AZ �SSZET�RT VIR�G

Sora alig eml�kezett, hogy ker�lt haza. Szinte csak �lomnak �rezte a tegnap t�rt�nteket. De a l�ba k�z� nyilall� f�jdalom nagyon is val�s�gos volt.
- J�zusom, mit csin�ltam? –tudta, hogy m�r mindegy.
Elvesztette a sz�zess�g�t. Egy olyan f�rfi vette el, aki g�tl�stalanul t�ri �ssze a sz�veket, �s kicsi lelkiismeret furdal�st sem �rez.
Pedig ez nem �gy volt. Leonnak olyan iszony� b�ntudata volt, mint m�g �let�ben soha.
- Hogy b�nhattam �gy Sor�val?! –gy�l�lte mag�t. - Azt hittem, hogy � is olyan, mint minden n�, �s csak megj�tssza az �rtatlant. Pedig r� kellett volna j�nn�m, hogy � t�nyleg ilyen! B�r lehet, hogy r�j�ttem, csak nem akartam tudom�sul venni…


- Kil�pek F�n�k! –mondta Sora.
Olyan volt, mint egy �sszet�rt kis vir�gsz�l, egy borzalmas vihar ut�n.
- Sora, nem akarom elfogadni a felmond�sodat! Te vagy a Kaleido Sz�npad szt�rja. �s egy szt�rnak k�teless�gei vannak.
Sora elkeseredett. Akkor is ki fog l�pni! Nem maradhat t�bb� Leon mellett, b�rmennyire szereti is. F�leg a tegnap t�rt�ntek ut�n. Hisz �gysem kell neki.
Ekkor bel�pett Leon az ajt�n. Mikor megl�tta Sor�t megd�bbent.
- Mit csin�lsz itt? –k�rdezte. A hangja nem �rult el semmilyen �rzelmet, pedig bel�l reszketett.
- Sora fel akar mondani! –v�laszolt helyette Kalos.
Leon els�padt.
- Ezt nem teheted! Nem hagyhatod itt a sz�npadot!
„Nem hagyhatsz itt engem!”
- De igen! Nekem m�r nincs itt semmi keresnival�m. –Sora szomor� volt, lehajtott fejjel besz�lt. –Kalos k�rlek menj ki!
Legnagyobb megd�bben�s�re Kalos sz� n�lk�l kiment.
- Elvett�l t�lem mindent amit akart�l, m�r nincs sz�ks�ged r�m! –folytatta. –�s ha itt maradok, legfeljebb tov�bb k�nzom magam. Ezt pedig most nem b�rn�m elviselni.
- Ez nem �gy van! Igenis sz�ks�ged van r�m! –Akarta ki�ltani. De csak ennyit mondott. –Lehet, hogy �gy �rzed, de gondolj a k�z�ns�gre. A gyerekekre, akiknek te vagy a p�ldak�p�k! Itthagyn�d �ket?
Sora elgondolkozott. Eddig csak a saj�t menek�l�s�re gondolt. De Leonnak igaza van. Nem mehet el. A k�z�ns�gnek sz�ks�ge van r�! �s neki is r�juk.
- Maradok! –mondta cs�ndesen.
Azzal kiment a szob�b�l.
Leon sz�v�r� �ri�si k� esett le. H�t m�gis itt marad!
- Szeretlek! –suttogta bele az �res szob�ba.

Sora Dariennel gyakorolt. Nem mondta el neki, hogy mi t�rt�nt tegnap. Senkinek se mondta el.
- Darien, m�rt ut�l t�ged annyira Leon? –k�rdezte v�ratlanul.
A fi� l�that�an megd�bbent, de csak ennyit mondott:
- Majd egyszer elmes�lem neked Kicsi Sora! De most m�g nem. –�s olyan aranyosan mosolygott, hogy a csillagok is leolvadtak volna t�le az �gr�l.
- Majd egyszer megtudod pici Sora! –vigyorgott mag�ban.

