9 fejezet

°       Sora! Sora! – kiabált Leon, miközben kétségbeesetten rohant, hogy megakadályozza a szörnyűséget.

Sora a kiabálásra megállt az út közepén, de még mindig nem vette észre a közeledő kocsit, mely egyenesen felé tartott, s amely egyre csak gyorsult. Jobbra nézett, s ekkor meglátta, de már túl késő volt. A látványtól annyira leblokkolt, hogy még mozdulni sem bírt. Csak a közeledő kocsit látta, amint egyre nagyobb sebességgel hajtott felé. Az egész élete lepergett előtte. Majd hirtelen rántást érzett és az út túloldalán ért földet.

A szíve hevenesen kalapált és kétségbeesetten kapaszkodott az illetőbe, aki az imént megmentette az életét egy borzalmas tragédiától, mely akár az életébe is kerülhetett volna. A szeme csukva volt, újra és újra lejátszódott az iménti jelenet. Érezte az ölelő karokat, mely megnyugtatta, érezte, amint egyre erősebben szorítják, mintha az illető attól félne, hogy egyik pillanatról a másikra eltűnik. Mikor már kezdett megnyugodni, felnézett megmentőjére. Leon volt az.

Leon még egy darabig némán és csukott szemmel tartotta karjaiban a lányt. Próbálta elűzni az előbb lejátszódott jelenetet, de nem tudta. Mikor kinyitotta egyenesen a lány gesztenyebarna szemébe nézett, amely mint mindig most is megnyugtatta. Majd hevesen és szenvedélyesen megcsókolta a lányt. Sora ugyanolyan hevesen és szenvedélyesen visszacsókolt. Megszűnt számukra létezni a világ, csak ők ketten volta az éjszakában, a holdfényes tengerparton. Hosszú percekig csókolták így egymást, nem akarták abba hagyni, mintha az életük függött volna. Mikor abba hagyták kapkodva szívták be a friss éjszakai levegőt, majd ismét megcsókolták egymást, mely szintén hosszú volt tele szenvedéllyel. Mikor ajkaik szétváltak néma csendben ültek egymás karjaiban, majd Sora szakította meg a csendet.

°       Szeretlek Leon!

°       Én is téged, Sora!

°       Leon? – szólalt meg ismét a lány.

°       Tessék!

°       Azt szerettem volna mondani az előbb, hogy… hogy elhagytam Stevet. – nézett a füst szürke szemekbe, mely szerelemtől és szenvedélytől csillogott.

°       Sajnálom. – mondta bűnbánóan.

°       Ne… ne sajnáld. Nem szeretem Stevet, soha nem is szerettem. Csak téged szeretlek, nem tudnék nélküled élni. – vallotta be őszintén.

°       Én nem azt sajnálom. Ennek örülők. Azt… azt sajnálom, hogy… hogy nem hallgattalak meg.

°       Semmi baj. Megértelek.

°       Tudod, amikor láttam, hogy megcsókolt úgy éreztem, mintha kést döftek volna a szívemben. Tudtam, hogy szeretsz, mert éreztem. De mégis… mégis – de nem tudta befejezni, mert a lány a megcsókolta.

°       Menjünk haza. – mondta, miután megszakította a csókot. – Nálad tölthetem az éjszakát?

°       Boldoggá tennél vele.

°       Akkor menjünk.

Miután felálltak az útról elindultak haza. Néma csendben tették meg az utat, kéz a kézben. Mikor beléptek a házba, Leon szólalt meg először.

°       Nem vagy éhes vagy szomjas? – kérdezte a lányt.

°       Hm… éhes vagyok. – szólalt meg egy idő után.

°       És mit szeretnél?

°       Téged. – mondta szexis hangon.

Sora odasétált Leonhoz és lassan elkezdte kigombolni az inget.

°       Tudod… én… nagyon, de nagyon éhes vagyok. – suttogta Leon szájába, majd megcsókolta.

Miközben a fölsőtől próbáltak megszabadulni, szépen lassan elbotladoztak az ágyig. Mikor odaértek Sora az ágyra lökte Leont és négykézláb a férfi fölé hajolt. Egy ideig farkas szemet néztek egymással, majd a lány lassan megcsókolta, kiélvezve minden egyes percet. Nyelveik lassú csatát vívtak egymással, megízlelve egymás izét, mely lázba hozta testüket. Sora a férfi nyakát kezdte csókolgatni, miközben keze felfedezőútra indult az izmos felsőtesten. Kicsatolva a férfi nadrágját becsúszott a keze és megérintette az erőtől duzzadt férfiasságot. A férfi halkan felnyögött az érintéstől. Sora, ajkaival követve keze útvonalát elérte a nadrág szélét, kihúzva kezét, lassan lecsúsztatta a férfiról, majd visszatérve nyelvével kezdte kényeztetni a kőkemény férfiasságot. Leon nehezen, de hagyta, hogy a lány azt tegyen vele, amit csak akar. A lány mikor érezte, hogy közel a beteljesedés, megszabadult a fölösleges ruhadaraboktól, majd lassan beleült a férfi ölébe. Egy ideig mozdulatlan maradt, s a férfi füst szürkei szemeibe nézett, mely mindig megbabonázta, majd lassan elkezdett fel-le mozogni. Kínzó lassúsággal, hogy minél tovább nyújtsa az élvezeteket. Leon hirtelen felült, ezzel tovább fokozva az élvezeteket és a lány mellét kezdte el kényeztetni ajkaival. Sora egyre gyorsabban és gyorsabban ugrált Leon ölében, majd hirtelen lelassult közeledve a csúcs felé. Sora felállt Leon öléből, melynek hatására a férfi szeme fennakadt.

