11 fejezet

°      Sora… Soraaaaaaaaaaaa – kiabálta zokogva.

Pár másodperccel később berohant Dr. Kate a kórterembe néhány orvos és nővér kíséretében.

°      Leon azonnal hagyd el a szobát! – szólt a férfinak.

°      Nem. – mondta a férfi ordítva. – Nem hagyom itt.

°      Leon, menj ki! Így nem tudunk segíteni, ha nem engedsz oda. – miután látta, hogy a férfi még így sem akar kimenni, újra megszólalt. – Kérem, vezessék ki!

Két nővér megfogták Leont a karjánál fogva és kivezették a kórteremből a többiekhez, akik idegesen, aggódva és sírva nézik a benti jelenetet. Leon nehezen, de végül kiment a szobából. Nem akarta magára hagyni Sorát, de rájött, hogy ő most nem tehet semmit.

Látták amint a lányt újra és újra kiütik, de nem reagál. Látták, ahogy a lány mindenegyes másodpercben ugrik egyet. Ez így ment kb. öt percig, végül inekciót szúrtak közvetlenül a szívébe, majd újra kiütötték. Újra és újra. Nem sokkal később Dr. Kate kijött a kint várakozókhoz, akik falfehér arccal várták, hogy az orvos mit mond. Néhány másodpercig nem szólalt meg, s ez már nagyon idegesítette őket, a legrosszabbtól tartottak. Végül megtörte a beálló halott néma csendet.

°         Sikerült újra éleszteni. – mondta megkönnyebbülten a nő.

A többiek egy emberként lélegeztek föl. Volt, aki felzokogott a megkönnyebbüléstől, amint meghallotta a hírt. Leon is köztük volt.  

°         Amint korábban is említettem, erre számítani lehetett. De… de most már talán túléli ezt az éjszakát, csak idő kérdése. Mi csak annyit tehetünk, hogy várunk és hogy imádkozunk azért, hogy Sorának legyen elég ereje a küzdelemhez. De… mindannyian ismerjük, hogy milyen makacs tud lenni, ha küzdelemről van szó. – fejezte be mondatát.

°         Bemehetek hozzá? – kérdezte újra Leon.

A többiek már meg sem lepődtek a feltett kérdésre. Sejtették, hogy van valami kettejük között vagy, ha nincs is abban biztosak voltak, hogy a férfi érez valamit Sora iránt. 

°           Igen, be. – bólintott sápadtan, de mosolyogva.

Leon rögtön bement a lány szobájába, leült az ágya mellé és csak figyelte a lányt miközben a kezét fogta. Eszébe jutott minden, ami a lánnyal volt kapcsolatos. Az első találkozásra, a kemény edzésekre, a kegyetlenkedéseire, az évekre melyet nélküle kellett eltöltenie, az elmúlt napokra, a boldogságra, melyeket együtt éltek át. Szereti Sorát és tudta, ha elveszíti őt, abba ő is belehal. Már akkor hiányzott neki a lány, amikor még távol volt, de azt még el tudta viselni. De most… most, hogy már megismerte a boldogságot is, melyet tudta, hogy csak tőle kaphat meg már tudta, hogy nem tud nélküle élni és nem is akar.

Eközben Kalos félre hívta Dr. Kate-et és elmondta neki, amint nemrég tudott meg a rendőr bácsitól. A nő döbbenten hallgatta Leon beszámolóját. Még beszélgettek egy keveset, és már épp indulni készült, amikor valaki utána kiáltott.

°           Dr. Kate. – kiabált Ken. – Jöjjön gyorsan. Miánál megindult a szülés.

A nő gyorsan oda futott a lányhoz, aki kapkodva szedte levegőt miközben az alhasát fájlalta. 

°         Jól van, Mia. Nem lesz semmi baj. – mondta mosolyogva.

Dr. Kate Ken segítségével leültette az egyik tolószékre, és a szülőszobába vitték. Miután Ken beöltözött csatlakozott a feleségéhez, hogy segítsen a szülésben.

