7 fejezet

°       Leon! – szólalt meg Sora kétségbeesetten, amikor észrevette, hogy a férfi is ott van.

°       Elnézést! – szólt hidegen. – Holnap találkozunk az edzésen. Jó éjszakát! – és már épp indulni készült. 

°       Jó estét! Steve Taylor vagyok! – nyújtott kezet.

°       Leon Oswald. – mondta ridegen és kezet fogott a férfival. – Ha megbocsátotok! Viszlát! – majd otthagyta őket.

Sora kétségbeesetten nézett utána, legszívesebben utána rohant volna, hogy elmondja neki, hogy mennyire szereti, hogy számára csak ő létezik, de nem tehette.

°       Fura egy alak. – szólalt meg a férfi. – Mindig ilyen rideg? – fordult a lányhoz.

°       Nem. – mondta halkan és szomorúan.

°       Valami baj van?

°       Nem… nem, dehogy… nincs semmi baj!- mondta tettetett vidámsággal. – Menjünk be. – invitálta a férfit. – Kérsz valamit inni, vagy esetleg enni?

°       Köszönöm, de nem kérek semmit. – mondta miközben odament Sorához és átölelte és épp meg akarta csókolni, amikor a lány kibontakozott az öleléséből.

°       Miért nem szóltál, hogy jössz? – kérdezte zavartan.

°       Én is csak az utolsó percben döntöttem el, hogy meglátogatlak. – nézett furcsán a lányra. – Azt hittem örülni fogsz. – lépett közelebb.

°       Persze… örülők. Csak… csak váratlanul ért. – nem mert a férfi szemébe nézni. – És… és meddig maradsz?

°       Két napig, aztán vissza kell mennem a kórházba. – mondta miközben megemelte a lány fejét, hogy a szemébe nézhessen. – Sora, mi a baj? – kérdezte kedvesen.

°       Semmi… csak… csak fáradt vagyok.

°       Menj és fürödj meg, aztán feküdjünk le. – és csókot nyomott a szájára.

°       Rendben. – és amilyen gyorsan csak tudta, otthagyta a férfit.

Eközben Leon a szobájában ült és a jelentet figyelte. Mikor látta, hogy Sora kibontakozik a férfi öleléséből, mikor meg akarta csókolni, úgy érezte, hogy szárnyalni tudna. De a végén, amikor megcsókolta, mintha kést döftek volna a szívébe, pedig csak egy szimpla puszi volt. Nem olyan, mint az övéké, amiket váltottak az elmúlt hetekbe, amely tele volt szerelemmel, szenvedéllyel és vággyal. Minden egyes alkalommal, amikor csókot váltottak, alig tudták türtőztetni magukat.

Sora is erre gondolt miközben fürdött. Úgy érezte, hogy egy világ omlott össze benne, amikor meglátta Leon tekintetét, mely először tele volt fájdalommal, majd a hirtelen üresség, amely semmilyen érzelmet nem mutatott. Nem akarta elveszíteni a férfit. Pont most… most amikor végre együtt vannak, annyi év után. Tudta, hogy már nem tudna nélküle élni. Elhatározta, hogy mindent el fog követni annak érdekében, hogy együtt legyenek, még ha ez azzal is jár, hogy meg bántja azt a férfit, akinek sok mindent köszönhet az édesanyja miatt. Azt hitte, szereti őt, de rá kellet döbbennie ez alatt az egy hét alatt, hogy ez nem szerelem. Nem, ez csupán hála. S miután már megismerte, hogy mi is a szerelem, az igaz szerelem, már nem tud lemondani róla és nem is akar.

Miután megfürdött és megtörülközött, felvette fehér selyem hálóingét, mely a bokájáig ért, s amely szabadon hagyta hátát, majd bement a hálószobába, ahol Steve már várta. Mikor meglátta a lányt még a lélegzete is elakadt. Odasétált a lányhoz, megölelte és megcsókolta, majd rekedtes hangon megszólalt.

°       Gyönyörű vagy! – suttogta.

°       Köszönöm. – mondta és kibontakozott az öleléséből.

°       Megyek, én is megfürdők, aztán… - nézett vágytól fűtött tekintettel a lányra – folytatjuk.

