1.Fejezet: Váratlan fordulatok

Sora látszólag nyugodtan állt, és a tengert nézte. De belül zavart volt, és egy kicsit félt is. Az Angyalok táncát egy hónapja, hogy befejezték, és Lela sem látja már Fantomot, de mégse jött utána senki, akit kiválasztott a szellem. Pedig rengetegen csatlakoztak az utóbbi időben a társulathoz.
És Leon is nagyon megváltozott. Az Angyalok tánca után olyan kedves volt vele, de most megint hideg, mint a jég. De nem csak Leon, Sora is megváltozott.
A haja megnőtt, már egészen a dereka aljáig leért, és befestette, szép halvány rózsaszínre. De komolyabb is lett, megfontoltabb, olyan akire mások felnézhetnek. Mint egy igazi sztár. De belül valahogy mégis üresnek érezte magát…
Fogalma sem volt, mit csinálhatna, úgy gondolta, inkább visszamegy edzeni. Ki kell találnia valamit, az új előadásra. Még nem tudta, mi lesz az, csak annyit, hogy Mia szerelmet akar bele. Ez azért is idegesítette, mert akkor megint Leonnal kell fellépnie, és a férfi viselkedése miatt egyre kényelmetlenebbül érezte magát a közelében.
Épp a trapézokon gyakorolt, mikor egy gúnyos hang megszólalt:
- Ezt az ugrabugrálást nevezed te gyakorlásnak? –kérdezte Leon a falnak támaszkodva.
- Ha tudod jobban, akkor mutasd meg!- vágott vissza mérgesen Sora.
- Felesleges fárasztanom magam, már így is reménytelennek látszik.
- Pedig nem ártana, mivel ha nem tudnád, a következő darabban együtt kell szerepelnünk. Úgyhogy meg kéne szoknod a jelenlétemet! Vagy legalább nem ilyen látványosan utálni.
Erre Leon tekintete elsötétült, és felugrott a trapézra. Épp arra, amin Sora függeszkedett.
- És miből gondolod, hogy utállak? –kérdezte halkan.
- Ahogy beszélsz, viselkedsz, amilyen lenéző vagy! Nem tudom, talán félsz tőlem, és így akarod palástolni?!- most Során volt a gúnyolódás sora.
- Én? Tőled? Ne légy nevetséges!- a hangja olyan hideg volt, mint a jég. –Az első két perc után lejátszalak.
- Tudod mit gondolok? Szerintem csak a szád nagy! –olyan közel voltak egymáshoz, hogy az orruk szinte összeért.
- Párbajt akarsz? –sziszegte Leon. –Csak mi ketten?! Majd meglátjuk kié lesz a jobb!
- Rendben, elfogadom! –Sorában csak úgy izzott a szenvedély.
Leengedték az összes trapézt, és elkezdték.
Bámulatosak voltak. Fantasztikus ugrásokkal, hol közelebb kerültek egymáshoz, hol eltávolodtak, és csak úgy vibrált köztük a levegő. De egyik se tudott a másik fölé kerekedni, bár mind jobb, és jobb manővereket hajtottak végre.
Úgy belemerült a harcba, hogy észre se vették, hogy figyelik őket. Ketten voltak. Mia, és Ken. Lélegzetvisszafojtva figyelték az előadást.
Egyszer csak Sora, épp egy magasabb trapézról ugrott le, amikor Leon nem hagyta, hogy elérje, mert eléugrott. Sora megijedt, és zuhanni, kezdett, de olyan kecsesen, mintha csak egy leszakított rózsaszál.
Leon épp az utolsó pillanatban kapta el a derekát, magát fél kézzel tartva a trapézon.
- Azt hiszem győztem. –suttogta halkan Sora fülébe, bár egy kicsit lihegett.
Sora teljesen ledermedt. Soha nem érezte magát még ilyen közel a férfihoz, ahogy most, a derekánál tartotta, míg ő a nyaka köré kulcsolta a karját.
- Megvan! Az lesz az új darab címe, hogy a Sivatagi Rózsa! – kiáltotta Mia, majd kirohant. –Fantasztikusak vagytok Sora.
Ken, Máival ellentétben szemrehányóan nézett rá, majd dühösen kiviharzott.
Leon elkezdett nevetni, majd egy szót sem szólva, elengedte Sorát, aki így váratlanul a hálóra esett. Majd Leon is követte.
- Azt hiszem féltékeny rám a barátod!- még mindig nevetett.
- Ken nem úgy a barátom! –tiltakozott Sora. –Ő csak egy barát, nem pedig a fiúm…
- Jó lenne, ha ezt megmondanád neki is, mert ha még egyszer így mer rám nézni, azt nem éli túl! –Leon megint hideg volt, és fenyegető. - Amúgy nincs oka féltékenykedni, én sose kezdenék egy olyannal, mint te!
- Mért, mégis mi bajod velem? –csattant fel Sora, fel se fogva mit árulnak el a szavai.
- Ugyan már, te is tudod, hogy nagyon szép vagy! Főleg az Angyalok tánca óta teljesedtél ki. De még mindig egy gyerek vagy, aki nem tudja felfogni a dolgok következményeit. –a hálón fekve átkarolta Sora vállát, és magához húzta. – A másik, hogy lefogadom, még szűz vagy! –itt ördögien elmosolyodott.
Sora úgy elpirult, hogy még a füle is vörös lett. De nagyon jól állt neki. A melle sebesen emelkedett, fel-le, a szíve gyorsan dobogott, és még mindig lihegett egy kicsit, bár valószínűleg már nem a trapéz miatt. El se tudta képzelni, milyen szexi látványt nyújt, ahogy rátapad a fehér tornadressz, és minden egyes pólusa tökéletesen látszik.
- Tudod lehet hogy neked ez a véleményed rólam, de tudd, én sose kezdenék egy olyan bekezelt, önző egoistával, mint amilyen te vagy. És csak hogy tudd, egyáltalán nem vagy az esetem!
Leon újra ugyanolyan komoly volt, minden kedvesség eltűnt a szeméből.
- Úgy gondolod? –majd lehajolt, és durván megcsókolta.
Szinte fájt a csókja, de Során mintha villám futott volna át. Nem akarta viszonozni, ki akart szabadulni, de Leon nem engedte. Erősen fogta mind a két csuklóját. Majd lejjebb haladt, végig csókolva, harapdálva a nyakát, majd mikor elért a melléhez,azt is. Sora már azt se tudta, hol van, szédült, forgott vele a világ, égett a bőre, ahol Leon szája járt, és azt kívánta, bár minden porcikájában érezné. Aztán hirtelen felsikított, mivel Leon erősebben harapta az érzékeny területet. A szemébe nézett, de Sora tekintete ködös volt, vágyakozó, és félelemmel teli.
- Mégis csak az eseted vagyok?- kérdezte Leon gúnyosan.
De látta, hogy Sora szemében könnyek gyűlnek, és csak nagy nehezen tudja visszatartani őket. Valószínűleg ez volt az első csókja.
- Látod Sora, erről beszéltem! Te még gyerek vagy, most is félsz, és én meg csak bántanálak. Nekem egy igazi nő kell!
Azzal leugrott a hálóról, és otthagyta a már némán zokogó Sorát.