-A pr�b�k nagyon j�l haladnak! Ha �gy megy, egy h�t m�lva bemutathatjuk a darabot. –lelkendezett Mia.
Sora csak halv�nyan elmosolyodott. M�r nem tudott semmin sz�vb�l nevetni. Szinte csak �rny�ka volt �nmag�nak. A r�gi t�z kialudt, csak csend, �s �ress�g vette k�r�l a lelk�t.
- Sora valami baj van? –k�rdezte Mia agg�dva. –Olyan elveszett vagy mostans�g.
- Nem dehogy Mia, semmi baj! Csak Dariennel vacsor�zom ma, �s azon j�r az eszem. –hazudta.
Vagyis t�nyleg Dariennel vacsor�zik ma, de nem r� gondolt. Leon j�rt az esz�be. Az �l�be nyilall� f�jdalom m�r r�g elm�lt, de az eml�k �r�kre megmarad. De Leon annyira m�s lett. Most nem volt hideg, de megpr�b�lt min�l t�volabb ker�lni Sor�t�l.
- Ez is csak azt bizony�tja, hogy nem �rdeklem! –gondolta szomor�an.
Pedig nem �gy volt. Leon az�rt ker�lte Sor�t, mert nem tudott a szem�be n�zni. A l�ny teljesen mag�ba roskadt. Elt�nt bel�le az a szenved�ly, amivel eddig az �letet �lte. Most csak egy ilyen k�nyszer volt benne, hogy csin�lni kell!
Leon biztos volt benne, hogy ez amiatt van, hogy meger�szakolta Sor�t.
Igaz�b�l Sora amiatt vesztette el az �letkedv�t, mert Leon nem szerette. �s ami k�zt�k t�rt�nt, igaz�b�l nem is tekintette er�szaknak, hisz � is �lvezte. De ezt Leon nem tudhatta…

Sora az esti vacsor�ra k�sz�l�d�tt. Semmi kedve nem volt elmenni. Legal�bbis nem Dradiennel. Hisz nemr�g m�g Leon vitte vacsor�zni.
Csinos, s�rga ruh�t vett fel, romantikus st�lusban varrva. A haj�t leengedte, �s a nyak�ra agy v�kony halv�nys�rga szalagot k�t�tt. Pont, mint amilyen a ruh�ja volt.
- L�legzetel�ll�t� vagy. –dics�rte meg Darien.
Egy nagyon eleg�ns �tterembe vitte vacsor�zni, de Sora alig figyelt oda a besz�lget�sre. V�gig Leonon j�rt az esze. M�r szinte nem is besz�ltek. Sora egyre jobban k�ts�gbe esett. B�r az esze tudta, hogy nincs rem�ny, de a sz�ve nem volt hajland� elfogadni.
Mikor v�gre besz�lltak a kocsiba, egyenesen megk�nnyebb�lt, hogy v�gre hazamehet. De Darien nem haza vitte.
- Gondoltam besz�lgethetn�nk m�g egy kicsit, miel�tt hazaviszlek. –menteget�z�tt.
- Darien k�rlek! Nagyon f�radt vagyok. –semmi kedve nem volt m�g felmenni a lak�s�ra besz�lgetni.
Csak aludni akart. De akkor Darien olya mondott, amit�l meggondolta mag�t:
- Egyszer r�gebben m�g k�rdezted, m�rt ut�l engem annyira Leon. Ha szeretn�d, most elmondom! –�s k�zbe elb�v�l�en mosolygott.
- Rendben, felmegyek hozz�d.
De szinte r�gt�n ahogy bel�pett, m�r meg is b�nta. A lak�sban f�lhom�ly uralkodott, �s a nappalib�l be lehetett l�tni a nyitott h�l�szob�ba, ahol szinte az �sszes helyet egy nagy francia�gy foglalta el.
- Darien azthiszem jobb ha �n most ink�bb m�gis megyek! Ezt a besz�lget�st tegy�k �t m�skorra, most nagyon f�radt vagyok! –mondta, �s elindult kifel�. –Szia, �s m�gegyszer k�sz a vacsor�t!
De Darien elkapta a karj�t, �s visszar�ntotta. A mosoly, ami m�skor olyan elb�v�l� volt, most ink�bb egy ijeszt� ragadoz�k�nt hatott.
- Ugyan pici l�ny, minek menn�l el? Hisz m�g annyi minden dolgunk van itt! –vigyorgott.
Azzal Sora fel� hajolt, �s…

