4. fejezet – Öntelt hólyag

A próbák másnap kezdődtek. Mindenki lázasan készült az előadásra. Ugyan nem volt olyan sok szerepem, de azt tökéletesen akartam előadni! Én leszek az, akire mindenki figyel!
Judie betartotta az ígéretét, nem szólt senkinek. És nem is osztott nekem nagyobb szerepet, mint amit megérdemeltem volna.
Kata, és a többi lány végig utálkozva méregetett, de megpróbáltam nem törődni vele. És voltak páran, akik tényleg kedvesen fogadtak. Matt, a másik főszereplő srác látványosan udvarolt, és a másik, egy pici, szőke hajú, zöld szemű lányka, Lisy pedig mindig ott sürgött körülöttem. Álmélkodva nézte, ahogy gyakorlok, és folyton kérdezgette, hogy nincs szükségem valamire. Hamar összebarátkoztunk. Nagyon sok mindent megbeszéltünk egymással. Kivéve egyet! Nem mondtam meg az igazi nevemet. Nem mintha nem bíztam volna meg benne. Csak ez egy olyan titok volt, amit rajtam kívül, senki sem tudhat. Kivéve persze Judiet.

A próbák már egy hete lázasan folytak, amikor is egy reggel iszonyú nyüzsgés fogadott.
- Mi van itt? –kérdeztem a legközelebb álló lánytól.
- Itt van! –suttogta átszellemült arccal. –Damien itt van!
Azzal elrohant. Én meg csak döbbenten néztem utána. Mindig is bosszantottak az ilyen kis libák, akik hanyatt vágják magukat, ha egy híresebb ember a közelükbe kerül.
Jó Damien Searge tényleg nem egy híresebb ember. Ő egy igazi sztár! Nekem is nagyon tetszenek az előadásai, az a hideg tökéletesség, amivel végrehajtja a legbonyolultabb manővereket is. Egyszerűen fantasztikus. Bár mondjuk itt a legtöbb lány, nem a tehetsége miatt van így elájulva! Még a képeken is látszik, milyen egy eszméletlenül jóképű pasi. Nagyon-nagyon magas, vékony, izmos testtel, hosszú fekete hajjal, és igéző ezüstös tekintettel. Tényleg nem mindennapi látvány. Bár engem hidegen hagy!
- Nem értem, mire ez a nagy felhajtás. –mondtam a mellettem álló Lizynek.
Látszott rajta, hogy teljesen elképed. Kicsi szemei elkerekednek, szája picit kinyílik.
- Hogyhogy?! –kiáltott fel. –Szerinted nem ő a világ legtökéletesebb férfia?
Na jó hagyjuk! Ezekkel úgyse lehet vitatkozni. Inkább átverekedtem magam a tömegen, el egészen az öltözőig.
Mikor már átöltöztem, az egyik artista, Vick, idegesen rontott be.
- Mindenki azonnal jöjjön a nagyterembe! Judie közszemlét tart. –mondta lihegve.
Erre az összes lány kapkodva rohangálni kezdett. Ki a sminkjét csinálta meg sebtiben, ki parfümért rohangált. Csak én álltam nyugodtan, és még mindig nem értettem, mért őrült ma meg mindenki.
Végül, tizenöt perc múlva, mind ott álltunk felsorakozva. Ki-ki szerepe szerint. Én voltam, Katy, és Matt után a harmadik. Katyn látszott, milyen izgatott, Matt inkább mérges fejet vágott.
És amikor végre megjelent Judie, minden világossá vált. Az izgatott készülődés, a lányok csillogó tekintete, a fiuk morcos viselkedése.
Ugyanis Judie mellett lépkedett a világ legtökéletesebb pasija. Még szebb, mint a képeken. Látszott rajta, hogy ez az egész nem igazán érdekli, tekintete közönyt sugárzott. Nem értette, hogy viselkedhet egy ekkora sztár, ilyen önelégülten a rajongói előtt.
- Na én aztán nem fogok hasra esni tőle! –mondtam magamban.
Így hát ott álltam, kihúzott háttal, kihívó tekintettel.
- Katyt bizonyára már ismered! –mutatta be az artistákat Judie. –Ő a mostani darabunk főszereplője. Igazán tehetséges lány.
Damienen nem látszott, hogy különösebben érdekelné a dolog. Mielőtt Katy megszólalhatott volna, Judie tovább vezette. Látszott rajta, hogy ő is nagyon feszült.
- Aztán itt van Matt Ivauge, a darab férfi főszereplője. –Matt kimérten biccentett.
- Ha szeretnéd, megmutathatom az edzőtermeket, és a szállásodat! –hadarta Judie, látva, hogy a férfit nem igazán érdeklik a szereplők.
-Ő kicsoda? –bökött felém az állával.
Megmerevedtem. Hogy szúrhatott ki, pont engem?!
Láthatóan Judie is zavarba jött.
-Ő a társulatunk legújabb felfedezettje! Layla Orange. –mosolygott rám. Nekem meg óriási kő esett le a szívemről. –Az Arany Főnix bemutatásával nyert felvételt.
Mintha Damiennek is valami érdeklődés féle csillant volna a szemében. De ez szinte azon nyomban el is tűnt.
- Mehetünk! –mondta, és elindult.
Nem tudom mért, de legszívesebben felrobbantam volna a méregtől. Láthatóan Katy is így érzett, de ő amiatt, mert Damien valami érdeklődésfélét mutatott az irányomban. El se tudta képzelni, hogy ne ő legyen a középpontban.
Majd mindannyian feloszlottunk, és mentünk a dolgunkra.