2. Fejezet: Az új műsor

Leon dühöngött.
- Hogy lehettem ekkora hülye!? –és olyan erőset csapott az asztalra, hogy leesett róla minden.
A csörömpölésre besietett az egyik szobalány, de mikor látta, milyen állapotban van, gyorsan ki is ment.
És Leon csak dühöngött:
- Nem lett volna szabad megcsókolnom! Ő olyan nekem mint Sophie, nem is értem mért csináltam. De amikor ránézek… Nem! Ő egy gyerek. És én csak fájdalmat okozok azoknak, akiket szeretek. Véletlenül sem szabad közel engednem magamhoz, akármilyen gyönyörű is! Hisz ugyanígy jártam Emilivel is. Ő is gyönyörű volt, babaarcú, és belül egy kis kígyó.
De Sora nem ilyen! –szólalt meg Fantom.
- És ha igen. Nem tudhatom! Legjobb, ha távol tartom magamtól. És ha nem is olyan, akkor még rosszabb. Nem hagyhatom, hogy miattam megsérüljön…


Eközben Sora is a szobájába zárkózva gondolkozott:
- Mért tette ezt velem?! Én soha se adtam rá okot, hogy ennyire utáljon. –és legördült egy könnycsepp az arcán.
Miután hazaért, rögtön beállt a zuhany alá, de a bőrén vöröslő foltokat nem tudta eltüntetni.
- Ez volt az első csókom, és ő így bánt velem! És magamat se értem. Mért voltam utána olyan gyenge. Eddig még senki közelében nem éreztem ilyen izgalmat, és ilyen küzdőszellemet! (még Layla közelébe sem)
- Úristen lehet, hogy beleszerettem?!
- Nem az nem lehet! Nem szerethetem a Halálistent! Hisz Mai-el is mit tett. Pedig ő is szerette.
De Leon úgylátszik nem tud szeretni, csak másokat eltiporni. De engem nem fog! Ez nem történhet meg…