AMIKOR A TITKOK KIDER�LNEK

Sora alig eml�kezett, hogy ker�lt haza. Szinte csak �lomnak �rezte a tegnap t�rt�nteket. De a l�ba k�z� nyilall� f�jdalom nagyon is val�s�gos volt.
- J�zusom, mit csin�ltam? –tudta, hogy m�r mindegy.
Elvesztette a sz�zess�g�t. Egy olyan f�rfi vette el, aki g�tl�stalanul t�ri �ssze a sz�veket, �s kicsi lelkiismeret furdal�st sem �rez.
Pedig ez nem �gy volt. Leonnak olyan iszony� b�ntudata volt, mint m�g �let�ben soha.
- Hogy b�nhattam �gy Sor�val?! –gy�l�lte mag�t. - Azt hittem, hogy � is olyan, mint minden n�, �s csak megj�tssza az �rtatlant. Pedig r� kellett volna j�nn�m, hogy � t�nyleg ilyen! B�r lehet, hogy r�j�ttem, csak nem akartam tudom�sul venni…


- Kil�pek F�n�k! –mondta Sora.
Olyan volt, mint egy �sszet�rt kis vir�gsz�l, egy borzalmas vihar ut�n.
- Sora, nem akarom elfogadni a felmond�sodat! Te vagy a Kaleido Sz�npad szt�rja. �s egy szt�rnak k�teless�gei vannak.
Sora elkeseredett. Akkor is ki fog l�pni! Nem maradhat t�bb� Leon mellett, b�rmennyire szereti is. F�leg a tegnap t�rt�ntek ut�n. Hisz �gysem kell neki.
Ekkor bel�pett Leon az ajt�n. Mikor megl�tta Sor�t megd�bbent.
- Mit csin�lsz itt? –k�rdezte. A hangja nem �rult el semmilyen �rzelmet, pedig bel�l reszketett.
- Sora fel akar mondani! –v�laszolt helyette Kalos.
Leon els�padt.
- Ezt nem teheted! Nem hagyhatod itt a sz�npadot!
„Nem hagyhatsz itt engem!”
- De igen! Nekem m�r nincs itt semmi keresnival�m. –Sora szomor� volt, lehajtott fejjel besz�lt. –Kalos k�rlek menj ki!
Legnagyobb megd�bben�s�re Kalos sz� n�lk�l kiment.
- Elvett�l t�lem mindent amit akart�l, m�r nincs sz�ks�ged r�m! –folytatta. –�s ha itt maradok, legfeljebb tov�bb k�nzom magam. Ezt pedig most nem b�rn�m elviselni.
- Ez nem �gy van! Igenis sz�ks�ged van r�m! –Akarta ki�ltani. De csak ennyit mondott. –Lehet, hogy �gy �rzed, de gondolj a k�z�ns�gre. A gyerekekre, akiknek te vagy a p�ldak�p�k! Itthagyn�d �ket?
Sora elgondolkozott. Eddig csak a saj�t menek�l�s�re gondolt. De Leonnak igaza van. Nem mehet el. A k�z�ns�gnek sz�ks�ge van r�! �s neki is r�juk.
- Maradok! –mondta cs�ndesen.
Azzal kiment a szob�b�l.
Leon sz�v�r� �ri�si k� esett le. H�t m�gis itt marad!
- Szeretlek! –suttogta bele az �res szob�ba.

Sora Dariennel gyakorolt. Nem mondta el neki, hogy mi t�rt�nt tegnap. Senkinek se mondta el.
- Darien, m�rt ut�l t�ged annyira Leon? –k�rdezte v�ratlanul.
A fi� l�that�an megd�bbent, de csak ennyit mondott:
- Majd egyszer elmes�lem neked Kicsi Sora! De most m�g nem. –�s olyan aranyosan mosolygott, hogy a csillagok is leolvadtak volna t�le az �gr�l.
- Majd egyszer megtudod pici Sora! –vigyorgott mag�ban.

