2. fejezet - Egy új élet kezdete

A reptéren állva fogalma se volt, hogy merre mehetne. Végül döntött. Irány Párizs!
Tudta, hogy apja ott élt a húgával, és hogy rengeteg cirkusz van ott. Meg hát háromévenként ott rendezik meg a Cirkusz Fesztivált, aminek a szülei a többszörös bajnokai. Eddig még senki nem győzte le kettőjüket.
Saját bankkártyája volt, minden hónapban arra töltötték fel a zsebpénzét. Ami jóval több volt, mint egy átlagos 15 éves lányé. És mivel ezen kívül is mindig mindent megvettek neki, ezért gond nélkül ki tudta fizetni a jegyet Franciaországba.
- Úgyis mindig el akartam utazni oda! –gondolta magában.
A repülőút hosszú, és fáradságos volt. De az izgalomtól szinte semmit se tudott aludni.
Mikor végre megérkezett, hulla fáradtan taxiba ült, és egy motelhez vitette magát. A kis motel közel volt Párizs legnagyobb cirkuszához, a Lorettához. Mikor kicsomagolt, és kinézett az ablakon, még a szava is elállt. A színpad akkora volt, mint a Kaleido Színpad, és kívülről is látszott, hogy pazarul berendezett épület. Az egész fehér volt, hatalmas csillogó betűkkel.
Rögtön ki akart menni megnézni, de Fantom megállította:
- Késő van, pihenned kell! –mondta. –Majd holnap elmész, és jelentkezel.
Layla belátta, hogy igaza van, ezért inkább lefeküdt. Azt hitte, nem fog tudni aludni, de szinte rögtön elnyomta az álom.

Másnap korán kellet, gyorsan összeszedte magát, és elindult a színpadhoz. De már a kapuban megállították.
- Mit akar kisasszony? – kérdezte egy mogorva biztonsági őr.
- Jelentkezni szeretnék artistának uram! –mondta magabiztosan.
Megszokta már, hogy életében eddig bármit mondott is ki, azt rögtön teljesítették.
- Nem úgy van az kisasszony! –mondta. –Írja föl szépen ide a nevét, és álljon be a sorba.
Layla teljesen elképedt. Ő erre még nem is gondolt, hogy mások hogy jutnak be a válogatásra. Nála ez automatikus volt. De nem szólt semmit, csak felírta a nevét, és beállt a sorba.
Miközben várt, az előtte álló lányok beszélgetését hallgatta.
- Minden nap legalább százan jelentkeznek, de jó ha közölök egy bejut. Judie, és Katy nagyon megválogatja, hogy kiket vesz fel a színpadhoz. –mondta egy csinos kis vörös.
- Igen, én is hallottam. Állítólag nagyon kemény. De ez a legjobb cirkusz egész Franciaországban. Sőt, egész Európában!
Layla csöndesen mosolygott magában.
- Úgy látszik, mégis jól tettem, hogy idejöttem! –gondolta.
Eddig a Kaleido Színpadon kívül nem sok cirkuszt ismert, pláne nem Európában. Mondjuk jól beszélt apja miatt franciául. És japánul is mivel az anyja szüleit is egész gyakran meg kellett látogatni. Ők meg nem tudtak angolul.
- Állítólag, még Leon Oshwald is tagja volt a társulatnak! –szólalt meg megint a kis vörös.
Laylat elfogta a félelem. Ha az apja is itt szerepelt, biztos, hogy őt is fel fogják is merni! El akart szaladni.
- Nem! Nem futhatok el. –gondolta. –Ha már idáig eljöttem, majd csak lesz valahogy. Majd megváltoztatom a nevem!
Tovább már nem érdekelte a lányok fecsegése. Végig, valami Damien Sargue nevű férfiról áradoztak. Mondjuk az apja is mondott róla valamit. Hogy megtalálták az utódját, vagy ilyenek. Bár mivel Layla imádta az apját, úgy gondolta, hogy ez a férfinek nagyon nagy dicséret.