Leon egész éjjel Sora mellett virrasztott és figyelte a lányt. Egy szemhunyásnyit sem aludt, de nem is bírt volna. Csak a lányt nézte és az emlékekre gondolt, melyek összekötötték őket. Már reggel volt mikor Kalos lépett a szobába, de Leon nem vette észre, annyira elmerült a lány szépségében.

°      Leon – szólította meg a férfit, aki ijedten fordult a hang irányába. – Leon… kérlek gyere ki egy kicsit. Beszélnem kell veled.

°      Nem várhatna? – kérdezte halkan a férfi, s újra a lánynak szentelte minden figyelmét.

°      Nem. Ez nagyon fontos mondta. – de mikor ez sem használt, bevette a legjobb módszert, mellyel tudta, hogy felhívja magára figyelmét. – Soráról van szó. – a férfi ismét felkapta a fejét a név hallatára.

°      Mi van vele? – kérdezte idegesen.

°      Ezt ne itt beszéljük meg. Bármikor felébredhet, s nem szeretném, ha ezt meg hallaná.

°      Rendben. – mondta némi habozás után. Nem szívesen hagyta ott a lányt. Mielőtt kiment volna Kalos után egy csókot nyomott Sora ajkaira.

°      Menjünk le az étkezőbe. Nem szeretném, ha ezt a beszélgetést más is hallaná.

Leon nem válaszolt csak követte a férfit. Miután leértek helyet foglaltak az egyik asztalnál egy forró kávé társaságában.

°      Mit akarsz mondani, Kalos? – kérdezte aggódva. – Mi van Sorával?

°      Először szeretnék kérdezni tőled valamit! – miután a férfi bólintott, hogy felteheti újra megszólalt! – Van valami Sora és közted?

Leon egy ideig habozott a válasszal. Tudta, hogy a színpadnál, bár nincs megtiltva, de Kalos nem örülne annak, ha munka összekeveredik a magánélettel. De őt nem érdekelték a következmények, nem érdekelte, hogy Kalos mit tesz, csak Sora érdekelte. Ha Kalos ki is rúgja őket, akkor sincs miért aggódnia, mert tudta, hogy szülei pénzéből könnyen meg tudnak élni anélkül, hogy akár egy napig is dolgozzanak. Bármiről képes lemondani, de Soráról nem.

°      Igen van. – törte meg a beálló csendet. – Szeretjük egymást. Talán… baj?

°      Nem. – mondta mosolyogva.

°      Szóval… mit akartál mondani? – kérdezte egyre türelmetlenebbül, már nagyon szeretett volna visszamenni Sorához.

°      Ami Sorával történt tegnap este az… - egy percig habozott, hogy folytassa-e – az… az nem baleset volt.

°      Mi? – kérdezte döbbenten.

°      Tegnap, miután bejöttünk a kórházba az egyik kellékes néhány órával később utánunk jött. És elmondta, hogy mint mindig most is ellenőrizte a trapézok állapotát és mondta, hogy amikor megnézte, akkor még nem volt semmi probléma. De… a baleset után még egyszer megnézte és… és észrevette, hogy a rudat szándékosan megrongálták.

°      Micsoda? – kérdezte döbbenetében kiabálva. – De… mégis ki képes ilyesmire. Ki képes arra, hogy megölje Sorát? Hisz ő soha senkinek nem ártott. Tudjátok már, hogy ki volt? – kérdezte dühösen.

Kalos egy ideig habozott a válasszal, majd végül megszólalt.

°         Alicia!

°         Alicia? – kérdezte gyűlölettel a hangjában. – És most hol van?

°         A reptéren, ott várja a gépét, mely fél óra múlva… - de nem tudta befejezni, mert Leon felpattant és elrohant. – Leon… Leon… - szólt utána a férfi, de hiába, Leon meg sem hallotta.

