3. fejezet – Az első szerep

Layla másnap olyan korán ugrott ki az ágyból, mint még soha. Gyorsan elmentt zuhanyozni, felöltözött, és már rohant is a színpadhoz. Alig várta, hogy elkezdhesse a gyakorlást. Ebben teljesen olyan megszállott volt, mint az anyja. Mindent a tökéletességig.
Az edzőterem hatalmas volt. Talán nagyobb, mint a Kaleido Színpadé. Csak nézte a gyűrűkön, és trapézokon gyakorló embereket.
-Nahát, az új lány! –jött oda hozzá, három fiatal lány.
A legmagasabbnak hosszú vörös, a másik kettőnek pedig barna haja volt. A nagyobb lánynak egészen felnyírva, a kissebbnek vállig érő. Olyan 18 évesek lehettek.
-Csak gondoltuk szólunk, ide nem elég, ha begyakorolsz egy mutatványt, és azt adod elő! –mondta a legmagasabb. –Tudod én ötször jöttem el a válogatásra, mire felvettek. És nagyon utáljuk, az ilyen betolt kis piócákat.
-Tudjátok, csak mert ügyetlenek voltatok, nem értem mért rajtam kell azért bosszút állni, mert nekem sikerül! –mondta közömbösen Layla.
Nem tudta, de ha valaki felbosszantotta, pont olyan hideg, és lenéző tudott lenni mint az apja. Ezért elég sokan félreismerték, és azt hitték, hogy beképzelt. Pedig inkább Sorára hasonlított. Kedves volt, és igazából félénk, de félt kimutatni az érzelmeit, ezért eleinte hidegnek gondolták az emberek.
A három lány duzzogva elvonult. Layla csak lemondóan súhajtott, majd nekiállt gyakorolni. Egyre merészebb, és merészebb ugrásokat próbállt ki a trapézon. Mire végzett, már egész kis közönség gyűlt össze alatta. Csak most vette észre őket.

- Layla beszélni szeretnék veled! –jött oda hozzá az edzés után Judie.
- Rendben! –válaszolta Layla.
Nem tudta, hogy mit akarhat neki mondani. De követte az irodájába.
- Beszélnem kell veled, Layla Ohswald. –úgy megijedt, hogy majdnem ott helyben összeesett.
- Honnan jött rá? –kérdezte döbbenten.
Judie csak mosolygott.
- Elég sok ideig dolgoztam Leonnal, hogy felismerjem a mozgását. –mondta. –Kiköpött olyan vagy, mint a szüleid! Gyönyörű külső, fantasztikus tehetség, és különleges, senkihez nem hasonlítható erő, és bátorság.
Layla még mindig ijedten állt.
- Ugye a szüleid nem tudják, hogy itt vagy? –kérdezte, még mindig kedvesen
- Nem! –suttogta Layla. –De ugye nem mondja el nekik?
A hangja olyan könyörgő volt, hogy Judienak megesett rajta a szíve.
- Nem, én nem mondom el nekik! –Layla borzasztóan megkönnyebbült. –Majd te.
A rémület úgy kúszott le a gyomrába, mint egy nagy, nyálkás kígyó.
- Muszáj? –kérdezte könyörögve.
- Igen! – Judie hangja megint olyan szigorú volt, mint lenni szokott. –Van fogalmad róla, hogy hogy aggódhatnak érted? Gondolom szó nélkül mentél el.
Ezen még nem is gondolkoztem. Igaza volt! Végig nagyon felelőtlenül viselkedtem.
-Rendben! De kérhetek tőled valamit?
-Persze!
-Légy szíves ne áruld el senkinek, hogy ki vagyok igazából!
Úgy látszot rögtön megértette. Nem tudom, hogyan, de biztos voltam benne. Kedvesen rámmosolygott.
-Ez csak természetes! –mondta. –De most telefonálj!
Azzal magamra hagyott. Remgve tárcsáztam az otthoni számunkat.
-Anya? –kérdeztem.
A kagylót rögtön felkapták.
-Jaja layla te vagy az? –a hangjából csak úgy sütött az aggódás. –Jól vagy kicsim? Minden rendben? Hol vagy most? –záporoztak rám a kérdések.
-Párizsban, egy másik társulatnál.
Hallottam, hogy bent akad a lélegzete.
-Kérlek anya, ne haragudj rám! –már majdnem sírtam. –De el kellett jönnöm! Tudtam, hogy nem értenétek meg, de meg kellett tennem!
Azt hittem, kiabálni fog, de lagnagyobb meglepetésemre nem tette.
- Tudom kicsim! – mondta, de még mindig nagyon szomorú volt a hangja. –Már régóta tudom. Csak úgy aggodtunk érted!
-Szóval nem haragszol? –kérdeztem döbbenten.
-Nem! Csak nagyon féltettünk.
-Anya! Szeretlek!
A hangom elhalkult a sírástól. Fogalmam se volt, hogy így fogok viselkedni, mikor meghallom a hangját.
-Én is drágám! –mondta.
-Anya, majd még hívlak! De most mennem kell! A főnököm irodájából telefonálok.
-Rendben kicsim! De kérlek minden héten, legalább egyszer telefonálj!
-Igen. Hívni foglak! Mond meg apunak, hogy őt is szeretem!
-Megmondom neki! Szerbusz. És vigyázz magadra!
-Szerbusz anya! –tettem le a kagylót.
Olyan megkönnyebültnek éreztem magam, mintha egy mázsás súlyt dobtam volna le magamról. Nekem van a világon a legfantasztikusabb anyukám!


Másnap korán, kipihenten éberedtem. Tudtam, hogy ma lesz az új műsor szereplőinek kihirdetése. Már előre izgultam.
-Mint bizonyára tudjátok, az új darab, Shakespieretől a Makrancos Hölgy! –mondta Judie. –Aki nem ismeri, annak röviden elmondom. A történet, egy lányról szól, akit nem tud férjhez adni az apja, olyan borzasztó természete van. Ő Makrancos Kata. De addig amíg ő férjhez nem megy, addig a húga se tud. Ő pont az ellentéte a lánynak. Kedves, és szelíd, és nagyon sok kérője van. Végül mégis csak jön egy férfi, aki elhatározza, hogy elveszi, és betöri. Végül sikerül is, és ő lesz a legkedvesebb feleség, egész Olaszországban. Nagyon aranyos, és vicces történet. És most a szereposztásról.
-Katy, te játszod Makrancos Katát.
Katy önelégülten mosolygott.
-Matt, te leszel Kata férje. –szólt a felvételemnél látott szőke fiúhoz.
Ő mint aki mi sem természetesebb, bólintott. Szerintem el se tudta képzelni, hogy ne így legyen.
-Kata húgát pedig Layla fogja alakítani!
Szinte felsikítottam örömömben. Szerepem van! Soha egy főszerepnek semörültem ennyire még a Kaleido Társulatnál, mint itt most ennek a mellékszerepnek. És ami a fő, tudtam, hogy ezt egyedül értem el!