- Na gyerekek, mondjátok, hogy tetszik! Majd meghalok a kíváncsiságtól! –pattogott izgalmában Mia.
A történet a sivatagban játszódik, ahol is egy gyönyörű hercegnő, Nefertiti (Sora) él. De ez a hercegnő senkit se képes szeretni, mert az ő szemében minden férfi puhány. Aztán elrabolja őt a sivatag legrettegettebb banditája (Leon), aki egyáltalán nem bánik vele hercegnő módjára. A lány egyszerre gyűlöli, és szereti. De ezt a bandita előző kedvese Zafíra (Mia) egyáltalán nem nézi jó szemmel, és meg akarja ölni a hercegnőt. De Leon megmenti őt, az élete árán. Nefertiti karjai közt hal meg, aki rájön, hogy ő az a férfi, akit mindig is keresett, megcsókolja, és utána megy a túlvilágra, ahol végre egymáséi lehetnek. És ő lesz a Sivatagi Rózsa, ugyanis a banditának, ez volt a kedvenc virága. És Sora is úgy fejezi be, mint egy gyönyörű, letört rózsaszál.
- Mia ez fenomenális! –Anna teljesen odavolt.
Főleg az ő szomorú-vidám bohóc szerepétől, aki mindig mindenkit próbál megnevettetni, de amikor a hercegnő meghal, ő a legszomorúbb.
- Mért én lettem már megint a gonosz?!-háborgott Mai.
Sora közben félősen pillant fel Leonra. Vajon ő mit szól a darabhoz? Főleg, hogy a végén csókolózniuk is kell.
- Sora neked nem tetszik?- Mia olyan szomorú fejet vág, hogy Sora rögtön zavarba jön.
- Jaj nem, dehogyis. Fantasztikus! Tényleg nagyon jó.
- Örülök, hogy tetszik! Bár igazából nem annyira illik a te karakteredhez, hisz te mindig vidám vagy!-mosolygott Mia.
- Ohh ha tudnád mennyire nincs igazad! –gondolta Sora, de mást mondott.- Persze, de azért megpróbálom majd élethűen játszani!
- Ez a darab egyszerűen pocsék! –szólalt meg végre Leon is. – Egyálatál nem illik a szerep Sorára, nem tudja majd élethűen eljátszani. Ezt inkább Mia tudná eljátszani. Dobd ki, vagy írd át! –mondta szigorúan.
- De én, én… - Mia teljesen kétségbe esett.
- Ha úgy érzed nem felelek meg az elvárásaidnak, nem kell benne szerepelned! –vágott vissza hidegen Sora. – A darab marad, ha problémád van vele, akkor nem kell vállalnod. Bár lehet, hogy csak félsz, ezért akarod helyettem Mait.
- Nevetséges vagy! Még hogy én félek tőled. Szánalmas gondolat. –gúnyosan elmosolyodott. –Úgy emlékszem nem én reszkettem tegnap.
Azzal elindult kifelé, de még hátraszólt.
-A szerepet elvállalom. Majd meglátjuk mennyire tudsz teljesíteni Sora.
Azzal kiment, mosolyogva, mekkora port kavart maga után.

3. Fejezet: A Bál

- Ez nem elég! Ugorj magasabbra! –kiabállt Leon Sorával.
Már este fél tíz volt, de ők még mindig bent voltak az edzőterembe. A többiek már rég hazamentek.
Egy hete kezdték el a felkészülést, és úgy nézett ki, hogy ez a darab is olyan fenomenális lesz, mint Az Angyalok tánca, vagy a Legendás Manőver.
Soráék egy teljesen új ugrást találtak ki a végébe, miután Leon meghal, a mennyek kapujában várja Sorát, aki egy másik, alacsonyabb trapézról ugrik el, és fel kell érnie Leonhoz, de mindeközben az egész testét el kell hajlítania, mintha tényleg egy letört virág lenne, aki csak el akar érni a kedveséhez. Az egészben az a nehéz, (a tartáson, a magasságon, és az ugráson kívül) hogy úgy kell látszódnia, mintha utána zuhanna, és Leonnak úgy kell elkapnia. Tehát teljes összhangban kell lenniük. És ez az ami még mindig nem megy.
- Ugye nem ilyen silány próbálkozással akarod elkápráztatni a közönséget! –ugrott le mellé Leon.
- Én igyekszem, de nem tudok ilyen testtartásban akkorát ugrani! –fakadt ki Sora.
- Ha csak ennyi telik tőled, jobb, ha még most, az elején lefújjuk a darabot!
Sora teljesen kétségbe volt esve. Biztos volt benne, hogy az ő hibája az egész.
Pedig nem így volt. Valamiért Leon se tudott ugyanabban a biztonságban dolgozni vele, mint az AngyalokTáncán. Egyszerűen szikrázott köztük a levegő (ami a csatajeleneteknél jó volt), nem volt meg az a biztonság, és nyugalom érzése, ami ide kellett volna. És nem értette miért.
Azóta az alaklom óta, egy ujjal sem ért Sorához, de még mindig ugyanúgy kívánta őt. Pedig tudta hogy nem szabadna, de nem tehetett róla. Ezért inkább még hidegebbül bánt a lánnyal.
- Jól van, ma már úgysincs értelme itt maradni, majd holnap folytatjuk a gyakorlást. Most menj haza! –azzal otthagyta.

Másnap Kalos az irodájába hívatta őket.
- Ma estére két meghívót kaptatok, az új előadásotok tiszteletére rendezett bálra. Ti lesztek a díszvendégek, tehát elvárom, hogy együtt jelenjetek meg! –mondta Kalos ellentmondást nem tűrő hangon.
- De Főnök, nekünk.. –kezdte volna Sora.
- Semmi de! Elmész és kész! Már szóltam Miának, hogy vegye meg neked a ruhát.
- Nem! –szólt közbe Leon is. –Ha velem fog jönni, elvárom, hogy hozzám legyen öltözve, nem pedig valami tarka kis rongyba. Úgyhogy majd küldetek ruhát.
Azzal kiment, de még visszaszólt.
- 8-ra érted megyek.
Majd becsapta az ajtót.