-A pr�b�k nagyon j�l haladnak! Ha �gy megy, egy h�t m�lva bemutathatjuk a darabot. –lelkendezett Mia.
Sora csak halv�nyan elmosolyodott. M�r nem tudott semmin sz�vb�l nevetni. Szinte csak �rny�ka volt �nmag�nak. A r�gi t�z kialudt, csak csend, �s �ress�g vette k�r�l a lelk�t.
- Sora valami baj van? –k�rdezte Mia agg�dva. –Olyan elveszett vagy mostans�g.
- Nem dehogy Mia, semmi baj! Csak Dariennel vacsor�zom ma, �s azon j�r az eszem. –hazudta.
Vagyis t�nyleg Dariennel vacsor�zik ma, de nem r� gondolt. Leon j�rt az esz�be. Az �l�be nyilall� f�jdalom m�r r�g elm�lt, de az eml�k �r�kre megmarad. De Leon annyira m�s lett. Most nem volt hideg, de megpr�b�lt min�l t�volabb ker�lni Sor�t�l.
- Ez is csak azt bizony�tja, hogy nem �rdeklem! –gondolta szomor�an.
Pedig nem �gy volt. Leon az�rt ker�lte Sor�t, mert nem tudott a szem�be n�zni. A l�ny teljesen mag�ba roskadt. Elt�nt bel�le az a szenved�ly, amivel eddig az �letet �lte. Most csak egy ilyen k�nyszer volt benne, hogy csin�lni kell!
Leon biztos volt benne, hogy ez amiatt van, hogy meger�szakolta Sor�t.
Igaz�b�l Sora amiatt vesztette el az �letkedv�t, mert Leon nem szerette. �s ami k�zt�k t�rt�nt, igaz�b�l nem is tekintette er�szaknak, hisz � is �lvezte. De ezt Leon nem tudhatta…

Sora az esti vacsor�ra k�sz�l�d�tt. Semmi kedve nem volt elmenni. Legal�bbis nem Dradiennel. Hisz nemr�g m�g Leon vitte vacsor�zni.
Csinos, s�rga ruh�t vett fel, romantikus st�lusban varrva. A haj�t leengedte, �s a nyak�ra agy v�kony halv�nys�rga szalagot k�t�tt. Pont, mint amilyen a ruh�ja volt.
- L�legzetel�ll�t� vagy. –dics�rte meg Darien.
Egy nagyon eleg�ns �tterembe vitte vacsor�zni, de Sora alig figyelt oda a besz�lget�sre. V�gig Leonon j�rt az esze. M�r szinte nem is besz�ltek. Sora egyre jobban k�ts�gbe esett. B�r az esze tudta, hogy nincs rem�ny, de a sz�ve nem volt hajland� elfogadni.
Mikor v�gre besz�lltak a kocsiba, egyenesen megk�nnyebb�lt, hogy v�gre hazamehet. De Darien nem haza vitte.
- Gondoltam besz�lgethetn�nk m�g egy kicsit, miel�tt hazaviszlek. –menteget�z�tt.
- Darien k�rlek! Nagyon f�radt vagyok. –semmi kedve nem volt m�g felmenni a lak�s�ra besz�lgetni.
Csak aludni akart. De akkor Darien olya mondott, amit�l meggondolta mag�t:
- Egyszer r�gebben m�g k�rdezted, m�rt ut�l engem annyira Leon. Ha szeretn�d, most elmondom! –�s k�zbe elb�v�l�en mosolygott.
- Rendben, felmegyek hozz�d.
De szinte r�gt�n ahogy bel�pett, m�r meg is b�nta. A lak�sban f�lhom�ly uralkodott, �s a nappalib�l be lehetett l�tni a nyitott h�l�szob�ba, ahol szinte az �sszes helyet egy nagy francia�gy foglalta el.
- Darien azthiszem jobb ha �n most ink�bb m�gis megyek! Ezt a besz�lget�st tegy�k �t m�skorra, most nagyon f�radt vagyok! –mondta, �s elindult kifel�. –Szia, �s m�gegyszer k�sz a vacsor�t!
De Darien elkapta a karj�t, �s visszar�ntotta. A mosoly, ami m�skor olyan elb�v�l� volt, most ink�bb egy ijeszt� ragadoz�k�nt hatott.
- Ugyan pici l�ny, minek menn�l el? Hisz m�g annyi minden dolgunk van itt! –vigyorgott.
Azzal Sora fel� hajolt, �s…

MINDEN J�, HA A V�GE J�!