Leon bepattant Kalos kocsijába, szerencséjére, mint mindig a főnök ezúttal is a kocsiban hagyta a slusszkulcsot. Alig tette be a kulcsot, már indult is. Fékezhetetlen dühvel vezetett a reptér felé. Sosem érzett ekkora ühöt és gyűlöletet, mint Alicia iránt. Még akkor sem amikor Yuriról volt szó. Alig tíz perc alatt megtette az utat, olyan gyorsan hajtott megelőzve néhány kocsit és rendőrautót is, mely szintén a reptér felé tartott. Némi keresgélés után meg is találta a nőt, amint az egyik padon ült és egy újságot olvasott nyugodtan, mintha mi sem történt volna. Emiatt Leon csak még nagyobb dühöt és gyűlöletet érzett.

°           Készülsz valahova… Alicia? – hallott meg egy gyűlölettel teli hangot a nő, melyről tudta, hogy kihez tartozik.

°           Le… Leon… te hogy kerülsz ide? – kérdezte rettegve. – Mit… mit keresel itt?

°           Tudod te azt nagyon jól! – mondta miközben a karjánál fogva felrángatta. – Hogy merészelted akár egy ujjal is bántani Sorát? Hogy merészelted? – kérdezte miközben dühében egyre jobban rázta a nőt, akinek a fogai is összekoccantak erre.

°           Emlékszel? – sziszegte a fogai közül. Egyáltalán nem félt tudta, hogy már nincs mit veszítenie, hisz lebukott. Már tudják, hogy mit tett. – Amikor elhagytál meg mondtam, hogy ezt még nagyon meg bánod. – Pár héttel rá épp hogy csak beteszi a lábát a színpadra, te máris összefekszel egy ilyen ribanccal. Egy jött menttel. Azt hitted, hogy nem tudok róla, azt hitted, hogy hagyni fogom, hogy együtt legyél ezzel a lotyóval? – kérdezte már kiabálva.

Leon erre egy hatalmas pofont adott. De akkorát, hogy a nő a padlón kötött ki, az orrát fogva, mely vérzett.

°         Ne merészelj így beszélni Soráról megértetted? Ő sokkal többet ér nálad. Te… te még a lábújáig sem érsz fel. Te még annyit sem érdemelnél, hogy életben maradj.

°         Te szemét! – kiabálta sírva. – Eltörted az orromat.

°         Ennél sokkal többet érdemelnél mindazok után, amit vele tettél. – mondta miközben a blúzánál fogva felemelte. – De tudod mit… élvezettel fogom végig nézni, amint megrohadsz a börtönben. – mondta dühösen egy gúnyos mosoly kíséretében.

°         Leon. Engedd el. – szólalt meg a háta mögött a rendőr bácsi. Leon gyűlölettel és undorodva dobta a férfi elé a nőt, aki ismét a padlón kötött ki.

°         Vigye el innen ezt a szemetet. – mondta miközben elindult a kijárat felé, hogy újra Sora mellett legyen.

Visszafelé lassabban vezetett, már kiadta magából a dühöt, s miközben szépen lassan kezdett lecsillapodni eszébe jutott ami pár napja történt a tengerparton. Mikor kis híján elütötte egy autó. Rájött, hogy az sem volt véletlen, hogy szándékos volt. Rájött, hogy az is Alicia műve. De meg esküdött magában, hogy ezért még megfizet. Mindent el fog követni annak érdekében, hogy a börtönben töltse az egész életét.

Mikor a kórházhoz ért leparkolt, majd bezárta a kocsit és elindult Sora szobája felé. Útközben összefutott Kalossal. Váltottak néhány szót miközben odaadta a férfinak a kulcsot. Majd a lány felé vette az irányt.

Egy hét telt el azóta, hogy Sora kórházba került, de a lány még nem ébredt fel. Leon éjjel-nappal mellette volt. Egy percre sem hagyta magára. Mint mindig most is a kezét fogta, miközben a lányt nézte.

Kora délután volt mikor egyszer csak egy gyenge szorítást érzett a kezén. Rögtön a lányra nézett, aki lassan elkezdte mozgatni a szemét, de csak nagy nehézségek árán tudta kinyitni. A világosság miatt pislogva és hunyorogva nézett körül a szobában. Mikor már eléggé kitisztult a látása, tekintete megállapodott mellette ülő férfin, aki mosolyogva és sírva nézte Sorát.

Leon… - szólalt meg egy halk és rekedtes hang.

Sora. – mondta a férfi.