Sora mikor hazaért, már az ágyán találta a dobozt. Kibontotta, és…
Egy gyönyörű, fehér selyem estélyi volt venne, ami egészen a bokája alá leért, és a combjáig fel volt vágva. A dekoltázsa is nagyon mély volt, de nem ízléstelenül, és a háta is teljesen nyitott volt.
Során még soha nem volt ilyen ruha. Mikor felpróbálta, hát még neki is elállta a szava, nemhogy Fantomnak.
Hihetetlenül elegáns és szexi volt benne, ahogy a ruhából kivillant, hosszú, vékony lába, és szép gömbölyű melle. A haját kontyba tűzte, és a dobozban talált fehér rózsa alakú ezüst csatot tett bele.
Pontban nyolckor a szállás elé gurult, egy fekete Ferrari, és Leon szállt ki belőle, talpig feketében. De mikor meglátta Sorát, még neki is elállt a lélegzete.
- Életemben nem láttam még ilyen szépet! –gondolta. De csak ennyit mondott. –Kész vagy? Akkor menjünk.
Sora teljesen letört. Nem volt hiú, de még ő is tudta, milyen szép ebben a ruhában. És Leon még csak észre se vette!
- Bár biztos sokkal szebb nőkkel szokott partikra járni. –gondolta Sora.
Mikor beléptek a hatalmas terembe, Leon átkarolta, a derekát, és mondta, hogy nézzen a fotósokra. Csak úgy villogtak a vakuk.
- Egy táncra kisasszony? –kérdezte Sorától, egy magas, szőke hajú fiú.
Sora már igent akart mondott, hisz Leon a fotósok kereszttüze után rögtön magára hagyta, és egy vörös ruhás nővel kezdett táncolni. Sora nem értette, hogy mért féltékeny.
- Hisz ez csak egy egoista bunkó! –bizonygatta magának. –Rám se nézett egész este.
Pedig ez nem így volt. Leon folyamatosan őt figyelte a szeme sarkából, de nem mert közel maradni hozzá, mert félt, hogy még valami meggondolatlanságot tesz.
De mostanra, hogy látta, hogy Sorát már a negyedik férfi viszi táncba, teljesen elöntötte agyát a féltékenység.
- Mégis hogy képzelik! –dühöngött magában. –Hogy merészelik megérinteni azt a selymes bőrét, a vékony derekát. Hogy ilyen feltűnően bámulja őt mindenki.
Aztán meglátta, hogy a szőke fiú, egy újabb pohár pezsgőt visz oda Sorának, szó nélkül otthagyta a partnerét, és elindult felé.
- Azthiszem mára már elég lesz! –szól oda a megdöbbent srácnak. –Gyere Sora, hazaviszlek! –azzal megfogta a karját, de Sora nem mozdult.
- Nem Leon, remekül érzem magam. Még ha te nem is vetted észre, épp táncolni hívtak.
- Már hogy ne vettem volna észre! –gondolta dühösen.
- Ha táncolni akarsz, akkor egyet táncolok veled, de utána megyünk. –azzal megfogta Sora derekát, és már röpültek is a táncparkett felé.
Mindenki őket nézte, de ők csak egymást. Nem tudtak másra figyelni, csak a testükre. Hol összesimult, hol eltávolodott, és mikor már vége volt a számnak, ők még akkor sem engedték el egymást.
- Kisasszony felk…
- Nem, a hölggyel épp menni készültünk! –förmedt rá Leon.
Sora nem tiltakozott. Még mindig szédült volt a tánctól, a pezsgőtől, Leon illatától…
Szó nélkül mentek hazáig. De mikor megálltak, Leon mélyen a szemébe nézett, és megcsókolta. De nem úgy, mint először. A lágy volt a csókja, mégis követelőző, szenvedélyes. Sora a nyaka köré fonta a karját, de ekkor Leon eltolta.
- Ne haragudj Sora, ostoba voltam! Már megint. –mondta. –Nem tudom, mit akartam bizonyítani, de ígérem, többet nem fordul elő. Jóéjszakát.
Azzal otthagyta Sorát, mostmár teljesen összetört szívvel…

4. fejezet Amikor az elhatározások romba dőlnek

És akkor Sora végre rájött.
- Szeretem! Bármit is teszek ellene, akkor is szeretem, és szeretni fogom.
- De ő nem szeret. –szólalt meg egy hang a fejében.
- Már az se érdekel! Lehet, hogy nem szeret, de én ezt nem tudom tovább csinálni. Ha nincs velem, folyton ő jár az eszemben, ha a közelemben van háromszor olyan gyorsan ver a szívem, és ha megcsókol…
Lehet, hogy nem érez irántam semmit, de én nem fogom többé letagadni az érzelmeimet, bármi lesz is!
Fantom bentről nézte Sorát, és szomorúan csóválta a fejét. Tudta, hogy ennek rossz vége lesz…