Sora lassan �bredezett. Egy �gyon volt. Az eml�kezet�ben hirtelen t�rtek vissza a k�pek. Darien, a titka, ahogy birk�ztak, a d�r�mb�l�s, majd a teljes s�t�ts�g.
�rezte, hogy egy �gyon fekszik. Tudta, hogy el�jult, de most nem merte kinyitni a szem�t. Nem tudta mi t�rt�nt ut�na, de nem is akarta megtudni. Vissza akart menek�lni a biztons�gos s�t�ts�gbe. Oda, ahol nem b�nthatj�k…
- Sora, Sora k�rlek nyisd ki a szemed! –hatolt be a tudat�ba, egy nagyon kedves hang.
- Ez nem lehet Darien! –a gondolatok lassan fogalmaz�dtak meg benne. - Ilyen hangja csak egyvalakinek van…
- Leon! –mondta, mikor kinyitotta a szem�t.
Igen. � hajolt f�l�, �s olyan kedvesen n�zett r�, mint eddig m�g soha. L�tszott rajta, hogy nagyon agg�dott. �s mintha az arca is meg lett volna z�zva.
- Sora! Jobban �rzed magad? –k�rdezte, mik�zben az arc�t simogatta.
- Igen. Leon, hol van Darien.
Leon arca els�t�t�lt.
- Amiatt a szem�t miatt nem kell agg�dnod! Val�sz�n�leg m�g mindig �jultan fekszik a lak�s�n. –�s megint elmosolyodott.
- De hogy akadt�l r�m? – Sora ahogy jobban �rezte mag�t, �gy lett egyre k�v�ncsibb.
- Ohh, az nagyon egyszer� volt. Amikor m�g meg�rkezett, r��ll�tottam valakit, hogy figyelje! Tudtam, hogy vesz�lyes ember, de nem volt ellene bizony�t�kom. �gy m�st nem tehettem. –mondta nyugodtan. –De mikor megtudtam, hogy n�la vagy, nagyon rossz el��rzetem lett, �s r�gt�n odamentem. M�g pont id�ben �rkeztem.
Sor�nak az eml�kt�l is k�nnybe l�badt a szeme. Leon mag�hoz �lelte, �s addig simogatta a h�t�t, m�g meg nem nyugodott. Akkor elengedte, m�lyen a szem�be n�zett, �s megcs�kolta.
Gyeng�d, szerelmes cs�k volt ez, beles�r�tve minden �rz�se, minden szerelme.
- Nem b�rtam volna elviselni, ha valami bajod esik! –mondta ki v�gre �szint�n. - �n szeretlek Sora.
Leon sose besz�lt sokat. Most mintha g�t szakadt volna fel, csak �gy d�ltek bel�le a szavak.
- �n tudom, hogy rengeteget b�ntottalak, de nem sz�nd�kosan. �vekkel ezel�tt megfogadtam, hogy soha, senkit nem engedek k�zel magamhoz. De te m�gis beloptatd magad a sz�vembe, �s nem t�g�tott�l onnan. Harcoltam az �rz�s ellen, ez�rt voltam olyan elviselhetetlen! �s �n nem akartalak b�ntani Sora! De m�gis ezt tettem. Meg�rtem, ha soha t�bbet l�tni sem akarsz…
Sora most, el�sz�r mi�ta itt van, �szint�n, sz�vb�l elmosolyodott.
- Ugyan, hogy lehetsz ilyen buta! Azon az est�n semmi olyan nem t�rt�nt, amit nem akartam volna �n is!
- De akkor m�rt s�rt�l? –szegezte neki a k�rd�st Leon.
Sora elpirult, �s les�t�tt szemmel v�laszolt.
- Tudod, az �n haz�mban, a l�nyok, csak a f�rj�knek adhatj�k oda a sz�zess�g�k. –mondta halkan.
Leon �vek �ta nem nevetett. De most olyan vid�man kacagott f�l, hogy m�g Sor�ra is �tragadt.
- Dr�g�m, - kicsit elgondolkodott. –Szerelmem, ezt a sz�p hagyom�nyt eszem �g�ban sincs felr�gni. –mondta mosolyogva, �s mag�hoz �lelte Sor�t.
�gy nem l�tta, hogy milyen arcot v�gott Sora. Pedig �rdemes lett volna. A megd�bben�s, bizonytalans�g, a rem�ny, majd a hat�rtalan boldogs�g mind-mind l�tszott rajta.
V�g�l nem b�rta tov�bb, �s az �r�m k�nnyei csorogtak le rajta.
Leon finoman lecs�kolta �ket, majd egyre lejjebb haladt, �g� �sv�nyt hagyva maga ut�n. Sora el�sz�r b�tortalanul, majd egyre szenved�lyesebben viszonozta a cs�kjait, �lel�seit. V�g�l egym�s karjaiban forrtak �ssze, elveszve a gy�ny�r�k birodalm�ban…