Végre ő került sorra. Bent gyorsán átöltözött. Kedvenc fehér dresszét, és fehér balett cipőjét hozta. A haját hátul lazán copfba fogta. És kész is volt.
De amikor belépett, szörnyen megijedt. Egy magas, feketehajó nő, egy szőke pasi, és egy szőke rövid hajú nő ült rögtön az első sorban.
- Lássuk mit tudsz! –mondta a rövid szőke.
Olyan unott hangon beszélt, mint aki már nagyon a végét várja.
- Na velem nem fognak így beszélni! –éledt föl Laylaban a harci kedv. –Majd én megmutatom nekik!
Először teljesen átlagos, és egyszerű gyakorlatokkal kellett kezdenie. Majd kérték, hogy adja el a saját számát.
- Úristen, erre nem is gondoltam! –de nem esett kétségbe.
Megnézte, hogy milyen trapézokat használhat.
- De hisz ezen meg tudom csinálni az Arany Főnix-et! –azt a mozdulatsort, amire a Keresztanyján, és az anyján kívül eddig senki nem volt képes.
De ő igen! Tudta, hogy így van. Bár még eddig csak egyszer sikerült neki tökéletesen.
- Ettől majd eláll a szavuk. –gondolta.
Az eszébe se jutott, hogy esetleg nem fog sikerülni.
- Rendben! –felmászott a trapézra.
És elkezdte. Azt még látta, hogy amikor elkezdett rajta pörögni, hogy megdöbbentek.
Aztán már senkire nem figyelt. Csak az ugrásra! Imádta ezt az érzést. Mikor szinte eggyé válik a trapézzal, ahogy száll a levegőben. És végül az ugrás, a fő finálé…
És elkapta! Boldogan, lihegve nézett le a produkciójára összeverődött csoportra. Még a morcos szőkének is elállt a szava. Mindenki csak nézett rá döbbenten. Majd páran elkezdtek tapsolni. Fantasztikus érzés volt.
Mikor leereszkedett, a szőke megkérdezte:
- Hol tanultad ezt kislány?
- Láttam a tv-ben!- hazudta.
Igazából azt látta, amikor az anyja csinálta. És ő is rögtön elkezdte gyakorolni. És nem is hiába!
- Nagyon ismerősen hajtottad végre ezt a mozdulatot. –gondolkodott hangosan. - Hogy hívnak?
- Layla öhh… - Layla Orange. –nyögte ki végül.
A szőke elgondolkozott.
- Rendben van Layla. Fel vagy véve! –mondta, és kezet rázott vele. –Az én nevem Judie, én vagyok az igazgató.
- És nekünk nincs is beleszólásunk? –állt fel a fekete hajú lány.
Layla csak most nézte meg először. 18 éves lehetett, magas vékony lény volt, vállig érő fekete hajjal, és nagy, zöld szemekkel. És olyan gőgös arccal, mintha minimum királynő lenne.
- Mért Katy, mi a baj vele? –kérdezte Judie. –Eddig még egy jelentkező se mutatott ilyen bámulatos teljesítményt!
- Az lehet. –válaszolt a Katynek nevezett lány. –De egyértelműen látszott a mozdulaton, hogy begyakorolt utánzat volt. Mintha csak Layla Hamilton, vagy Sora Naegino mása próbálna lenni.
- Még ha ismert előadó műsorát csinálta is meg, a mutatvány akkor is tökéletes volt! –vitatkozott tovább Judie. –El kell ismerned, hogy tehetséges a kislány! Úgyhogy fel van véve, vita lezárva!
És ezzel el volt döntve. Mostantól Layla is a társulat tagja. Bár tudta, abból ahogy Katy ránézett, hogy egy ellenséget máris szerzett magának. De végre egyedül, az anyja, és az apja segítsége nélkül szerzett meg valamit!