- Leon, várj! Beszélni szeretnék veled!
- Nem érek rá! –válaszol Leon olyan hidegen, amennyire csak tudott.
Tegnap szinte semmit sem aludt. Végig Sora járt az eszében, milyen gyönyörű volt abban a fehér ruhában. Most is legszívesebben a karjába kapta, és megcsókolta volna, de tudta, hogy nem szabad. Így inkább megpróbálta elkerülni, amennyire csak lehet.
- Leon kérlek! –Sora hangja olyan könyörgő volt, hogy képtelen volt otthagyni.
- Mit akarsz?
- Leon kérlek ne nézz így rám! –Sora olyan zavarban volt, mint még soha életében. – A tegnap történtekről szeretnék beszélni.
Leon szíve akkorát dobbant, hogy biztos volt benne, hogy mindenki meghallotta. De nyugodt hangon válaszolt:
- Nincs miről beszélni, nem történt tegnap semmi. –azzal elindult kifelé.
- Lehet, hogy te így érzed, de én máshogy gondolom! Leon Szeretlek! –az utolsó szót szinte kiabálta.
Nem érdekelte már a régi elhatározás, hogy erős lesz. Csak az, hogy mit mond a férfi.
De Leon hideg maradt. Legalábbis kívülről. Belül olyan örömöt érzett, mint még soha. De ő nem volt ilyen bátor, mint Sora…
- Sora, hagyd ezt a gyerekes viselkedést! –szólt rá.
- Lehet, hogy te nem érzel semmit irántam, de akkor kérlek mond meg! –könnyek csorogat az arcán, és egyre közelebb jött. –Mert ha igen, én békén hagylak, és nem erőszakoskodom tovább. De tudnom kell!
Már ott volt a férfi előtt. A testük szinte összeért. Fel kellett néznie rá, hogy a szemébe tudjon nézni.
- Sora te egy gyerek vagy! És én nem akarlak bántani.–Leon megint csak ennyit tudott kinyögni, de megőrizte a hidegséget a hangjában.
Bár nagyon nehezen.
- Valóban így gondolod? –kérdezte Sora mosojogva, e még indig könnyes szemmel.
Lábujjhegyre állt, és félénken megcsókolta. Finoman ízlelgette az ajkát, majd lágyan bedugta a nyelvét a férfi szájába.
Leon nem bírta tovább, magához húzta, és olyan szenvedélyesen viszonozta a csókot, hogy az szinte ijesztő volt. Sora a nyaka köré kulcsolta a karját, és így álltak ott, teljesen elmerülve egymásban. Mikor végül szétváltak, Leon megszólalt:
- Ugye tudod mit csinálsz? –ha hangjában semmi érzelem nem volt. Nem úgy, mint a szívében. –Tudod milyen a Halálistent szeretni?
Sora csak bólintott.
- Rendben Sora, én megbízom benned. De ha megsérülsz az nem az én hibám lesz. Én figyelmeztettelek.
Sora megint csak bólintott.
- Akkor nyolcra érted megyek, elviszlek vacsorázni. Most pedig menny vissza gyakorolni! –azzal kiment.
Tudta, hogy iszonyú utálatosan viselkedett, de nem tudott másképp. Tudta, hogy nem szabadott volna engednie Sorának, de nem bírta megállni.
Viszont az érzéseit sem merte kimutatni…