Az el�ad�s fantasztikusan sikeredett. Sora �s Leon v�gig t�k�letesen alak�tottak, mind a harc, mint pedig a szerelem r�sz�n�l. Darient kir�gt�k, �s Juri az utols� pillanatban �rkezett, �s mentette meg az el�ad�st. Mind k�s�bb megtudt�k, f�ny der�lt minden mocskos kis �gylet�re, �s b�rt�nbe csukt�k. Sora m�g egy kicsit meg is sajn�lta. De Leon nagyon el�gedett volt, �s rem�lte, hogy sokszor el fogja ejteni a szappant*.
Mayben m�g mindig volt egy kis f�lt�kenys�g, - b�r m�r kezdett belet�r�dni, hogy vesz�tett –�gy � se panaszkodhatott az alak�t�s�ra.
A k�z�ns�g �rj�ng�tt, meghat�dott, �s s�rt a v�g�n. Az el�ad�s beker�lt a H�rom Legnagyobb, �s legsikeresebb darabba.
Az el�ad�s ut�ni �nnepi bulin mindenki ott volt. (Kiv�ve persze Darient.)
�s akkor v�gre let�madhatt�k Sor�t.
- M�rt nem mondt�l nek�nk semmit? –kezdte Mia.
- Igen Sora, ez nem volt sz�p t�led! –tette hozz� Anna is.
- De l�nyok, mir�l besz�ltek?
- H�t r�lad, �s Leonr�l! –ki�ltottak fel egyszerre.
De m�g miel�tt Sora b�rmit is mondhatott volna, valaki m�g� l�pett, �s �tkarolta a derek�t.
- Kimehetn�nk egy kicsit? –k�rdezte Leon.
Leon az ut�bbi id�ben teljesen megv�ltozott. Ugyan�gy sz�fukar maradt, de ah�nyszor Sora a k�zel�ben volt, mosolygott, �s olyan gy�ng�den n�zett r�, hogy mindenki elolvadt t�le. Pedig nagyon j�l tudt�k, hogy nem nekik sz�lnak az elismer�, szerelmes pillant�sok, de l�tva a boldogs�gukat, nem sokan irigykedtek. Vagyis nem annyira sokan.
Sora b�lintott, majd kis�t�ltak a parkba. Gy�ny�r� csillagf�nyes �jszaka volt, k�nny� esti sz�llel. Mintha egy k�nyvbe lenne meg�rva.
- M�rt hozt�l ide Leon? –k�rdezte Sora.
Mert mondani szeretn�k valamit. –nagyon komoly volt a hangja. –Vagyis ink�bb k�rdezni. El�gg� nehezen sz�ntam r� magam, de tudom, hogy ha nem teszem meg, eg�sz �letemben b�nni fogom! Sora, hozz�m j�nn�l feles�g�l?
Sora teljesen megd�bbent. Mindenre sz�m�tott, csak erre nem. Feln�zett Leon arc�ba, �s majdnem elnevette mag�t. A f�rfi olyan komoly volt, mint megismerked�s�k els� napj�n.
- Igen! –mondta, �s megcs�kolta.
Leon szinte fel se fogta a v�laszt. De amikor eljutott a tudat�ig, hogy igen, igent mondott, a felkapta, �s megp�rgette a l�nyt.
Majd b� egy �ra m�lva elindultak vissza a t�bbiekhez. El�re is mosolyogtak. Lesz magyar�zkodnival�juk, hogy mit keres Sora ujj�n egy gy�m�nt jegygy�r�…


* A b�rt�nben a rabok az�rt f�lnek a szappan leejt�s�t�l, mivel el�g ritka az, hogy valaki felegyenesedhet �gy, hogy p�ran v�gig ne menteg volna rajta.

V�ge