Leon lassan a hátára fektette Sorát és szenvedélyesen megcsókolta, majd felfedezőútra indult a lány testén ajkaival és kezével. Bejárva ugyanazt az utat, mely ismerős volt számára, mégis mindig valami újat fedezet fel. Elérve a lány nemi szervéhez, kezeivel lassan szétfeszítette combjait, hogy könnyebben hozzáférhessen ajkaival. Míg ajkaival a lány csiklóját, kezével a melleket kényeztette. A lány kéjesen felsikoltott, mikor megérezte Leon nyelvét a hüvelyében, mely kínzó lassúsággal kezdett el mozogni, hogy tovább nyújtsa az élvezeteket. Sora hátradobta fejét, mikor a férfi nyelve mellett, megérezte két ujját is, mely ugyanolyan lassan kezdett el mozogni. Leon mikor érezte, hogy a lány közeledik a csúcs felé, kihúzva ujjait, Sora fölé hajolt és a gesztenyebarna szemekbe nézett, mely elhomályosult a vágytól. Majd lassan behatolt a lányba és elkezdett mozogni. Kínzó lassúsággal mozgott, egyre mélyebbre és mélyebbre hatolva a lányba, ezzel tovább fokozva az izgalmakat. Sora sikolyokkal válaszolt, mely csak jobban felizgatta, Leont. A férfi alig bírta visszafogni magát. Egy darabig még lassan mozgott lányban, néha körkörös mozdulatokat téve, de nem bírta tovább. Miközben Sora ajkait csókolgatta, ízlelgette egyre szenvedélyesebben, úgy lett egyre gyorsabb és vadabb. Közeledve a csúcs felé megszakította a csókot, s hangos nyögésekkel válaszoltak a beteljesedésért könyörögve. A férfi még egy párat lökött, majd együtt jutottak el a csúcsra. A csendes éjszakában, a szenvedélytől túlfűtött szobában egy női és egy férfi sikoly volt halható.

Egy darabig mozdulatlanul feküdtek egymáson, majd Leon lassan kicsúszott Sorából és a hátára feküdt. Sora a férfi mellkasára tette fejét, míg lábait a férfi lábaira tette és így aludtak el egymást ölelve szerelmesen, boldogan és kielégülten.

Másnap késő délután keltek fel.

°       Sora?

°       Igen? – kérdezte álmosan.

°       Szeretnék kérdezni valamit. – kezdett bele mondandójába.

°       És… mi lenne az? – hajolt a férfi fölé

°       Tudom, hogy még korai ilyesmiről beszélni, de… de mit szólnál hozzá, ha egy-két éven belül összeházasodnánk? – kérdezte reménykedve.

Sora könnytől csillogó tekintettel nézett Leonra, majd megcsókolta.

°       Én akár már holnap hozzád mennék. – mondta boldogan. – Én lennék a világon a legboldogabb, ha a feleséged lennék.

Leon nem mondott semmit csak magához húzta Sorát és szenvedélyesen megcsókolta. Pár perccel később ott folytatták, ahol este abba hagyták. Az egész délutánt az ágyban töltötték, csak akkor keltek fel mikor már a műsorra kellett készülniük.

Már mindenki ott volt, csak rájuk vártak. Furcsának találták, hogy együtt jönnek. Sorától már megszokták, hogy késik, de Leon eddig még soha nem késett el. Gyorsan bementek az öltözőbe, hogy időben elkészüljenek. Leonnak miközben az előadásra készülődött rossz érzése volt. Nem tudta, hogy miért, de furcsán összeszorult a szíve mikor Sorára nézett, amikor a nagy jelenetükre vártak a színfalak mögött.

Mikor elérkezett az ugrásuk besétáltak a színpadra. A közönség őrjöngve tapsolt a pár láttán. Sorának az egyik ugrás után egy különleges trapézra kellett érkeznie, melyet kimondottan erre az alkalomra terveztek. A trapéz segítségével fel akarta lökni magát, csakhogy… a rúd eltört.

Sora zuhanni kezdett, nem tehetett semmit. Nem volt körülötte trapéz, nem volt alatta háló. Leon fentről figyelte az eseményeket. Mikor látta, hogy mi történt kétségbeesetten ugrott az egyik trapézról a másikra. Hiába sietett, hiába érte el a legalacsonyabb trapézt nem érte el. A lámpákat lekapcsolták, a színpad néma csendbe borult. Majd egyszer csak egy hangos puffanást és reccsenést hallottak, aztán a néma csend…