5. fejezet Riválisok

Sora izgatottan készülődött az estére. Saratól kölcsönkérte az egyik rózsaszín koktélruháját, és szandálját. Fantasztikusan nézett ki bennük. A ruha elég rövid volt, romantikus stílusú szabással, amiből kilátszott szép fehér válla, és tökéletesen kihangsúlyozta vékony, nőies alakját. Vékony fehér gyöngynyakláncot, és hozzá illő fülbevalót és karkötőt tett föl. A haját egy ugyanolyan vékony fehér szalaggal kötötte össze, mint ami a ruha derekán is volt. Egyszerűen mesésen nézett ki.
Leon pontban nyolckor érkezett, és mikor meglátta Sorát elmosolyodott. Ez nagy ajándék volt tőle, tekintve, hogy mindig milyen komoly.
A város legelegánsabb éttermébe vitte. Sora teljesen le volt nyűgözve attól a pompától, ami körülvette. De Leon mintha észre se vette volna. Sora rengeteget beszélt, hisz Leon attól hogy összejött vele, nem lett egyszeriben szószátyár típussá. De így is nagyon élvezte.
- Mindig is artista akartál lenni? –kérdezte egyszer csak Sora.
Leon elgondolkodott.
- Azthiszem igen. Tehetséges vagyok benne, és szeretek csillogni. És persze Sophinak is ez volt a legfőbb vágya. –Leon hangja elhalkult.
- Nem, nem mesélnél róla nekem? –kérdezte félénken Sora.
- Nem! Ne legyél ennyire kíváncsi! –mondta Leon hidegen. –Attól még hogy velem vagy, nem fogom megosztani veled az életem.
Sora majdnem sírva fakadt ezekre a szavakra. Nem akarta megbántani, csak szeretett volna Sophiról hallani. Biztos volt benne, hogy nagyon szerette volna a lányt.
- Bocsáss meg! –mondta könnyektől elfúló hangon.
Leon megsajnálta.
- Megbocsátok. De többet ne kérdezősködj róla!
A vacsora fantasztikus volt, és Leon igazán elbűvölő beszélgetőpartner. Rengeteg országban járt, és mindenről tudott beszélni. Sora azt is megtudta, hogy legalább négy nyelven beszél, majdnem anyanyelvi szinten.
Mikor elindultak hazafelé Sora csodálkozott, hogy eddig meg se csókolta. De aztán észrevette, hogy nem a szállására viszi. Egy hatalmas, elegáns luxusvilla előtt álltak meg.
- Te itt laksz? –kérdezte Sora csodálkozva.
- Igen. Mert? –Leon felhúzta az egyik szemöldökét.
- Semmi, csak én még nem jártam ilyen drága helyen. Kivéve persze Layla otthonát.
Leon megint elmosolyodott, az este folyamán már másodszor.
Felmentek a nappaliba, és Leon hozott egy üveg francia bort. Sora még nem ivott bort, de nagyon finomnak találta.
A szobában félhomály volt, és Leon igézően nézett rá. Majd odahajolt hozzá, és megcsókoltam. Először lágyan, finoman kóstolgatva az ajkát, majd egyre szenvedéjesebben. Kezei közben Sora bokájától elkezdtek finoman, lágyan felfelé kúszni. Az érintésétől Sora libabőrös lett. De mikor a kezek becsúsztak a szoknyája alá megijedt.
- Ne Leon, kérlek ne! –és eltolta magától a férfit.
Leon amilyen lágy és kedves volt az előbb, most hirtelen lett ugyanolyan hideg.
- Értem! Sora Naigino játszadozik! –mondta fagyosan. –Máris mit gondolsz, mért visz fel egy férfi egy nőt a lakására?
Felállta, és töltött magának még egy pohár bort.
- Ti nők, mind ugyanolyanok vagytok! Felhergeltek valakit, aztán adjátok az ártatlant.
Letette a poharat, odahajolt Sorához, és odaszorította a csuklóját a kanapé támlájához.
- Tudod én ezt a játékot, másképp szeretem játszani! Ez jobb, hogy még az elején tisztázódott. –a hangja hideg volt, és elutasító.
- De én.
-A sofőröm majd hazavisz! Jó éjt Sora.


Maga sem értette később, mért lett hirtelen ilyen mérges. Talán mert úgy kívánta a lányt!?
Igen. Jobban, mint életében eddig bárkit.
És fogalma se volt, hogy mit akar, vagy milyen is ő igazából. Mindig vidám, és olyan ártatlannak látszik. De hogy lehet az, hogy valaki ilyen ártatlan, és közben ilyen csábító. Valószínűleg nagyon jó színésznő.
De ő nem dől mégegyszer be egy ilyen ki színésznőnek!
Csak még jobban fel akarta hergelni, hogy még jobban kívánja. És valljuk be sikerült is, hisz most is rá gondol! De abból nem eszik a kislány. Kétszer már összetörték a szívét. Harmadszor nem fogják!

Sora az ágyában feküdt, és tépelődött. Vajon mit csinált rosszul?
Mikor Sophiról kérdezett, rosszul tette. De utána olyan jól ment minden. De Leon olyan gyors volt! És ő még nem volt senkivel úgy!
De ezt ő is tudhatná, hisz ő is mondta, hogy még valószínűleg ártatlan. De akkor mért lett olyan dühös? Lehet, hogy mégse tudja?
El kell neki mondanom holnap! Megmondom mért voltam elutasító! És akkor minden rendben lesz!

Másnap Sorának első dolga volt, hogy megkeresse Leont. Az edzőteremben talált rá, amint épp May –el beszélgetett.
- Szerbusztok! Leon beszélhetnénk? –lépett oda hozzájuk.
- Nem látod, hogy dolga van? –nyafogta May.
Sora szíve a torkában dobogott. Nem attól, ahogy May beszélt vele, hanem a diadalmas mosolytól az ajkán. És Leon még csak rá se nézett.
- Leon kérlek! –fordult oda hozzá.
Ekkor végre ránézett. Sora jobban örült volna, ha nem teszi. Olyan hidegség, és közöny sugárzott belőle, ami minden eddiginél jobban megijesztette.
- Sora menj el! –szólt rá. –Itt nincs rád szükség. Kezd el a gyakorlást majd megyek én is.
Azzal odafordult May-hez, és elindultak kifele.
Sora tejesen ledöbbent. Ugyanis May mielőtt kilépett volna, még előtte diadalmasan mosolygott Sorára.
- Ez nem lehet igaz! Ez csak egy vicc! –gondolta. –Csak mert tegnap nem feküdtem le vele, ezért ma már észre se vesz? Inkább May-el hetyeg!
Sora sírva rohant ki. Rohant, és rohant. Amíg végül a kimerültségtől le nem roskadt egy padra.
- Mért sírsz kicsi lány? –kérdezte egy kedves hang.
Sora felnézett, és egy nagyon helyes fiút látott meg. Magas volt, barna hajú, és nagy zöld szemei voltak.
- Semmi, igazán semmiség! –szipogta.
Az idegen leült mellé.
-A semmiért nem sír az ember! Mond el, hogy mi a baj, hidd el akkor megkönnyebbülsz!
És Sora elmondta. Persze név nélkül. Elmesélt mindent. Hogy beleszeretett egy srácba, aki képtelen szeretni, és még figyelmeztette is, hogy a végén csak meg fog sérülni, de ő akkor is vele akart lenn. Hogy ez a srác, csak mert nem feküdt le vele, ezért most tudomást se vesz róla, és egy másik lánnyal van.
- Hát kicsi lány, elég nagy seggfej lehet az a srác. –és vigasztalóan átölelte a vállát. –Akinek nem kell egy ilyen gyönyörű lány, az vagy vak, vagy teljesen hülye.
Sora, bár maga se értette, elmosolyodott.
- Jaj ne haragudj, de úgy rád zúdítottam a problémáimat, hogy meg se kérdeztem. Hogy hívnak?
- Darien Dovar.
- Úristen! Az a Darien Dovar?