Sora bűntudattal a szívében nézett a férfi után. Nem akart együtt lenni a férfival, nem akarta, hogy akár egy újjal is hozzá érjen. Már a gondolatától is kirázta a hideg, gondolta miközben lefeküdt az ágyra. Már kezdett elaludni, amikor megérezte, hogy a férfi is mellé feküdt.

A férfi lassan közeledett felé, hogy megcsókolja és amikor a hálóing pántját húzta le a lány válláról Sora eltolta magától.

°       Ne… kérlek!– mondta halkan. – Fáradt vagyok és… a fejem is fáj. – hazudta.

°       Rendben. – mondta csalódottan. Érezte, hogy valami nem stimmel. Érezte, hogy Sora már nem ugyanaz, aki egykor volt. Érezte, mert valahányszor közeledik felé, mindig visszautasítja a közeledését, de nem tette szóvá. – Akkor aludjunk! Jó éjszakát!

°       Jó éjszakát! – mondta és hátat fordított a férfinak.

Sora alig aludt az éjjel, csak Leonra bírt gondolta. Csak ő járt a fejében. Hiányzott a férfi ölelése, mikor együtt aludtak, meleg tekintete, mikor ránézett, szenvedélyes szeretkezéseik, halk suttogásai, mikor cirógatta és kényeztette. Legszívesebben átrohant volna a férfihoz, hogy vele legyen, hogy együtt legyenek, hogy megnyugtassa, hogy számára csak ő létezik, csak őt szereti.

Másnap már korán reggel felkelt, hogy mielőbb beszélhessen Leonnal, hogy biztosíthassa arról, hogy mindent elmond Stevenek hogy vele, akar maradni. Mindenhol kereste, de sehol nem találta. Végül két órával később az edzőteremben talált rá, ahol a férfi már nyújtózkodott, hogy elkezdhessék a gyakorlást.

°       Leon. – szólította meg a lány.

A férfi nem nézett a lányra, felugrott a trapézra és csak ennyit mondott.

°       Végre megérkeztél, Sora. – mondta hidegen. – Ideje elkezdenünk a gyakorlást, mert az ugrás még nem tökéletes.

°       De Leon… - mondta kétségbeesetten.

°       Nincs időnk a csevegésre.

Sora tudta, hogy hiába könyörögne, Leon nem hallgatja meg. Egész nap csak gyakoroltak. Az ugrás a tökéletesnél is tökéletesebb volt, de a férfi csak hajtotta. Kegyetlen volt a lánnyal. Sora hiába próbált beszélni a férfival, valahányszor tartottak egy kis szünetet, de még csak meg sem hallotta. Mintha nem is lett volna ott, mintha csak egy tárgy lenne. Ez bántotta a lányt, de meg is értette a férfit. Tudta, hogy ő is hasonlóképpen érzene, ha a férfi helyében lenne. Már késő délután volt mire befejezték a gyakorlást, aztán meg jött a műsor, melyet még aznap este elő kellett adniuk, csakúgy, mint az elkövetkező három hétben.

Sora a műsor után nagyon elfáradt, elment az öltözőjébe, hogy rendbe szedje magát, majd hazament. Mikor hazaért nagy meglepetésben volt része. Az egész házat gyertyák világította meg, a bejárattól rózsaszirmok vezettek egészen az étkezőig, ahol megterített asztal fogadja, csodás és íncsiklandó ételkölteménnyel. Steve az asztal mellett állt.

°       Jó estét, Sora. – mondta mosolyogva. – Gyere, foglalja helyet. – majd odavezette az asztalhoz és kihúzva a széket, leültette.

°       Mi ez az egész, Steve? – kérdezte csodálkozva.

°       Gondoltam megleplek egy kellemes estével, egy kis vacsorával fűszerezve. – mondta és helyett foglalt az asztal túloldalán.

°       Erre igazán nem volt szükség. – mondta zavartan.

°       Szeretlek Sora. És az alkalomra, melyet mára terveztem meg kell adni a módját. – mondta sejtelmesen mosolyogva.

°       Miről beszélsz? – kérdezte idegesen, mert már sejtette, hogy mi ez az egész.

°       Előbb együnk!

Miközben vacsoráztak Sora egyre idegesebb lett. Nem sokat beszélgettek. Miután befejezték a vacsorát, a férfi felállt az asztaltól és kivette a zsebében lévő kis ékszeres dobozt, majd letérdelt Sora elé.

°       Hozzám jössz feleségül?