hol pedig Sorára.

°       Semmi baj! Akkor Mia kérlek, ismertesd velünk a darabot. – mondta Kalos.

°       Máris! Tehát a darab címe: Tiltott szerelem. A történet röviden arról szól, hogy van egy fiatal lány, Christine akinek az édesanyja meghalt, az édesapját meg nem ismeri. Christine találkozik egy gazdag férfival, Dylannel. Egymásba szeretnek. Van egy másik lány lány, Rebeca, aki szintén szerelmes a férfiba, s ennek érdekében, hogy céljait elérje, bármire képes. Azt hazudja a két szerelmesnek, hogy ők nem lehetnek egymási, mert testvérek. A szerelmesek eleinte megpróbálják elnyomni az érzést, melyet egymás iránt éreznek, de nem tudják, ezért úgy döntenek, hogy megszöknek. De mielőtt még ez bekövetkezhetne, kiderül, hogy Christine édesapja nem más, mint Rebeca apja. Ennyi. A szereposztás: Christine: Sora, Dylan: Leon és Rebeca: Alicia. Nos… hogy tetszik? – kérdeztek lélegzett vissza fojtva. 

°       Nagyszerű. – mondta lelkesen Sora. Len csak bólintott.

°       Remek. Akkor egy hónap múlva premier. Mehettek.

Miután elhagyták az irodát a lányok, megint letámadták Sorát.

°       Sora? Miért csak most jöttél vissza? – kezdett bele.

°       Miért tűntél el? – folytatta Rosetta.

°       Egyszerre csak egy kérdést, lányok. – nevetett Sora. – Tudjátok mit, kísérjetek el engem a házhoz, és míg kipakolok mindent elmesélek nektek.

Miután elérték úti céljukat és Sora kipakolt, mindent elmesélt a lányok. Miközben nappal Leonnal gyakorolt az előadásra, este a lányokkal töltötte ideje legnagyobb részét, hogy bepótolják az elvesztegetett éveket.

Sora minden tőle telhetőt elkövetett annak érdekében, hogy csak akkor találkozzon Leonnal, amikor szükséges, mert az érzések melyet egykor iránta érzett újra a felszínre törtek. Ezt Leon is észrevette és ezért nem közeledet a lányhoz, de ez nagyon nehéz volt, mert szomszédok voltak. Nehezen tudták visszafogni magukat, elfojtani a vágyat, melyet éreztek, amikor csak találkoztak. Elfojtani az érzést, melyet egymás iránt éreztek. Leon alig tudta türtőztetni magát, hogy oda ne rohanjon a lányhoz és ne csókolja meg. Az ajkakat melyek szinte csábították. Már három hete gyakorolták az ugrást, melyet a műsorra találtak ki, s amely napról napra jobban ment. Sokszor késő estig dolgoztak.

Ezen az estén is sokáig dolgoztak, már elmúlt tíz óra is, de ők nem érzékelték az időt. Sora annyira elfáradt, hogy a legutolsó ugrásnál, amikor pontosan Leon mellé kell érkeznie megcsúszott a lába a rúdon és véletlenül magával rántotta Leont is. A hálóban kötöttek ki egymáson. Leon volt felül. Leon miután felemelte fejét, Sora meleg gesztenyebarna szemébe nézett. Hosszú percekig nézték egymást, egyikük sem szólalt meg. Majd Leon hirtelen megcsókolta a lányt, aki viszonozta ezt. A csók lágy volt, tele szenvedéllyel és vággyal. Hosszú percekig csókolták így egymást, levegőt is alig véve. Leon kezét becsúsztatta Sora topja alá megérintve a melleket, melyeket azonnal kényeztetni kezdett, mire a lány halkan sóhajtott. Majd hirtelen magához térve eltolta magától a férfit.

°       Ne… ezt nem szabad. – lihegte, miután megszakította a csókot.

°       Miért? Kívánsz engem, ahogy én is téged! Kár is tagadnod, mert érzem. –újra meg akarta csókolni a lányt, de ő nem hagyta.

°       Azért… azért, mert vőlegényem van.