A FÉLTÉKENYSÉG SZÖRNYŰ DOLGOKRA KÉPES!

Dorien Davor, a világhírű német artista, a Kaleido Színpad új előadója, és Sora nagyon jó barátja lett. Ugyan többször is elvitte vacsorázni, és rengeteget beszélgettek, de Sora még nem állt készen egy új kapcsolatra. Hisz a szíve csak egyvalakiért dobogott. A Halálistenért!
De Leon is mással mulatta az időt. Szó szerint May-el. Bár belül majd megőrült a féltékenységtől, de az érzéseit szokása szerint nem mutatta ki. Inkább úgy csinált, mintha hidegen hagyná az egész. Pedig egyáltalán nem. Dühös volt Sorára, Darienre, Mayre, de leginkább magára!
Miután Sora elment elhatározta, hogy nem foglakozik vele többet. Ezért inkább elfogadta May ajánlatait. De nem tudott nem törődni vele! Olyan őszintének látszott, olyan ártatlannak! És tessék. Kiderült, hogy ő is csak egy olyan kis ribanc, mint Emili. Különben mért lenne Vele, miután őt nem sikerült behálóznia?
Mikor Leon és Darien találkoztak, csak úgy izzott a levegő a gyűlölettől. Majdnem eltörték a másik kézcsontjait a kézfogáskor.
És ami még borzasztóan bosszantotta Leont, hogy Darien is belekerült a történetbe. Ő fogja Nefertiti egyik hódolóját játszani, akit el akar csábítani a lány, hogy segítsen neki megszökni. De nem sikerül neki, mivel Leon amint ezt meglátja, megöli.
- De így is együtt szerepel Sorával! A szemét! –dühöngött magában.
Egyszerűen nem bírta elviselni a gondolatot, hogy Sorához más is hozzáérhet rajta kívül. Szinte megőrjítette! De kívül hidegnek látszott, mint a jég.
Leon, May nyaggatására nagy partyt szervezett a hétvégére. Mindenki meg volt hívva a társulattól, és természetesen Sorát sem hagyhatta ki. Sajnos ezzel együtt Darien jelenlétével is számolnia kellett. De nem érdekelte. Mindet megadott volna, hogy újra táncolhasson vele, még akkor is, ha tudta, micsoda egy kígyó.