Az edzések végeztével összefutottam a folyosón Judie-val.
- Judie várj! –felém fordult. –Beszélhetnénk? –kérdeztem zavartan.
- Persze! –mondta, és beterelt az irodájába.
- Csak meg akartam köszönni a mait! –kezdtem, de leintett.
- Ugyan, nincs mit! Ha én megígérek valamit, akkor tartom a szavam. –sóhajtott és leült. –De hogy Damien is mennyi gondot okoz! Csak úgy hirtelen felbukkan, és minden felborul.
- Mért olyan nagy dolog, hogy itt van? –kíváncsiskodtam. –És mért olyan ma mindenki, mintha meg lenne őrülve?
Judie töltött magunknak egy pohár vizet, és mesélni kezdett. Látszólag egy kicsit se zavarták a kérdéseim. Mintha még örült is volna nekik.
- Tudod Layla, ő olyan itt, mintha mondjuk az apukád, - aki mostmár állandó tagja lett a Kaleido Színpadnak- csak néha jönne el egy-egy fellépésre. Franciaországban ez a legszínvonalasabb Színpad, és ha itthon van, ő is mindig itt gyakorol, és ha szerencsénk van, fel is lép. De borzaszó beképzelt egy ember! Mondjuk van is mire, ez tény. Még én is zavarba vagyok a közelébe! De ilyenkor szinte mindenben átveszi az irányítást. Úgy megy a műsor, ahogy ő jónak látja, az a darab megy, ami neki tetszik. És be kell vallani, mindig ezek lesznek a legfantasztikusabb előadások. De mire elmegy, már mind az idegösszeroppanás szélén állunk! –lemondó sóhajjal itta ki az utolsó korty vizet.
- Értem! –mondtam. –De rajtam nem fog uralkodni, ebben biztos lehetsz!
Olyan hévvel ejtettem ki ezt a mondatot, hogy egy percig sem kételkedett benne.
De miután kimentem, Judie elmosolyodott, és halkan hozzátette, az üres szobának:
- Már előre várom, mi fog kisülni ebből!

Másnap már korán az edzőterembe mentem gyakorolni. Tökéletes formában akartam ma lenni. Meg akarta mutatni, hogy igenis én is tudok annyit, mint Katy. Úgy belemerültem a gyakorlásba, hogy észre se vettem, valaki figyel.
- Ez szánalmas! –mondta egy hideg hang.
Damien lépett oda a háló mellé.
Véletlen elrontottam a gyakorlatot, és ezért leesettem. Ekkor lépett elő a férfi, aki már régóta nézett.
- Nem volt ugyan tökéletes a mozgása, de volt benne valami, valami ami odavonzotta az ember tekintetét, és nem engedte szabadulni. Olyan hévvel ugrált, ami teljesen magával ragadta a szemlélőt. –morfondírozott magában. - De érzem, hogy nem mutat meg magából mindent. Valami miatt fél, és igaz, a darabhoz így is tökéletes a produkciója, de kíváncsi vagyok rá, mi lehet még ebben a lányban.
- Ezt nevezed te ártatlan, izgalmas kis lánykának? Ezen még egy gyerek is elaludna! –szidott tovább.
- Ha valami nem tetszik, az a te bajod! –vágtam vissza dühösen. –Judie már jóváhagyta, és nekem is tetszik!
Damien ezen teljesen megdöbbent. Hogy egy amatőr, legyen bármilyen tehetséges is, vissza merjen szólni, Neki! Hát ilyet még nem látott!
Majd nyugalmat erőltetett az arcára, és visszatárt a lenéző stílusához.
- Hát, ha neked így megfelel, én nem fogok beleszólni. –mondta lassan. –Bár így nem sokra fogsz jutni az életben. És figyelmeztetlek: ha a bénázásoddal tönkre mered tenni az előadást, nagyon megjárod!
Azzal otthagytt, én meg csak tátogni tudtam.

Az előadás fantasztikusra sikeredett, bár Damien úgy megdolgoztatott mindenkit, hogy ez nem is csoda. Mindenkit, de legfőképp engem. Azóta pikkelt rám, mióta vissza mertem feleselni neki. És ráadásul tökéletesen hajtottam végre a produkciót is, tehát még csak elégtételt se vehetett rajtam az arcátlanságomért. És a közönség majdnem annyira ünnepelt, mint őt. És ez kimondhatatlanul bosszantotta.
Elhatározta, hogy bármi áron, de megmutatja, ki itt a főnök…