Sora izgatottan készülődött a partyra. Vett magának egy gyönyörű fekete ruhát, ami nagyon kihívó volt. Mélyen dekoltált, nyitott hátú spagettipántos, egészen a combja tetejéig felhasítva. Miután felöltözött, és megnézte magát a tükörbe, még ő is elcsodálkozott. Lélegzetelállítóan festett, felkontyolt rózsaszín hajával, amibe egy fekete rózsa alakú hajtű volt beletűzve, olyan elegánsan, mint egy világhíres színésznő, vagy fotomodel. A ruha is tökéletesen kiemelte az idomait, és kicsit zavarba is jött, hogy milyen szexi volt benne. Fehérarany nyaklánccal, karkötőkkel, gyűrűkkel, és fülbevalóval egészítette ki.
Mia Kennel ment, Anna pedig az új barátjával. Kennek végre sikerült kihevernie a csalódást, és nagyon boldog volt Miával. May már ott volt Leonnál.
Darien fél kilenckor jött érte, pedig nyolcra ígérte. Mikor meglátta Sorát, teljesen ledöbbent. Tudta, hogy gyönyörű lány, de el se bírta képzelni, hogy valaki ennyire szép is lehet.
Mikor beléptek az ajtón, minden szem feléjük fordult. Nagyon szép párt alkottak. Darien magas, izmos alakja mellett Sora szinte eltörpült, de olyan elegánsan suhant be, hogy legszívesebben minden férfi rávetette volna magát. De szerencsére ott volt vele a védelmezője.
És akkor meglátta Leont, May-el az oldalán. May kék estélyit viselt. Csinos volt benne, de Sorának a nyomába se érhetett. Ezt ő is tudta, és majd szétvettette a féltékenység. Főleg amikor meglátta, hogy Leon hogy néz rá.
- Igazán csinos vagy Sora! –nyögte ki végül nehezen. –Remélem jól fogjátok érezni magatokat! –azzal belekarolt a még mindig döbbent Leonba, és odébbvonszolta.
- Hogy lehet ilyen gyönyörű! –Leon csak rá bírt gondolni. –És hogy flörtölhet így azzal a ki patkánnyal?!
Majd eszét vette a féltékenység. May egész éjjel ott loholt a nyomában, egy szabad perce se volt tőle. És ő csak Sorát tudta nézni. Ahogy körülvették a férfiak. Ahogy a csodálatukban fürdött. Ahogy Dariennel táncolt.
Valószínűleg túl sok bort ivott, mivel Darien egyre merészebb lett. Amikor odahajolt sorához, és megpuszilta a nyakát, akkor betelt a pohár. Odament, (a sipítozó Mayre ügyet se vetve) és elrántotta Sora mellől Darient. Már a party vége felé jártak, így már csak pár ember lézengett. De látva, hogy itt botrány lesz, gyorsan ők is elköszöntek.
- Azt hiszem menned kéne! –sziszegte neki Leon.
Darien nyugodtan nézett a szemébe.
- Igen, szerintem is. Gyere Sora! –mondta.
- Nem, Sora itt marad! Van vele egy kis megbeszélnivalóm. –Leon ismét ura volt önmagának.
Hidegen osztogatta a parancsokat.
- Nem te mondod meg, hogy mit csináljak! –csattant fel Sora. –Igen Derien, én is menni szeretnék.
- Megmondtam, hogy nem! –Leon egy re dühösebb lett, de megtartotta a nyugodt látszatot. –Darien vidd haza Mayt!
- De Leon! –csattant fel az említett.
- Semmi de! Indulás! –csettintett, mire két nagydarab fickó jelent meg a semmiből.
Nem kis harc árán, végül sikerült kitessékelni, a két nemkívánatost.
Ekkor Leon végre ránézett Sorára, de olyan mérgesen, hogy a lány el akart szaladni. De nem tudott, mert Leon megragadta a karját.
- Mostmár elég volt a játékból Sora! –mondta halkan. –Mond, milyen érzés, ha veled játszanak?
- Azonnal engedj el! – kiabálta Sora kétségbeesetten.
Csak el akart menni innen. Távol mindentől. Leontól, az érzéseitől, távol ettől a szobától. De nem tudott. Egyedül voltak, és Leon szorítása nem engedte.
- Nem! Remélem kiszórakoztad magad, mert mostantól az én szabályaim szerint játszunk.
Azzal megcsókolta Sorát, de olyan durván, hogy felsértette a száját. Sós vér ízét érezte a szájában, de nem érdekelte. Már nem érdekelte, hogy elrejtse az érzelmeit, nem érdekelte, hogy fájdalmat okoz-e. Csak Sora érdekelte, és a csókja. A karjába kapta, mint egy tollpihét, és vitte fel a lépcsőn. Sora hiába tiltakozott, kapálózott, Leon erősebb volt nála. Elértek a hálószobába, és ledobta az ágyra. Sora remegett. Nem csak a félelemtől, hanem a csóktól is. Leon közben kibontotta a nyakkendőt, és levette az ingét. A halvány fényben is látszott izmos, kidolgozott felsőteste.
Odament az ágyhoz, és lenézett rá. De Sora olyan rémülten, nézett vissza, hogy egy pillanatra megijedt attól, amit épp tenni készült. De aztán eszébe jutott minden.
- Milyen profi színésznő vagy te Chérie! –aztán megint megcsókolta.
A becézés úgy hangzott a szájáról, mintha csak azt mondaná: kurva.
De olyan szenvedélyesen csókolta, hogy Sora kénytelen volt viszonozni. Már nem érdekelte mit mondott róla, nem érdekelte mit tesz, csak azt akarta, hogy Leon vele legyen. Hogy törődjön vele, hogy szeresse…
Leon szája egyre lejjebb haladt, majd a melléhez érve, a drága ruhát egyetlen mozdulattal szétszakította. Erre a hangra Sora ráébredt hol is van, és épp mit tesz, de addigra Leon újra lecsapott az ajkára. Majd egyszer csak, az édes fásultságot áttörve, olyan fájdalmat érzett a testébe, hogy felsikított. Leon döbbenten nézett rá, látszott rajta, hogy ő is teljesen elmerült a szerelem csodás világában. Csak elmosolyodott, és fojtatta. Sora érezte, hogy a fájdalom hirtelen elviselhetetlen gyönyörré változik, majd együtt értek fel a csúcsra.
Leon pár perc után lemászott róla, és Sorát elöntötte a jeges rémület. Mit tett?! Felhúzta a térdét, és döbbenten, bámult Leonra.
- Igazán sajnálom Drágám, de ugye ezt kár lett volna kihagyni! –vette vissza a gúnyos hangnemet.
Sora arcán egy könnycsepp gördült le. Némán rázta a zokogás. Leon felugrott, és félrehúzta a takarót. Mikor meglátta az ágyon a vörös foltot, teljesen elsápadt:

- Úristen, mit tettem!